Almás zellerkrémleves

Hurrá, visszatértem! Elromlott a routerünk. Kb. 3-4 év után, de volt rá 11 év (!) garancia. Amit szerencsére nem az eladónál kellett érvényesíteni, aki elírta a garancialevelet és 11 hónapot írt be oda, ahova 11 évet kellett volna. Gyártói garancia, és sajnos ki kell mondjam, de szerencsére nem magyar a gyártó. Az a szomorú tapasztalat ugyanis, hogy sokkal jobb ilyeneket a multinál intézni, mint a tróger viszonteladónál, akit csak az érdekel, hogyan bújhat ki az alól, hogy elromlott a cucc és meg kéne javítani / ki kéne cserélni. És én az a fajta vásárló vagyok, aki ha rosszul bánnak vele, soha az életben be nem teszi oda a lábát. Ha viszont szó nélkül adják vissza az 500 forintomat, ha atomjaira hullik a konzervnyitó, akkor elégedetten dorombolok, mint egy kismacska.

Egy hét alatt lement a következő: beregisztráltuk a routert a gyártó oldalán, jelentettük a hibát. Küldtek egy emailt, hogy elküldik a szükséges információkat a cseréhez (milyen papír mellékelésével milyen címre kell feladni). Ez volt az első nap, mi fel is adtuk este (csütörtök este). Másnap küldtek egy emailt, hogy megérkezett, 7 napon belül küldik az újat. Hétvégén nyilván nem történt semmi, majd hétfőn újabb email, hogy Angliában feladták a csomagot, ez-és-ez a szám, amivel a futárcég honlapján lehet követni az útját. Csütörtök délre, Németország és Ausztria érintésével ide is ért. Reggel megnéztük a honlapot, azt írta, hogy már a teherautóban útban a címzett felé, úgyhogy itthon maradtam tanulni és ebéd után átvettem.
Kevesebb mint 7x24 óra.

Közben egy réges-régi routerrel vívtunk elkeseredett harcot. Majd egy örömujjongás kíséretében kidobtuk az elektronikai-hulladék gyűjtőbe.

És ez hogy kapcsolódik a bloghoz? Egyrészt ne mindig csak a rossz dolgokról írjak (szar sütemények, rossz tejszínhabok – ó anyám, most is ért pár borzalmas élmény a közeli egységekben). Másrészt Wi-Fi-n szoktam feltölteni a számítógépemre a képeket a fényképezőgépről, és most 1 hétig Wi-Fi nélkül voltam. Ahhoz már lusta vagyok, hogy a kis kezemmel összedugjam madzaggal a két kütyüt.

Végül azért a levesről is egy-két szót. Naggggggyon jó, tessék megfőzni, és bekanalazni egy melegszendviccsel, vagy sült zellerrel feltálalni, akár karácsonykor.

Hozzávalók:

• 1 közepes zeller, meghámozva felkockázva
• 1 közepes hagyma, apróra vágva
• 2 alma, meghámozva, kimagozva, felkockázva
• 2 dl almabor (cider/cidre nemzetiségtől függően)
• 4 dl víz
• só, bors
• 2 dl tejszín
• 1 evőkanál vaj

a melegszendvicshez:

• fehér szendvicskenyér
• vaj
• kéksajt (nálam gorgonzola)

A vajon közepes lángon puhára párolom a hagymát, majd hozzáadom a zellert és az almát. Felöntöm az almaborral és a vízzel, és fedő alatt puhára főzöm. Kicsit hűlni hagyom, simára turmixolom, felöntöm a tejszínnel, és sóval, borssal ízesítem. Ha szükséges visszateszem melegedni.

Ha melegszendviccsel tálalom: fejenként 2-2 szelet kenyérnek megvajazom az egyik oldalát, egy serpenyőt felhevítek, beleteszem az egyik szeletet, vajjal lefelé. Megpakolom sajttal, rárakom a másik szeletet, vajjal felfelé. Majd amikor az alsó fele ropogósra sült, megfordítom és kb. 2 perc alatt készre sütöm. Átlósan félbevágom, és azonnal tálalom.

Ünnepibb, és inkább leves, mint teljes vacsora, ha nagyobb zellert veszek, és egy részét gyufaszálnyi csíkokra vágom, bő olajban megsütöm és leitatom. Ehhez bónusz levesbetét: egy harmadik felkockázott almát vajon megpárolni.

4 adag lesz belőle