2013. január 29., kedd

Mustáros lencsesaláta

IMG_8519

Szerintem a legtöbben egyszer esznek egy évben lencsét – újévkor, mert akkor muszáj. Most komolyan felnőtt embereknek miért muszáj bármit is megenniük, ha nem szeretik (pláne ha az otthoni menüről van szó, arra azért mindenkinek kéne legyen ráhatása a családból)? Azért, mert gazdag leszel, nem kell lenyomni a lencsét, ha nem szereted, hisz nyilvánvaló baromság, ha működne a dolog, elég lett volna egyszer megenni, megnyerni az ötös lottót, aztán élni a befektetésekből. Aki meg szereti, miért csak egyszer eszi egy évben? (Ennek az eszmefuttatásnak a nyilvánvaló párja a hal evés-nem evés. Aki szereti miért csak karácsonykor eszi, meg a Balatonnál? Én utálom, nem is ettem vagy 20 éve, de Levi azért hetente minimum egy adagot elpusztít, elég változatos formákban).
Szóval lencse. Mivel van egy remek találmány, lencsekonzerv a neve, a hosszú főzési idő is csak ócska kifogás. A vöröslencse meg 10-15 perc alatt megfő.
Percek alatt elkészül ez a saláta, jó sült hús mellé, kolbászhoz, csak magában pirítóssal, vagy egy zöldséges-sonkás szendvics mellé ebédre, ahogy nálunk volt most.

Hozzávalók:

  • 1 lencsekonzerv
  • 1 kaliforniai paprika (sárga vagy piros, itt én a sárgát preferálom)
  • 1 kis salotta/lila hagyma apróra vágva, és ha csíp, 30 percre jeges vízbe áztatva, majd leszűrve
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • 2 evőkanál mustár
  • tárkony (vagy tárkonyos mustár)
  • 1-1,5 evőkanál citromlé
  • esetleg egy kis reszelt biocitrom-héj
  • kevés só és bors

A lencsét leszűröm, esetleg átmosom és lecsöpögtetem. A paprikát, megmosom, eltávolítom a magokat, és a belső hártyákat, és felkockázom. Egy tálban összekeverem az olajat és a mustár, majd hozzáadom a citromlevet, a tárkonyt, kevés sót és borsot. Alaposan összekeverem az öntetet, majd belekeverem a lencsét, a paprikát és a hagymát. Akár azonnal fogyasztható, de egy-két óra múlva finomabb.

3 adag lesz belőle. Martha Stewarttól.

2013. január 25., péntek

BBQ csirkecombok

Az egyik őszi BBC GoodFoodból van a recept, nagyon kevés alapanyag kell hozzá, gyorsan elkészül, és ami a legjobb benne, elég sokat el lehet használni a hűtőben kallódó BBQ szószból.

Hozzávalók:

a húshoz:

  • 4 csirke alsócomb-filé (ha csontos, be kell irdalni, és lehúzni a  bőrét)
  • kb. 1 dl barbeque-szósz
  • 1 kaliforniai paprika (ez nálam fél zöld és fél piros volt)
  • 1 hagyma
  • 1 kanál olaj
  • 0,5 dl bor/víz

a körethez:

  • 8 dkg hosszúszemű rizs
  • 1 kisebb hagyma
  • 1 kis doboz kukorica
  • só, bors
  • 1 teáskanál kakukkfű
  • 1 kávéskanál olívaolaj

A sütőt előmelegítem 200-220 fokra, és egy kisebb tepsibe öntöm az olajat (kicsit megmozgatom, hogy mindenhova jusson belőle). Beleteszem a húst, a négybe vágott hagymát, és a széles csíkokra vágott paprikát. A barbeque szószt összekeverem a vízzel (vagy fehérborral), és a húsra és a zöldségekre locsolom. Kb. 40 perc alatt megsütöm. Ha nagyon besűrűsödik sütés közben a szósz, öntök még hozzá egy kis vizet.
Közben elkészítem a köretet, a hagymát apróra vágom, és pár percig párolom az olajon. Hozzáadom a rizst és a kakukkfüvet, átforgatom, és felöntöm 2,5 dl vízzel, kis lángon fedő alatt 10-12 percig főzöm (akkor elvileg a rizs puha, és beszívta a nedvességet.). Villával fellazítom, belekeverem a lecsöpögtetett kukoricát, sózom, borsozom és lefedve állni hagyom egy kicsit (így a kukorica is át tud melegedni).

2 fős adag lesz belőle.

2013. január 23., szerda

Meggyes-gesztenyés pohárkrém

Nagyon sokáig nem ettem gesztenyepürét, mert rémes íze van. Aztán egy idő után rájöttem, hogy a sok cukortól és a rumaromától lesz ehetetlen. Mert a sült gesztenyét szerettem (azzal mostanra vesztem össze, a kukac hordák miatt. Úúúúúútálom a kukacokat), és a “klasszikus” gesztenyepürének semmi köze a sült gesztenyéhez.
Úgyhogy ez a gesztenyepüré nem az a gesztenyepüré. Két feltételem van: lehetőleg organikus legyen (aka bio), és a gesztenyén kívül max 20 cukor lehet benne. Nem érdekel se a bio rum aroma (komolyan, láttam ilyet), se a hasonló vackok. Nagylány vagyok, ha azt akarom, hogy valaminek rum íze legyen, rakok bele rumot.

Igazán pontos mennyiségek nincsenek, mert több dolgot csináltam egyszerre, és nem mértem a hozzávalókat. Leginkább ötletadó a bejegyzés. A desszert egyébként nagyon jó, minden rétegnek más a textúrája, és hát mégiscsak meggy-gesztenye-tejszín… Nagyon nem lehet mellélőni.

1. réteg: meggy minimális cukorral összefőzve, amíg levet ereszt és kicsit sűrűsödni kezd (akinek ezt nincs kedve kivárni, sűrítse egy kis kukoricaliszttel). (természetesen lehűlve kerül a pohárba)

2. réteg: 25 dkg natúr (vagy enyhén cukrozott) gesztenyepüré, ha natúr egy kis (nyírfa)cukor, kb. 20 dkg mascarpone, kevés tejszínhab

3. réteg: tejszínhab

4. réteg: összetört habcsók (kell rá valami ropogós)

Az alsó két réteg előbb is összerakható, a felső kettőt tálalás előtt célszerű rárakni.

4 adag lesz belőle, a kb. hozzávalók: a meggy  20 dkg, a tejszínhab 3-4 dl tejszínből, 2-3 habcsók, 25 dkg gesztenyepüré, 20 dkg mascarpone, pár kanál (nyírfa)cukor

2013. január 18., péntek

Tonhalkrém II.

Egy másik, főtt tojásos verzió már szerepelt a blogon, ehhez Martha Stewart nagyszerű könyvét (az american food-ot) csaptam fel. Nem számoltam még meg, hogy hány ételt főztem meg eddig belőle, de eddig 100%-on teljesít. Az édességek cukortartalmán nyilvánvalóan csökkenteni kell*, de amúgy pontosak a leírások, a végeredmény úgy néz ki, mint a képen és nagyon finom. A legtöbbet már többször el is készítettem.

Ehhez a tonhalkrémhez a hozzávalókon kívül csak egy tálra és egy villára van szükség. Belerakom, összekeverem, kész. Ennyi az egész.

Hozzávalók:

  • 1 tonhalkonzerv
  • 1 szál angolzeller apróra vágva
  • fél citrom leve
  • 1 evőkanál mustár
  • 3 evőkanál majonéz
  • 1 evőkanál apróra vágott lila/salotta hagyma
  • só, bors (én nem raktam bele, de van akinek kellhet)

A tonhalat leszűröm, egy tálba teszem, hozzáadom a többi hozzávalót, és villával alaposan összekeverem. A végén megkóstolom, hogy kell-e még mustár/majonéz/citromlé, esetleg só vagy bors.

Jól záró dobozban 1 napot áll el a hűtőben.

*azt egyébként a szerző is elismeri, hogy az amerikai kekszek édesebbek, mint az európaiak, de én a krémmel bevont tortákon szoktam hüledezni igazán. Viszont ez a tonhalkrém (állítólag) nagyon jó. Nincs ideje megromlani, és nem is nagy ez az adag.

2013. január 17., csütörtök

DIY– “kiállítás a falra”

IMG_8498

Ez egy régebben eltervezett projectem volt, most végre sikerült megvalósítani.
Szeretem a falon a képeket, szép órákat (egyszer remélem lesz egy Vitra Nelson Sunburst Clock Multicolor órám), domborműveket… Ahhoz, hogy értékeljek valamit, és megérdemelje, hogy kikerüljön a falra nem feltétel, hogy drága legyen, mert nálunk minden van, dédapám festette akvarell, lepréselt szárazvirág, az én diploma kiegészítő oklevelem, 300 forintos ikeás tükör (aminek sárgára festettem a keretét, hogy jobban menjen a dohányzóasztalhoz), kinder tojásban található mini puzzle, agancs… Annyi az elvárásom, hogy ne tucat-áru legyen.
Ez nem az :-)

Akármerre megyünk, Levivel mindig lapítunk pénzérmét azokkal a nagy tekergetős dobozokkal. Már elég sok összegyűjt belőlük, de a fiókban bujkálnak. Arra gondoltam, hogy jó lenne megmutatni őket, vagy legalább egy részüket.

Az egész összerakása kb. 5 perc volt, a fúrás még 5 perc.

Mi kell hozzá:

  • amit ki akarunk “állítani”, ez nekem 6 lapított mintás pénzérme
  • olló/sniccer
  • ceruza, vonalzó
  • vastag papír amire ragasztunk (ez azt hiszem egy 120 ft-os A/4es lap az egyik hobbyboltból
  • képkeret, én az IKEÁ-ban vettem, ez a négyzetes igazán vitrin-szerű, jó nagy mélysége van, domborúbb dolgokat is bele lehet tenni.
  • azt hiszem szivacs-ragasztó a neve, hobbyboltból van, 500 Ft alatt van egy nagyon sok kis négyzetet tartalmazó ív, 2 oldalán ragad, és van egy kis vastagsága, ami az íves tárgyak ragasztásánál jól jön, és szép, hogy elemeli az érméket a háttértől.
  • a felrakáshoz, fúró, tipli, csavar vagy kampó

A szürke kartont méretre vágtam, elé raktam a paszpartut, ráraktam a pénzérméket, és miután megtaláltam a megfelelő elrendezést, darabonként 2-2 kis ragasztódarabbal felragasztottam őket. Lezártam a képkeretet, fúrtunk egy lyukat, és kész.

2013. január 15., kedd

Rakott karfiol (sült csirkével)

IMG_8494

Sokadik rakott karfiol-recept, na nem mintha a többi nem lett volna jó, de egyrészt mikor mi van itthon, másrészt próbálom időnként minimalizálni a hozzá tartozó – nekem végtelennek tűnő – munkafolyamatok számát.

Most a hús elkészítési idején sikerült javítani.

A megoldás a külön főzött darált húsos témára: maradék sült csirke*.

Hozzávalók 2 főre:

  • alsó réteg: 5 dkg rizs megfőzve (nálam ez basmati rizs + vadrizs keverék volt)
  • középső réteg: egy nagyobb sült csirkecombról a hús falatnyi darabokra vágva
  • teteje: pár kis főtt karfiolrózsa (6-8 perc kell neki)
  • sajtmártás: 2 dl tejből (1 ek liszt, 1 ek vaj) besamelt főzök, belekeverek egy marék reszelt sajtot, rákanalazom.
  • egy kis extra reszelt sajt a tetejére, és addig sütöm 200 fokon, amíg a sajt megpirul.

*nálam nem igazán van olyan, hogy maradék sült csirke, úgyhogy három csirkecombot sütőzacskóban megsütöttem, egyet felhasználtam ehhez, a többi megy szendvicsbe.

2013. január 13., vasárnap

Cake pops–sütinyalóka/sütibonbon

Ezt most tényleg nem azért csináltam, mert nekem minden “csacskaságot” ki kell próbálni, hanem mert volt egy adag elrontott brownie-m, ami nagyon nem fogyott.

A cake pop egy viszonylag időigényes (azon múlik, mennyire csicsázzuk meg, az enyémek hmm… rusztikusak…) gyerek-ámító cukorbomba. Az alap, hogy sütünk valami egyszerű kevert tésztát (piskótát, muffint, sacher torta lapot stb.), morzsásra összetörjük, elkészítünk egy egyszerű krémet (jellemzően vaj, cukor, krémsajt), a kettőt összekeverjük, némi hűtés után golyókat formázunk, ezeket nyalóka-pálcára szúrjuk, csokoládéba mártjuk, és dekoráljuk.
A műfaj kitalálója, és királynője itt található.

Ez igazából két kísérlet eredménye, az egyik a fent vázolt cake pop-é, a másik pedig azé, hogy ha cukor helyett eritritolt teszünk a süteménybe, akkor nem csak a kalóriatartalma csökken (és kevésbé dobja meg a  vércukorszintet), hanem drasztikusan megnő az eltarthatósága.
Karácsonykor sütöttem egy eritritollal készült browniet egy trifle-hez alapnak, de kicsit elrontottam, mert miután kikapcsoltam a sütőt, elfelejtettem kivenni, hagytam a sütőben, a sütővel együtt kihűlni. Ettől még a trifle jó lett, de a brownie kiszáradt, és magában élvezhetetlen lett. Felkockáztam, beraktam egy csatos üvegbe, és a pulton figyeltem (és időnként ellenőriztem az ízt, állagot, vannak-e gyanús foltok…), és gondolkodtam, hogy mi a fene legyen vele. Mert kidobni mégse kéne. És semmi baja nem lett két hét alatt… És végre jött a heuréka, hogy legyen belőle cake pop :-).
Ami pálca hiányában inkább bonbon, mint nyalóka.

Hozzávalók:

  • valamilyen morzsásra tört sütemény (brownie, piskóta, vajas piskóta… lehetőleg kakaós/csokis)

a krémhez (ezt mértem):

  • 2 dkg vaj
  • 2 evőkanál cukor (nyírfacukor, eritritol stb)
  • 7-8 dkg krémsajt

a bevonáshoz:

  • 20 dkg csokoládé (én aldis bevonócsokit használtam, sima fehércsokoládét nekem még sosem sikerült használhatóra felolvasztani, és ennek szerintem oké az íze)
  • dekorcukor

A krém hozzávalóit összekeverem, beledolgozom a sütemény-morzsát (jól formázható massza kell legyen), ha nagyon lágy, fél órát hűtöm, majd kis golyókat formázok belőle, és újabb fél órát hűtöm.
A csokoládét felolvasztom, megmártom benne a golyókat (ha nincs pálca + expandált polisztirol*, amibe bele lehet szúrni, akkor sütőpapírral bélelt tepsibe teszem), szórok rájuk dekorcukrot, és fogyasztásig hűtőben tartom (sokkal jobb, ha hideg és roppan a csokoládé, mint ha szobahőmérsékletű).

*expandált polisztorol: hungarocell (ami márkanév, nem az anyag neve)

2013. január 9., szerda

Hamburger mézes-mustáros szósszal

Eredetileg nem akartam posztolni ezt a receptet, kép sem készült, mert a 100. hamburger, mit lehet még ezügyben újat mondani, meg trükközni…
És lehet, még én is meglepődtem, hogy mennyire jó lett. Az utóbbi hónapok legjobb burgere.

Mi kell a hozzá adagonként:

  • 1 ciabatta (én elősütöttet vettem, legjobb a magos verzió)
  • marhahúspogácsa (nálam egy adag 12,5 dkg, + kevés só és bors)
  • 1 szelet fekete erdei sonka, megsütve
  • rukkola
  • mézes-mustáros szósz: az alapja extra zsíros tejföl (25%-os), ebbe kevertem mustárt és egy kis mézet, és egy nagyon apróra vágott kis salotta hagymát.

2013. január 3., csütörtök

Saláta garnélával és avokádóval

Kép sajnos nincs, de annak azért valami nyoma kell maradjon, hogy hugi és Levi rákot sütöttek. Az öntetet én csináltam, de a rákra nem vállalkoztam, a halhoz sem nyúlok soha hozzá, és ehhez sem volt kedvem, de azt akartam, hogy a többiek próbálják ki a garnélát.
A többieknek ízlett a saláta, úgyhogy közzéteszem a receptet. (én kifejezetten rosszul lettem a sülő garnéla szagától, pedig nem erős vagy ilyesmi, de én attól is rosszul vagyok, ha valaki a közelemben narancsot evett, és ott van a kezén az állott-narancs-szag).

Hozzávalók:

  • 25 dkg tisztított garnéla (páncél, farok és tápcsatorna nélkül)
  • 1 avokádó
  • 1 rózsaszín grépfrút
  • saláta
  • citromlé
  • só, bors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • pár kanál majonéz (2-4 ek)
  • pár kanál joghurt (2-4 ek)
  • 1 mogyoróhagyma vagy salottahagyma

A majonézt és a joghurtot összekeverem, és kevés citromlevet adok hozzá. A hagymát nagyon apróra vágom, és az avokádót felkockázom. Mindkettőt belekeverem a joghurtos szószba. A grépfrútot félbevágom, és a gyümölcshúst éles késsel kivágom a hártyák közül (az eredmény, hártya nélküli fél-gerezdek). A salátalevelet elosztom négy tányéron. Egy serpenyőben felhevítem az olajat, rádobom a felszeletelt fokhagymát és a rákot és 4 percig sütöm, a végén sózom, borsozom és locsolok rá egy kis citromlevet. A grépfrútot a salátára szórom, rárakom a rákot (a sok fokhagymát lehetőleg nem), és rá/mellé kanalazom az öntetet. Pirítóssal vagy magában tálalom.

4 adag lesz belőle.