2012. október 29., hétfő

Almás császármorzsa

morzsa1

Anyám biztosan felhúzza a szemöldökét, amikor ezt olvassa, hogy én és hőkezelt alma… Nos igen, de kb. csak így és csak ebben. Mert úúúútálom a puha szottyadt, barna párolt almát. Valami rémesen gusztustalannak találom az állagát meg a színét. Az sem segít persze, hogy általában fahéjjal kombinálják, de nem azon múlik. (a másik harakiris gusztustalanság a fagyasztott/főtt/sült eper. jujjj. nyersen ropogósan kell azt enni)

Tudom, nem vagyok egyszerű eset. De az édesség nem “alapvető élelmiszer”, nem fogok éhen halni, ha kihagyom, mert épp’ nem szimpatikus. Az egy másik szint, amikor azért nem szimpatikus valami, mert nem tejzsírból van, hanem növényi vackokból és a csokoládét bevonóval hamisítják. Pedig néha úgy hoznék 2 szelet süteményt cukrászdából, hogy anélkül meglegyen a vasárnapi uzsonna, hogy nekem két fűszálat keresztbe kéne tenni. De mindig szarságokba futok bele. Lassan teleszórhatom halálfejekkel a XI. kerület térképét.

Ebben a receptben a felkockázott alma rögtön repül a forró vajra, majd 1-2 perc után ráöntöm a tésztát. És nem kell neki sok idő, hogy elkészüljön, úgyhogy még pont “ehető” marad.

A múlt héten igazán jó főzős újságokat sikerült vennem (Ínyenc + GoodFood), az egyikből másnap a másikból már aznap kipróbáltam valamit, és mindkettő nagyon jó lett. elégedett vagyok a szerkesztők múlt havi munkájával :-)

Hozzávalók:

  • 10 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 2 kis alma
  • 2-3 evőkanál vaj
  • 1 dl tej
  • 1 evőkanál cukor (vaníliás)
  • 1 csipet só
  • 1 csapott teáskanál sütőpor

A lisztet, a cukrot, a sót és a sütőport egy tálba teszem, és összekeverem. Hozzáadom a tejet és a tojásokat, és kézi habverővel simára keverem. félreteszem amíg megpucolom, kimagozom és felkockázom az almákat. Egy jó nagy (nekem 28-30 cm körül lehet) serpenyőben felhevítek egy evőkanál vajat, 1-2 percig párolom rajta az almát, majd beleöntöm a tésztát. Kis lángon addig sütöm, amíg az alja elkezd megpirulni és a teteje megszilárdul. Egy keverőlapáttal kisebb darabokra szedem, átforgatom, és közé dobok még 1-2 kanál vajat. Pár perc alatt készre sütöm. Porcukorral, karamellszósszal tálalom.

2-3 adag lesz belőle. Az ínyenc magazin aktuális számából van, kicsit változtattam az elkészítésen.

2012. október 28., vasárnap

Hagymás-gombás marha

IMG_8339

Rájöttem, hogy szeretem a marhahúst. Persze nem steak-ként nyersen, szigorúan kellően átfőzve/átsütve. Vadasként, és ilyen párolt szószos ételekként. Meg persze a “spagetti húsgombóccal” és a svéd húsgolyó is kedvenc. Ja meg a hamburger.

Azt hiszem most a szokásoshoz képest “marhahúsos-korszakom” van.

A recept a múlt havi GoodFoodból van, egy kicsit változtattam az elkészítésen, szerintem szükségtelen a gombát 2 órán át főzni, úgyhogy csak a főzési idő második felében adtam hozzá.

Hozzávalók:

  • 70-90 dkg marhalábszár, vastag szeletekre vágva
  • 2 evőkanál olaj
  • 3 közepes hagyma
  • 1 teáskanál cukor
  • kevés liszt
  • 6-7 gerezd fokhagyma
  • 7 dl marhahúsleves (DM-es bio leveskockából a legjobb)
  • 3 evőkanál Worcestershire-szósz
  • 25 dkg barna csiperke
  • petrezselyem a tálaláshoz

A húst megtisztítom, megszórom liszttel, a hagymát félbevágom, és felszeletelem. Az olajat felhevítem egy nagyobb serpenyőben, és közepes lángon kb. 10 alatt puhára párolom a hagymát (akkor jó, ha kezd karamellizálódni). Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a hússzeleteket, a húslevest és a Worchestershire-szószt, és lefedve kis lángon 1-1,5 órán át párolom. Belekeverem a felszeletelt gombát, ha nagyon elfőtt róla a lé, egy kis vizet adok hozzá, és 0,5-1 óra alatt puhára párolom. Petrezselyemmel megszórva tálalom.

4-5 fős adag, a tócsni/röszti szerintem nagyon jól illik hozzá.

2012. október 22., hétfő

Rodeo burger

IMG_8345

Csinálhatnék úgy, mintha én lennék Ms. Wellness, aki sosem jár gyorsétterembe, hajnalban kel, bedagasztja a kenyeret, körbefutja a tömböt, és nincs narancsbőr a combján. Egyik sem igaz. Utálok futni. És nem dagasztok kenyeret. És szoktam gyorsétteremben enni. Sőt, még preferenciáim is vannak. Az “arany kapus” rémesen sós krumplit árul. Persze az összesnél nagyon sós a kaja, mert másnap a visszatartott víztől többet mutat a mérleg, mint indokolt lenne, de azért vannak fokozatok.

Ez a szendvics a kedvencem. Nem igazán “aktuális kedvenc”, csak simán kedvenc, mert évek óta ez a befutó.

Tanulós hetek vannak, úgyhogy a konyhai jelenlét minimalizált. Persze aki nálam nagyobb háziasszony, süsse maga a zsömlét/rántott hagymakarikát/hasábburgonyát. Mivel az egyetlen igazán “igazi” összetevő most a húspogácsa volt (az viszont mindig rendesen darált húsból készül és sosem mirelit), inkább legyen csak ez afféle ötletadó.

Mi került a szendvicsbe:

  • 1 hamburgerzsemle
  • 12,5 dkg darált hús + só, bors felhasználásával készült húspogácsa
  • saláta
  • majonéz (a zsemle alsó fele és a saláta közt van)
  • bbq szósz
  • 3 darab hagymakarika

2012. október 20., szombat

Almás zellerkrémleves

leves

Hurrá, visszatértem! Elromlott a routerünk. Kb. 3-4 év után, de volt rá 11 év (!) garancia. Amit szerencsére nem az eladónál kellett érvényesíteni, aki elírta a garancialevelet és 11 hónapot írt be oda, ahova 11 évet kellett volna. Gyártói garancia, és sajnos ki kell mondjam, de szerencsére nem magyar a gyártó. Az a szomorú tapasztalat ugyanis, hogy sokkal jobb ilyeneket a multinál intézni, mint a tróger viszonteladónál, akit csak az érdekel, hogyan bújhat ki az alól, hogy elromlott a cucc és meg kéne javítani / ki kéne cserélni. És én az a fajta vásárló vagyok, aki ha rosszul bánnak vele, soha az életben be nem teszi oda a lábát. Ha viszont szó nélkül adják vissza az 500 forintomat, ha atomjaira hullik a konzervnyitó, akkor elégedetten dorombolok, mint egy kismacska.

Egy hét alatt lement a következő: beregisztráltuk a routert a gyártó oldalán, jelentettük a hibát. Küldtek egy emailt, hogy elküldik a szükséges információkat a cseréhez (milyen papír mellékelésével milyen címre kell feladni). Ez volt az első nap, mi fel is adtuk este (csütörtök este). Másnap küldtek egy emailt, hogy megérkezett, 7 napon belül küldik az újat. Hétvégén nyilván nem történt semmi, majd hétfőn újabb email, hogy Angliában feladták a csomagot, ez-és-ez a szám, amivel a futárcég honlapján lehet követni az útját. Csütörtök délre, Németország és Ausztria érintésével ide is ért. Reggel megnéztük a honlapot, azt írta, hogy már a teherautóban útban a címzett felé, úgyhogy itthon maradtam tanulni és ebéd után átvettem.
Kevesebb mint 7x24 óra.

Közben egy réges-régi routerrel vívtunk elkeseredett harcot. Majd egy örömujjongás kíséretében kidobtuk az elektronikai-hulladék gyűjtőbe.

És ez hogy kapcsolódik a bloghoz? Egyrészt ne mindig csak a rossz dolgokról írjak (szar sütemények, rossz tejszínhabok – ó anyám, most is ért pár borzalmas élmény a közeli egységekben). Másrészt Wi-Fi-n szoktam feltölteni a számítógépemre a képeket a fényképezőgépről, és most 1 hétig Wi-Fi nélkül voltam. Ahhoz már lusta vagyok, hogy a kis kezemmel összedugjam madzaggal a két kütyüt.

Végül azért a levesről is egy-két szót. Naggggggyon jó, tessék megfőzni, és bekanalazni egy melegszendviccsel, vagy sült zellerrel feltálalni, akár karácsonykor.

Hozzávalók:

  • 1 közepes zeller, meghámozva felkockázva
  • 1 közepes hagyma, apróra vágva
  • 2 alma, meghámozva, kimagozva, felkockázva
  • 2 dl almabor (cider/cidre nemzetiségtől függően)
  • 4 dl víz
  • só, bors
  • 2 dl tejszín
  • 1 evőkanál vaj

a melegszendvicshez:

  • fehér szendvicskenyér
  • vaj
  • kéksajt (nálam gorgonzola)

A vajon közepes lángon puhára párolom a hagymát, majd hozzáadom a zellert és az almát. Felöntöm az almaborral és a vízzel, és fedő alatt puhára főzöm. Kicsit hűlni hagyom, simára turmixolom, felöntöm a tejszínnel, és sóval, borssal ízesítem. Ha szükséges visszateszem melegedni.

Ha melegszendviccsel tálalom: fejenként 2-2 szelet kenyérnek megvajazom az egyik oldalát, egy serpenyőt felhevítek, beleteszem az egyik szeletet, vajjal lefelé. Megpakolom sajttal, rárakom a másik szeletet, vajjal felfelé. Majd amikor az alsó fele ropogósra sült, megfordítom és kb. 2 perc alatt készre sütöm. Átlósan félbevágom, és azonnal tálalom.

Ünnepibb, és inkább leves, mint teljes vacsora, ha nagyobb zellert veszek, és egy részét gyufaszálnyi csíkokra vágom, bő olajban megsütöm és leitatom. Ehhez bónusz levesbetét: egy harmadik felkockázott almát vajon megpárolni.

4 adag lesz belőle

2012. október 6., szombat

Paradicsomleves & sajtos melegszendvics

leves2

Azt hiszem az egyik legjobb szakácskönyv-vételem a “Martha’s American Food” volt. Elég sok receptet megcsináltam már belőle, és mindegyik remek lett. És pontosan a recept szerint működött (ez sem alap sajnos, van hogy nem sikerül valami, van hogy első ránézésre látszik, hogy rémesen sok cukor és/vagy vaj van benne és át kell variálni). Mondjuk a “frosting”-okkal bekent tortáit biztos nem fogom kipróbálni. Az amerikai tojásfehérjés- és vajkrémek nem nekem valók, bármennyire is nagy rajongója vagyok a hamburgereknek, pancake-eknek... A pitéi viszont zseniálisak. És van még pár kipróbálatlan belőlük a könyvben, úgyhogy van még felfedeznivaló.

Ez egy tipikus amerikai ‘comfort-food’, őszre-télre, beteg gyereknek, gyerekkor-felidézőnek. Sűrű, nagyon-paradicsomos, és ami a legjobb benne, a kísérője sajtos melegszendvics. Ettől az üres (na jó, betűtésztás, zelleres) menzaleves átváltozik egy teljes értékű vacsorává. Nem muszáj utána megenni egy csomó palacsintát. Lehet, de nem muszáj.

Hozzávalók:

  • 2 evőkanál vaj
  • 1 közepes hagyma, finomra vágva
  • 3 doboz (3*40 dkg) darabolt paradicsomkonzerv
  • 4-5 csésze csirke-alaplé
  • 2-3 teáskanál oregánó
  • só, bors
  • fél csésze tejszín
  • 3 gerezd fokhagyma

a melegszendvicshez:

  • 8 szelet kenyér (fehér szendvicskenyér, ha autentikusak vagyunk)
  • vaj
  • cheddar (vagy ementáli, valami ízesebb keménysajt)

A vajat megolvasztom, és közepes lángon pár perc alatt üvegesre párolom a hagymát. Hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdeket, átforgatom, majd felöntöm az alaplével és a paradicsommal. Belekeverem az oregánót, felforralom, majd mérsékelt tűzön 45 percig főzöm (fedő nélkül, hogy kicsit besűrűsödjön). Kicsit hűlni hagyom, majd simára turmixolom, belekeverem a tejszínt, visszarakom a tűzhelyre hogy melegen tartsam, és ha szükséges, sóval, borssal, oregánóval ízesítem. Elkészítem a melegszendvicset: négy szelet kenyeret bőségesen beborítok sajttal, befedem a másik négy szelettel. és kívül alaposan megvajazom*. Egy serpenyőt közepes lángon felmelegítek, beleteszem a szendvicseket, majd miután az alsó oldaluk ropogósra sült, megfordítom és további 2-3 perc alatt készre sütöm. Kiszedem, átlósan félbevágom, és azonnal tálalom a forró levessel.

4 adag lesz belőle.

*ahogy a legkevésbé lesz az ember maszatos: minden kenyérnek megvajazom az egyik felét (szendvicskenyérnél nem kell figyelni, hogy melyik-melyikkel alkot párt). Vajas oldalával lefelé beleteszek 4 szelet kenyeret a forró serpenyőbe, megpakolom sajttal, majd lefedem a maradék néggyel (vajas oldal felfelé!).

2012. október 2., kedd

Apple crumble latte– fűszeres almás tejeskávé

latte2
Én nem vagyok se a fahéj nagy barátja, se az ízesített kávéké, de Levi mindkettőért odavan, úgyhogy múlt héten az egyik Starbucks felé kanyarodtunk, és vettünk neki egy “apple crumbe latte”-t. (Zárójeles megjegyzés: jelek szerint komoly gondot okoz a pincéreknek, meg baristáknak, hogy melyikünk mit rendel, vagy én rendelek túl “fiúsan”. Mindenesetre többször előfordult már hogy például Levi elé akarják letenni a kacsacombot, elém meg halat – brrr –, és ezt a kávét is nekem feliratozták, pedig én egy mezei tejeskávét kértem) Többszöri kóstolgatás után úgy tűnik, hogy azonosítottuk az ízeket, és itthon is sikerült előállítani.
”A teteje 10/10 pontos, az alja meg mindegy, a teteje számít. Az alja is finom, na de a teteje….” Igazából bármi 10 pontos azt hiszem, amin van tejszínhab meg ez a karamellszósz.
Hozzávalók:
a fűszeres almaléhez:
  • 6 dl almalé (min. 50%-os édesítőszer meg a többi vacak nélkül, valószínűleg a legjobb eredményt a csökkentett savtartalmú "mild" hohes-c almalével lehet elérni)
  • 1 vanília-rúd
  • 1 evőkanál egész fahéj
  • 2-3 szem szegfűszeg
az almás karamellhez:
  • 2 dl cukor
  • 1 dl almalé
egyéb:
  • kávé
  • tej
  • esetleg cukor
  • tejszínhab
  • kekszmorzsa*
*én bolti darált háztartási kekszet szitáltam át, hogy nagyobb darabokat találjak benne, bármilyen viszonylag finomra, de nem porrá tört keksz megteszi
A fűszeres almalé hozzávalóit egy fazékba teszem, felforralom és 10 percig főzöm, majd leszűröm. A cukrot vastag aljú edényben karamellizálom, majd lehúzom a tűzhelyről, hozzáöntöm az almalevet, és annyi időre visszateszem, amíg az összes karamell feloldódik (sűrű, enyhén almaízű karamellszósz kell legyen belőle a végén – a sűrűsége igazán lehűlés után derül ki).
A nálunk bevált arányok: egy adag kávé, felöntve tejjel + 2 evőkanál fűszeres almalé (Aki édesen szereti a kávéját, tegyen bele egy kis cukrot is, vagy az almalevet is édesítheti). A tetejére tejszínhab, arra csurgatok egy kanálnyi karamellt és megszórom keksszel.
Jó sok lesz belőle, de szerintem sokáig elvan a hűtőben, a fűszeres almalé gyerekeknek és alkoholt-nem-ivóknak jó alternatíva forrón forralt bor pótléknak (hogy ki ne maradjanak valamiből). A karamellszósz pedig locsolható fagylaltra, desszertekre…