2012. szeptember 30., vasárnap

Padlizsános-húsos cannelloni

Slice 1

Szeretem a cannellonit – még jó, mindenféle tésztát szeretek, ami nem “magyaros, na azokkal ki lehet űzni a  világból – csak a töltögetésért nem rajongok. Általában inkább óriás kagylótésztát veszek, mert azzal könnyebb bánni, de most kivételesen “beugrott” egy doboz cannelloni a bevásárlókocsimba. Ha pedig egyszer nekiállok a dolognak, akkor ez lesz belőle. Ez a kedvenc töltelékem: darált marha és anyám által füstösre sütött padlizsán.

Hozzávalók:

  • kb. 1 doboz cannelloni (250 g)
  • 30-35 dkg darált marhahús
  • 15 dkg mozzarella*
  • olívaolaj
  • só, bors, kakukkfű
  • 1,5 dl vörösbor
  • 1,75 dl tejszín
  • 1 hagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 2 doboz aprított paradicsom-konzerv (egyben hámozott is jó, de azt fel kell vágni)
  • másfél-két csésze sült padlizsán**

*ebbe szerintem a “füstölt pizzamozzeralla” a legjobb választás.
** nem tudom se grammra se hogy hány padlizsán, mert a fagyasztóból kaptam a megsült, kinyomkodott padlizsánt.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítek, és pár percig sütöm benne az apróra vágott hagymát. Hozzáadom a húst, a fokhagyma felét, és addig sütöm, amíg a hús mindenhol kifehéredik. Ezután felöntöm a  tejszínnel, kakukkfűvel fűszerezem, és addig főzöm amíg a hús megpuhul és az egész besűrűsödik. Egy tálba teszem a sült padlizsánt, belekeverek pár kanálnyit a paradicsomkonzervből (a levét lehetőleg nem, csak paradicsomkockákat). A mozzarellát felkockázom. A maradék paradicsomot egy fazékba öntöm, belekeverem a bort, 3-4 kanál olívaolajat, 1 teáskanál kakukkfüvet, sózom, borsozom, és 20 percig főzöm. A húst a padlizsánhoz adom, és belekeverem a mozzarella harmadát. Alaposan összekeverem, és a cannellonikba töltöm. A megtöltött cannellonikat egy sütőtálba teszem, a tetejükre kanalazom a paradicsom-mártás, és rájuk szórom a maradék sajtot. előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

5-6 adag lesz belőle. Jól bírja a melegítést.

2012. szeptember 29., szombat

Édes avokádó puding - reggelire

IMG_8305

Nagyon régóta szemeztem ezzel a recepttel, igazán nem tudom miért tartott ennyi ideig a megvalósítás, csupa olyan alapanyag van benne, ami szinte mindig van itthon.

Az első kanálnyi után arra jutottam, hogy “ó anyám…”. Eddig is tudtam, hogy az avokádónak enyhén diós aromája van, és éreztem is már többször, de a fűszerek mellett azért ez nem mindig egyszerű. Így, nagyjából “magában” és enyhén édesítve, azonban egyértelmű volt a diós aroma. Zseniális.

Hozzávalók:

  • 1 avokádó
  • 1/2 csésze tej
  • 1 evőkanál méz vagy juharszirup
  • a tetejére mandula vagy granola

Az avokádót összeturmixolom a tejjel és a mézzel/juharsziruppal. Átöntöm egy pohárba, szórok a tetejére egy kis mandulát vagy granolát és azonnal tálalom.

1 adag lesz belőle – nagyszerű reggeli vagy tízórai.

2012. szeptember 25., kedd

Kell egy uzsisdoboz!

uzsonna1

Mandy hirdetett egy játékot, amire majd pont én nem fogok benevezni… Nagy tízórais-uzsonnázó vagyok. És még helyes dobozkáim is vannak hozzá. És pont mostanában határoztam el, hogy az m & m-ről (mogyorós, mert az kevésbé édes!), elmozdulok az értelmesebb alternatívák felé.

Ez most abszolút lusta verzió, mert nem én készítettem a hummuszt (de tudnék, például így) -  lusta is vagyok, és igazából pont jó adag a bolti, és az íze is tetszik (ami ugyanezen cég padlizsánsalátájáról már nem mondható el, az kifejezetten rémes).

Ami kell hozzá:

  • valamilyen mártogatós, jó sűrű legyen, ez fontos. Azt könnyű enni, és ennek a fajta doboznak van átjárás a két oldala közt. A dobozból nem folyik ki az étel, de egyik rekeszből átmehet a másikba – úgyhogy nem árt ha sűrű. Mi kerüljön a dobozba: hummusz, avokádókrém, zöldfűszeres túrókrém, tojáskrém (ennek erős a szaga!), padlizsánkrém…
  • csíkokra vágott zöldség, vagy keksz a tunkoláshoz: répa, uborka, zellerszár, tele keksz, korpovit.
  • és nem árt egy megfelelő doboz. Egy ideje a Tescoban árulják egy új-zélandi cég termékeit. Ez a honlapjuk, nekem olyan van, ami a belinkelt oldalon. Van kétszintes kerek doboz a joghurt + müzli pároshoz (annyira jó! használom is gyakran), a legmenőbb a sokrekeszes külön szósz-tartós salátás doboz. A műanyag BPA-mentes, úgyhogy elvileg teljesen biztonságos.

A képen lila répa van. nagyon jópofa :-)

2012. szeptember 24., hétfő

2012. szeptember 23., vasárnap

Cheddar sajtos keksz

IMG_8287

Végre nem csak churros sütésre használtam a keksz-kinyomómat. Még mindig nagyon elégedett vagyok az első-és-eddigi-egyetlen Martha Stewart könyvemmel. Ez egy déli cheddar sajtos keksz, ami a könyv szerint az ötvenes évek óta az egész országrészben ismert, és nem rendeznek nélküle koktélpartit. Cheddar, vaj és egy csipet chili. És elvileg jól záródó dobozban két hétig eláll. Én egy hétig jutottam, de csak azért mert “várj várj hagyj pár szemet a fotózáshoz, de most nincs energiám fotózni”.

Martha szerint nagyszerű ajándék egy doboz ezzel a keksszel töltve, de vigyázni kell, mert akinek egyszer ilyet adtunk, mindig ezt fogja követelni.

Hozzávalók:

  • 1,5 csésze liszt (kb. 3 dl)
  • 1 evőkanál mustár
  • 1 teáskanál só
  • késhegynyi chili
  • 11 dkg puha, felkockázott vaj
  • 17 dkg reszelt cheddar

A lisztet összekeverem a sóval és a chilivel, majd gyors mozdulatokkal (vagy robotgéppel) összedolgozom a vajjal, a mustárral és a reszelt sajttal. A tésztát keksz-kinyomóba töltöm, szalag alakú előtétet teszek bele, és sütőpapírral bélelt tepsibe csíkokat nyomok. A csíkokat kisebb darabokra vágom (lehet, hogy nem is nagyon kell vágni mert a csíkok maguktól is széttörhetnek), és 30 percre hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 190 fokra, és kb. 15 perc alatt megsütöm a kekszeket.

Keksz-kinyomó hiányában a tésztát fóliába csomagolom, 30 percig hűtöm, majd kinyújtom, és mindenféle mintákat vágok/szaggatok belőle.

2 tepsinyi lesz belőle.

2012. szeptember 18., kedd

Scone (édes zsemle teához)

IMG_8282

Nagyon régóta szemeztem ezzel a teasüteménnyel. Nem szeretem a lekvárt, de meglátva az ehhez hasonló képeket mindig megkívántam. Már csak azt nem tudom mi a fenéért vártam eddig az elkészítéssel. Nem egy nagy dolog ugyanis.

Az volt a két utolsó-utáni lökés, hogy Agatha Raisin folyton scone-okat eszik a  délutáni tea mellé, és most már a magyar GoodFood-ban is rendszeresen szembejönnek különböző receptek.

Egy teljesen sima alap-verziót választottam, nincsen benne se asztalt ezmegaz, se trükközés a sós-irányba.

Két dolog nem működött teljesen tökéletesen a  receptben, egyrészt talán sok volt a sütőpor, forrón érezni lehetett kicsit. Lehet hogy az oldal, ahonnan a sütőporos-liszt arányait néztem amerikai volt, és az angolok kevesebb sütőporral dolgoznak. Úgyhogy itt kevesebbet fogok megadni, szerintem úgyis fel kell szépen jönnie. A másik a sütési idő. Oké, figyelmetlen voltam, nem melegítettem elő a tepsit, de kb. 2x annyi időre volt szükségem, mint az előzetesen megadott.

De még ezzel együtt is, ó anyám…. Iszonyú jó, vasárnap elterpeszkedni a kanapén és teát inni meg scone-t majszolni a Forma-1-hez/ Juve meccshez.

Külön iskolák vannak egyébként, hogy mi a sorrend, lekvár-tejszín vagy tejszín-lekvár. :-)

Hozzávalók:

  • 35 dkg liszt
  • 1 nagy csipet só
  • 1 csomag (15 g) sütőpor*
  • 1 tojás (megkenni a tetejét)
  • 8,5 dkg vaj
  • 175 ml tej
  • 1 teáskanál citromlé**
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • a tálaláshoz lekvár és mascarpone***

*én beleraktam 1,5 csomaggal, na az már kicsit túlzásnak tűnt
**a citromlé + langyos tej helyett lehet írót is használni
***nagggggyon jó bele a meggylekvár, és a mascarpone eredetileg clotted cream, ami beszerezhetetlen felénk, úgyhogy én alaposan összekevert mascarponet kentem rá.

A lisztet összekeverem a sóval és a sütőporral és ujjheggyel beledolgozom a vajat – finom morzsa kell legyen a végeredmény. A tejet kicsit megmelegítem, belekeverem a citromlevet és a vanília-kivonatot, és pár percig állni hagyom. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra (légkeveréssel), és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A lisztes morzsához keverem a cukrot és a folyadékot, és egy késsel (!) nagyjából összekeverem. Lisztezett deszkára borítom, kicsit átgyúrom, és 3 cm vastagra nyújtom. 6 cm átmérőjű köröket szúrok ki belőle. Tepsibe rakom, és megkenem a tetejét a tojással. Nekem kb. 20 percig kellett sütni. Langyosan kettévágom, megkenem lekvárral és mascarponéval.

Lehet hogy ha forró tepsire rakja az ember a pogácsákat akkor elég a 10 perc. Ezt még tesztelni kell.

1 tepsinyi lesz belőle, mondjuk azt, hogy 4-6 fős adag.

2012. szeptember 16., vasárnap

Juharszirupos hot dog krémes hagymával

hotdog

A legjobb hot dog eddig amit ettem (csináltam). A további hot-dog kísérletezéseimhez azt hiszem az elősütött bagettet mindenképp “megtartom” alapnak. Sokkal jobb, mint a puha hot dog-kiflik. (Amiket ráadásul sosem tudok normálisan bevágni.)

A ragacsos kolbászka és a krémes-mustáros hagyma nagyon jó páros, az érdem sajnos nem az enyém, hanem a szeptemberi GoodFood-é. :-)
Gyakrabban kéne hot dogot csinálnom.

Hozzávalók:

  • 4-6 kis grillkolbász (nürnbergi például)
  • 2 kisebb vagy 1 nagy elősütött bagett (150 g)
  • 2 közepes/nagyobb fej hagyma
  • 1 kanál olaj
  • 1-2 evőkanál mustár
  • 1 teáskanál barnacukor
  • 1 evőkanál ecet
  • 1-2 evőkanál juharszirup

A hagymát vékonyan felkarikázom, és az olajon 15 percig kis lángon párolom. Közben 200 fokos, előmelegített sütőben 15 percig sütöm a kolbászokat. A hagymához adom a cukrot, az ecetet és a mustárt és addig főzöm, amíg a többi dolog elkészül (szuper-krémes hagyma kell legyen a végeredmény). A kolbászokat kiveszem a sütőből, és beteszem a bagettet. A kolbászt megkenem juharsziruppal, és visszateszem a kenyér mellé. Addig sütöm, amit a bagett csomagolása ír (nekem ez 9 perc volt).
Ha egy nagy bagettet használok, középen félbevágom. a darabokat bevágom, beleteszem a kolbászokat (darabonként 2-3-at), belekanalazom a hagymát, és azonnal tálalom.

2 adag lesz belőle.

2012. szeptember 9., vasárnap

Bazsalikomos gnocchi paradicsom-szósszal

IMG_8269

Egyszer csináltam eddig házi gnocchit, de az traumatikus élmény volt. Krumplit főzni, melegen hámozni, villa hátán izélgetni a kis nudlikat…. Ehh, nem nekem való. Most egy sokkal gyorsabb receptbe botlottam. Ráadásul csavar is van benne, egy csomó friss bazsalikom került a tésztába, attól zöld, és a burgonyapüré-por váltja ki a kéz-égető burgonyahámozást. És az átnyomást egy olyan eszközön, ami nekem nincs is.

Igazán nekem való módszer, így hisztéria, és bosszankodás nélkül házi gnocchi került az asztalra (“annyi értelmesebbet csinálhatnék, mint ezt” – vasalás közben abszolút jellemző, hogy ez megy a fejemben) .

És fog is még minimum egyszer, mert főzés előtt a felét lefagyasztottam.

Hozzávalók

a tésztához:

  • 1,5 csésze* burgonyapüré-por
  • víz
  • friss bazsalikom, lazán rakva kb. 1 csésze
  • 1 csésze liszt
  • 1 nagy tojás vagy 2 kicsi
  • 1/4 csésze reszelt parmezán vagy pecorino

a szószhoz:

  • 3-4 kis hagyma (2-3 cm átmérőjű)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 80-90 dkg paradicsom**
  • 2-3 evőkanál fehérbor
  • bazsalikom és parmezán/pecorino a tálaláshoz

* 1 csésze = 2 dl
** olyan paradicsomot érdemes választani, aminek nincs sok leve

A burgonyapüré-port egy tálba teszem, hozzáöntök 1 csésze forró vizet, és villával összekeverem. A bazsalikomot negyed csésze hideg vízzel aprítóban pürésítem/nagyon finomra vágom. A burgonyához adom a tojást, a reszelt sajtot, a bazsalikomot, kevés sót és a lisztet. Összegyúrom, majd lisztezett deszkán több 1,5-2 cm vastag hurkát sodrok belőle. Mivel a tészta gyakorlatilag végtelen sok lisztet fel tud venni, nem lehet addig gyúrni, amíg már nem ragad, egy már kezelhető ponton abba kell hagyni a tovább liszt-hozzáadást. A hurkákat 2 cm-es darabokra vágom, lisztezett tálcára rakom, és minimum 15 percre beteszem a hűtőbe. Ezen a ponton lehet befagyasztani, –18 fokon elvileg 1 hónapig áll el.
A szószhoz a hagymát apróra vágom, pár percig sütöm az olajban, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát és 1-2 perc múlva a bort. Amikor a bor felforrt, belekeverem a felkockázott paradicsomot, és 2-3 percig főzöm, amíg épp csak átmelegszik a paradicsom.
Közben bő vízben megfőzöm a gnocchit – amikor feljönnek a víz tetejére, még egy perc kell nekik.
A gnocchit összekeverem a paradicsomszósszal, megszórom bazsalikomlevelekkel és parmezánnal/pecorinoval, és azonnal tálalom.

4 fős adag.

2012. szeptember 7., péntek

Sáfrányos karfiolleves

leves.jpg

Jelen állás szerint ez a legjobb karfiolleves. Az elismerés Gordon Ramsaynek jár, a “Vasárnapi ebéd”-ből van ugyanis a recept – amiben van pár olyan fogás, aminek nyilvánvalóan soha nem fogok nekiállni, de jó néhány “pofonegyszerű” is lapul benne, szerintem ez is megkaphatja ezt a jelzőt. 

És olyan szép színe van. Meg persze finom. Nagyon. A vajban pirított karfiol kivételével előre elkészíthető.

Hozzávalók

  • 1 nagy fej karfiol (én mirelitet használtam, abból 50-60 dkg)
  • 5 dl tej
  • 5 dl zöldség- vagy csirke-alaplé
  • 2 csipet sáfrány (ez szerintem megfelel egy zacskónyi Kotányi sáfránynak)
  • só, bors (kevés mindkettőből)
  • 1-2 evőkanál vaj (nem olaj és nem margarin, vaj)
  • petrezselyem (nekem nem volt itthon)

A tejet és az alaplevet beleöntöm egy nagyobb fazékba, belekeverem a sáfrány felét és felforralom. Beleteszem a karfiolt, és puhára főzöm (6-8 perc, villával, vagy hústűvel ellenőrzöm). A karfiolt kiszedem, a negyedét félreteszem, a többihez hozzáadom a főzőlé felét és simára turmixolom. Belekeverem a maradék sáfrányt, és ha szükséges, annyi főzőlevet, hogy leves sűrűségű legyen. Megkóstolom, ha szükséges sózom, borsozom, és felmelegítem. közben egy serpenyőben felhevítem a vajat, és a félretett karfiolt aranybarnára sütöm. A pirított karfiolt tányérokba teszem, mellé merem a levest, pár csepp olívaolajjal megöntözve és petrezselyemmel* megszórva tálalom.

*a könyvben a petrezselymet is meg kell pirítani a vajon a karfiollal együtt, nem próbáltam, úgyhogy nem tudok róla véleményt mondani.

4 adag lesz belőle.