2010. szeptember 30., csütörtök

Kukoricás uborkasaláta

Ez már azt hiszem súrolja a nevetségesen egyszerű kategóriát, de felteszem, mert nagyon finom, és hátha sikerül vele másnak is ötletet adni. Mi krumplifánkhoz ettük, jó bármilyen grillezett húshoz, tortillatekercsbe, pitába…

Hozzávalók:

  • 2 kígyóuborka
  • 20 dkg mirelit kukorica
  • kb. 20 dkg görög joghurt

Az uborkát nagylukú reszelőn lereszelem, kicsit megsózom, és kb. 30 percig állni hagyom. Közben megfőzöm/megpárolom a kukoricát, és leszűröm. Az uborkát kinyomkodom, összekeverem a joghurttal és a kukoricával, és ha szükséges megsózom.

4 fős adag.

Csirkemájpástétom

Nem eszem belsőséget, soha, kivéve időnként némi májkrémet. Persze csak a hozzávalók gondos elolvasása után, ha nem bőrke/szőrke/tüdőke/kollagénke, csak akkor jöhet. Most arra jutottunk anyámmal, hogy a legjobb az, ha csinálunk egy nagy adagot (illetve jelen esetben leginkább ő meg apám csinálták, én csak a szakácskönyvet vittem a dologhoz, és felolvastam a megfelelő részeket, amikor szükséges volt) és elfelezzük. A máj tisztítása nem két perc volt, meg nem is tudom, hogy hogyan kell csinálni, de azután már gyerekjáték az egész.

Hozzávalók:

  • 10 dkg vaj
  • 2 evőkanálnyi apróra vágott hagyma
  • 2 gerezd apróra vágott fokhagyma
  • 25 dkg máj megtisztítva, felaprítva
  • 1 nagy babérlevél
  • 1-2 csipet kakukkfű
  • 1 nagy csipet szerecsendió
  • 1 (kis) csipet fahéj
  • só, bors
  • 1 evőkanál konyak (vagy portói bor)
  • ha szükséges: 2 evőkanál tejszín vagy tejföl

Két-három deka vajat felolvasztok egy serpenyőben, és kis lángon üvegesre párolom benne a hagymát és a fokhagymát. hozzáadom a májat és a fűszereket (a só kivételével) és pár perc alatt megsütöm. (fakanállal ketté lehet vágnia  májat, hogy látszódjon megvan-e már a közepe is). 15-20 percre félreteszem hűlni. Kiveszem a májból a babérlevelet, és robotgéppel pürésítem, majd belekeverem a vajat, a konyakot, megsózom, és ha nem találom elég krémesnek tejföllel vagy tejszínnel lazítom. Felhasználásig hűtőben kell tartani, de tálalás előtt 20-30 perccel ki kell venni a hűtőszekrényből, hogy megfelelő legyen az állaga (a sok vaj ugyebár… :-))

4 fős adag.

2010. szeptember 29., szerda

Csoki fondue készlet

A kistesóktól kaptuk nászajándékba (egy halom csokoládé mellett), ma este felavatjuk a lányokkal (és Levivel). Képek és recept hamarosan :-)

Jó-jó a sajtfondue is, de én ezt jobban szeretem, pedig nem is vagyok túl nagy csoki-mániás.

Mogyorógrillázsos keksz

Az első Segítsüti füzetből van a recept, Ízbolygó mogyorós kekszét sütöttem meg némi változtatással. Én tényleg szeretni akartam az aszalt áfonyát, de túlságosan mazsolaszerű, az meg huszonakárhány éve felejtős, és kipiszkálós. Nekem sok lett a töltelék, ezért egy tojás és némi liszt felhasználásával a maradék töltelékből születtek a kicsi barna kekszgolyók.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 20 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 7 dkg cukor
  • 5 dkg apróra vágott/durvára darált mogyoró
  • 1 tojás
  • 10 dkg mogyorós krokant

A töltelékhez:

  • 10 dkg étcsokoládé
  • diónyi vaj
  • 2 evőkanál lekvár (nálam ribizli-málna)
  • 1 szűk marék tortadara (csokoládéból nem kakaós cukros!)
  • 5 dkg apróra vágott/durvára darált mogyoró

A töltelékhez gőz fölött megolvasztom a csokoládét és a vajat, majd belekeverem a mogyorót és a lekvárt, és végül a tortadarát, és félreteszem hűlni. A tészta hozzávalóit a krokant kivételével gyorsan összegyúrom, egy tepsit kibélelek sütőpapírral, és a sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeveréssel). A tésztából kis golyókat formázok, belenyomom az ujjamat, a mélyedésbe tölteléket kanalazok, és ráhajtom a széleket, hogy zárt töltött, kerek keksz legyen. A golyókat megforgatom a krokantben, és kb. 13-15 perc alatt megsütöm. (a maradék tölteléket el is lehet majszolni, én egy tojást kevertem bele, és annyi lisztet, hogy formázható legyen, golyókat formáztam belőle és megsütöttem)

1 tepsinyi lesz belőle.

2010. szeptember 28., kedd

Almás tiroli rétes

Arra jó volt a bécsi út és az apfelstrudel-evés, hogy megígérjem “egyeseknek” hogy itthon is lesz almás rétes vanília fagylalttal. Azt már egyszer kifejtettem, hogy nálam a réteslap abszolút nem liebling-dolog, és igen kevés guglizás után az is világossá vált, hogy nem fogok százszor-asztalhoz-csapós kézzel gyúrt bécsi rétest csinálni. Inkább egy kiló lisztből sütök aprósüteményt, mint hogy ilyenekkel szórakozzak. Maradt a jóbarátom, az előrenyújtott leveles tészta. Az almánál nem a szokásos hazai felhasználást követtem, apróra reszelve, esetleg még előre is párolva, mert a puha, barna szottyadt almánál kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni. Tudom, borsószem-királykisasszony, de hát hol legyek főnök (és válogatós) ha nem a saját konyhámban. Így nagy darabokra vágva (plusz tök véletlenül nem túl barnulós almát vettem), egyáltalán nem barnult meg a sütés végére sem, úgyhogy még nekem is ízlett :-)

Hozzávalók:

  • 1 csomag (275 g) előrenyújtott leveles tészta
  • 1 tojás
  • kb. 1 marék zsemlemorzsa
  • 2 alma (kicsiből 3)
  • vaníliarúddal illatosított cukor
  • (rumba áztatott mazsola, darált mandula extraként)
  • fagylalt a tálaláshoz
  • porcukor a tetejére

A leveles tésztát kitekerem, és sütőpapírostul egy tepsibe teszem. A rövidebbik oldallal párhuzamosan 4-6 db kb. 6-8 mm széles csíkot vágok belőle a díszítéshez, és megszórom a zsemlemorzsával. Az almákat meghámozom, kivágom a magházukat, és nagy darabokra vágom. Az almát összekeverem ízlés szerinti cukorral (2-3 evőkanálnyi elég szerintem, meg az “extrákkal” ha rakok bele valamelyikből), a tészta közepére halmozom, és két oldalról ráhajtom a tésztát. A végeket és az oldalát összezárom, és megfordítom, hogy a dupla oldal kerüljön alulra. A félretett tésztacsíkokból mintát rakok a tetejére, és megkenem a felvert tojással. Előmelegített sütőben, 200 fokon (légkeveréssel) aranybarnára sütöm (nem nagyon néztem az órát, szerintem kb. 15 perc lehetett). Miután kihűlt, megszórom porcukorral, és vaníliafagylalttal tálalom.

1 rúd lesz belőle.

2010. szeptember 27., hétfő

Tárkonyos pulykaragu

Megint belefutottam egy nem teljesen működőképest Stahl receptbe. Szerintem legalábbis igazán fölösleges az egyik hozzávaló benne. Az a fránya keményítő a hús mártásában. Én egy ideje nem használok ezekhez se lisztet se keményítőt, beforralom, vagy hagyom kicsit hígan, jó az úgy is, kitunkolni a körettel. Most viszont ész nélkül beleraktam az egy evőkanál keményítőt. Nos nem kellett volna. Gyakorlatilag puding lett a szószból, nem győztem önteni bele a vizet és kevergetni. A képen is látszik, hogy rengeteg, pudingszerű leve van. Úgyhogy inkább enélkül írom le a receptet. Ezen kívül a húson (sertés helyett pulyka és a pácolás idején – meg persze a zsiradékmennyiségen – változtattam :-))

Hozzávalók:

  • 70 dkg kockákra vágott pulykamell-filé
  • 4 gerezd fokhagyma
  • tárkony
  • 2 evőkanál balzsamecet
  • 1 csokor újhagyma
  • 1 teáskanál pirospaprika
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 2 dl tejszín
  • 1 dl fehérbor
  • só, bors

Az olajat összekeverem a pirospaprikával, a felkarikázott újhagymával, az áttört fokhagymával, a balzsamecettel és némi tárkonnyal, majd beleforgatom a húst, és minimum fél óráig állni hagyom benne. Egy nagy serpenyőt felforrósítok, beleöntöm a  húst, és addig sütöm, amíg mindenhol kifehéredik. Aláöntöm a  bort, és lefedve 10 percig főzöm. Hozzáöntöm a tejszínt, sózom, borsozom, ha szükséges teszek bele még tárkonyt, és kb. 5 perc alatt összeforralom. Rizzsel tálalom.

4 fős adag.

ömmm hmmmm most látom, hogy kellett volna bele sűrített paradicsom. Hááááát az kimaradt (1 kis doboz kellett volna amúgy). De ez nem változtatott volna azon, ami a problémám volt a recepttel.

2010. szeptember 24., péntek

Ír krémlikőrös trüffel

Ez lapult minden vendég dobozában a kókuszos-rumos mellett, hasonló okok miatt fénykép sajnos erről sincsen. Ez lényegesen macerásabb volt mint a másik: előző nap össze kellett keverni, csokoládéba mártani…. Azért nem vészes persze, de én a másikat szívesebben böngyörgettem :-)

Hozzávalók:

  • 50 dkg étcsokoládé
  • 6 evőkanál ír krémlikőr
  • 3 dl tejszín
  • 6 dkg vaj
  • a külsejére olvasztott ét- vagy fehércsokoládé

A vajat és a kockára tört csokoládét egy tálba teszem, és a tejszínt felmelegítem (nem kell forrjon). A forró tejszínt a csokoládéra öntöm, kicsit állni hagyom, majd simára keverem. Miután hűlt kicsit, belekeverem a krémlikőrt, és egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap golyókat formázok a masszából, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem, és 2-3 órára beteszem a hűtőbe (nem árt a hűtőt extra hidegre tekerni). A fehér- vagy étcsokoládét megolvasztom, és miután kicsit lehűlt, fogpiszkálóra szúrva belemártom a golyókat. (ismét sütőpapírral bélelt tepsibe kerülnek, vagy hungarocellbe is lehet szurkálni fogpiszkálóstul, amit a dermedés után célszerű kihúzni)

2010. szeptember 23., csütörtök

Rumos trüffel (laktózmentes)

Elfelejtettem lefotózni, de mivel az esküvőre készült a vendégeknek (egy másik bonbon társaságában, kis kék dobozban mindenkinek a tányérja mellé téve), talán érthető, hogy miért…

A recept elég nagy mennyiség (az eredeti háromszorosa), nem tudom pontosan mennyi rum került bele, talán 1-1,5 dl, ennek megfelelően igazán felnőtt-bonbon lett belőle. Én ugyanis szó szerint vettem azt a mondatot a receptben, hogy “ha nem áll össze a massza, tegyünk bele még rumot”. Aztán amikor – némi kóstolás után – öcsém közölte, hogy ez végigkarcolja az ember torkát, olyan alkoholos, áttértem a vízre. Szerintem pont jó lett, kellett bele ennyi szesz.

Nyilván normál vajból is jó, de hugi miatt nekem most olyan recept kellett, ami vagy eleve laktózmentes, vagy könnyen azzá tehető. Ebben két rizikós elem van, a vaj, amiből van laktózmentes, és a  darált keksz, aminek el kell olvasni a csomagolását.

Hozzávalók:

  • 40 dkg étcsokoládé
  • 15 dkg kókuszreszelék
  • 7-8 dkg vaj (laktózmentes)
  • 30 dkg darált keksz
  • 1-1,5 dl rum (én fehér rumot használtam, nem kőolajból készült agyonaromázott sütőrumot)
  • a külsejére kakaópor/porcukor

A csokoládét összetöröm, és vajjal vízfürdőben megolvasztom. Belekeverem a kókuszreszeléket és a kekszport, majd a rumot, és annyi vizet (ha szükséges), hogy gyúrható massza legyen belőle. golyókat formázok belőle, és porcukorba vagy kakaóporba forgatom.

Bécs – 3. rész

A tegnapi két rész (ez meg ez) után elértem a beszámoló végéhez. Amiért igazából mentünk: koalákat és pandákat nézni a schönbrunni állatkertben. Nagy kedvencem a budapesti, el is megyek oda legalább kétévente egyszer, de erre a két jópofa “medvére” már roppant kíváncsi voltam. Szerencsére elég közel vannak :-)

Maga az állatkert egyébként a legrégebbi a világon, az egyetlen barokk állatkert, Mária Terézia férje, Lotaringiai Ferenc alapította 1752-ben. 1780-tól megnyitották a “nagyközönségnek” is, mindenki megtekinthette, aki “megfelelően öltözött” volt.

A két koala állandó lakó, a pandapárt 2003-ban, 10 évre kapták kölcsön Kínától, hatalmas siker, hogy a pandapárnak kölyke született 2007-ben és idén is. Ráadásul természetes módon, ami sajnos igencsak ritkaság, fogságban sokszor csak mesterséges megtermékenyítéssel szaporodnak az óriáspandák. Ezért a bébi és az anyaállat csak egy monitoron figyelhető meg(éjjellátó kamerával, fekete-fehérben), a hím állatot azonban, ha más nem, az etetéskor meg lehet látni a nagy bambusz-bozótban.

IMG_6081 Elég vicces volt, hogy a közönségnek háttal, egy nagy kőnek dőlve percekig majszolta a bambuszbokrot. Levi szerint pandának öltözött ember :-)

IMG_6087

IMG_6085 Az állatokat nem lehet zoo-csemegével sem etetni, ami szerintem nagyon jó dolog nálunk, itt a zsiráf sajnos mindig tisztes távolságra van a látogatóktól, a budapestiben pedig kihajol a kifutóból és az emberek kezéből eszik. A tevéről nem is beszélve, mert az aztán tényleg csak egy alacsony karám választja el az úttól. Bécsben sok helyen két kerítés van az emberek és az állatok között, nálunk inkább kerítés és vizesárok, ami mondjuk nekem sokkal szimpatikusabb. Nem látni folyton rácsokat. A tiroli parasztudvar sokkal nagyobb mint a magyar, maga az épület is hatalmas, és lovak és tehenek vannak benne, egy része pedig most is épül. Pingvinből szerintem többféle lakik Bécsben, majom-fronton viszont mi vagyunk az erősebbek, bár ott most éppen felújítják a majomházat, lehet, hogy valahol vidéken van a többi fajta majmuk. Csimpánzot most sem láttam :-(

A felső, dombos, erdős részen, elég hosszan lehet egy, a fák koronája fölött lévő függőhídon menni, az erdőben van egyébként a méhek (:-)) és a farkasok kifutója is, a tetején pedig a tiroli parasztház és vendégház, kávézóval (meg az egyik bejárattal, mert abból 3 is van).

Ami nagyon jópofa: esőerdő ház, hatalmas íves üvegház, belül két szintes, madarakkal, denevérekkel, halakkal (mindenki megnézheti, hogy néz ki a pangasius, amikor még nem zacskóban van filézve). Naponta egyszer trópusi esőt tartanak benne, gondolom eláztatják kicsit a kedves érdeklődőket. A klíma egyébként elvileg olyan bent, mint Borneon (meleg, és párás).

IMG_6031

IMG_6029

Afrikai állatból jóóóó sok van, elefánt, zsiráf, strucc, mindenféle antilop… (víziló a parton….)

IMG_6012 IMG_6017

IMG_6047

IMG_6061

IMG_6073

Meg bölény meg bivaly, meg rovarház, meg akváriumház meg majom – kecske együttélés (éppen veszekedtek a majmok egységfrontot alkottak a kecskékkel szemben, meg jegesmedve, meg fókák – jópofa az etetésük)…

IMG_6051

IMG_6070

IMG_6066

IMG_6076

És a személyes kedvenceim, a koalák. Ketten vannak, külön kifutóban, ami egy ház két tágas terme, a látogatók egy viszonylag sötét folyosóról, üvegfal mögül nézhetik őket. egyébként nem sok mindent csinálnak, egy ágba kapaszkodnak és a nap 24 órájából 20-at alvással töltenek. Minden nap du. 4-kor etetést tartanak, ami abból áll, hogy a gondozó megméri őket és friss eukaliptuszt kapnak. A mérés elég vicces, betolt a csaj egy zsúrkocsit, azon volt egy nagy lap, a mérleg, és abból kiállt egy villás facsonk. A koalát átteszi a faágra, és úgy méri meg. A két koala egyébként eléggé eltérően viselkedett. A nagyobbikat úgy kellett felébreszteni, hogy akkor most mérés van, tessék átkapaszkodni ölbe, onnan meg a mérőfára. A kicsi viszont 4 előtt 5 perccel, fogta magát, csiga tempóban lemászott a fájáról, és leült az ajtó elé, ahonnan a gondozó érkezett kb. 10 perccel később.

IMG_6064

IMG_6098

2010. szeptember 22., szerda

Bécs – 2. rész

Mielőtt rátérnék az állatokra, ami miatt elsősorban Bécsbe mentünk, jöjjenek a kaják, leginkább képek nélkül, mert nem álltam neki kávéscsészéket meg szendvicseket fotózni.

Amiket ettünk:

  • Bécsi szelet – nem vagyok egy rántott húsos, karajból meg aztán végképp utálom, de egy jól elkészített bécsi szelet (természetesen borjúból, de másként nem is hívhatnák ennek) jöhet időnként. Farkaséhesen betértünk az első kocsma-étterem szerűségbe, ahol nagyon jó, teljesen friss, akkor elkészített húst kaptunk (hallottuk a klopfolást, semmi előreizélgetés meg fagyasztgatás és társai…). Nekem a saláta amit mellé adtak sokkal jobban tetszett, mint a hordóban érlelt savanyúságok.
  • Császárzsemle, ciabatta & co. Pékség pékség hátán, ahol a péksütemények mellett nagyon guszta szendvicsek is vannak, 7-8 mm vastag mozzarellával és paradicsommal megrakva. Egyik nap elég sokat ettünk ezekből, aminek hasfájás lett a vége. Az egy dolog, hogy én nem bírom a kalácsféléket ha sok bennük az élesztő, de kenyértől nem szoktam felpüffedni gyakran. Ráadásul nem csak én járta így, hanem Levi is. Persze kérdés, hogy alkati-e, ami megváltoztathatatlan, vagy megszokás kérdése, mint az, hogy mennyi alkohol után rúg be az ember. Most, hogy nem iszunk Levi 2 sör után “fejreáll”, ami a vadabb egyetemi éveink alatt nemigazán volt jellemző. Szóval vajon azért nem eszünk kenyeret, mert okos a testünk és nem kívánja mert úgyis rosszul leszünk tőle, vagy azért vagyunk rosszul a kenyértől, mert soha nem esszük, és nem vagyunk hozzászokva? Btw ha már itt tartunk, mennyire lehet egészséges az, amihez úgy kell magát treníroznia az embernek…. image
  • Bécsi kávé, melange – nem vagyok egy nagy kávés, nekem nagyjából egyik olyan mint a másik, ha nagyritkán a kávéra vetemedek, de állítólag tényleg érezni, hogy másként pörkölik a kávét, mint az olaszok, sokkal karcosabb íze van (a koffeintartalma is magasabb), és mindig érkezik mellé egy pohár víz. Nem egy kupica, mint néhol nálunk. most komolyan mire jó egy korty víz? El kell dönteni, hogy jobbra teszem a számban vagy balra, egy vicc akkora mennyiséget adni a kávéhoz.
  • Apfelstrudel – ezt az aida nevű bécsi kávézóláncban próbáltuk ki, még nekem is ízlett, pedig én alapvetően utálom az összes almás süteményt, mert az alma rondán megbarnul a hőtől, és mert mindig agyon vannak fahéjazva. Itt a tea mellé adott keksz sokkal fahéjasabb volt, mint a rétes. És ha már tea, amellé is adtak egy pohár vizet kísérőnek. tök jó. image
  • Perec. Az állatkertben, hol máshol. Meglepő módon nem csak sós perec volt, hanem édesek is, csokoládés, “panda” (fehércsokis étcsoki foltokkal, természetesen a pandák kifutójával szemben árulták), almás-fahéjas. Igazából ez tök természetes dolog, ha belegondol az ember, mert a perec tésztája nem igazán sós, simán lehet rá mindenféle mázat kenni, mint a fánkra. Kicsit más, mint a nálunk megszokott. Nekem mindkettő ízlik.
  • Fagylalt, biotejből, szintén az állatkertben. Két turistás helyen is ettem fagylaltot idén külföldön (a másik az Amszterdam melletti skanzenben volt), és mindkettő nagyon jó volt. És mindkettő bio. Nálunk a 100% kőolajszármazék fagyigolyócskák meg a szokásos jégkrémek vannak az állatkertben. Még véletlenül sem hazai biotejből készült kézműves fagylalt. És a fagylalt sűrű, és noha nem extrán hideg nem folyik le pikk-pakk a tölcsérről. Nyilván készítéskor nem dolgoznak bele annyi levegőt, ezáltal sűrűbb és a hőt is jobban tartja. Icipici tölcsérre pakolnak rá hatalmas adag fagyikat, ami nem folyik és csöpög, mint nálunk, ahol több fagyihoz nagyobb tölcsér jár, ami vékony és átázik a végére. Pedig baromi gyorsan eszem a fagyit.
  • langos – így a-val és s-sel, nem sch-val, és az osztrákok lángos-nak mondják. Állatkertben persze… fokhagymás, és majdnem pont olyan, mint nálunk. Kicsit vékonyabb a tészta, ezáltal sokkal ropogósabb. És nincsen sajt meg tejföl meg kolbászkarikák… csak fokhagymás. illetve puhányoknak anélkül.
  • Akartam venni osztrák szakácskönyvet, de mindegyikből halak néztek rám, amit nem bírok. Csak sütis meg nem volt szimpatikus angolul. :-(

Bécs – 1. rész

IMG_5970

Mókus a schönbrunni kastély parkjában :-) előttünk egy fickó kb. kézből etette mogyoróval. Valami nagy fekete madárból volt még egy csomó, de nem vagyok egy nagy ornitológus, gőzöm sincs, hogy mi volt. Jó nagy csőre van az biztos.

IMG_5972 Állványról nyírják a fákat. A bokrok pedig gömb és kúp alakúak (mint a nespresso kapszulák kb). Jó-jó az angolkert is, de én jobban tudom tátani a számat egy szépen nyírt franciakertben.

IMG_5995

Labirintus és maze tök kreatív játszótérrel. A labirintusban a inkább a felnőttek rohangáltak össze-vissza :-) Régen sokkal nagyobb labirintus tartozott a parkhoz, biztos kellettek nekik eldugott zugok a rosszalkodáshoz és intrikáláshoz…

IMG_6005 IMG_6011 Pálmaház, van egy hasonló, de kisebb épület, az a sivatagi állatok háza.

IMG_6116 Legnagyobb megdöbbenésünkre kiderült, hogy Bécsbe tök jó vonattal menni. Nem is drága (26 euró oda-vissza), baromi kényelmes (sokkal több hely van a lábnak mint a repülőn, extra bőrönd-tartó a nagy csomagoknak amik nem férnek fel az ülések fölötti polcra. Gyereksarok filmvetítéssel, babakocsi-parkolóval. Meg légkondi, meg simán megy a sínen, még nálunk is, nincs a tüdü-tüdü, jobb helyeken 140nel hasít (valahol Bécs után azt hiszem 200 fölött is), és kevesebb mint 3 óra alatt elér Kelenföldről a Westbahnhofba. :-) Levi már tervezi a következő vonatos-kirándulást.

2010. szeptember 17., péntek

Tiara

Ez az én sk készített tiarám, amit a Büszkeség és balítélet-maratonba fulladó lánybúcsúmon hoztunk össze a lányokkal:

Mivel sehol sem talált hugi “gagyi”-de-felnőttméret tiarát a barkács-megoldáshoz kellett folyamodnunk. első próbálkozásnak nem rossz…

Lilluka-saláta

Nem volt semmi recept a kiinduláshoz, csak az, hogy mi van itthon és mit szeretek. És hát mikor nevezzek el magamról salátát, ha nem a lányságom végnapjaiban.

Hozzávalók:

  • 6-7 dkg bulgur
  • 1 kukorica konzerv
  • 1 kígyóuborka
  • 2 zacskó (20 dkg) mini mozzarella
  • 3 nagyobb paradicsom
  • pár szelet sonka
  • 1-2 érett avokádó
  • citromlé

A bulgurt 20 percre vízbe áztatom, majd tiszta konyharuhára teszem száradni. A paradicsomot és az uborkát felkockázom (az uborkát meghámoztam, mert nem volt szimpatikus a héja), és összekeverem  a lecsöpögtetett kukoricával és bulgurral. Hozzáadom a félbevágott mozzarella golyókat és a felcsíkozott sonkát. Az avokádót meghámozom, falatnyi darabokra vágom, meglocsolom citromlével és a salátához keverem.

4 fős adag.

2010. szeptember 13., hétfő

A mai konyhai tevékenységem:

(eddig)

  • elcseszett csokis minimuffin – nem hajlandó normálisan kijönni a papírból
  • a maradék tésztát egymásba rakott két muffinpapírban, tepsin akartam megsütni. az egész cucc szétfolyt. ment a kukába, én meg kiakadtam
  • megégettem a mikróban 15 dkg kekszet és 8 dkg vajat
  • aztán elcsesztem egy cheesecake muffint. ‘valszeg’ ehető, de nem vendég-kompatibilis és most arra lenne szükség
  • közben persze összemaszatoltam minden edényt és cm2-t a konyhában, még a szekrényajtón is nyers muffintészta volt
  • elraktam 4 üveg zöldparadicsomot savanyúságnak. kíváncsian várom, hogy jó lesz-e
  • este még kinéz egy rizottó-főzés….

2010. szeptember 10., péntek

Fetás babsaláta

Hozzávalók:

  • 40 dkg fehér babkonzerv, leszűrve
  • 30 dkg paradicsom
  • 20 dkg pácolt feta
  • 1 kis lilahagyma
  • 1-2 evőkanál citromlé
  • a tálaláshoz pita/kenyér

A hagymát apróra vágom, és 1-2 órára összekeverem a citromlével, és kicsit megsózom. Hozzáadom a babot, a cikkekre vágott paradicsomot, és óvatosan belekeverem a pácolt fetát. Pitával vagy kenyérrel tálalom.

3 fős adag.

2010. szeptember 8., szerda

Társasjátékok – 5. rész: Carcassonne – kereskedő és építész

image

Fogok még más játékokról is írni, nem csak a Carcassone sorozat különböző darabjairól. :-) De ideje bemutatni a legújabb (májusi) “szerzeményt”. Amennyire én tudom, magyarul még nem adták ki, de ez végső soron nem számít, mert webshopokból könnyedén beszerezhető, a játékszabály letölthető, illetve jó esetben csomagolnak is magyar szabályt a dobozhoz (nekünk volt). A játék pedig az alapjátékhoz hasonlóan teljesen nyelvfüggetlen.

Sorban ez a második kiegészítő, az elsőhöz hasonlóan, ezt is mindenképpen érdemes szerintem beszerezni.

Akkor nézzük részletesen, mit tud a doboz.

Carcassonne – második kiegészítő, kereskedő és építész

  • ez is csak kiegészítő, kell hozzá az alapjáték.
  • nem kell hozzá az első kiegészítő, játszható csak az alappal is.
  • mi van a dobozban:
  • húzózsák, mert a különböző dobozokból származó lapok hátoldala nem biztos, hogy pontosan ugyanolyan színű
  • 6 disznó és 6 építész (forma alapján inkább szakács) figura (nagyon jó dolog, hogy támogatja az első kiegészítővel bejövő 6 játékost, az alapdobozban csak 5 főnyi kártya és bábu van)
  • 24 területkártya
  • 20 nyersanyagkártya
  • összes 3 új elemmel gazdagodik a játék, ezek a következők:
  • a disznónak köszönhetően egy mezőnk a végelszámolásnál váranként nem 3, hanem 4 pontot fog érni.
  • az építész lehetővé teszi, hogy két területkártyát húzhassunk (és rakhassunk le) egymás után.
  • és a nyersanyagkártyának köszönhetően minden játékos érdekelt a nyersanyagot tartalmazó várak befejezésében, ez extra kombinációra ad lehetőséget, és a végső pontozásnál a nyersanyagkártyák erősen átírhatják a sorrendet.
  • 2-6 játékos részére
  • 8 éves kortól
  • a doboz szerint egy menet 30-45 perc, két fő esetén, gyakorlott játékosokkal ennek inkább a fele.
  • a játékszabály érthető, ábrákkal is elmagyarázza – az amúgy nem bonyolult – szabályokat.
  • a doboz kicsike, fele az alapjátékénak
  • magyar kiadása nincs, de nyelvfüggetlen, és a magyar szabály könnyedén beszerezhető, ha nem adnak hozzá
  • a veszekedés-faktor alacsony, nem nő az eredetihez képest.
  • ár: 3000-3500 körül, webshopokban
  • újrajátszhatóság: magas.

Érdemes minél előbb beszerezni az alapjáték mellé, kezdő gamereknek ideális. És vigyázat, addiktív!

2010. szeptember 7., kedd

Sonkás-sajtos szendvics

Nem biztos, hogy ez tekinthető receptnek, de az “eredetijét” martha stewartnál láttam, szóval más is “kinevezte” már annak. Nem szoktunk szendvicset enni, kenyeret szinte soha, maximum a sparból kiflit, azt is padlizsánkrémmel és társaival (tehát ez roppant egyedi és különleges, azaz a blogon a helye). Most viszont megkívántam, egy “igazi”-t, meg meccs is volt (de minek, tök nyomik), rágcsálnivaló helyett ezt ettük mellé. Nassolnivaló és vacsora egyben.
Hozzávalók:
  • nagy egyenes kifli (nálunk a sparos sajtos a favorit)
  • mustár (nekem vaj)
  • sonka (nem gépsonka hanem valami igazi)
  • camembert/brie
A kiflit kettévágom, mindkét felét megkenem mustárral. Az alsó oldalára fektetem a sonkát, megpakolom sajtszeletekkel, befedem a tetejével. És elmajszolom.

2010. szeptember 5., vasárnap

Zabpelyhes csokoládétorta

Csibénél láttam a receptet, és rögtön elhatároztam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Azon kívül, hogy fél adagból sütöttem,a  tortaforma mérete és az alacsony létszám miatt, csak annyit változtattam, hogy több kakaóport raktam a tésztába, és a diót lecseréltem mandulára. Nagyon finom lett, egyesek este a felét elmajszolták nagy csendben…

Hozzávalók:

  • 10 dkg liszt
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 10 dkg barnacukor
  • 1 evőkanál kakaópor
  • 7,5 dkg étcsokoládé
  • 5 dkg mandula/mogyoró/dió
  • 1 tojás
  • 9 dkg zabpehely
  • 6 dkg puha vaj

A zabpelyhet egy tálba teszem, ráöntök 2,25 dl forró vizet, elkeverem, és 10 percig állni hagyom. Közben a vajat habosra keverem a cukorral majd a tojással, és az átszitált lisztet összekeverem a szódabikarbónával és a kakaóval. A zabpehelybe több adagban belekeverem a vajas keveréket, majd beledolgozom a lisztet. Egy 18 (vagy 20) cm átmérőjű tortaforma alját kibélelem sütőpapírral, beleöntöm a tésztát, és a tetejére szórom az összevágott csokoládét és mandulát. Előmelegített sütőben, 180 fokon (légkeveréssel) kb. 25-30 perc alatt megsütöm, és miután kihűlt porcukorral díszítem a tetejét.

18-20 cm-es torta lesz belőle.

2010. szeptember 3., péntek

Spagetti paradicsommal és brie-vel

Ez megint olyan étel volt, ami elsőre hihetetlen volt, hogy nahát tészta és brie és még bele is fér a kitűzött étrendembe. Mondjuk nincs benne 5 dl tejszín és 10 dkg vaj, mint hmmm…. némely receptekben. Gyorsan elkészül, nincs túlbonyolítva, rengeteg friss zöldség van benne, és némi brie olvadozik benne… hammnyammm…

Hozzávalók:

  • 30 dkg spagetti
  • kb. 60 dkg cukkini
  • 6 közepes paradicsom
  • 1 evőkanál olaj
  • kb. 15 dkg brie
  • só, bors
  • citromlé
  • 3 gerezd fokhagyma

A cukkinit hosszában elfelezem/elnegyedelem, és 2-3 mm vastag szeletekre vágom. Az olajat felhevítem egy nagy serpenyőben, és pár percig sütöm benne a cukkinit és a felaprított fokhagymát. közben megfőzöm a tésztát a zacskón található utasítás szerint. a paradicsomot nagyobb darabokra vágom, és a cukkinihez adom. Kevés citromlével, sóval, borssal fűszerezem, és kb. 3 evőkanálnyit hozzákeverek a tészta főzővizéből. Pár percig főzöm, majd összekeverem a leszűrt tésztával, és a szeletekre vágott sajttal, és azonnal tálalom.

4 fős adag. Egy adag kb. 500 kcal és 62 g szénhidrát.

2010. szeptember 2., csütörtök

Karfiolkrémleves

Kevés kommenttel, mert elfáradtam a mai kolbászolásban. Az egybehangzó vélemény szerint sokkal jobb, mint a “sima” karfiolleves.

Hozzávalók:

  • kb. 17 dkg karfiol (tisztítva)
  • 1 közepes krumpli
  • 1 kis fej hagyma
  • só, bors
  • egy teáskanál olaj
  • reszelt sajt
  • 1 dl tejszín/cukrozatlan sűrített tej

A hagymát felaprítom, és pár percig sütöm az olajban, majd hozzáadom a kockákra vágott krumplit és a rózsáira szedett karfiolt. Átforgatom, felöntöm vízzel, vagy zöldség-alaplével, és fedő alatt kb. 10 percig főzöm, majd némi hűlés után összeturmixolom. Sózom, borsozom, hozzáöntöm a tejszínt/sűrített tejet, és ha szükséges egy kevés vizet. Felforralom, és reszelt sajttal megszórva tálalom.

2 fős adag. 

2010. szeptember 1., szerda

Csirkés pite

Elég hihetetlennek tűnik, hogy csirkecomb, kukorica, burgonya és tejszín, ráadásul nem mikroszkopikus adag, és csak 500 kcal, de csak nem számolták el a goodfoodék a dolgot. Ennek fényében különösen durva, hogy a stahl-gyors tésztákban milyen adagok vannak. Csak úgy just-for-fun kiszámoltam az egyik tésztáját, 1800kcal/adag. Egy felnőtt, nem fizikai munkát végző nőnek 2000 kell, 1200-1500 egy normális, betartható diéta…

Hozzávalók:

  • 50 dkg csirkecombfilé
  • 1 doboz kukoricakonzerv
  • kb. 1 dl tejszín
  • (kevés tej)
  • 1 evőkanál olaj
  • 1 hagyma
  • apróra vágott petrezselyem
  • kb. egy marék reszelt sajt
  • 75 dkg burgonya
  • 1,5 dl csirke- vagy zöldség-alaplé
  • só, bors

A hagymát felszeletelem, és pár percig sütöm a felhevített olajon. A húst felkockázom, a hagymához adom, átkeverem, hogy mindenhol kifehéredjen, majd felöntöm az alaplével, és 10 percig főzöm. Hozzáadom a tejszín nagy részét (kb. 3 evőkanálnyi kivételével), a lecsöpögtetett kukoricát, összeforralom, és sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítem. Közben megfőzöm a burgonyát, összetöröm, és a maradék tejszínt, sót, és ha szükséges, tejet belekeverve pürét készítek belőle. A húsos ragut egy kisebb tepsi vagy tűzálló tál aljába kanalazom, a tetején elosztom a pürét, megszórom a sajttal, és előmelegített, forró (200 fok légkeverés) sütőben addig sütöm, amíg a sajt és a burgonya kicsit megpirul.

4 fős adag. Adagonként kb. 500 kcal és 55 g szénhidrát.