2010. június 30., szerda

“Zserbó”-nápolyi

Nem vagyok egy nagy ostyalap felhasználó, eddig összesen egyszer vettem, és már akkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha zserbó-szerűen készíteném el, lekvárral, dióval (mogyoróval) és csokoládéval a tetején. Most jött el az ideje :-)

Hozzávalók:

  • 1 csomag 6 lapos ostyalap (90 g)
  • 15 dkg darált dió/mogyoró
  • 8 dkg porcukor
  • baracklekvár
  • kb. 10 dkg étcsokoládé

Az asztalra teszek egy nagy darab sütőpapírt, a diót összekeverem a porcukorral, és a sütőpapírra teszem az első ostyalapot. Megkenem lekvárral, megszórom a cukros dió ötödével, majd rányomom a következő lapot. Folytatom a dolgot, amíg el nem fogy a dió és az ostya. Végül a tetejére is teszek egy darab sütőpapírt (vagy ha elég nagyot téptem le, ráhajtom a fölöslegeset az asztalon lévőről), és pár nehéz könyvet rakok rá. Néhány óráig hagyom préselődni, majd megolvasztom a csokoládét és megkenem vele a tetejét. Miután a csokoládé megdermedt, éles késsel felvágom.

Fasírt

Kép most nincsen, nem is akartam ezt posztolni, de inkább legyen meg a recept, mert ritkán sütök fasírtot, és most is 2x kellett anyámat felhívnom, hogy akkor mi merre mennyi (mondjuk a mennyiségeket rosszul adta meg, nem két hanem 3 adag lett, de a káposzta is túl sok lett, úgyhogy jól jött ki a dolog végül).

Hozzávalók:

  • 25 dkg darált hús (nálam pulyka)
  • 1 kisebb fej hagyma
  • 3 közepes burgonya
  • 1 tojás
  • só, pirospaprika (részemről nagyon kevés, késhegynyi), (bors – én szokás szerint kihagytam, gyakorlatilag mindenből kihagyom, utálom csíp meg amúgy is)
  • zsemlemorzsa
  • a sütéshez olaj
  • lehet egyéb fűszereket is tenni bele: szerecsendiót, majorannát, oregánót, bazsalikomot, fokhagymát

A a burgonyát meghámozom, kockákra vágom, és jó puhára főzöm. Forrón összetöröm – én villával csináltam, ekkora mennyiséghez nekem elég – és ha kihűlt belekeverem a húst,a fűszereket és a tojást. A masszából golyókat formázok, megforgatom zsemlemorzsában és kb. ujjnyi olajban megsütöm.

3 fős adag.

2010. június 29., kedd

Tejfölös metélőhagymás muffin

IMG_5445

Onnan indult az egész, hogy kókadozott némi snidling az erkélyen, és maradt egy kis feta és olajbogyó. azt elég hamar eldöntöttem, hogy a fetát összekeverem némi tejföllel és apróra vágott olajbogyóval, már csak valami “alávaló” kellett. Lapozgattam kicsit az egyik süteményes könyvemet (még nincsen túl sok szakácskönyvem, és azon belül is süteményesből van a legkevesebb), és megakadt a szemem ezen a recepten, csupa fellelhető hozzávaló, és még a snidling is fogy…

Hozzávalók:

  • 28 dkg liszt
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 0,5 teáskanál szódabikarbóna
  • 3 dkg reszelt cheddar + egy kevés a tetejére
  • apróra vágott snidling
  • 1 nagy tojás
  • 2 dl tejföl
  • 1 dl joghurt
  • 4 evőkanál vaj

Előmelegítem a sütőt 200 fokra, és egy tálba szitálom a lisztet,a  sütőport és a szódabikarbónát. Belekeverem a reszelt sajtot, és 1-2 evőkanálnyi snidlinget. egy másik tálban megolvasztom a vajat, hozzákeverem a tejfölt, a joghurtot és a tojást, és a két keveréket néhány mozdulattal, nagyjából összekeverem (nem baj, ha kicsit csomós marad). A tésztát papírral bélelt/kiolajzozott/szilikon muffin tepsibe kanalazom, megszórom a tetejét reszelt sajttal és snidlinggel, és kb. 20 perc alatt megsütöm.

Magában is jó, mi a nagy részét fetás olajbogyókrémmel (feta, tejföl, fekete olajbogyó) megkenve ettük, ami nagyon sós, ezért sem raktam a tésztába sót, meg a recept sem írta, és nem is hiányzott belőle (a fetakrém nélkül sem).

2010. június 28., hétfő

Csokoládékrémes muffin

Szerintem az étcsokoládé-tejföl páros nagyon jó, kókusszal turbózva raktam már palacsintába is, nagyon tetszik az étcsokoládé a tejföl enyhe savanykásságával kiegészítve. Kicsit „gombhoz a kabát” volt ez a sütemény, mert fel akartam már avatni a legújabb adag mintás muffin papíromat, és amit mindig tudok sütni, mert minden hozzávaló van itthon, az a csokoládés muffin.

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 4 evőkanál puha vaj
  • 2 tojás
  • 13 dkg barna nádcukor (én világosbarnát használtam)
  • 13 dkg liszt
  • 3 dkg kakaópor
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 10 dkg tejföl (20%-os)

A krémhez:

  • 13 dkg étcsokoládé
  • 1-2 evőkanál cukor
  • 12 dkg tejföl (20%-os)

A tetejére:

  • cukor-konfetti vagy
  • csokoládélapocskák

A vajat elkeverem a cukorral, egyenként beledolgozom a tojásokat, belekeverem a kakaót, a lisztet és a szódabikarbónát, és végül beleforgatom a tejfölt. A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeveréssel) és egy normál muffin tepsi 9-10 mélyedését kibélelem muffin papírral. A tésztát a papírokba kanalazom, az üres mélyedésekbe vizet öntök, és kb. 25 perc alatt megsütöm. A kész muffinokat rácsra teszem hűlni. A krémhez megolvasztom a csokoládét, és pár perc hűlés után belekeverem a cukrot és a tejfölt. A muffinok tetejére kenem, megszórom csokoládé lapocskákkal vagy dekorcukorral, és kb. 1 órára hűtőbe teszem, hogy megszilárduljon a krém.

9-10 darab lesz belőle.

Társasjátékok – 4. rész: Alhambra

IMG_5058

Folytatódjon a társasjátékainkat bemutató sorozat, előzmények itt, itt és itt. Ismét egy “Spiel des Jahres” győztes játék, ezúttal a 2003-as. Nem veszekedős, építkezős stratégiai játék. Természetesen ehhez is vannak kiegészítők, magyarul azt hiszem csak egy jelent meg még közülük, de a külföldi kiadások is beszerezhetők. A játék célja, hogy mi építsük meg a legértékesebb Alhambrát, a pontszám két dologból tevődik össze: mennyire értékes elemeket sikerült beépítenünk, és milyen hosszú egybefüggő várfalat sikerült kialakítani. Az első adja a pontszám nagyobbik felét, a második akkor lehet fontos, ha a várfal összeszámolása előtt a játékosok pontszáma között csak kis különbség van. Ami szerintem roppant mókás benne, hogy két játékos esetén szükség van egy fiktívre is, aki “Sanyi” (a játékszabály nevezi így). “Sanyi” a játék során 3x kap random építőelemeket, és pontozáskor vele is kell lépni a pontozótáblán. szerencsére az még nem fordult elő, hogy “Sanyi” ne az utolsó helyen végezzen, ez azért némi önbizalmat ad az embernek.

image

Alhambra:

  • játékosok száma: 2-6 fő.
  • ára: 6-7000 pénz
  • veszekedésfaktor: alacsony, elemeket lehet elhappolni a másik elől
  • a Carcassone-nál bonyolultabb, de egy próbajáték alatt szerintem bőven megérthető.
  • a játékszabály nem a legjobban érthetők egyike, érdemes az olvasással párhuzamosan elkezdeni a próbajátékot
  • a doboz szerint 8 éves kortól, szerintem inkább 10, de nincs gyerekem, ebben nem teljesen mérvadó a véleményem
  • 2-4 főnél 4 személyes asztal kell neki, afölött nagyobb
  • a doboz szerint 60 perc a játékidő, szerintem mi azért előbb a végére érünk egy menetnek, a játékosok számának növekedésével hosszabbra tud nyúlni, különösen ha lassan gondolkodó partnerekkel játszunk.
  • nyelvfüggetlen, csak számok és ábrák vannak a kártyákon és kartonlapokon
  • a doboz közepes méretű, elég magas
  • két fő esetén sok körből áll a játék, számít benne a szerencse is (amikor soron vagyunk milyen épületelemek közül tudunk válogatni), de hasonló képességű játékosok esetén meglehetősen kiegyensúlyozott a játékmenet és a nyerési esélyek.
  • a bábuk fából vannak, tartozik hozzá egy vászon húzózsák az épületelemeknek, vastag karton lapok, melyek az épületeket szimbolizálják, eredményjelző tábla, és kártyalapok négy különböző “pénznemben”
  • nem kell folyton keverni a kártyákat, ezért elég lassan kopnak

IMG_5060

Azoknak akik szeretik,a kombinálósabb, de azért még elég gyors játékokat, előnye hogy kiegészítők nélkül is akár hatan is játszható (és ketten is élvezetes). Kezdő vagy újrakezdő gamerek akkor válasszák ezt első játéknak, ha van kedvük kicsit többet gondolkodni.

2010. június 26., szombat

Karamelles kakaótorta

Nálunk a május tobzódás a tortákban (de csak most jutottam el addig, hogy a legutolsót posztoljam), sok (és egyre több) a májusi születésnap, ami egyre növekvő tortamennyiséget von maga után. Végigettünk mindenfélét, ez volt a legutolsó, a saját kis szülinapi tortám, ami roppant egyszerű, és gyorsan össze is lehet rakni, ami most különösen jól jött. A tejszínhabból álló krém túl egyszerűnek tűnhet, de a karamellöntettel nagyon jól kiegészítette a kakaós kevert tésztát.

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 2 tojás
  • 15 dkg vaj
  • 15 dkg világosbarna nádcukor
  • 4 dkg kakaópor
  • 11 dkg liszt
  • 1 csapott evőkanál sütőpor
  • 10 dkg tejföl

A töltelékhez:

  • 2 dl tejszín
  • pár kanál karamell-öntet

A tetejére:

  • csokireszelék

A vajat habosra keverem a cukorral, majd beledolgozom egyesével a tojásokat. A kakaóport és a sütőport a liszthez adom, majd a tejföllel váltakozva a tojásos masszába keverem. Két 18 vagy 20 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 160 fokon (légkeveréssel) kb. 30 perc alatt megsütöm. A tejszínt félig felverem, majd karamellszósszal édesítem, és kemény habbá verem. Egy tortalapot tányérra teszek, megkenem a hab felével, karamellöntetet csurgatok rá, befedem a másik lappal, rákenem a maradék habot és csokireszelékkel és karamellöntettel dekorálom. Rögtön kicsit szétcsúszós volt, de ez később megjavult.

18-20 cm-es torta lesz belőle.

2010. június 25., péntek

Rizskoch-muffin

Nem vagyok egy Stahl Judit-fan. Sőt. Nekem túl sok a vaj és a tejszín (hát ja ilyen is van) és túl szirupos. Elég régen betört a gasztronómiai piacra, én meg annál is régebb óta főzök, de eddig valahogy elkerültek a receptjei. Sosem éreztem késztetést egyikre sem. Most is csak azért van két könyvem tőle, mert a DM-ben elég egyszerű (azaz olcsó, ti. ingyé’ van) szert tenni rájuk a törzsvásárlói kártyának köszönhetően. Van egy muffinosom és egy húsosom, megjelöltem bennük pár receptet, hogy némi változtatással (ált kevesebb zsír, néha kevesebb cukor) jók lehetnek.
Első darab: rizskoch jellegű muffin. Egy dolog fura volt benne, a folyadék mennyisége. 2 tojás, vaj és csak 1 dl tej. a tejberizs alaphoz, ami bele kerül alapjáraton 5 dl tej kell, amit be is szív, miközben kihűl. Bár muffinhoz képest nagyon híg volt a tészta sülés előtt, valószínűleg kellett volna bele még tej, mert kicsit ropogósak maradtak a rizsszemek a sütés végére. Ami viszont nagyon jó volt benne, hogy jó magában is. Utálom a lekvárt, és a normál rizskochot mindig csak cukorral eszem, és érezni rajta, hogy hiányzik mellőle valami folyós. Ehhez is írta recept málnaöntetet, amit nem csináltam meg, és a sok pirult széllel (nem ám papírban sütni! zsemlemorzsával ki kell szórni a 12 formát, úgy a jó) nagyon jó volt magában is.
Azt még meg kell osszam, hogy az embör mit mondott, miután végignézte a muffinos szakácskönyvet. “thai csirkeleves muffin”. aki ismeri a könyvet, szerintem érti.
Hozzávalók:
  • 10 dkg vaj + kevés a forma kikenéséhez
  • 10 dkg cukor
  • 1 vaníliarúd
  • 1 evőkanál vanília kivonat
  • 2 tojás
  • 5 dkg liszt
  • 1 csomag vaníliás tejberizs alap (dr oetker)
  • 1 dl tej (ki kéne próbálni többel is)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • zsemlemorzsa
A sütőt előmelegítem 175 fokra (légkeveréssel) és egy 12 lyukú muffintepsit kivajazok, és kiszórok zsemlemorzsával. a vajat pár mp alatt megpuhítom a mikróban, majd habosra keverem a cukorral. A vaníliarudat kettévágom, kikaparom a belsejét és a vajhoz adom. Egyesével belekeverem a tojásokat és a vanília-kivonatot. A tejberizsalapot elkeverem a liszttel és a sütőporral, és pár részletben a vajas keverékhez adom. Végül hozzáadom a tejet, és a muffintepsibe kanalazom. Kb. 25 perc alatt megsütöm, és langyosan vagy hidegen tálalom.

Tészta tejszínes tök-mártással

Ez most kicsit olyan, a tegnap esti posztommal, mintha mi tésztát ennénk tésztával. ami azért így nem igaz, bár hetente egyszer biztos készítek. De kicsit össze-vissza kerülnek fel a receptek a blogra, néha az aznapi néha az egy héttel korábbi, hogy ne felejtsem el teljesen a receptet, hogy “akkor hogyan is volt az ami ezen a képen lehet”.

Ha az anyáink olvassák ezt, biztos felkapják a fejüket, “te jó ég ezek tököt esznek”???? Hát én biztos nem ettem tököt egy ideje (mondjuk ez az idő legyen kb. 20 év), Levi szerintem szintén így állhat. Ő utálja a kaprot, én meg a tökfőzeléket. Szerintem borzasztóan takonyjellegű, nemjóízű, és pirospaprika szokott benne úszkálni. Ami mondjuk nálam eleve kizárja kettőnk (anyám meg én) konyháján kívül készített főzelékeket és zöldségleveseket.

De tésztával minden sokkal jobb, szóval belevágtam a dologba. Nem volt rossz, de: 1. szerintem a recept nem ilyen tökre (főzőtök) gondolt, amikor nemes egyszerűséggel annyit írt a hozzávalóknál, hogy TÖK, 2. azért igazából olyan jó se volt, hogy ne várhassak a következő tökvásárlással újabb 20 évet. Mindig azt hittem, hogy a cukkini ízetlen (meg ezt szokták is szajkózni mindenfelé), a fenét a tök a vízízű. A cukkini roppant karakteres ízű, és elenyésző víztartalmú ehhez képest.

Hozzávalók:

  • 1 kg tök (jelen esetben főzőtök)
  • 3 dl tejszín
  • 2 fehér hagyma
  • petrezselyem
  • 35 dkg nagyfelületű tészta (nekem búzakalász alakú volt)
  • vaj
  • só, bors
  • szerecsendió
  • reszelt sajt

Egy kevés vajon 20 percig párolom az apróra vágott hagymát (kis lángon, hogy ne égjen meg), közben kis kockákra vágom a tököt. A tököt a hagymához adom, meghintem szerecsendióval, és néha megkeverve megpárolom (itt 45 percet írt a szakácskönyv, ezért, mint utóbb kiderült valószínűleg nem főzőtökkel dolgozott, mert nekem 20 perc után szétfőtt), majd hozzáadom a tejszínt, sózom, borsozom, és összeforralom (újabb 10 perc). Közben megfőzöm a tésztát a zacskón található utasítás szerint. A mártásba apróra vágott petrezselymet keverek, összeforgatom a tésztával, és reszelt sajttal megszórva tálalom.

4 fős adag.

Valakinek ötlet, hogy milyen világos húsú tök lehet az, ami összesen 55 perc főzés után is egyben van?

2010. június 24., csütörtök

Fettuccine szalonnával és aszalt paradicsommal

Volt pár szem aszalt paradicsom, némi húsos szalonna… és meglepetésemre a spenóttal színezett zöld tésztának nem volt spenót íze (ez volt az én nagy szerencsém). A spenóttal nagyon nem vagyunk jóban. Emlékeim szerint soha nem is voltunk. pár évig nyers erővel letuszkolták szerintem, de nagyon hamar átálltam a sóskára.

Hozzávalók:

  • 40 dkg fettuccine
  • kb. 15 dkg húsos szalonna
  • pár szem olajban eltett aszalt paradicsom
  • 1 csésze zöldborsó
  • 1 hagyma
  • 1 evőkanál olaj (lehet a paradicsomról is)
  • 2 dl tejszín
  • só, (bors)

Miközben megfőzöm a tésztát, összedobom a mártást: a hagymát apróra vágom, és a szalonnát felkockázom. Meleg serpenyőbe rakom őket, és addig sütöm, amíg a szalonnából kisül a zsír (ha szükséges teszek hozzá egy kevés olajat). Hozzáadom a borsót, és pár darabba vágott aszalt paradicsomot, összeforgatom, majd felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, és ha túl sűrűnek találom, teszek hozzá egy kicsit a tészta főzővizéből. Végül összeforgatom a megfőtt, lecsöpögtetett tésztával, és azonnal tálalom.

4 fős adag.

Pulykaburger

Nem is próbálom tagadni, de szeretem a hamburgert, néha marhából, néha csirkéből/pulykából. Ez utóbbi nyilván szégyen, de itthon szívesebben állítom elő a csirkés változatot (vagy pulykásat - abból könnyebb szép nagy szeleteket vágni). Próbálkoztam a marhahúspogácsával is, de nem lehet a darált húsból elég vékony pogácsát formázni, a vastagnál ott a parám, hogy nem sül át, ráadásul át sem tudom harapni (nagy a szám, de azért nem vagyok kígyó, hogy kiakasszam). A corn falkes-be panírozott csirke az aktuális legkedvencebb rántott izénk, innen jött a húshoz az ötlet.
Most a foci vb alatt szerintem végig fogjuk enni az összes ilyen jellegű ételt, nachos már volt, pizza tervben (pizza mondjuk mindig van tervben), és körvonalazódik valami fasírtgolyós téma is. Ja taco meg szombaton lesz. :-)
Ez egy elég gyorsított változat, mert a zsömlét is készen vettem, és a steakburgonya is mirelit, de inkább nagytakarítottunk (ideje volt már sajnos). Nem szeretek egyébként sem sk. hamburgerzsömlét sütni, mert nem igazán tudom kontrollálni, hogy merre nőjön sülés közben, ezért mindig elképesztően magas lesz az összes ilyen irányú próbálkozásom, ami megint veszélyezteti az átharaphatóságot.
Ráadásul “low fat” mert sütőben sült a hús és a burgonya is (a majonéz pedig nálam mindig az).
Hozzávalók:
  • 4 szelet pulykamellfilé (a zsömlénél legyen kicsit nagyobb)
  • 4 hamburgerzsömle
  • 4 szelet sajt
  • 1 tojás
  • liszt
  • corn flakes
  • fűszerek
  • saláta levelek
  • paradicsom
  • uborka
  • mustár/ketchup/majonéz (ez is light mert mégiscsak :-))
  • steakburgonya (nálam mirelit)
A sütőt előmelegítem 200 fokra (légkeveréssel), egy tepsit kibélelek sütőpapírral, és előveszek 3 mélytányért. az elsőbe lisztet szórok, és kicsit megfűszerezem (nálam: paprika, majoranna, bazsalikom, oregano, szerecsendió, só), a másodikban villával felverem a tojást, a harmadikba pedig összetört corn flakest teszek. a hússzeleteket bepanírozom: liszt-tojás-corn flakes, majd a tepsibe fektetem. 15-20 percig sütöm, majd megfordítom, és mellé rakom a burgonyát (zacskó szerint 220 fok és 15-20 perc kell neki), kicsit feljebb tekerem a hőmérsékletet, és még 15-20 percig sütöm. Közben egyszer átforgatom a burgonyacikkeket, felkarikázom a paradicsomot és az uborkát, és forró serpenyőben megpirítom a félbevágott zsemléket. A sütőből kivett forró húsra ráteszem a sajtszeleteket, és mindenki összerakja a maga hamburgerét ahogy szereti.
2-4 fős adag.

2010. június 23., szerda

Gombás-kókusztejes csirke kölessel

Szekrény- és fagyasztó ürítő étel, sok fehérjével, kölessel és nem túl sok kalóriával. :-)

Hozzávalók:

  • 20 dkg kockákra vágott csirkecomb-filé
  • 25 dkg gomba
  • 2 dl kókusztej
  • 1 hagyma
  • 1 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál Worchestershire-szósz

A köleshez:

  • 1 kis bögre köles
  • 1 kis hagyma
  • 1 teáskanál olaj
  • 1 teáskanál vaj

A hagymát és a gombát felszeletelem, és egy serpenyőben felhevítem az olajat. Pár percig sütöm benne a hagymát, majd hozzáadom a húst, és ha mindenhol kifehéredett, belekeverem a gombát. Hozzáadom a Worchestershire-szószt, a kókusztejet, és kb. 10 percig főzöm. Közben elkészítem a köretet, a kölest szűrőbe teszem és alaposan átmosom. a hagymát apróra vágom, pár percig sütöm az olajon, majd hozzáadom a kölest, átforgatom, és felöntöm két bögre vízzel. Néha megkeverve pár perc alatt puhára főzöm (a végén ellenőrzöm, hogy nem kell-e még rá víz), belekeverem a vajat, megsózom, és villával fellazítom.

2 fős adag.

2010. június 22., kedd

Újkrumpli gorgonzolás mártással

Gyors hétköznapi vacsora a maradék újkrumpli felhasználására. Akkor azért egy kicsit sikerült a sajt/felvágottas pultos eladó hölgyet kiakasztanom, amikor 5 dkg gorgonzolát kértem (aztán 7,5-öt kaptam sűrű pofavágások közepette). Ahhoz képest, hogy egyre több az egy- meg kétszemélyes háztartás, mindig döbbenetet váltok ki, amikor 5 dkg sajtokat és szalonnákat akarok venni. Inkább rájuk romoljon, ne rám…

Hozzávalók:

  • kb. 75 dkg apró szemű újkrumpli (amit én használtam arra parázsburgonya volt írva)
  • 2 dl tej
  • 1 evőkanál vaj
  • olaj
  • 1,5-2 evőkanál liszt (attól függően ki mennyire sűrű mártást szeretne)
  • kb. 8 dkg gorgonzola
  • 1 marék reszelt fokhagymás keménysajt
  • 2-3 gerezd újfokhagyma

A burgonyát megtisztítom, félbe vágom, és megfőzöm – a villa menjen bele, de ne essen szét, fog még a serpenyőben is puhulni. A sajtmártáshoz megolvasztom a vajat, majd világosbarnára pirítom benne a lisztet, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, átforgatom, majd felöntöm a tejjel. sűrűre főzöm, majd lehúzom a tűzhelyről és belekeverem a sajtokat. Közben egy nagy teflonserpenyőben kevés olajat hevítek, és közepes lángon megpirítom a lecsöpögtetett burgonyát. A meleg sajtmártással tálalom.

3 fős adag.

Cukkini-brie gratin

Nagyon régen kinéztem a GoodFood-on ezt a receptet, hiszen, amiben ennyi nagy kedvenc (rizs, szalonna, cukkini és brie – mást nem is nagyon tartalmaz) van, az csak jó lehet. Jó is lett :-) Amit valószínűleg legközelebb kihagyok, aza  nagyon forró serpenyőben való cukkini-sütögetés, annyit nem tesz hozzá az élményhez, mint amilyen füst lett tőle – és olyan forró volt utána a serpenyő, hogy a szalonna kockák a tűzhelyről lehúzva másodpercek alatt sültek benne pirosra.

Hozzávalók:

  • kb. 75 dkg cukkini
  • 30 dkg kerekszemű rizs
  • 15 dkg húsos szalonna (én kolozsvárit használtam)
  • 1 pohár fehérbor
  • zöldség alaplé (kb. 1 liter)
  • 1 hagyma
  • olívaolaj
  • 1 nagy gerezd fokhagyma
  • kb. 20 dkg brie

A cukkinit kb. 3 mm vastagon felkarikázom, és egy nagy serpenyőben, kevés olajon, több részletben megsütöm/megpárolom. A maradék olajon megsütöm a kockákra vágott szalonnát, majd hozzáadom a felaprított hagymát és fokhagymát. pár percig együtt sütöm őket, majd belekeverem a rizst, és miután opálossá váltak a szemek felöntöm a borral. zöldség alaplevet öntök hozzá, és addig főzöm, amíg a rizs megpuhul – nem kell annyit kavarni mint a rizottót és merőkanalanként adagolni az alaplevet, de nem árt néha megkeverni és ellenőrizni, hogy megfőtt-e ill. kell-e még rá alaplé. Miután a rizs megfőtt, belekeverem a cukkinit, ha szükséges megsózom, és egy tűzálló tálba kanalazom. A brie-t felszeletelem, és beborítom vele a rizs tetejét. előmelegített sütőben, kb. 220 fokon pár percig sütöm, hogy a sajt megolvadjon.

4 fős adag.

2010. június 21., hétfő

Nachos marhahússal

Én nem vagyok az a szenvedős-szenvelgős típus ha foci EB/VB van, férfi sem kell a háznál legyen ahhoz, hogy nézzem. Az egyedüli dolog ami zavar, hogy a popcorn-függő szomszédunk ilyenkor még gyakrabban hódol a szenvedélyének, ezért meccs előtt mikrós vajas popcorn szag árad be a nyitott ablakon, a  félidőben pedig dohányfüst. Már egy ideje terveztem ilyen húsos-tortillachipes-sajtos dolgot, az aktuális Nők Lapja konyha adta meg az utolsó löketet. Szerencsére nem szoktam/szoktunk végigenni napi 3 meccset, nem lenne szép vége, sör pedig egyáltalán nem fogy, de azért engem is megérintett a meccsnézős kaják serege, ami újságokban, neten árad mostanság, úgyhogy lesznek még hasonló kaják.

Hozzávalók:

  • 20 dkg darált marhahús
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 3 paradicsom
  • 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
  • 1 nagy vagy 2 kisebb hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • bazsalikom, oregano, bors, chili (só nem!)
  • 1 zacskó tortillachips
  • fél dl vörösbor
  • tejföl
  • reszelt cheddar (kb. 2 maréknyi)
  • pár szem olajbogyó

A hagymát apróra vágom, és pár percig párolom az olajon, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát és a darált húst, és addig pirítom, amíg a hús mindenhol kifehéredik. Ráöntöm a bort, belekeverem a kis kockákra vágott paradicsomot, a sűrített paradicsomot, fűszerezem (de nem sózom meg, mert a tortillachips nagyon sós), és addig főzöm, amíg a jól besűrűsödik.  A tortillachipset elosztom két tányérba, rákanalazom a darálthúsos ragut, szórok rá pár szem olajbogyót, kb. 1-1 maréknyi sajtot és megpöttyözöm tejföllel. Ha a tányér/tál tűzálló, akkor pár percre előmelegített, forró sütőbe teszem, hogy a sajt megolvadjon, ha nem tűzálló, akkor a mikróban melegítem össze.

2 fős adag.

2010. június 20., vasárnap

Húsos táska

Megkívántam egy jó leveles tésztás húsos táskát, a pékségek kínálatával azonban roppant bizalmatlan vagyok. Nem szeretek agyonborsozott löncshúsos táskát kapni „húsos” fantázianévvel. A töltelék hamar elkészül, akinek pedig nincs kedve vagy ideje a hajtogatott kelt tészta házilagos előállításához, vegyen élesztős leveles tésztát, a sima levelessel ellentétben nincs minden boltban, de azért hozzá lehet jutni elég sok helyen.

Hozzávalók:

A töltelékhez:

  • 30 dkg darált hús (én pulykát használtam)
  • 20 dkg gomba
  • 1 hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál olaj
  • kakukkfű
  • majoranna
  • só, bors
  • 1 kis sűrített paradicsomkonzerv fele (kb. 2 evőkanálnyi)
  • tejföl (kb. 1-1,5 dl)
  • 1 pohár vörösbor

A hagymát és a gombát apróra vágom, és a felhevített olajon pár perc alatt üvegesre párolom a hagymát. Hozzáadom a húst, majd ha mindenhol kifehéredett a gombát és az áttört fokhagymát. Pár percig együtt párolom őket, majd felöntöm a borral. Sóval, borssal, majorannával és kakukkfűvel fűszerezem, belekeverem a sűrített paradicsomot, és kb. 10 percig főzöm (sertéshez vagy marhához több idő kell). Végül pár kanál tejfölt adok hozzá, hogy sűrű és krémes legyen. A leveles tésztát két adagban vékonyra kinyújtom, nagyobb téglalapokra vágom, rakok rájuk a töltelékből, majd félbehajtom őket, és jól összenyomkodom a széleket. A húsos táskákat sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, megkenem a felvert tojással, és előmelegített sütőben 200 fokon (légkeveréssel) kb. 18 perc alatt megsütöm. Hidegen is jó, de frissen-forrón a legjobb.

Kb. 10-12 darab lesz belőle.

2010. június 19., szombat

Gnocchi paradicsomszósszal és ricottával

Két kedvenc a napokban: ricotta és gnocchi. Csak kár, hogy a paradicsom annyi levet engedett, és nem volt kedvem órákig főzni a 26-27 fokos lakásban, így nem lett olyan esztétikus, mint szerettem volna.

Hozzávalók:

  • 1 csomag (50 dkg) gnocchi
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 6-7 közepes paradicsom
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • bazsalikom
  • kb. 10 dkg ricotta

A paradicsomot felkockázom, átforgatom a felhevített olívaolajon, hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdet, és addig főzöm amíg kellően sűrű lesz a türelmem tart. (Persze el is távolíthattam volna a magházakat). Végül sóval, borssal, bazsalikommal fűszerezem, és megfőzöm a gnocchit. A gnocchi tetejére kanalazom a paradicsom-mártást, kiskanállal ricottát “szaggatok” rá, és bazsalikomlevéllel díszítem.

2 fős adag.

2010. június 18., péntek

Fahéjas-mazsolás csomócskák

Néha – fogyókúrás meggondolásból és jófejségből – olyan sütit sütök, amiből garantáltam nem eszem egy falatot sem. Legalább nem hízom tovább, és így egyesek hozzájutnak néha a fahéjhoz meg a mazsolához (meg a lekvárhoz). Egy gyerekeknek készült sütis könyvből van a recept, pár dolgon persze változtatnom kellett. A különböző felmérések azt mutatják, hogy a magyarok nagyon sok sót esznek, sokkal többet, mint ami az egészséges. Bár ez nem helyes, és bár én nem veszek részt ebben, mert nagyon kevés sót használok, és felvágottat és kenyeret sem eszünk, de azért megemlítem: van még nálunk is rosszabb. Az amerikaiak még durvábbak, és nem csak a sok gyorséttermi és mirelit készétel miatt, hanem már a süti receptjeik is elképesztőek. Muffinokba, kekszekbe 1,5-2 teáskanálnyi sót írnak a receptjeik. Én egy 4 fős tésztába, vagy húsételbe körettel nem használok annyit, sőt az édességeknél még az 1 csipet sót is ki szoktam hagyni. Nem is feltétlenül tudatosan, egyszerűen elfelejtem és kész. Szóval sót rengeteget írt a recept, cukrot viszont nem eleget (na ez viszont furcsa, inkább a túl sok a jellemző).

Hozzávalók:

  • 10 dkg mazsola
  • 45 dkg liszt (nekem ebből 20 dkg rétesliszt volt)
  • fél zacskó szárított élesztő (akinek bírja a gyomra, tehet bele többet)
  • 3 evőkanál cukor
  • max. 1 csipet só
  • 2 kávéskanál fahéj
  • 2,8 dl tej
  • 3 dkg vaj
  • 1 tojás
  • jégcukor/kristálycukor a tetejére
  • kevés olaj

A lisztet egy tálba szitálom, majd összekeverem a cukorral, a sóval, az élesztővel és az átmosott mazsolával. A tejet és a vajat egy fazékba teszem, és addig melegítem, amíg a vaj elolvad. Miután langyosra hűlt, a liszthez adom, összekeverem, majd min. 10 percig dagasztom (nekem kellett még egy kis lisztet adni hozzá). Egy kevés olajat öntök a tetejére, és elkenem, hogy mindenhol bevonja, még alul is, majd konyharuhával lefedve, meleg helyen a kétszeresére kelesztem. Lisztezett deszkán átgyúrom, 16 részre osztom, mindegyiket kb. 20 cm hosszúra sodrom, csomót kötök rá, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Még kb. 20 percig kelesztem, majd előmelegítem a sütőt (220 fok, légkeverés). Megkenem a csomók tetejét a felvert tojással, megszórom őket cukorral, majd kb. 12 perc alatt megsütöm.

16 darab lesz belőle.

Még ennyi cukortól sem lett túl édes, nem ártott mellé némi lekvár vagy nutella, aki magában akarja enni, szerintem tegyen bele többet.

2010. június 17., csütörtök

Kókuszos ricottakrém

Volt egy fél doboz ricottám és némi bontott kekszem (és állandó igény van az esti desszertre), amikből a múltkori, nagyon jól sikerült kókuszos ricottatortából kiindulva összehoztam egy kis adag pohárkrémet. És igen, még mindig nem unom a kókuszt…

Hozzávalók:

  • 3-4 keksz (zabfalatok)
  • kb. 12 dkg ricotta
  • pár kanál tejföl
  • 3 teáskanál kókusztejpor
  • kókuszreszelék
  • 2-3 kávéskanál nádcukor
  • csokoládélapocskák

Előveszek két poharat vagy tálkát, és pár szem kekszet tördelek az aljukra. A ricottát összekeverem a cukorral, a kókusztejporral és pár kanál tejföllel. Végül szórok bele egy kis kókuszreszeléket és csokoládé lapokat. Összekeverem, megkóstolom (hátha kell még bele cukor, tejföl vagy kókusz, és a poharakba kanalazom. A tetejükre szórok még egy kis csokoládét és kókuszreszeléket, és pár órára hűtőbe teszem.

2 fős adag.

2010. június 16., szerda

Tonhalas-borsós spagetti

tonhalasteszta1

Azon kívül, hogy gyorsan elkészül és finom, az a jó ebben a tésztában, hogy könnyen „halmentesíthető” azoknak, akik nem szeretik a halat (mint pl. én ugyebár). Annyit változtattam tehát az alább leírtakhoz képest, hogy a mártásba nem morzsoltam bele a halat, hanem összekevertem a tésztával. Majd a mártásos tészta felét átraktam egy másik edénybe (célszerű kellően nagyot használni a mártás készítéséhez, hogy abba tehessük a kész étel felét), és ahhoz adtam a megadott halmennyiség felét. Nem kellett külön főzni, nem volt „jajj-majd-kipiszkálod”, és plusz mosogatnivalóval sem járt.

Hozzávalók:

  • 1 bögre zöldborsó
  • 20 dkg gomba
  • 2 dl tejszín
  • 35 dkg spagetti
  • 20 dkg tonhalkonzerv
  • 2 teáskanál citromlé
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • só, bors

A spagettit megfőzöm a zacskó útmutatója szerint, és közben megfőzöm a mártást. A gombát felszeletelem, és a fokhagymát megtisztítom. Egy serpenyőben felhevítem az olajat, és pár percig sütöm benne a gombát. Elég nagy lángon, hogy piruljon is, ne rögtön párolódjon. Aztán mérséklem a lángot, belekeverem a zúzott fokhagymát, majd felöntöm a tejszínnel, és felforralom. Hozzáadom a citromlevet, sózom, borsozom, és belekeverem a zöldborsót. Ha túl sűrű a mártás, egy kis tésztafőző-vízzel hígítom. Végül belemorzsolom a tonhalat, és összekeverem a lecsöpögtetett tésztával.

4 fős adag.

Tejszínes sárgarépaleves

Kellett valamilyen leves a meggyes rétes elé, boltba menni nem volt kedvem, meg minek ha elég sok alapanyag van még itthon, úgyhogy körülnéztem a  hűtőben és a fagyasztóban. Találtam némi mirelit bébi sárgarépát, zeller majdnem mindig van, tejszín szintén, úgyhogy összekombináltam őket, hátha valami jó sül (fő) ki belőlük. És úgy is lett, nem vagyunk a levesek nagy barátai, de ez finom volt.

Hozzávalók:

  • 30 dkg bébi-sárgarépa
  • 2 szál angolzeller
  • 2 dl tejszín (10%-os főzőtejszínt használtam)
  • 1 közepes burgonya
  • 1 hagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • szerecsendió, só
  • kenyérszeletek
  • tejföl
  • reszelt sajt

A kis sárgarépákat 2-3 darabba vágom, és pár percig párolom a megolvasztott vajon. Kanállal kiszedem a répát, majd a maradék zsiradékon pár percig párolom az apróra vágott hagymát. Közben felkarikázom a zellert, a hagymához adom, és addig párolom őket, amíg meghámozom és felkockázom a burgonyát. Belekeverem a burgonyát, egy pohár vizet, és fedő alatt addig főzöm, amíg a burgonya megpuhul, majd leveszem a tűzhelyről. Beleöntöm a  tejszínt és simára turmixolom. Újra felforralom, beleteszem a sárgarépa darabokat, és annyi vizet, hogy legyen elég leve, sózom, szerecsendióval ízesítem, és addig főzöm, amíg a répa megpuhul. Közben némi reszelt sajtot összekeverek egy kis tejföllel, pár szelet kenyeret elnegyedelek, rájuk kenem a sajtos masszát, és forró grillsütőben addig sütöm, amíg a sajt kicsit megpirul a tetejükön. A forró levest a mini meleg-szendvicsekkel tálalom.

3 fős adag.

2010. június 15., kedd

Meggyes tiroli rétes

Nem vagyok egy nagy rétes készítő, szerintem még bolti lapból sem megfelelő a végeredmény/ráfordított idő_energia_bosszúság aránya. Van pár dolog, amit szerintem a lánygyermekek bosszantására találtak ki, az egyik ilyen a harisnyanadrág (azt meg hogyan???? kényelmetlen, ocsmány fujjfujj), a másik a tiszta ágynemű felhúzása (rám tör a takarótól a hiszti, kicsi vagyok én ahhoz), ott van még a vasalás (félek ennél jobban nem lehet már minimalizálni, mint amennyire már tettem) és végül a réteslap. Szakad, kiszárad törik, és olajjal/olvasztott vajjal kell kenegetni hogy nagyjából ehető legyen. Hááááát én azt hiszem ellennék nélküle akármeddig. Inkább összedobok rutinból egy stíriait. Van viszont nekem egy jóbarátom, a leveles tészta :-) Úgyhogy az idei első meggyből tiroli rétes lett.

Hozzávalók:

  • 1 tál meggy kimagozva (a kukactalanítva) – 1 liter
  • 3-4 evőkanál cukor
  • 2 teáskanál keményítő
  • 2 előnyújtott friss leveles tészta (darabja 275 g)
  • 1 tojás

A meggyet összekeverem a cukorral, és félreteszem kicsit állni (én ezen a ponton megnéztem egy focimeccset). Majd leszűröm a levét, elkeverem benne a keményítőt, felforralom, hogy besűrűsödjön, és a meggyszemekhez keverem. Az egyik leveles tésztát kitekerem, a felét (a hosszabbik oldallal párhuzamosan) éles késsel vagy rácsozóval bevágom, a másik felére pakolom a meggy felét, és a rácsozott oldalt ráhajtom a töltelékre. Az oldalakat alaposan összenyomkodom, és visszahajtom, hogy biztosan ne nyíljon ki sütés közben. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, ugyanígy megcsinálom a másik rudat is, majd megkenem a tetejüket a felvert tojással, és előmelegített sütőben, 200 fokon (légkeveréssel) 15-20 perc alatt megsütöm. Porcukorral megszórva tálalom.

2 rúd lesz belőle.

2010. június 14., hétfő

Soproni kirándulás – Harrer csokoládémanufaktúra

Van nekem egy édességfüggő oldalbordám (cáfolnám kicsit a sztereotípiákat, hogy mindig a nők az édességfüggők és csokoládémániások). Ezért a születésnapjára egy csokoládékóstolást kapott a drága (kb. olyan csillogó szemmel, mint a kisgyerekek Mikuláskor a teli csizma fölött) a soproni Harrer Csokoládéműhelybe.

IMG_5365

Szepy már megírt sok dolgot a helyről (és én is nála olvastam róla), én jóval kevesebb képet lőttem bent, annál többet kint…

IMG_5368

De először essünk túl a negatívumokon, hogy aztán lelkesedhessek nyakló nélkül. Ami “adottság”: állati messze van Sopron Budapesttől, ezért sajnos nem leszek törzsvendég (sóhaj). 2009ben fejezték be az épületet Sopron egy frissen parcellázott részén, ez sajnos azzal jár, hogy se a googlemaps, se a GPS, se a térkép a kocsiban nem ismeri az utcát. Nem árt kinyomtatni a honlapon található térképet (vagy lehet telefonos segítséget kérni, ahogy én tettem). Ami egyedül nem tetszett, az az volt, hogy emailben foglaltam időpontot (mivel utálok telefonálni, és a net fix díjas, szeretem ott bonyolítani a dolgokat), és nem kaptam visszaigazoló mailt a foglalásról.

Láttam egy képet az épületről a honlapon, ami alapján volt egy olyan sejtésem, hogy ez nekem tetszeni fog, de amikor megálltunk előtte végképp “seggreültem”. Építészként, és ennek a fajta építészetnek a rajongójaként totál ‘úá’ hogy ‘miért nincs több ilyen’ és ‘nekem is kell egy ilyen ház egyszer’. Az persze jellemző, hogy az ilyen házakat Magyarországon mindig osztrákok építtetik, és osztrák építészek tervezik meg nekik. A forma, a funkció, a külső-belső dizájn (sőt a szalvéták és minden) megy egymáshoz. A házon megjelenik a türkiz rézburkolat, a cégnév szintén ezzel a színnel van felfestve a bejárat mellé, az eladók ruhája barna-türkiz, a szalvéták, csokoládék, cukor mind-mind türkiz csomagolásban vannak, és sok a faburkolat. A türkiz-barna egy igazán modern és kifinomult párosítás, én is ezt választottam az esküvőnk színének (azért megszavaztattam ezt is mint mindent).

IMG_5350

A kóstoló előtt szemrevételeztük a kínálatot, van minden, ami szem-szájnak ingere: sütemények, szendvics, fagylalt, bonbonok, kávék, teák. Az árak abszolút nem elszálltak (mint egy ilyen épülettől várná az ember cinikus pestiként), sütik 300-450-ig (erre még később visszatérek), fagylalt 150 pénz per gombóc, az espresso is 300 alatt ha jól emlékszem, a jegeskávé 600 /700 körül. Vasárnap délután 14-16 között kint is bent is ültek, kb. az asztalok felénél, szerintem a vendégek min. fele osztrák volt.

IMG_5351

A kóstoló első “fogása” egy pohár pezsgő volt, benne egy bonbonnal, mi almás gyerekpezsgőt kaptunk epres trüffellel. Külön öröm volt, hogy almás volt a pezsgő és nem szőlős, mert a szőlőlével nem vagyok túl jóban. Aztán megnéztünk két filmet a kakaó termeléséről és feldolgozásáról, megkóstoltunk különböző fázisokban lévő kakaót/csokoládét, majd leginkább a borkóstolókra hasonlító bemutató és kóstolás következett. Elképesztő különbségek vannak csokoládé- és csokoládé között, és most nem a boltokban kapható minőségbeli szórásra gondolok, hanem arra, hogy az eltérő termőterületekről származó csokoládékban különböző íz- és illatjegyeket lehet felfedezni, pont mint a borok esetében. Majd a ház különböző csokoládéi jöttek (biztos tök dedós és nem túl kifinomult dolog, de nekem a karamelles és a corn flakes-es ízlett a legjobban), kaptunk csokoládéba mártott friss gyümölcsöt (egy csokoládé-szökőkút van a pultba építve, nagyon jópofa), és egy pohárkával a ház forró csokijából. A bemutató teremből egyébként belátni a fél szinttel lentebb elhelyezkedő konyhába, ahol a vasárnap délutánra való tekintettel nem volt senki sem – azt viszont örömmel fedeztem fel, hogy ugyanolyan aprítóval dolgoznak, mint én :-). A bemutató/kóstolás érdekes volt, és nagyon sokféle csokoládét lehetett megkóstolni, úgyhogy mindenképpen megérte elautózni érte Sopronig.

Mivel annyira benne vagyunk most a sütemények kóstolásában, és mivel még a bemutatóteremben megtudtuk, hogy nem használnak mindenféle szutykot,a tojás is tojásból van, nem fehérjepor és sárgájapor (stb. azt hiszem nem kell felsoroljam az összes kamuhozzávalót, amivel a cukrászdák általában dolgoznak). Ezért aztán, hiába a kóstoló és a rengeteg elfogyasztott csokoládé, meg kellett kóstolni két süteményt a pultból egy-egy kávé kíséretében.

IMG_5352

Amit rendeltünk: jegeskávé, cappuccino, túrószelet és feketeerdő torta. A jegeskávé jó volt, nem volt túl édes, a cappuccino pedig úgy érkezett, ahogy kell, a cukor mellett, egy kocka csokoládé, és kísérőnek 1 dl víz. Totál érthetetlen számomra, hogy miért van az, hogy alig 1-2 helyen adnak a kávé mellé vizet, (és nem is a kávé árán múlik a dolog), hiszen a költségeket nem növeli meg túlságosan, nem eviani puccosvíz kell mellé, hanem tök sima csapvíz akár. A másik ami nem szokott sikerülni a vízzel kapcsolatban: a mennyiség, ittam már olyan kávét, ami mellé mini pohárban kb. 1-max 2. evőkanálnyi víz volt, az pedig semmire sem elég. Ez az 1 dl egy teljesen jó mennyiség szerintem. részben azért szoktam le a kávézásról, mert utálom az utóízét a számban, rágót pedig nem küldök utána, a mentol és a kávé keveredése nekem gyomorforgató. Végül a sütemények: tökéletesek voltak. A túrószelet egy teljesen egyszerű darab (ez nem derogáló jelen esetben), két réteg piskóta között vastag túrókrém egy kis citrom ízesítéssel. Nem szeretek túrós desszerteket rendelni, mert mindig tipikus mellékízük, és a magyar túrótól szokatlan állaguk van, az ordító citromaromákról nem is beszélve. Egy falatot kóstoltam belőle, az első benyomásom az volt, hogy ennek pont olyan íze van, mint amikor én otthon összekeverek túrót némi tejföllel, aztán jött mellé egy kis citrom. Azóta is hallgatom, hogy “majd csinálj olyan túrósat jóóóóóóó”. Én fekete erdő tortát választottam, azt minden helyen megkóstoltuk az esküvői tesztelésünk során, én is szoktam otthon készíteni, nálam ez a mérce, nem a sima csokitorta vagy a dobos. És ennek a süteménynek sikerült megugrania a lécet, a piskóta ránézésre más, mint az üzemi cukrászdai darabok, a lyukak eloszlása nem olyan egyenletes és nagyobbak is, pont mint otthon. A szín sem az a fáradt barnás, hanem mélybarna egy kis vörössel. A meggyből nem ordít a fahéjíz – nem szimpatikus, amikor a kakaós vagy meggyes dolgokat telenyomják fahéjjal, és fahéjutálóként csak a fahéjat érzem az egészből. A kétféle krém finom, nem túl édes, a bevonat is rendes tejszínhab, szintén nem agyoncukrozva, érezni a tejszín ízét. Azon kicsit meglepődtem, hogy a tetején a meggyben volt mag, de épen maradt minden fogam :-). Nem tudom Sopronban vagy máshol vidéken milyenek a sütemény-árak, de Budán ill. Pomázon, kicsit olcsóbban vagy ugyanennyiért nem ezt a minőséget kapja az ember. A kóstolást vezető hölgy azt mondta, hogy néha azt mondják nekik, hogy drágák a sütemények (amik ugye nem porból vannak!!!), aki szerint max. 400-420 pénz sok egy rendes, finom tortáért, az tényleg egye 280-320ért a műanyagból készült szutykokat, mert az való neki, ha nem érzi a különbséget (és látja, mert elsőre sütött a sütikről, hogy ezek bizony igazik, picit csálébbak, kevesebb rajtuk a csicsa – pont mint otthon). Ha nem lenne Sopron olyan messze, tuti tőlük rendelnénk az esküvői tortát.

Sopronban (vagy arra) járva mindenképp érdemes beugrani a Harrerbe (ill. valamelyik Harrerbe, mert van 3 üzletük) egy kávéra és süteményre.

Sonkás palacsinta lepény

Gyakran sütök palacsintát, de kicsit unom már a kakaós-lekváros-túrós triumvirátust, ezért többféle töltelékkel és formával próbálkozom. Ez a sajtos-sonkás nagyon egyszerű, csak egy quiche-töltelékre erősen hasonlító tojásos keverékkel kell leönteni a palacsinta-csíkokat és pár percre betolni a sütőbe. Előételnek kis tálkában szerintem legalább 6 főnek elég, nekünk főételnek összesen 4 adag jött ki belőle. Azt nem számoltam, hogy hány palacsintát használtam fel hozzá, a megadott mennyiségből párat kakaóval ettünk meg.

Hozzávalók:

  • palacsinta (én 25 dkg lisztből és két tojásból, megfelelő mennyiségű tejjel, és buborékos vízzel csináltam)
  • 15 dkg sonka
  • kb. 10 dkg reszelt sajt
  • 3 tojás
  • 2 dl tejszín
  • 1 dl tejföl
  • 2-3 újhagyma
  • petrezselyem

A szokásos módon palacsintákat sütök, üresen feltekerem őket, és kb. 1,5 cm széles szeletekre vágom. A sonkát vékonyan felcsíkozom, és a palacsinta-csigákkal váltakozva egy tűzálló tálba teszem. A tojásokat villával felverem, belekeverem a tejszínt, a reszelt sajtot, a tejfölt, pár evőkanál apróra vágott petrezselymet, és 2-3 vékonyan felkarikázott újhagymát. A palacsinta tetejére kanalazom a tojásos keveréket, és előmelegített sütőben, 170 fokon (légkeveréssel) kb. 20-25 perc alatt megsütöm.

4-5 fős adag. előételnek kisebb tálkákban min. 6.

2010. június 13., vasárnap

Paradicsomos hagymaleves

Maradt a vöröslencsés kenyérből pár szelet, magában már nem lett volna jó, mindenképp meg kellett pirítani. Hagymalevesre gondoltam mint felhasználási módra, de nem a szokásos franciát akartam elkészíteni, úgyhogy rögtönöztem, szép fehér főzőhagymát és paradicsomot találtam a boltban, ezeket hoztam össze némi fokhagymával, borral és tejföllel (tejszínt is lehet tenni bele, nekem tetszett, hogy kicsit savanykás volt a végeredmény).

Hozzávalók:

  • 3 nagy főzőhagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • 1 nagy paradicsom
  • 1 pohár fehérbor
  • kb. 1 dl tejföl
  • só, bors

A tálaláshoz:

  • kenyér
  • vaj
  • sajt

A hagymát vékonyan felszeletelem, és pár percig párolom a felolvasztott vajon. Hozzáadom az apróra vágott/zúzott fokhagymagerezdeket, egy percig együtt pirítom őket, majd felöntöm egy pohár borral. Lefedve kb. 15 percig párolom, időnként megkeverve (ha szükséges, öntök alá egy kis vizet). Közben pár szelet kenyeret vágok, megkenem vékonyan vajjal, és beborítom sajtszeletekkel. Miközben fő a leves, forró sütőben pár perc alatt megsütöm a kenyérszeleteket. A levest összeturmixolom, hozzákeverem a tejfölt, és annyi vizet, hogy sűrű levest kapjak. A paradicsomot apró kockákra vágom, a leveshez adom, sózom, borsozom és felforralom. A sajtos pirítóssal tálalom.

2 fős adag.

2010. június 11., péntek

Tejszínes-paradicsomos penne

Közel egy hétig, legalább 6-7 boltban vadásztam a cserepes bazsalikomot, de nem sikerült egyetlen épkézláb példánnyal sem találkoznom – egy helyen volt egy, láthatóan beteg növény. Ez meglehetősen bosszantó, mert nem ártott volna nem szárítottat használni ehhez a mártáshoz, ilyen kevés hozzávaló esetén végképp nagyon fontos (lenne) a megfelelő alapanyag. Végül is szárítottal is finom volt, de megfőzöm majd újra, ha kinő a bazsalikom az erkélyen/tudok végre venni egy szép tövet.

Hozzávalók:

  • 2 doboz 40 dkg-os darabolt paradicsomkonzerv
  • 1 hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 dl tejszín
  • bazsalikom
  • só, bors, cukor
  • 40 dkg penne
  • 1 evőkanál olívaolaj

A hagymát nagyon apróra vágom, ha van aprító, akkor célszerűen azzal, és pár percig párolom a felhevített olívaolajon. Hozzáadom a zúzott fokhagymát, és 1-2 perc sütés után felöntöm a paradicsomkonzervvel. Ha szárított bazsalikomot használok, akkor azt is hozzáadom, kevés sóval, borssal, cukorral ízesítem. Kb. 20 percig főzöm a paradicsomos mártást, hogy besűrűsödjön, közben megfőzöm a pennét. Végül a mártáshoz adom a tejszínt (és a bazsalikomot, ha frisset használok), összeforralom, és összekeverem a lecsöpögtetett tésztával. Azonnal, bazsalikommal és egy kis parmezánnal megszórva tálalom.

4 fős adag.

2010. június 10., csütörtök

Cukkini lepény camembert-rel

Végre elindult lefelé a cukkini ára és a paradicsomok is pirosak, nem csak sápadt narancssárgák. Kinéztem rengeteg paradicsomos receptet, most végre elkezdhetek tobzódni bennük. Biztos borzasztó szentségtörés, de zsírszegény camembert sajtot használtam, szóval szerintem mondhatjuk rá, hogy fogyókúrás étel. Én annyira nem vagyok elkötelezett egészségmániás, hogy a napi öt adag zöldséget zsírtartalmú dolgok nélkül, magában vigyem be, nekem kellenek a különböző sajtok a zöldségek mellé.

Hozzávalók:

  • 12-15 dkg camembert
  • 1 közepes cukkini
  • 50 dkg leveles tészta
  • 4 közepes paradicsom
  • só, bors
  • oregánó
  • 1 evőkanál olívaolaj

A cukkinit 2-3mm vastagon felkarikázom, és 1-2 percig sütöm a felhevített olajon. Ezután megszórom egy jó nagy csipet oregánóval, és még 2 percig sütöm, majd félreteszem hűlni. Ha szükséges, kinyújtom a leveles tésztát, és nagyobb téglalapokra vágom (6-7 darabba mondjuk). A paradicsomot és a sajtot felszeletelem. A sütőt előmelegítem 210-220 fokra (légkeveréssel) és két tepsit kibélelek sütőpapírral. A leveles tészta-darabokat a tepsibe teszem, és váltakozva, kis átfedéssel paradicsom- és cukkini sorokat fektetek rájuk. Végül a tetejükre rakom a sajt szeleteket. Aki akarja, megsózhatja, borsozhatja, én mindkettőt kihagytam, szerintem nélkülük is remek. Hidegen, melegen, frissen és még másnap is jó.

6 szelet lesz belőle, ez nekünk 2 főre ebéd (3 ha van leves is).

Vöröslencsés kenyér

Nem vagyok se nagy kenyér-sütő, se nagy kenyér-fogyasztó. Néha valahogy mégis megpróbálkozom vele (egyrészről hátha megszeretem a kenyeret, másrészről, hogy vajon tudok-e kenyeret sütni). Ez a lencsés kenyér nagyon finom lett, egyetlen probléma volt vele, kicsit lapos lett, akit ez zavar, tegye tégla alakú tepsibe, ami megtartja az oldalát, én egy hatalmas laposat használtam, így sajnos volt helye szétfolyni a tésztának. Krémsajttal, salátával, vagy hagymaleveshez nagyon finom.

Hozzávalók:

  • 5 dkg zabpehely/zabliszt
  • 20 dkg liszt
  • 3 g porélesztő
  • 1 csapott kávéskanál só
  • 5 dkg vörös lencse
  • 1 teáskanál méz
  • 1 teáskanál curry
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • víz

A lencsét egy tálba teszem, kb. 2,5 dl forró vizet öntök rá, és hagyom kihűlni. A zabpelyhet ledarálom, összekeverem a liszttel, a sóval, a cukorral, a porélesztővel és a curryvel. Hozzáadom az olajat, a mézet és kb. 1,7 dl vizet, és pár percig dagasztom. Végül beledolgozom a lecsöpögtetett lencsét, és meleg helyen kétszeresére kelesztem. Lisztezett deszkán átgyúrom a tésztát, és tepsibe téve még kb. 2 órán át kelni hagyom. Végül bevagdosom a tetejét, és előmelegített sütőben, 180-190 fokon (alsó-felső sütés) kb. 30 perc alatt megsütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni.

Kb. fél kilós kenyér lesz belőle.

2010. június 9., szerda

Quesadillas cukkinivel

cukkinis2

Gyors, egyszerű és csupa zöldség – ráadásul roppant vidám színekben, így talán a gyerekek is kedvet kapnak az egészségesebb ételekhez. Aki nem szeretné serpenyőben sütni, és ügyeskedni a tányéros megfordítással, süsse sütőben, 220-230 fokon kb. 10 percig. Alsó-felső sütéssel szerintem nem akkora tragédia, ha kimarad a megfordítás (a tepsit érdemes vékonyan kiolajozni, hogy ropogós legyen a tortilla, és ne ragadjon le).

Hozzávalók:

  • 4 nagy tortillalap
  • kb. 35 dkg cukkini
  • kb. fél doboz kukoricakonzerv
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 hagyma
  • tejföl
  • reszelt sajt

A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem, és a hagymát apróra vágom. Egy serpenyőben felhevítek 1 evőkanál olíva olajat, pár percig sütöm benne a hagymát, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát, és egy perc múlva a cukkinit. Pár percig párolom, hogy a cukkini megpuhuljon, majd megsózom, és belekeverem a kukoricát. Egy nagy palacsintasütő serpenyőbe kevés olajat öntök, közepes (vagy annál kicsit magasabb) lángon a tűzhelyre teszem, beleteszek egy tortilla lapot, rákanalazom a cukkini felét, megpöttyözöm némi tejföllel, megszórom reszelt sajttal, é a tetejére nyomok még egy tortilla lapot. Pár perc sütés után egy tányér segítségével megfordítom, és újabb pár perc alatt kicsit megpirítom a másik oldalát is. Cikkekre vágva, valamilyen dippel (guacamole vagy fűszeres paradicsom) tálalom.

2-3 fős adag.

Meggyes túrókrém

Ez teljesen egy hűtő-ürítős, dobáljunk bele mindent-ami-van-itthon desszert. Sütöttem egy adag habcsókot mert hétvégén „eton mess”-t akarok készíteni, minden más ebből-abból maradt. Azonnal el kell fogyasztani, hogy a habcsók ne puhuljon meg teljesen, de nem hiszem, hogy ez problémát jelenthet, mi másodpercek alatt eltüntettük.

Hozzávalók:

  • 12 dkg túró
  • kb. 6-7 dkg joghurtos krémsajt/krémsajt/mascarpone
  • 1 nagy evőkanál tejföl (vagy kicsit több krémsajt)
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • cukor (nem túl sok)
  • 4-5 darab habcsók
  • kb. 4 evőkanálnyi rumos meggylé, vagy valamilyen piros gyümölcsből pár szem összetörve és egy kis rummal elkeverve

A túrót, a krémsajtot és a tejfölt elkeverem a vanília-kivonattal és egy kevés cukorral. Két-három habcsókot összetörök, és a túrókrémbe keverem. Összetörök még 2 habcsókot és elosztom két pohár vagy tálka alján, rájuk kanalazom a túrókrém felét, meglocsolom a meggylé felével, aztán jön a maradék túrókrém és a maradék meggylé. Lehet még a tetejére is szórni egy kis habcsókot, én ettől most eltekintettem. Azonnal tálalom, hogy ne puhuljon meg teljesen a habcsók.

2 fős adag. Erdetileg a női lapozón.

2010. június 8., kedd

Mézes-mustáros sült csirkecomb

csirke1

Igazán tehetségtelen hentes lennék, nem is érzek magamban lelkesedést ahhoz, hogy nekiálljak csirkecombot csontozni. Úgyhogy megvettem készen a comb-filéket, kb. 5 perc alatt elkészítettem a pácot, aztán némi sütés után bezsebeltem a dicséretet (hümmögés és ’úá’). „Gyorsétel” ez is, mindenféle adalék nélkül (persze csak ha megfelelő mustárt használunk)

Hozzávalók:

  • 4 kicsontozott, lebőrözött csirke felsőcomb
  • 3 evőkanál mustár
  • 3 evőkanál méz
  • 1 evőkanál vaj
  • szezámmag
  • 1 kávéskanál paprika
  • só, bors

A vajat megolvasztom, majd elkeverem benne a mézet, a mustárt, a pirospaprikát és ízlés szerinti sót (és borsot). A sütőt előmelegítem 180-200 fokra (légkeveréssel), és előveszek egy tapadásmentes tepsit, vagy egy simát kibélelek sütőpapírral. A húsdarabokat megforgatom a pácban, a tepsire rakom, és 15-20 percig sütöm. Ezután rájuk kenem a maradék pácot, megszórom őket szezámmaggal, és még kb. 15 perc alatt készre sütöm. Salátával vagy párolt zöldséggel tálalom.

2 fős adag. Eredetileg a női lapozón.

Újfokhagymás rizottó

IMG_5307

Az alap Gordoné, azt turbóztam némi szalonnával, mert nem előételnek készítettem. Rengeteg fokhagymát raktam bele, mégsem lehetett érezni a végeredményen a fokhagyma ízét, ami engem kicsit zavart, mert elvárom, hogy ha egy ízesítő címszereplő, akkor lehessen is érezni rögtön, hogy igen ez ’ilyen-meg-ilyen’ ízű.

Hozzávalók:

  • 40 dkg kerekszemű rizs
  • 1 hagyma
  • 1-2 evőkanál olívaolaj
  • 15-17 dkg húsos szalonna (ez esetben kolozsvári)
  • 1 pohár száraz fehérbor
  • 1 liter zöldség- vagy csirkealaplé
  • 1 marék reszelt sajt (optimális esetben parmezán)
  • 1-2 evőkanál vaj
  • só, (bors)
  • jó nagy csokor apróra vágott petrezselyem
  • fél fej újfokhagyma

A hagymát apróra vágom, és a szalonnát felkockázom. Egy nagy serpenyőben vagy fazékban felhevítem az olajat, és pár percig sütöm benne a hagymát. amikor a hagyma már üveges (de nem pirult) hozzáadom a szalonnát, és kisütöm a zsírját. Közben elkezdem melegíteni az alaplevet, és megtisztítom a fokhagymagerezdeket. A zúzott fokhagymát és a rizst a hagymához adom, pár percig pirítom, majd hozzáöntöm a bort. Miután a rizs az összes bort beszívta, folyamatos keverés mellett elkezdem merőkanalanként a rizshez adni a forró alaplevet. Ha nem elég az alaplé, forró vízzel pótlom. Miután a rizs megpuhult (’al dente’-re), leveszem a tűzhelyről, belekeverem a petrezselymet, a vajat és a sajtot, sózom, borsozom, lefedve pár percig állni hagyom, majd tálalom.

4 fős adag.

2010. június 7., hétfő

Tonhalkrém

Májkrémet sem túl bonyolult házilag készíteni, a tonhalkrém azonban magasan veri gyorsaságban és egyszerűségben. Mindössze néhány percre és egy turmixra/aprítóra van hozzá szükség. Vendégeknek, mindenféle alakúra kiszúrt kis kenyéren, vagy csak az adalékokkal teletömött felvágottak kiváltására is tökéletes.

Hozzávalók

  • 20 dkg olajban eltett tonhalkonzerv
  • 1 főtt tojás
  • 3 evőkanálnyi vaj
  • 1 púpos teáskanál mustár
  • 2 evőkanál citromlé
  • 1 evőkanál tejföl
A tejföl kivételével az összes hozzávalót turmixszal vagy aprítóval simára keverem, és ha nem elég lágy, adok hozzá egy kis tejfölt. Nekem a fél adag pont belefért az aprítóba, ennyihez szerintem már inkább a botmixer kell. Kenyérre vagy pirítósra kenem, és citromszeletekkel, olajbogyóval, kaviárral díszítve tálalom. Hűtőben, jól záródó dobozban 2-3 napig eláll.

2-3 fős adag. Eredetileg a női lapozón.

2010. június 6., vasárnap

Victoria sponge cake – Viktória torta

Igazi angol klasszikus, Viktória királynőről nevezték el, aki a délutáni teához szívesen fogyasztott ebből a meglehetősen egyszerű tortából. Mindössze két vajas piskótát kell sütni, és ezeket lekvárral és tejszínhabbal (vagy vajkrémmel összeragasztani). Jellemző még a tortára, hogy nem dekorálják, és nem vonják be a tetejét csokoládéval vagy valamilyen vajas krémmel. Nem tudom, hogy a porcukor dekorációnak számít-e, az összes általam talált receptben/képen így nézett ki. Akinek így túl vastag a piskóta, csökkentse 33%-kal a mennyiségeket, vagy használjon 20 cm átmérőjű formát (a vaj miatt magában sem rossz a tésztája, egyáltalán nem száraz).

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 3 tojás
  • 1 csomag sütőpor
  • 15 dkg liszt
  • 15 dkg szobahőmérsékletű vaj
  • 15 dkg cukor
  • 1-2 evőkanál tej

A töltelékhez:

  • eperlekvár
  • kb. 1-1,5 dl tejszín
  • porcukor

A vajat habosra keverem a cukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat. A lisztet elkeverem a sütőporral, majd kanalanként a tojásos keverékhez adom. Végül belekeverem a tejet, és elosztom két, sütőpapírral bélelt (elég az alját), 18 cm-es tortaformába. Előmelegített sütőben, 160 fokon (légkeveréssel), 20-25 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a teteje aranyszínű, és az oldala kezd elválni a formától. Miután kihűltek a tésztalapok, a tejszínt kemény habbá verem egy kis cukorral. Az egyik tortalapot egy tálra teszem, megkenem eperlekvárral, arra tejszínhabot halmozok, finoman rányomom a másik lapot, és megszórom a tetejét porcukorral.

18-20 cm-es torta lesz belőle (8 szelet).

Ja és ehhez főztem az eperlekvárt 25 dkg eperből (este 11 körül). Biztos nem vagyok normális. És rájöttem, hogy még mindig hihetetlenül nem szeretem a lekvárt, mert a többiekkel ellentétben nekem nem ízlett ez a  torta. Mert én az a gyerek vagyok, aki nem eszik lekvárt és gondolkodás nélkül a lasagne-t választja a csokoládéval szemben…

2010. június 5., szombat

Spárgakrémleves csirkével

Levest viszonylag ritkán szoktam spárgából készíteni, pedig finom, és egyszerű, de nem vagyok túl „leveses”, ezért általában eszembe sem jut ez az opció. Most azonban már kitaláltam a szombati főfogást, és volt még egy kis csirkehús és spárga a hűtőben, nem volt más választásom levest „kellett” főzni. Szerintem a zeller a csirke, és az egyben hagyott spárga rügyek miatt izgalmasabb volt, mint egy sima teljesen homogén spárga krémleves.

Hozzávalók:

  • kb. 25 dkg spárga
  • 15 dkg csirkemell-filé apró kockákra vágva
  • 1 evőkanál vaj
  • 1 szál angolzeller
  • 2-3 szál újhagyma
  • kb. 8 dl zöldségalaplé
  • tej (vagy tejszín)
  • só, bors

A spárgát megtisztítom, levágom és félreteszem a csúcsokat, és a maradékot kb. 3 cm-es darabokra vágom. Az újhagymát és a zellert felkarikázom, és pár percig párolom a felolvasztott vajon. Hozzáadom a spárgát, átforgatom, majd felöntöm az alaplével, és kb. 8-10 percig főzöm. Ezután félreteszem kicsit hűlni, majd összeturmixolom. Beleteszem a csirkehúst, felforralom, és forrástól számítva kb. 10 percig főzöm. Végül belekeverem a spárgacsúcsokat, némi tejet, ha szükséges megsózom, borsozom, és még 3 percig főzöm. Azonnal tálalom, még némi sajtos krutonnal lehet fokozni az élvezeteket, de magában is megállja a helyét.

2 fős adag. Eredetileg a női lapozón.

2010. június 4., péntek

Lazacos üvegtészta

Volt még egy szelet lazac a fagyasztóban, amit most nem sütve akartam elkészíteni, hanem valamilyen más formában. Nem volt határozott elképzelésem, csak az, hogy nem grillezem/sütőben sütöm. Az nyilvánvaló volt, hogy lazacot nem rántunk (amúgy sem szeretek panírozgatni), aztán találtam egy szimpatikus, rizstésztás receptet, amit kicsit átalakítottam az itthon, illetve a sarki boltban található hozzávalók szerint. Állítólag majdnem pont ugyanilyen íze volt a lazacnak így is, mint sütve, ami a tőkehalról nem mondható el, az sokkal jobb sütve, mint főzve.

Hozzávalók:

  • 1 szelet lazac (kb. 12 dkg)
  • 1 kis bögre zöldborsó
  • 1 közepes sárgarépa
  • 2 szál újhagyma
  • 6 dkg üvegtészta
  • 1 teáskanál olaj
  • 1 teáskanál curry paszta
  • 0,25 dl tej
  • 0,5 dl zöldségalaplé
  • só, bors

Az üvegtésztát elkészítem a csomagoláson található utasítás szerint, és félreteszem. Az újhagymát vékonyan felkarikázom, és a sárgarépát julienne-re vágom. Az olajon 1-2 percig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a curry pasztát, és egy perc sütés után felöntöm a tejjel és a zöldségalaplével. Belekeverem a sárgarépát és kb. 5 percig főzöm. Közben a lazacot kis kockákra vágom, majd a borsóval együtt a mártáshoz adom, és még kb. 5 percig főzöm. Ha szükséges, sózom, borsozom, és az üvegtésztával tálalom.

1 fős adag. Eredetileg a női lapozón.

Kókuszos ricottatorta

Nem is tudom már mit kerestem (elég mást az biztos, nem kókuszos ricottatortát) a neten, amikor belefutottam Adéle tortájába. Nem is kellett semmit sem változtatnom a receptjén, hogy általam is kivitelezhető legyen, csak néhány bio dolgot lecseréltem a nem-bio megfelelőjére. Attól féltem kicsit, hogy a kekszes alap nem marad majd szépen egyben (korábbi rossz tapasztalatok), de teljesen jól összeállt, sőt talán kicsit túl jól is, elég nehéz volt vágni. mondjuk ennek megvolt az az előnye, hogy egyben le tudtam szedni a tortaforma aljáról. Nagyon finom és nagyon egyszerű abszolút kezdőknek is való.
Hozzávalók:
az aljához:
  • 15 dkg kakaós keksz (én Győri Édes teljes kiőrlésűt használtam, ez majdnem egy zacskónyi)
  • 8 dkg vaj
A krémhez:
  • 50 dkg ricotta
  • 4 dkg kókusztejpor
  • 9 dkg kókuszreszelék
  • 5 dkg méz
A tetejére:
  • kakaópor
A kekszet aprítóval nagyon finomra darálom, összekeverem az olvasztott vajjal, és egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába nyomkodom. Lehet pohár aljával meg mindenféle eszközökkel, nekem kézzel megy a legjobban. a mézet összekeverem a kókusztejporral, majd több adagban beledolgozom a ricottát, és végül belekeverem a kókuszreszeléket. A krémet a kekszes alapra kanalazom, elegyengetem a tetejét, és fóliával lefedve pár órára a hűtőbe teszem (délelőtt raktam össze és este már jó volt). Tálaláskor  először késsel leválasztom a tortaforma oldaláról, majd óvatosan az aljáról (ha sikerül), tányérra teszem, és kakaóporral megszórom a tetejét.
18 cm átmérőjű torta lesz belőle.

2010. június 3., csütörtök

Nagy esküvői torta teszt - 4. rész

A hétvégén meglátogattuk a szentendrei Surányi cukrászdát, és sajnos megint azt kell hogy mondjam hááááááát. Több évtizedig (a több az 2 :-)) laktam Óbudán/Pomázon, és arrafelé a Surányinak híre van, mégpedig jó híre. Bár amennyire én tudom ez a fagyijuknak szól leginkább, amit most sem kóstoltunk, a korábbi körökhöz hasonlóan. Már megint csalódnom/csalódnunk kellett. Pedig nincsenek – szerintem – nagy elvárásaim nem extra soha nem látott süteményeket, és különleges gourmetek számára vonzó ízkombinációkat keresek, csak egy klasszikus, normálisa, normális alapanyagokból összerakott tortát. És tényleg totál alapdarabot, csokoládét vagy valami hasonlót. Amit én össze tudok otthon fél kézzel dobni, ezért elvárom a profiktól is, hogy minimum olyan jól alkossanak, mint én, a koca-cukrász.

Surányi cukrászda, Szentendre

Ha jól tudom két egységük van, én csak a katonai sulival szemben, a panelház aljában elhelyezkedő intézményt ismerem, ami valahol félúton van a Szentendre és a Pannónia telep nevű HÉV megállók között. Az üzlet előtt székek, azt hiszem napernyő is van, többen fagylaltoztak vasárnap dél körül. Bent nagy fagyispult, sütemények és torták. a sütemények közül arra emlékszem, hogy a marcipángyümölcs és a marcipánburgonya hatalmas és nem drága, az isler szintén. Elég sok diabetikus termék volt, kétféle torta és több kis pohárban tálalt mousse, persze mindegyikhez fel van tüntetve a szénhidrát és kalória mennyiség. ez egyébként valami általános dolog lehet, mert minden cukrászdában ugyanolyan kis táblát és logót láttam a diabetikus (csökkentett szénhidráttartalmú) édességek mellett. Sósat most nem vettünk, csak 6 szelet tortát.

Eszterházy torta

IMG_5324

A tetején a rózsaszín izé valami mini habcsók volt, emlékeim szerint roppant édes és diótlan. Levi szokás szerint semmit sem vesztett, hogy kimaradt ebből a körből. Kár, hogy a diótól anafilaxiás sokkot is kaphat, ha nem lenne ennyire durva hatása a diónak lehetne tesztelni vele, hogy tényleg van-e dió az adott süteményben. Az allergia jelző rendszere nehezebben verhető át mint a mi ízérzékelő receptoraink. Abszolút felejtős.

A pontszámok: 3; 2; 3; 2; 1.

Az átlag: 2,2.

Fekete erdő torta

IMG_5322

Ezt is kipróbáltuk eddig mindenhol, és elég szoros a verseny az utolsó helyért azt hiszem (az első helyezett pedig toronymagasan veri a többieket). A tetején növényi szutyok, belül puding a fehér rész tejszínhab helyett. Ami kiakasztó volt az a rum vagy rumaroma amit használtak hozzá. Olyan darabot kaptam, amiben a meggyzselé elég sok volt, és nagyon furcsa íze és szaga volt. És a furcsa itt elképesztően rossz, romlott-jellegű szagot takar. Mindenesetre gyomorrontásom nem lett utána, de egy nagy nullát szavaztam (mert állítólag gonosz vagyok, szerintem meg nem).

A pontszámok: 0; 2; 3; 3; 3; 2.

Az átlag: 2,167.

Oroszkrém torta

IMG_5326

Az egyedüli pluszpont a szezonnak megfelelő dekoráció a tetején (aka eper). A teteje persze növényi ocsmányság, a töltelék pedig vaníliapuding. Ami sokkal kevésbé lenne zavaró, ha pudingos vagy vaniliás tortának hívják. Mert erre azt mondani, hogy oroszkrém egy kicsit erős. Fellapoztam az Ínyesmestert, hogy szerinte mit takar az oroszkrém torta, és nem igazán ezt. az alapján a krém zselatinnal kicsit megszilárdított vaníliával ízesített tejszínhabkrém rumba áztatott mazsolával. no nem mintha a mazsola hiányzott volna belőle, mert nagyon utálom, de a teljesség kedvéért nem árt megjegyezni, hogy kellene bele az is.

A pontszámok: 2; 2; 3; 3; 3; 2.

Az átlag: 2,5.

Belga csokitorta

IMG_5323

A jobbak között volt a hatból, de semmi extra, elég tömény krém.

A pontszámok: 4; 5; 6; 7; 6; 6.

Az átlag: 5,66.

Marcipántorta

IMG_5325

Azt meg én hagytam ki, ránézésre csokitorta két réteg marcipánnal a krémben. A pontszám nem meggyőző, de nem is a kiakadósan rossz fajta.

A pontszámok: 5; 5; 6; 3; 5.

Az átlag: 4,8.

Dobos torta

IMG_5328 

Alapvetően nem akartam dobost venni, mert nem való esküvői tortának, de nem akartam egyikből sem kettőt, és hát csak kell 6 emberre 6 szelet torta. Még ez volt a legjobb az összesből, úgyhogy végülis nem baj, hogy vettünk egyet belőle.

A pontszámok: 6; 6; 5; 5; 7; 5,5.

Az átlag: 5,75.

Az elfelejtettem az elején, hogy 0-10-ig pontozunk, a nemek aránya kiegyenlített, és nem teljesen egyezik az ízlésünk, mindenkinek mások a kedvencei. Tehát nem én meg 5 klónom a “bizottság”.

Valószínűleg a Daubner vagy az első részben szereplő “ex-stern”, amiről kiderült, hogy Dunai Cukrászda a neve, lesz a befutó.