Nem vagyok egy nagy kertész, nálam a szobanövények is lassan, de biztosan pusztulnak (legalább mindig van hely az újonnan érkezőknek), és az biztos, hogy nem tennék lépéseket egy virágágyásért. Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint a kecskék. Csak az érdekel, amit meg lehet enni (és nem, a virágokat nem lehet megenni, a rózsát különösen nem). Kivétel a karfiol és a brokkoli, ha nagyon pontos akarok lenni.
Szóval kertészkedés. Van egy picike erkélyünk, ahol viszont nagy lelkesedéssel locsolom a balkonparadicsomot, az avokádófámat, a metélőpetrezselymet és a sóskát. Heccből ültettem egy ládába sóskát, mert az roppant igénytelen növény, és vicces lenne, ha kinőne meg minden.
Hát főzeléket azért nem fogok belőle főzni, de most fűszerként felhasználtam belőle egy adagot (lehetett volna ez az adag egy kicsit nagyobb), és az akció azt is jelentette, hogy végre megritkítottam kicsit.
Ja és dobpergés… Levi most evett először olyan sóskás ételt, ami nincs ehetetlenre cukrozva!
Hozzávalók:
- 10-15 dkg húsos szalonna
- 20 dkg kerekszemű rizs
- 1 pohár fehérbor
- zöldségalaplé
- 1 hagyma
- reszelt sajt
- diónyi vaj
- sóska
A hagymát apróra vágom, és a szalonnát felkockázom, egy serpenyőben/fazékban pár percig sütöm őket, ha szükséges, öntök alá egy kis olajat. Hozzáadom a rizst, pár percig pirítom, hogy opálosan áttetszőek legyenek a szemek, majd felöntöm a borral. miután beszívta az összes bort, forró zöldségalaplevet adagolok hozzá, és állandóan keverve addig főzöm, amíg a rizsszemek ‘al dente’ állagúak lesznek. Lehúzom a tűzhelyről, reszelt sajtot, vajat és csíkokra vágott (ollóval a legegyszerűbb szerintem) sóskát keverek bele. Tálalás előtt lefedve pár percig állni hagyom.
2 fős adag.