Ez + az az esküvőről II. rész

Na végre összeszedtem magam, és megírom ezt a posztot. Nagyon nem szeretek “szerepelni”, ez meg kicsit azért olyan, ezért a nagy halogatás. Itt már írtam elöljáróban pár dolgot, ezt egészíteném ki a tapasztalatokkal.

A helyszínnel (Pomáz, Teleki-Wattay kastély) szerintem mindenki elégedett volt, elegáns, kellő méretű a parkolója, jól lehet fényképezkedni a kertben. Van kis játszótere, bár nálunk az nem kellett, mivel a legfiatalabb a 20+os húgom volt. Bár én nem annyira vettem részt a szervezkedésben, amennyire tudom profin menedzselték a dolgokat – hárfa tárolás másnapig, torta, süti stb. Ami egyedül nem tetszett az az egyik pincér stílusa. Amikor be vagyok öltöztetve bohócnak menyasszonynak nem vagyok ironizálós bunkózós hangulatban. Ami viszont tök pozitív (nem tudom nagy esküvőknél is így csinálják-e mi összesen 20-an voltunk), hogy az italokat nem rakták az asztalokra. Olyan rettentően lehangoló látvány a 2 literes palackerdő az asztalon. Ennek ellenére szerintem senki nem maradt szomjas.

Az étel szerintem teljesen rendben volt, én a tárkonyos vadragu levesből ettem, az nagyon jó volt, a húslevest meg csak meg tudják jóra főzni, szerintem rajtam kívül ebben az országban mindenki főz heti minimum egy adagot, szóval feltételezem ez mindenkinek megy, egy étteremnek különösen. A húsok/halak/rakott zöldség is jó volt, én nem szoktam három fogást enni, úgyhogy elég szolidan pusztítottam, messze nem kóstoltam végig mindent (meg hát tartalékolni kellett a karamelltortára).

Mivel csak vacsorát tartottunk, mindenki még aznap ágyba került, mondjuk én már fél 10kor elég álmos voltam, nem is szerettem volna hajnalig produkálni magamat. Pedig se az idegeskedést, se a készülődést nem vittem túlzásba.

Az egy kicsit rossz, hogy sikerült életem legkövérebb napján házasodni, de remélem innen már csak lefelé visz az út (súlyban). Meg mondjuk értelmesebb hajszínt akartam, nem ezt a lenőtt színezettet, de kiderült, hogy allergiás vagyok a festékre, részben amiatt hullik a hajam évek óta (most nem mennék bele, hogy miért nem volt ez egyértelmű, legyen elég annyi, hogy még 2 másik oka is van a hullásnak, amellett senki sem gondolt még a festékre is), úgyhogy a nagyon-sötét-barna-már-majdnem-fekete most már örök vágyálom marad.

A kontaktlencsét még mindig utálom, a leves után repült is a kukába, és áttértem a szemüvegre. Szúr meg kényelmetlen meg brrrr. Meg vicces, amikor Levivel megigazítjuk a nemlétező szemüvegünket, amikor kontaktlencse van rajtunk. Betoljuk az orrnyergünkre a nagy semmit :-).

Ezen jól látszik a ruhám (meg a kék cipőm is). A boleró és a cipő itt lóg a szekrényben, azokat máskor is nyugodtan felvehetem (nem ez volt ez elsődleges cél, de szerintem tök jó dolog), a ruha meg anyáméknál van. A varrónő azt mondta, hogy akár újrahasznosítható az is, le kell rövidíteni. Bár ez nem volt szempont, nem vagyok babonás, de a nyaklánc nem az enyém volt, szóval azt hiszem az összes dolog megvolt, kék új régi kölcsön stb.

Az esküvő után legyártottam még két féle képeslapot, egyet azoknak akik ott voltak, egyet azoknak akik nem voltak ott, de nem túl messzi családtagok (az előbbinek h köszi hogy eljöttetek, az utóbbinak h ekkor és ekkor összeházasodtunk), és mindkét csapatnak küldtünk 2-2 képet. Ez szerintem olyan dolog, amit ritkán szoktak megcsinálni a házasulók, pedig a költségvetésbe bele kéne férjen, és igazán szép gesztus. Én a foto.hu-n hívattam elő a képeket, de a dm-mel is jó tapasztalataim vannak, igazán kényelmes és költséghatékony otthon a fotelből leadni a rendelést. Egy jobb nyomtató szépen nyomtatja a vektoros ábrákat (jelen esetben képeslap és címkék), de fényképet szerintem nem érdemes otthon, nem az a minőség, se papírban, se képileg, és nem is vagyok biztos benne, hogy olcsóbb. Különösen nem az sok kép esetén (ha többet hívat elő az ember, megy le az ár). Meghívóhoz, ültető kártyákhoz nagyon szép papírokat lehet venni a pantonban (panton.hu, a kiválasztott papírt méretre is vágják, nem kell a 100x70 cm-es íveket hazacipelni), a legtöbb papírhoz boríték is van.

Nem vagyok se dizájner (sajnos), se dekoratőr, se rendezvényszervező, csak egy őrült maximalista, de azért mindenkinek azt javaslom, hogy ha egy kicsit nagyobb bulit tart, vagy elegánsat, próbáljon meg kitalálni az eseménynek valami dizájnt, témát. Szerintem nem kell hozzá túl sok dolog, ölteteket lehet keresgélni a neten, én is onnan vettem a kiinduló pontot a meghívóhoz. Vektorgrafikus rajzolóprogramból van több ingyenes is (teljesen ingyenes és 30-45 napig használható trialok is). Aztán vagy meg kell tanulni kezelni (amit én használok: expression design, szerintem roppant egyszerű), vagy keresni az ismerősök között valakit, aki tud vele bánni (biztos van ilyen). Miután megvannak az alapelemek, elég egyszerű összerakni vele a különböző dolgokat: meghívót, ültetőkártyát, akár menükártyát stb. mivel az eltérő méretű dolgokra eltérő méretű elemek szükségesek a legtöbb esetben, nem érdemes pixelgrafikusan megrajzolni (paint, photoshop & co.), mert az nem méretezhető át szabadon minőségromlás nélkül, a vektoros meg igen. És a szöveget akár photoshopban is rá lehet rakni, csak rá kell tenyerelni a rajzolóprogramban az exportálásra vagy a save as-re és jpg-t csinálni belőle. Betűtípusokat lehet böngészni a dafont.com – on a legtöbb ingyenes házi használatra. Nyomtatni szerintem lehet otthon is, de néhány nyomtató cég hajlandó hozott papírra is dolgozni, ellenkező esetben be kell érnünk a különböző vastagságú sima papírokkal ha nem tudjuk otthon megoldani. A vágásról annyit, hogy felejtsük el az ollót, nem lehet vele egyenesen vágni! Sniccer (nem szike! a szike az szike a sniccer meg sniccer, más a nevük mert másra valók és teljesen más az élük kiképzése), fémvonalzó (vagy több műanyag, mert gyorsan fognak kopni), és direkt sniccerhez való vágólap, vagy megfelelően gyakran cserélt farost-lemez. És ragtapasz, mert egyszer mindenki csúnyán bele fog vágni az ujjába. Érdemes nyomtatható matricákat is tartani otthon többféle méretben, borítékra címkét, köszönő/welcome ajándékokra címkét, akár karácsonyi sk gyártott cuccokra (keksz üvegban stb) is lehet tenni belőlük. Én minden vendégnek (és “résztvevőnek”: orgonistának, hárfásnak stb.) csináltam egy kis bonbonos-dobozt: hobbyboltban vettem egy csomó kis papírdobozt, 3 rétegben befestettem türkizre, ragasztottam a tetejére címkét névvel, dátummal, és raktam bele két hatalmas bonbont (a receptek már rég fent vannak a blogon). Az itt kiválasztott színt aztán végig lehet vinni az egész bulin, jelen esetben az én cipőm, a ruha öve, a boleró, a virágok, a székszoknya mint a kiválasztott színben pompáztak. Informálisabb esetben nagyon jól lehet színes lufikkal dekorálni, némi netes kutatómunka után lehet találni olyan cégeket, akik a szivárvány minden színében árulnak lufikat (általában sokkal-sokkal olcsóbban, mint a bevásárlóközpontos partykellék-üzletek), a virágosoknak is általában rengeteg féle színű szalagjuk van, mi adtunk neki a boleróm anyagából maradékot. Aki nem idegenkedik az ételfestékektől, csinálhat cupcake-eket is a választott színben, egy vaníliás topping általában nagyon jól színezhető. Szerintem minimális erőfeszítés kitalálni az arculatot (meg megcsinálni se rémes, de én szeretek ilyenekkel molyolni) utána viszont elképesztően sok dicséretet lehet érte bezsebelni (és a fényképeken is jól fog kinézni…).

Hát ennyi.

Tovább

Tiara

Ez az én sk készített tiarám, amit a Büszkeség és balítélet-maratonba fulladó lánybúcsúmon hoztunk össze a lányokkal:

Mivel sehol sem talált hugi “gagyi”-de-felnőttméret tiarát a barkács-megoldáshoz kellett folyamodnunk. első próbálkozásnak nem rossz…

Tovább

Ez+az az esküvőről…

Bár roppant kicsike esküvőt tervezünk, kezdenek kicsit felgyorsulni az események, és még elég sok dolgot el kell intézni. Mondjuk nem is vittem túlzásba nyáron a szervezkedést, szóval nem vagyok ezen teljesen meglepve.

Amivel elég jól haladtunk, az a torta-kiválasztása. A végső befutó: Daubner, marcipánbevonat nélküli lesz, mert azt utálom, karamelles, és ha több íz mellett döntünk, akkor fekete-erdő lesz a másik szintje. Bár szerintem a karamell különlegesebb és finomabb. Kísérőtorta meg hasonlók nem kellenek, részben azért mert pár fő lesz ott, részben azért mert én nem szeretem, amikor egy buli azzal zárul, hogy a vendégeknek mindenfélét csomagolnak, amit esetleg marhára nincs kedvük megenni, csak hát az udvariasság… Sós meg a győztes pomázi cukrászdából, közel is van, meg hazai ipar támogatása, meg falatnyi sósaik vannak, ami az ízen kívül a másik fő szempont.

Persze, hogy egy evés-mániás a kajával kezdi és nem a ruhával. Szóval ruha. Levinek kell még öltöny, cipő és ing. A mellény már majdnem készen van. Én a jövő héten megyek ruhapróbára, amúgy ilyesmi lesz:

csak egyenes felül, és gyöngyös öv helyett türkizzel, és türkiz boleró hozzá. Mert a cipő is türkiz. Pont, mint a meghívó, és a köszönő-ajándék dobozkája, amit másfél hete festegetek kb. Meg a csokor, meg én a körmömet is türkizre festeném. De még nem találtam megfelelő lakkot hozzá. Meg kellene hozzá valami nyaklánc. Én mondjuk nem fogok ennyire édibédi Disney-hősnek kinézni, mint a csaj a képen, mert egy kicsit husibb vagyok, és nem kontyom lesz vagy ilyesmi, kb. állig érő hajam van/lesz. És amúgy is nem én lennék, ha nem vinném el valami bohókásabb-modernebb irányba a dolgot.

Türkiz masnit szeretnék a szék-szoknyára, de arról le kell mondanom a jelek szerint, mert sehol sem találtam megfelelőt, ezért vagy fehér lesz vagy barna, mert az a meghívó másik színe.

(ilyen cipőt vettem, csudálatos)

Virágos még nincs, kozmetikus van, a fodrászt holnap tesztelem, nagyon remélem, hogy nem rontja el a hajamat, mert nincsenek nagy igényeim szerintem, csak egy normálisan levágott, elég alap női frizura. Gyűrűt megrendeltük, a jövő héten valamikor szerintem készen lesz – na az se volt egyszerű. Pedig nem gondoltam volna, hogy lehetetlen igényeink vannak - nem gömbölyű profilú, közepesen vastag, fehérarany, minden csicsa (kő, csíkok és társaik) nélkül. Kiderült, hogy elég vékony ujjunk van, az enyém 50-es, a Levié 58-as, és hogy a gyűrűket öntik, formával, nem nekiáll az ötvös és olyat böngyörget, mint amit én elképzelek (de akkor meg miért nincsen olyan öntőformájuk, mint amit én elképzelek…).

Helyszín és társai, jó régen lefoglaltuk a kastély egyik kis termét Pomázon, a kaját csak az esküvő előtt pár nappal kell megbeszélni velük, és mivel vacsora lesz és nem lakodalom, ezért semmi sramlizene, meg idétlen vetélkedők, hárfás lesz :-) aki játszik szépség és a szörnyeteget meg hasonlókat, úgyhogy jó lesz, nekem és a lányoknak legalábbis tutira. És a 4 jelenlévő hajadont nem kínozzuk csokordobálással szóval “dobócsokor” is felejtős. Mondjuk ha több vendég lenne, ezt a marhaságot akkor is kihagynám. Utálom amikor a hajadonokat erőszakkal terelgetik, minimum a felének láthatóan semmi kedve az egészhez, aztán egy 3 éves rózsaszínruhás kiscsaj szedi össze a földről.

A meghívó, amit én rajzoltam, egy hasonlót találtam a neten, aztán azt variáltam tovább. Lett belőle címke a borítékra, térkép a helyszínnel, címke az ajándékdobozra…

Az oldalak sorban, normál kinyitható képeslap méret, a panton-ban vettem hozzá vastag, és textúrás papírt, és egy sima otthoni, nem felsőkategóriás nyomtatón nyomtatgattam. Ami elég hihetetlen, mert nem volt egyszerű megfelelően pozícionálni a  dolgokat a nyomtatási margó miatt, meg mert néha ferdén szedi be a papírt, de sikerült, tök jó minőségben előállítottam, a kinyitható 4 oldalon nyomtatott meghívókat (!!!). Nekem mondjuk van némi tapasztalatom az ilyenekben, nem egy tablót és tervrajzot nyomtattam már otthon, de szerintem nem ördöngösség. A word címkekezelése egy vicc, az volt az egészben a mélypont. azonosakat nyomtatni vele nem gáz, de különbözőket (ha nem táblázatból vesszük az adatokat, hanem kép fájlt szeretnénk rajta elhelyezni) nem valami kellemes.

Kontaktlencséből feltankoltunk, fotós van, még az esküvő utáni pár napos bécsi látogatást kellene villámgyorsan megszervezni.

Az anyakönyvvezetőnél 4 fős farmeros házasságkötés lesz, be kell még fizetni a “terembérlés” címszóval ránk sózott 3000 forintos csekket (a Gellért téri terem 30.000). Csuda dolgokat lehet ott kérni, gyertyagyújtás 3000 és társai. Persze ha valaki ingyombingyomné lesz annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, ha jól emlékszem rögtön plusz 5000 az anyakönyvvezetőnél, plusz az okmányok cseréje, meg ha van a nevén lakás, vízóra stb, akkor nyilván ott is intézkedni kell. Az új email-címről nem is beszélve. Ami kicsit genyó dolog, hogy már akkor dönteni kell a gyerek vezetéknevéről, amikor bejelentkezik az ember az anyakönyvvezetőnél. Legyen már elég akkor, amikor lesz gyerek… Jó, hogy nem kell eldönteni most rögtön a keresztnevét is. Meg ki kell nézni, hogy hova megyünk el utána ebédelni, megünneplendő a nagy eseményt.

Ami nem lesz még: lovaskocsi, galamberegetés, nagyszámú hat év körüli koszorúslány-gárda, konty, fátyol, kesztyű, napernyő, cilinder, ágyneműhúzás-verseny az anyóssal (nyerne amúgy), gyerek a közeljövőben (és nehezen tolerálom ha ebbe belepofáznak, senkinek semmi köze hozzá, ahogy ahhoz sem, hogy férjnél vagyok-e, többek között ezért sem leszek izémizéné).

Most ennyi jutott eszembe.

Amúgy biztos jó lesz. A torta legalábbis tutira.

Tovább

Nagy esküvői torta teszt – 5. rész

Azt hiszem végéhez ért az esküvői torta-vadászat. Egyrészről igazán tanulságos volt – a minőség nem ár és településfüggő – másrészről hozta azt, amit vártam – hogy minden cukrászdát ajnároz valaki, és ezek többsége rémes kőolajszármazékokból és gagyi porokból előállított szarokat árul.

Daubner – Szépvölgyi út, Budapest

A vasárnapi margitszigeti túránkat a Daubner meglátogatásával fejeztük be. Parfétortát rendszeresen hozunk tőlük, a süteményekhez eddig azonban nem volt szerencsém. Ami kicsit elrettentő volt, hogy mindenki azt meséli folyton, hogy rengeteget kell sorban állni. egy esetből nem vonnék le messzemenő következtetéseket, mindenesetre vasárnap negyed háromkor fent a fagyizóban senki sem volt előttünk, nyugodtan válogathattunk a fagyik között, és egész tortát is egyszerűen vehettünk volna (gondolom rendelni is ott kell). Elég sok fajta fagylalt volt, amiket mi kipróbáltunk: zöldalma – ez nem volt túl jó Levi szerint, fahéjas vanília – ez állítólag nagyon jó, epres joghurt – én kevés eperrel kértem, joghurtfagyinak jellegtelen volt, nem lehetett érezni a joghurt ízét, Levi “normál módon” ette, neki nagyon ízlett, nagyon epres volt, inkább eper, mint epresjoghurt (valódi gyümölccsel meg minden), grillázs – nagyon jó, sok grillázsdarabbal, somlói galuska – szerencsére mazsola nélkül (és az eladó csaj tudott is válaszolni arra, hogy van-e benne mazsola vagy nincs, ez nagy piros pont), csokival átitatott piskótával, teljesesen hozta az eredeti sütemény feelingjét. Diabetikus fagylaltot nem láttam 150 egység/gombóc, és jó nagyok a gombócok. A fagyival leülni az épület előtti padokra lehet, sajnos csak töredékük árnyékos.

Kicsit ledöbbentem a lenti, sütiosztó egységen, engem leginkább egy gyorsétteremre emlékeztetett. Volt minimum 4 sor, mindegyikben 2-2 eladó hölgy, rengeteg ember, és kicsit átláthatatlan kínálat. Szerencsére csak tortaszeletet akartunk venni, így egy tortás-hűtő előtti sorba álltunk be, a sósak valahol odébb voltak, azokkal most nem foglalkoztunk. Ami rögtön feltűnt, hogy a szeletek kicsit szabálytalanok, látszott rajtuk, hogy nem fröccsöntött műanyagból vannak, ami még fura volt, az áruk, átlag 250 egység egy szelet torta (normál méret, nem jégbüfés gyerek-adag), elég felkapott hely szerintem, többre számítottam.

És akkor ömlesztve a negatívumok: szeretem ha egy cukrászdában látom a dolgokat, nem taposnak agyon, és le lehet ülni inni egy kávét, kihozzák a sütit, és esetleg egy kis vizet is kapsz a kávé mellé. Mondjuk lehet hogy nem is cukrászda az egység neve, hanem cukrászüzem, mindenesetre egy kis leülős kávézás jó lett volna. Nem lehet bankkártyával fizetni. egyrészről “érthető” mert úgymond lassabb (de ebben nem vagyok biztos), más részről baromira nem érthető, mert 2010 van, felejtsük már el a csak készpénzes megoldásokat. Azt nem tudom, hogy fent a kész tortás egységben lehet-e kártyával fizetni. Nem láttam semmilyen diabetikus, laktóz-érzékenynek, vagy más ételintoleranciában szenvedőnek való terméket. A parkolás nem a legjobb a környéken.

És akkor amiket ettünk (most csak kettecskén értékeltünk, kivételesen elég nagy egyetértésben, alapjáraton nem egyezik ennyire a véleményünk):

Narancsos trüffeltorta

Ahhoz képest, hogy nem szeretem igazán a narancsot (sőt) ez nem volt rossz. Persze az fel nem merült, hogy én egyem meg azt a furcsa narancssárga izét a tetejéről (ami gondolom kandírozott narancshéj lehet). Nagyon tömény, nekem a fél szelet elég volt, pedig ezzel kezdtünk, nem lehet arra fogni, hogy annyira tele voltam. ezért én ezt elvetném, mint esküvői tortát, senki nem bírná megenni a sok kaja után.

A pontszámok: 9, 8.

Az átlag: 8.5.

Szedres charlotte

Magas kakaós krém a tetején szederrel és tortaszelével. A krém jó kakaós volt, de nekem túl gumiszerű, igazából ezt extraként válogattuk be, mert nem volt túl sok esküvői tortának alkalmas a kínálatban – a diótortát és az eszterházyt a dió-allergia, az oroszkrémet a szemmel látható mazsolák miatt kizártuk. Amúgy nem rossz, de a többivel nem egy súlycsoport.

A pontszámok: 7, 7.

Az átlag: 7.

Feketeredő torta

 

A piskótát meglocsolták meggylével, a meggyzselé normális a tortán belül, a tetején jó a hab, nem volt kérdéses, hogy ez egy 9 pontos torta.  Nekem a tetején lévő meggyszem nem ízlett, de nagyságrendekkel jobb volt, mint a tűzpiros koktélcseresznyék. Azt nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb feketeerdő torta, ez vagy a pomázi (Dunai vagy mi a neve). Egymás mellé kéne őket tenni összehasonlítás végett.

A pontszámok: 9, 9.

Az átlag: 9.

Karamelltorta

Ez volt eddig az a torta, amire mindketten azt mondtuk, hogy ‘úá’ (külön-külön sem volt eddig ez a véleményünk egyikről sem). Úgyhogy megszavaztuk ezt. Kellemesen habos krém, erőteljes karamell íz, és rendes hab a tetején.

A pontszámok: 9.5, 9.5.

Az átlag: 9.5.

Úgyhogy daubneres karamelltorta megszavazva, sós meg szerintem Pomázról, a cukrászda verseny második befutójától, mert támogatni kell a helyi ipart, és dicséretes, hogy nem 100% műanyaggal dolgoznak (és vannak laktózmentes cuccaik).

Tovább

Nagy esküvői torta teszt - 4. rész

A hétvégén meglátogattuk a szentendrei Surányi cukrászdát, és sajnos megint azt kell hogy mondjam hááááááát. Több évtizedig (a több az 2 :-)) laktam Óbudán/Pomázon, és arrafelé a Surányinak híre van, mégpedig jó híre. Bár amennyire én tudom ez a fagyijuknak szól leginkább, amit most sem kóstoltunk, a korábbi körökhöz hasonlóan. Már megint csalódnom/csalódnunk kellett. Pedig nincsenek – szerintem – nagy elvárásaim nem extra soha nem látott süteményeket, és különleges gourmetek számára vonzó ízkombinációkat keresek, csak egy klasszikus, normálisa, normális alapanyagokból összerakott tortát. És tényleg totál alapdarabot, csokoládét vagy valami hasonlót. Amit én össze tudok otthon fél kézzel dobni, ezért elvárom a profiktól is, hogy minimum olyan jól alkossanak, mint én, a koca-cukrász.

Surányi cukrászda, Szentendre

Ha jól tudom két egységük van, én csak a katonai sulival szemben, a panelház aljában elhelyezkedő intézményt ismerem, ami valahol félúton van a Szentendre és a Pannónia telep nevű HÉV megállók között. Az üzlet előtt székek, azt hiszem napernyő is van, többen fagylaltoztak vasárnap dél körül. Bent nagy fagyispult, sütemények és torták. a sütemények közül arra emlékszem, hogy a marcipángyümölcs és a marcipánburgonya hatalmas és nem drága, az isler szintén. Elég sok diabetikus termék volt, kétféle torta és több kis pohárban tálalt mousse, persze mindegyikhez fel van tüntetve a szénhidrát és kalória mennyiség. ez egyébként valami általános dolog lehet, mert minden cukrászdában ugyanolyan kis táblát és logót láttam a diabetikus (csökkentett szénhidráttartalmú) édességek mellett. Sósat most nem vettünk, csak 6 szelet tortát.

Eszterházy torta

A tetején a rózsaszín izé valami mini habcsók volt, emlékeim szerint roppant édes és diótlan. Levi szokás szerint semmit sem vesztett, hogy kimaradt ebből a körből. Kár, hogy a diótól anafilaxiás sokkot is kaphat, ha nem lenne ennyire durva hatása a diónak lehetne tesztelni vele, hogy tényleg van-e dió az adott süteményben. Az allergia jelző rendszere nehezebben verhető át mint a mi ízérzékelő receptoraink. Abszolút felejtős.

A pontszámok: 3; 2; 3; 2; 1.

Az átlag: 2,2.

Fekete erdő torta

Ezt is kipróbáltuk eddig mindenhol, és elég szoros a verseny az utolsó helyért azt hiszem (az első helyezett pedig toronymagasan veri a többieket). A tetején növényi szutyok, belül puding a fehér rész tejszínhab helyett. Ami kiakasztó volt az a rum vagy rumaroma amit használtak hozzá. Olyan darabot kaptam, amiben a meggyzselé elég sok volt, és nagyon furcsa íze és szaga volt. És a furcsa itt elképesztően rossz, romlott-jellegű szagot takar. Mindenesetre gyomorrontásom nem lett utána, de egy nagy nullát szavaztam (mert állítólag gonosz vagyok, szerintem meg nem).

A pontszámok: 0; 2; 3; 3; 3; 2.

Az átlag: 2,167.

Oroszkrém torta

Az egyedüli pluszpont a szezonnak megfelelő dekoráció a tetején (aka eper). A teteje persze növényi ocsmányság, a töltelék pedig vaníliapuding. Ami sokkal kevésbé lenne zavaró, ha pudingos vagy vaniliás tortának hívják. Mert erre azt mondani, hogy oroszkrém egy kicsit erős. Fellapoztam az Ínyesmestert, hogy szerinte mit takar az oroszkrém torta, és nem igazán ezt. az alapján a krém zselatinnal kicsit megszilárdított vaníliával ízesített tejszínhabkrém rumba áztatott mazsolával. no nem mintha a mazsola hiányzott volna belőle, mert nagyon utálom, de a teljesség kedvéért nem árt megjegyezni, hogy kellene bele az is.

A pontszámok: 2; 2; 3; 3; 3; 2.

Az átlag: 2,5.

Belga csokitorta

A jobbak között volt a hatból, de semmi extra, elég tömény krém.

A pontszámok: 4; 5; 6; 7; 6; 6.

Az átlag: 5,66.

Marcipántorta

Azt meg én hagytam ki, ránézésre csokitorta két réteg marcipánnal a krémben. A pontszám nem meggyőző, de nem is a kiakadósan rossz fajta.

A pontszámok: 5; 5; 6; 3; 5.

Az átlag: 4,8.

Dobos torta

 

Alapvetően nem akartam dobost venni, mert nem való esküvői tortának, de nem akartam egyikből sem kettőt, és hát csak kell 6 emberre 6 szelet torta. Még ez volt a legjobb az összesből, úgyhogy végülis nem baj, hogy vettünk egyet belőle.

A pontszámok: 6; 6; 5; 5; 7; 5,5.

Az átlag: 5,75.

Az elfelejtettem az elején, hogy 0-10-ig pontozunk, a nemek aránya kiegyenlített, és nem teljesen egyezik az ízlésünk, mindenkinek mások a kedvencei. Tehát nem én meg 5 klónom a “bizottság”.

Valószínűleg a Daubner vagy az első részben szereplő “ex-stern”, amiről kiderült, hogy Dunai Cukrászda a neve, lesz a befutó.

Tovább

Nagy esküvői torta teszt – 3. rész

Az előzmények itt, itt és itt.

A tegnapi nappal végre lenyomtuk az összes pomázi cukrászdát. A kép roppant vegyes, a tök jótól a borzalomig minden volt. Sőt, ami nekem ennél sokkal meglepőbb, hogy egy cukrászdán belül is micsoda eltérések vannak, az egyik torta egészen jó, a másik viszont csak némi tuszkolással és vizes öblítéssel megy le.

Most még a szokásosnál is többen, 7-en voltunk, lassan az egész násznép a tortát fogja kóstolni.

Lássuk a “medvét”: Maroni cukrászda, Pomáz

Ami szerintem vicces, hogy a cukrászda neve maroni, ami gesztenyét jelent, de gesztenyés sütemény szerintem nem volt. :-)

Sokféle torta, sütemények, többféle sós, és fagyispult, amit nem néztem meg, amikor mi ott voltunk egy fickó fagyiztatta meg a gyerekeit, azaz vasárnap fél 11-11 körül nem volt túl nagy tömeg (bezzeg eggyel odébb a virágosnál, oda alig fértünk be). Csökkentett szénhidráttartalmú sütemény kétféle volt, részletes tápanyagtáblázattal, ez valami egységes dolog lehet, mert ugyanilyen matricát láttam a másik két egységben is. Laktózmentes még elméletben sem létezett – persze ha minden műanyagból van, akkor minden laktózmentes. Szép leülős rész van bent, és kint is van néhány asztal és szék. És lehet fizetni melegétel utalvánnyal, amit csak akkor láttunk meg amikor kijöttünk (“szerencsére” itthon hagytuk a játékpénzt). És van honlapjuk, ami vicces, hogy 2010-ben még “extra” nem pedig természetes, magától értődő dolog, de ez van.

Sósak

Ezeket elfelejtettem lefotózni – ennyi eszem van na...

“Vágott sajtos” (szerintem homoksüti)

Ez biztos mindenkinek ismert elnevezés, én csak lestem, hogy milyen hülye név már ez. Mondjuk még a neve a legjobb. Eddig ez volt a legmegosztóbb cucc amit ettünk. Én egy rohadt nagy nullát adtam, szerintem iszonyatos volt, gyakorlatilag mintha homokot ettem volna, az első harapásra szétporladt az egész, és felcuppant a szájpadlásomra. Rémes úgy kellett onnan “leöblögetni”. Levinek és öcsinek viszont marhára tetszett, öcsém képes volt 9 pontot adni rá a 10-ből (skandallum!!!!). Állítólag az előre becsomagolt, közértes verziója még ennél is rémesebb.

A pontszámok: 0, 3, 5, 6.5, 9, 2, 3.

Az átlag: 4 (szerintem 4-gyel több, mint amit érdemel).

Húsos hasé

A többiek szerint kolbászkrémes. Szerintem erre csak a színe utal, olyan semmilyen beazonosítható hús ízű. Nem volt rossz, különösen az előző fényében.

A pontszámok: 6, 5, 3, 6.5, 6, 5, 8.

Az átlag: 5.6.

A torták

Bounty torta

Elképesztően erős kókuszillat, ami nyilvánvalóan aromából származott. Ez nagymértékben levont az élvezeti értékéből. Mert amikor már minden sarkon van kókuszreszelék és kókusztej, sőt még kókusztejpor is, akkor ne már aromától legyen kókuszos a sütemény. Bár voltak benne csokoládé-csíkok is, én annak egyáltalán nem éreztem az ízét.

A pontszámok: 6, 4, 4, 6, 8, 5, 6.

Az átlag: 5,6.

Cookies torta

Bár az Eszterházy torta éppen hogy megelőzte, ez volt a cukrászda kellemes meglepetése. Az általában minden tortára jellemző negatívum, hogy száraz a piskóta itt nem volt meg – ahogy elnéztem meglocsolták valamivel a rétegeket – igazán alkalmazhatnák a többi fajtánál is, vagy megtanulhatnának piskótát sütni. alulról a harmadik réteg a sötét volt a csúcs az egészben, csokoládészósz apróra tört csokis keksz darabokkal.

A pontszámok: 6.5, 8, 7, 8, 8, 8, 7.

Az átlag: 7,5.

Trüffel torta

Bár a képen nem látszik, közelről szemrevételezve észrevettük, hogy van benne valamilyen mag. És baromira nem mindegy, hogy mi az a mag, mandula mogyoró vagy dió, mert van, aki allergiás a dióra. És az sem fun, ha felhólyagosodik a szája, de az meg végképp nem, ha anafilaxiás sokkot kap. Szóval Levi ezt kihagyta, mi pedig 6-an nem tudtuk megmondani még akkor sem, amikor a végére értünk, hogy ebben akkor mi volt, olyan kevés volt belőle (akkor meg mi a fenének). egyébként nem maradt le semmiről, mert nem volt jó (de volt még rosszabb is).

A pontszámok: 3, 3, 2.5, 3, 3, 5.

Az átlag: 3.3.

Csokoládétorta

Na ehhez képest még a trüffeltorta is jó volt. Ocsmány vajkrém, már ha vaj lenne… Szóval cukros margarin, ami bevonja az ember száját belülről, kb. mosogatószeres vízzel kellett volna öblögetni. Se csokoládé se kakaó íze nem volt, csak cukor minden mennyiségben. Ráadásul nem vagyunk túl édesszájúak, hála az erdélyi beütésű koszton való felnövésen. A margarin – kevés gagyi kakaó – sok cukor nem tortakrém!!!

A pontszámok: 0, 3, 3, 3, 3, 3, 3.

Az átlag: 2.6.

Eszterházy torta

Elsőre az volt az érzésem, hogy ‘úá’ ez végre tök jó, ez talán az eddigi 3 Eszterházyból a legjobb (mondjuk a második körös versenyzőnél nem nehéz jobbat produkálni), kapott is csomó pontot, aztán az volt az utóérzésem, hogy ez iszonyat édes volt, nem megy ki a cukor a számból. Valószínűleg sokat dobna rajta a cukor csökkentése, ha befutó közelbe kerülne esetleg, akkor mindenképpen kell egy Eszterházy-kört tartani a döntéshez.

A pontszámok: 8.5, 8.5, 9, 9, 6, 6.

Az átlag: 7,8.

Fekete erdő torta

Ha esetleg eddig nem lenne világos, én osztom a nullákat. Mivel érzésem szerint a többiek nem pontozzák elég alacsonyra a rémségeket (1-t, 2-t alig adnak, általában 3-ról indítanak, ennél a tortánál azért kivételt tettek), kicsit korrigálnom kell az eredményeket a realitások felé. Plusz amire 0-t adok, az tényleg botrányosan rossz is. Az első falat: mi a franc ez, fahéjtorta????? Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, az a fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér és a római kömény. Utálom, elmondhatatlanul. A többieknek sem tetszett, és ők nem tartják az ellenségüknek a fahéjat, ebből is látszik, hogy ez a darab bizony több sebből vérzett. Nagyon szembetűnő volt benne a piskóta szárazsága, és az egész ízetlen és rossz volt. A jobb cukrászdai fekete erdőkhöz képest is gyenge, nem csak az enyémhez viszonyítva.

A pontszámok: 0, 2, 1.5, 2, 5, 3, 2.

Az átlag: 2.2.

Karamelltorta

Ez nézett ki a legjobban, ezért hagytuk a végére, aztán a külcsín persze nem váltotta be a várakozásokat, szebb volt, mint amilyen jó. Azt gondolná az ember, hogy karamellt nem nehéz készíteni, csak némi cukrot kell hevíteni, semmi extra eszköz és alapanyag nem kell hozzá. ehhez képest nem volt karamell íze. Színe volt, de az íz nem volt kellően erős. Én ráadásul vártam bele egy nyúlós karamellréteget (volt benne elég réteg, lehetett volna ilyen az egyik), de nem volt. se ropogós, se nyúlós karamell, se grillázs, csak a jellegtelen ízű barna krém. Egyértelműen csalódás.

A pontszámok: 6, 5, 5.5, 7, 6, 6, 5.

Az átlag: 5.8.

Összességében a cookies torta jó, azért érdemes visszamenni máskor is, az eszterházy édesszájúaknak jó lehet,de amúgy nem biztos, hogy egy egész szelet lemenne belőle a rengeteg cukor miatt, mivel egyhatod szelet után is azt éreztem, hogy túl sok a cukor. A többi felejtős, inkább saját süti, mint ezért kilépni a házból (és ez nem is a “falu másik farkán” van).

A következő szerintem a Daubner.

Tovább

Nagy esküvői torta teszt – 2,5. rész

Most csak 3-an teszteltek a többiek egy felkapott, agyonreklámozott óbudai cukrászdát. És az volt a tanulság, hogy igazán fölösleges kivonulnunk oda, összeválogatni 6 szelet “esélyest”, lefotózni és pontozgatni.

Jöjjenek a részletek.

Római part, Cziniel cukrászda

Az összes óbudai újságban reklámoznak, ez meg is látszik az árakon, a nem túl nagy szelet torták kb. 320-450 forintba kerülnek, ami szerintem elég sok (különösen, hogy az élmény meg nem ‘úá’).

Marcipánburgonya

Elég csokis krém, piskóta, marcipán, a szokásos minőség. 280 pénz, semmi extra, de azért oké.

Gesztenyés torta

Ez volt a legrosszabb az összes (mind a 3, hehe) közül. A tetején 3 szál gesztenyepüré, és a gesztenye íz ennyiben ki is merült. A belseje csak édes, meghatározható íz nélkül. A tetején ocsmány feltapadós műhab.

Dobos torta

Ilyet direkt nem rendeltünk az eddigi helyeken, mert nem igazán lehet esküvősre “fazonírozni”. Semmi kiemelkedő, ‘oké’ a vélemény róla. 10-ből kb. 6 pont.

Az egyöntetű vélemény az volt, hogy nem éri meg az árát. És amúgy is utálunk minden túlhálypolt, túlreklámozott felkapott szart/cuccot/könyvet/filmet/akármit. Pláne ha nem olyan jó/szép/akármi. És nem azért mert anti-sznobok vagyunk. Hanem mert CSAK.

Tovább

Nagy esküvői torta-teszt – 2. rész

A múlt héten elkezdtük tesztelni a közeli (és távoli, mert tágul a kör) cukrászdákat, hogy honnan rendeljünk süteményt. az első rész tapasztalatai itt. Most a pomázi ‘úá’ cukrászda volt a soros…

Hát nem találok szavakat a mai “élményre”. Két dolgot elöljáróban – Miss Marple szerint nem szabad hinni senkinek sem (és a vén csajnak folyton igaza van), és nálam nem pluszpont az, hogy “ott olyan jó házias sütemények vannak”. Sajnos az otthon készült sütemény sem jobb sokszor a gagyi cukrászdainál, margarin, növényi szarságok és hasonló borzalmak.

Tehát a mai versenyzőnk: Szökő cukrászda, Pomáz

Fagylalt, egy pultnyi sütemény, a világ végén (aka “falu másik farka”), elég nagy tömeg (a múlt héten az ex-Sternben egy lélek nem volt, pedig…), és a szomszéd és a fodrász és mindenki egyöntetű ajánlása, hogy milyen jó itt a sütemény, és milyen jó “házias” (ha olyan lenne a sütemény, mint nálam, az nem lett volna probléma).

Negatívumok első blikkre: gyanús külsejű torták. Fagylalt nincsen sima joghurtosban, csak a szokásos gyümölcsszószos (botrány), laktózmentes süti nincs, gluténmentes szintén, diabetikus feliratú sem, csak “csökkentett gyümölcstartamú”, abból is csak egyféle – meggyes pite. Torta alig néhány féle, az eltervezett 6 helyett csak 4-et vettünk, összesen 6 féle volt, de a puncsot és a dobost kihagytuk, szerintem egyik sem esküvői. sósból, volt 4 vagy 4 féle.

A tesztcsapat a szokásos, 6 fő, eltérő ízléssel, és mivel a násznép ötödét adjuk, elég reprezentatívnak tekinthetjük. 0-10ig pontozunk, aztán átlagolunk.

A sósakkal kezdtünk – mert mégiscsak a sós kéne az édes elé és nem fordítva, nos ez elhibázott döntés volt a későbbiek fényében.

Sajtos pogácsa

A képen a kis kerek. Nem ‘úá’, de egy teljesen okés sajtos pogácsa, egyben is be lehet falni, de nem morzsálódik rémesen, ha kettéharapja az ember.

A pontszámok: 5, 7, 7, 6, 6, 6.

Az átlag: 6.16.

Leveles izé

A szögletes. sima leveles (hájas talán) tészta, ha a bolti leveles tésztát kinyújtom, megsózom, és szórok rá egy kis sjtot, pontosan ugyanezt kapom. Abszolút semmi extra, viszont túl nagy, és iszonyúan morzsálódik. Ocsmányul nézne ki a csini ruhákon. Kizárt.

A pontszámok: 3, 3.5, 4, 3, 6 (nem tudom öcsire itt mi tört), 3.

Az átlag: 3,75.

Csokoládé torta

Már az első falatnál világos volt, hogy köszönőviszonyban sincs a múltkori trüffeltortával, amit egyesek szerint “semmi extra csokitorta”. Hát ez az elég szar csokitorta volt. Növényi szutyok, nem túl sok csokoládé (valami nem túl jó csoki vagy kakaópor volt benne). De jött még rosszabb is (bár attól semmi sem lesz jobb, hogy a többi még rosszabb).

A pontszámok: 3, 3, 3, 3, 3, 4.

Az átlag: 3,16.

Eszterházy torta

Évike a múltkor azt állította, hogy egy jó kis vajas krémre vágyik. Ma ezt megkapta, margarinos formában, és gyorsan felülírta a múltkori óhaját. Ezt ismét csak öten ettük (de Levi járt jól, hogy kimaradt belőle). A dió íz volt benne a leghalványabb, először nekem a gesztenyepürés gagyi sütőrum aroma tódult a számba, majd az utolsó falat legyűrése után fahéjas utóíz maradt. Elképesztően, iszonyatosan utálom a fahéja. fúj. És mit keres az Eszterházy tortában. Botrányosan szar volt. A múltkor az Eszterházy volt az egyik legfinomabb.

A pontszámok: 2.5, 2.5, 3, 3, 3.

Az átlag: 2,8.

Lúdláb torta

Ez sem igazán esküvői, de nem akartam 3 szelet tortával hazaállítani 6-unknak (gondolkoztam azon, hogy valamelyikből kettőt vigyünk, jó, hogy leszavaztuk ezt). Nehéz tömény vajas krém, nem finom tejszínes, ahogy én csinálom. De volt még ennél lejjebb is.

A pontszámok: 4, 4, 4, 4, 4, 3.

Az átlag: 3,83.

Fekete erdő torta

A múlt héten a fekete erdő nyert – hát ez minden várakozást alulmúlt. Nekem már a pultban rohadt gyanús volt eza  gigantikus magasság, és a tekergőző “hab” a tetején. Nos már megint igazam lett. Iszonyatosan szar volt, én ilyen rossz süteményt ezer éve nem ettem. Az egész miskulancia úgy, ahogy volt feltapadt az ember szájpadlására. Kizárólag végstádiumú cukor és zsír függőknek ízlelőbimbók nélkül. Esetleg pálinkázás elé, kibélelni zsírral a gyomrot, hogy többet lehessen inni (ha a zsíros-lilahagymás kenyér már snassz lenne). Össznépi kiakadás, és örülés, hogy csak 4 szelet tortát hoztunk, és értetlenkedés a tanácsadóinkon, akik ezt javasolták.

A pontszámok: 2, 1.5, 2, 0 (!!!!!), 2, 2.

Az átlag: 1,58.

A tapasztalat röviden: senkinek még végszükség esetén sem ajánlom, ha annyira kell a desszert, tessék főzni egy pudingot, és felverni 2 dl tejszínt habnak. Vagy 2-3 kockacukor és egy kanál vaj.

Ha lesz Pomázon második forduló, akkor 2 hét múlva jön a harmadik, és egyben utolsó pomázi cukrászda – aztán kicsit távolodni kezdünk.

Tovább

Nagy esküvői torta-teszt – 1. rész

Szeptemberben házasodunk, időpont és hely már van, a vendéglista is eléggé késznek mondható, a fogyókúra megkezdődött. És azt hiszem mi vagyunk a legkevésbé besózva ezen az egészen (én legalábbis roppant nyugodt vagyok). elkezdtük az egész szervezkedés legjobb részét, a torta kóstolgatást (és nem én örülök ennek legjobban!).

Nézzük az igényeket: utálom a marcipánt és a cukorborítást is, szóval elég sok dolog – köztük a hagyományos esküvői torta (btw mi a francért hívják menyasszonyinak? addigra már asszony, és különben is a férj nem ehet belőle? vagy neki van külön vőlegényi torta???) kizárt. Van még pár gátló tényező: nem szeretem a fahéjat, a kandírozott akármiket, a bolti gyümölcstortákat úgy en bloc, Levi nem ehet diót, és közösen utáljuk a műhabos, semmilyen csak édes, szájpadlásra ragadó förmedvényeket (elnézést a kevés számú kivételtől, de nem vagyok nagy véleménnyel a cukrászokról, és azt hiszem ezzel egyetért kb. mindenki aki nem csak cukorfüggő, hanem normális alapanyagokat és valódi ízeket vár a desszertektől).

A szabályok roppant egyszerűek, veszünk annyi szelet tortát, ahányan vagyunk, mindenki eszik mindegyikből (illetve majdnem de erről később), pontozunk (0-10-ig) aztán átlagolunk. aztán lesz második forduló is, amikor hasonló torták hasonló eredményeinél egy ízből veszünk több helyen. Végül két tortát kell kihozni, 30 főre két torta elég lesz, ezért nem baj, ha nem szeretjük/ehetjük mindketten mindkettőt.

Ja és sósat is kell ezentúl kóstolni, elsőre az elmaradt.

Első kör: Pomáz, ex stern cukrászda (a filmstúdió oldalában)

Pozitívumok: van lisztmentes, cukormentes és laktózmentes sütijük is, a fagyi kínlatban pedig szerepel a joghurt, ami nálam a coolság fokmérője. A joghurt fagyi 100x királyabb, mint a joghurt és valami egyéb dolog. egyharmad rész növényi trutyi, kétharmad rész tejszín keverékkel dolgoznak. Ha jól emlékszem 285 egységbe kerültek.

1. Mozart torta

Kakaós piskóta, csokikrém marcipándarabokkal, és marcipánizévela tetején. Általános elégedettség, egyetlen negítvum, hogy száraz volt a piskóta.

A pontszámok (én ezt kihagytam, ezért csak 5 db): 7, 8, 9, 8, 7.

Átlag: 7,8

2. Eszterházy torta

Nagyon jó diós tészta és vaníliás pudingos krém, ami hugin kívül mindenkinek tetszett, ő furcsa módon valami “jó kis vajas krémre vágyik”, amire viszont én nagyon nem. Én azt a kandírozott izét lehagynám a tetejéről.

A pontszámok (ezt meg Levi hagyta ki a dió miatt): 8, 8, 7, 8, 8.5.

Átlag:7,7.

3. Fekete erdő torta

Ez az egyik kedvencem, csinálni is szoktam, nem is akárhogyan, szóval elég magas elvárásokkal indult. Mindenkinek tetszett, Évike utólag bundát kiáltott, és átszámolta az eredményeket, mert “nem igaz, hogy több pontot kapott, mint a Mozart-torta”. Cukrászdai meglepetés: finom volt a tetején a hab, nem a szokásos szutyok.

A pontszámok: 9, 8, 7, 9, 8, 8.5.

Átlag: 8,25.

4.Trüffel torta

Szerintem nagyon finom csokitorta, a többiek szerint semmi extra csak egy csokitorta. Kellemesen csokis krém, semmi margarinos íz, vagy érzés, nuku szájpadlásra tapadás. Hátrány, hogy amikor oldalra borítottam, leesett a tetejéről a csokoládé-forgács

A pontszámok: 6, 5, 5.5, 6, 5, 7.

Az átlag: 5,75.

5. Tojáslikőr torta

Gőzöm sincs milyen íze van a tojáslikőrnek, a többiek szerint olyan, mint ennek a tortának. Hát ha ilyen, akkor nem sok íze van. Édes meg sárga, ennyi. Cukorfüggőknek való. A legjobb a tetején a hab és a csokoládé-korong.

A pontszámok: 4, 5, 6, 5, 5, 6.

Az átlag: 5,33.

6. Oroszkrém torta

Na ilyet sem gyakran szoktam enni, nem véletlenül. azért vettünk belőle, mert látszott, hogy nincs benne mazsola (ja igen, az is tiltólistás, nehéz velem, ez van). Ami nem látszott, és amin öcsi baromira kiakadt, a mindenféle kandírozott izé. Kategorikusan kijelentette, hogy ez kizárt. A tojáslikőrhöz hasonlóan jellegtelen, beazonosíthatatlan, csak függőknek.

A pontszámok: 3, 4, 4, 5, 4, 3.

Az átlag: 3,83.

Hétvégén folytatjuk a következővel.

Tovább