Elmúlt a nyár és a balkon-paradicsomjaimon rengeteg kicsi zöld koktélparadicsom maradt. Kidobni nem akartam, úgyhogy jó lánygyermekhez méltóan savanyúságot csináltam belőle, mert – velem szöges ellentétben – anyám szereti. (Egyik érthetetlen dolog számomra: a savanyúságfetisizmus ebben az országban, ez az egyik nagy nemzeti drog szerintem).
Hozzávalók:
- zöld paradicsom
- hagyma
- babérlevél
a levéhez:
- 5 dl víz
- 2 dl 20%-os ecet
- 1,5 dkg só
- 1,5 dkg cukor
- késhegynyi nátrium-benzoát (biztos, ami biztos, nem bízok teljesen a befőző képességeimben)
Az üvegeket, alaposan kimosom, a tetők belsejét alkoholos vattával fertőtlenítem. A paradicsomot alaposan megmosom, leszedem a szárakat, a hagymát megpucolom, és karikákra vágom. Az üvegekbe beleteszem a paradicsomot, pár babérlevelet, és a hagymakarikákat. Nekem két üvegnyi mennyiség lett, ehhez 1 kis fej hagymát használtam el. Egy vastag pokrócból előkészítem a szárazdunsztot (falsarok-radiátor alja szöglet), egy lábasban a vizet felforralom a cukorral és a sóval, lehúzom a tűzhelyről, belekeverem a nátrium-benzoátot és az ecetet, és az üvegekbe öntöm. Szorosan rátekerem az üvegekre a fedőt, és konyharuhával megfogva a takaróba teszem őket. A takaró szélét felhajtom, hogy zárt csomag legyen a kompozícióm, és egy napig otthagyom, hogy lassan lehűljön.
Eredetileg a női lapozón.
Bejegyzések
7 megjegyzés:
Úgy látom a kép is onnan van.
ez elég nagy luft volt.
én írom és fotózom azokat a cikkeket, és pár nappal-héttel később a blogomra is felteszem.
sötét és rosszindulató seggfej vagy kedves névtelen.
Milyen aranyos komment, kár, hogy név nélkül jött...
Viszont a savanyúságot jöttem védeni!:)))
Tényleg lehet ebben valami, hogy nemzeti drog, én sok-sok mindent nem eszek meg savanyúság nélkül, mert úgy "száraz"...
És a savanyúság nem ugyanaz, mint a saláta, ettől meg a hajam tud kihullani..
Ha egy jó rántotthúshoz savanyúságot akarok, akkor nem salátát kértem,hanem savanyúságot.
:)))
valószínűleg a zsíros ételek mellé kell könnyítő kíséretnek.
amúgy igaz, elfogult vagyok savanyúság üygben, amíg anyám terhes volt velem, folyamatosan savanyúságot evett, úgyhogy én telítődtem vele az anyaméhben. :-) ezért aztán soha sem kívántam egy kicsit sem. sőt. :-)
Kedves Lilla!
Amennyiben tényleg azonos vagy a női lapozóban író személlyel,úgy elnézést kérek,bár fel nem fgohatomn,nekem ezt honnan kellett volna tudnom!
De!
Felvetettem egy problémát{tényleg nem a legszerencsésebben megfogalmazva}.Egy rendes korrekt választ vártam rá.Kaptam egy "sötét","rosszindulatú" és "seggfej" választ.Köszönöm!
Legalább tisztában vagyok vele,milyen ember vagy.
hehehehe... most aztán szörnyen oda vagyok, hogy kiderül, "milyen ember is vagyok valójában"
sorolom honnan lehet tudni, hogy én írok a női lapozóba:
- egy bejegyzéssel korábban pl kiderül, mi a vezetéknevem
- a női lapozón is a saját neveme írok, és a lilla eleve nem gyakori keresztnév
- a képek nagyobbak a blogon (szélesebbek), tehát nálam vannak az eredeti képek
- és oldalt a portfólió menüre nyomva szintén kiderül a vezetélnevem
más részről, névtelen álnéven vádaskodni vadidegeneknél "rosszindulatú" és "seggfej" viselkedésmód.
:DDDD
Megjegyzés küldése