2014. november 27., csütörtök

Adventi koszorú & naptár

collage1

Elkezdődött a karácsonyi készülődés: megcsináltam anyámnak a szokásos adventi koszorúját, és összeraktam magunknak az adventi naptárat.

Eddig mindig vettem egy szimpatikus bolti adventi csokinaptárat, idén azonban változott a helyzet. Úgy néz ki, Levi nem bírja a laktózt, étcsokoládés pedig sehol sem jött szembe… Muszáj volt kézbe vennem a dolgokat.

Úgyhogy összevásároltam mindenfélét (magamnak kissé könnyebb volt…), fogtam 24 darab uzsonnás papírzacskót (Dm-ben és Rossmannban is van), pár ív csillag-matricát, egy ív 1-24ig számozott matricát, a tűzőgépemet és rengeteg-rengeteg dekorszalagot (wasi tape, mintás öntapadós rizspapír szalag, hobbyboltban és papírboltban árulják).

A szerzeményeket 24 kupacba osztottam, és a 24 zacskót kidekoráltam a dekorszalaggal (ez meglepően sokáig tartott). Az ajándékokat bezacskóztam, a zacskók tetejét párszor visszahajtottam, és tűzőgéppel rögzítetten. A 6-ost és a 24-est megjegyeztem, hogy melyik, azokra a megfelelő számot ragasztottam, a többit “összekevertem”, hogy én se tudjam melyikben mi van – nem mintha képes lennék ilyen dolgokat ilyen távon megjegyezni. A számokat a kapcsokra ragasztottam, és mivel karácsonykor nem nagyon van olyan, hogy túl sok, rájuk ragasztottam egy csomó csillag-matricát – ez tartott még elég sokáig, mert a pici csillagokat nehéz volt leválasztani az ívről.

Egyéb ötletek: lehet a zacskókra pecsételni (ha fog rájuk a pecsét, mert az anyaguk kicsit zsírpapíros, de akár hajtogatni is lehet zacskót sima papírból). Nyomtatni is lehet a matricát, csak egy színes nyomtató és pár ív öntapadós papír kell hozzá.

A koszorúhoz az Obi-ban mentem körbe kétszer és vásároltam össze pár arany-óarany-törtfehér dolgot. Terméseket, drótszélű szalagot, aranyra fúrt drótos hungarocell golyókat, és pici drótos üvegdíszeket. És nyilvánvalóan (szalma) alapot, gyertyatüskét, gyertyát. Ezeket ragasztópisztollyal ráragasztgattam illetve beleszurkáltam a szalma alapba.

2014. november 24., hétfő

Aszalt paradicsomos zabkeksz

Van Mandynek egy nagyon jó sajtos keksze, már egy csomószor csináltam, néha csak sima lisztből, néha részben tökmagliszttel,  néha részben teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszttel. Most ennél egy kicsit nagyobbat tekertem rajta.

Lisztet most egyáltalán nem használtam. Zabpehely az egész, és némi jó sok aszalt paradicsommal turbóztam. Egészen érdekes az állaga a zabpehelytől, kicsit morzsalékosabb mint búzaliszttel, de nagyon finom és “levegős”. Furcsa jelző ez egy keksznél, de tényleg ilyen.

Érdemes lenne 1/3 liszt, 2/3 zabpehellyel is nekifutni.

Hozzávalók

  • 21 dkg zabpehely
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 1 kávéskanál só
  • 16,5 dkg vaj
  • 16,5 dkg reszelt ementáli
  • 2 tojássárgája
  • 5 dkg apróra vágott aszalt paradicsom*

A vajat habosra keverem a tojássárgájával és a sóval, majd belekeverem a reszelt sajtot. A zabpelyhet kicsit összedarálom az aprítóval – egy része legyen liszt-szerű, egy része maradjon még kicsit darabos. A zabpelyhet és a sütőport összekeverem, és pár részletben a vajas keverékhez adom. Belegyúrom az aszalt paradicsomot, a tésztából két hosszú hengert formázok, fóliába csomagolom, és minimum egy órára beteszem a hűtőbe.

A sütőt 180 fokra előmelegítem, a hengereket kb. fél cm vastag karikákra vágom, és a kekszeket sütőpapírral bélelt tepsiben, kb. 15 perc alatt megsütöm – akkor jó, ha van egy kis színe.

Rácsra teszem hűlni, és miután kihűlt, jól záródó dobozba teszem.

2-2,5 tepsinyi lesz belőle.

*nekem aromazáró csomagban volt nem túl keményre aszalt paradicsomom, azt csak felvágtam, és már ment is a tésztába. Az olajban eltett verziót szerintem használat előtt egy kicsit olajtalanítani kell – leöblíteni, és megszárítani (és esetleg kevesebb tojássárgáját használni, a 2 sárgája helyett mondjuk 1 egész tojást).

2014. november 17., hétfő

Lusták müzlije – overnight oatmeal

Nem igazi recept, inkább csak egy ötlet. Levi nagy rajongója a zabkásának (engem a világból ki lehet vele kergetni) – ezt mindig magának csinálja, úgyhogy pontos mennyiségeket nem tudok, de eléggé bolond biztos a dolog.

A lényeg: nem kell megfőzni a zabpelyhet, csak leönteni tejjel és pár órán át állni hagyni (a hűtőben!).

Tehát: pár evőkanálnyi zabpehely egy tálkába (vagy ha magunkkal akarjuk vinni, valami zárhatóba), felönteni tejjel (felénk most a rizstej megy nagyon), ízesíteni (opcionális, pl. melasz, juharszirup, aszalt gyümölcs, méz, fahéj, sütőtökös fűszeres szirup…), megkeverni és már mehet is be a hűtőbe. Pár perc-fél óra, vagy akár csak reggel fogyasztás/táskába csomagolás előtt: ellenőrizni, hogy nem kell-e még egy kis folyadék + ha van kéznél friss gyümölcs, rászórni (a gránátalma nagyon jó rá).

A képen lévő verzió: zabpehely, rizstej, gránátalma.

2014. november 3., hétfő

Tészta sült karfiollal és citrommal – “Végigfőzni a Meatless-t”

Újra elővettem a Meatless-t és főztem belőle egy remek őszi tésztát. Kicsit szkeptikus voltam a nagy lelkesedéssel kapcsolatban, hogy hú a sütés egészen más dimenzióba emeli a zöldségeket, különösen a karfiolt. És tényleg.

Egy hátránya van. Friss karfiol kell hozzá – utálok karfiolt darabolni, ha csak lehet, a mirelit verziót választom. De ezért megéri.

Hozzávalók

  • 45 dkg karfiol, kicsi rózsákra szedve
  • 1 lilahagyma, nagyobb darabokra vágva
  • 2 evőkanál kapribogyó
  • pár evőkanál olívaolaj
  • 10-15 dkg tészta (az eredetiben orecchiette)
  • 1 evőkanál reszelt citromhéj (kezeletlen citromé!), ha ninc skéznél kezeletlen citrom, akkor citromlé
  • só, bors
  • petrezselyem (én sajnos elfelejtettem)

A sütőt előmelegítem 230 fokra, a karfiolt, a hagymát, a kapribogyót egy tepsibe teszem*, meglocsolom egy kis olívaolajjal, sózom, borsozom, és kicsit összeforgatom. Kb. 40 percig sütöm, hogy a karfiol megpuhuljon, és elkezdjen megpirulni.

Közben megfőzöm a tésztát, a főzővízből félreteszek egy kicsit, majd leszűröm. Összekeverem 1 evőkanál olívaolajjal,a  citromhéjjal (vagy citromlével) és a sült zöldségekkel. Ha szükséges, sózom, és adok hozzá a félretett főzővízből. Azonnal, petrezselyemmel megszórva tálalom.

2 adag lesz belőle.

*akkora tepsi kell, amiben nem lógnak egymásra a zöldségek.