2009. augusztus 27., csütörtök

Magyarkodás…

tornalja 024

Hihetetlen, hogy az ételek és a főzés mekkora indulatokat tud kelteni, és milyen hamar előkerül a ‘magyarság-bélyegző’ , ha a ki-mit-eszik, ki-hogyan-főz téma kerül szóba. Ez most legutóbb két dologról jutott eszembe, a női lapozón megkaptam, hogy magyar ember nem eszi sajtos kiflivel a bablevest, és a comment com-on a Gordon Ramsayvel készített interjú kapcsán harapóztak el az indulatok a hozzászólásokban a magyar konyha kiválóságáról és GR nem kiválóságáról. Amit a többség magyar konyhának tart, az unalmas, ehetetlen és egészségtelen, GR pedig világklasszis. De mindegy, nem ez az elmélkedésem lényege.

Hanem, hogy pontosan ki a magyar? Már ha a főzési szokásokat nézzük. Illetve ennek kapcsán én magyar vagyok-e. Nos azt hiszem nem, ha az általános vélekedést nézzük. És komolyan örülök ennek, és ami azt illeti büszke is vagyok rá.

tornalja 029

Pörkölt, húsleves, rántott hús, mindenbe szalonna és pirospaprika, vegeta só és fűszerek helyett, hihetetlen ego és beszűkültség. Ez nekem nem kell. Szerencsére nem is ebben nőttem fel.

Erdélyi anyával, és apai ágon felvidéki nagyanyával nem volt nehéz elkerülni a pörköltes pirospaprikás ízvilágot (a nagyinál 20-on év alatt egyszer sem ettem pörköltet; curryvel ízesített húst annál inkább). A levesek és főzelékek a saját természetes színükben pompáznak, vegeta csak a levestészta főzéshez kerül elő, a rántás minimális, sokszor inkább habarás vagy az sem, sokféle zöldfűszer, sokkal kevesebb cukor, sokkal kevesebb só, nem nyomunk el mindent erőspaprikával, piros arany és erős pista még soha nem került anyám kosarába (és az enyémbe sem)… Szintén ismeretlen gyerekkoromból a vasárnapi húsleves-rántotthús páros is. Soha nem volt fix menü, a rántásnál gyakrabban előkerülő technológia volt a sütőzacskóban sütés.

Az erdélyi konyha sokkal nyitottabb, mint a ‘kismagyarországi’, ez nyilván köszönhető az eltérő társadalmi berendezkedésnek és a sokféle nép együttélésének. Magyarok, románok, szászok, zsidók – Kövi Pál szakácskönyvét lapozgatva ez mind-mind felsejlik, mert nem derogál neki megadni a többi néptől átvett étel eredeti nevét, és nem derogál az ott élőknek ezeket beépíteni a saját repertoárjukba. Azt hiszem a  ‘fúziós konyha’ jó kifejezés arra, amit ők csinálnak, illetve attól félek sok esetben már csak csináltak, mert oda is betört a sok félkész kész dolog.

Magyarország nem túl nagy, de annál nagyobb, mint amennyire uniformizálódott a főzés, pl. miért kell az összes lakodalomban húsleves-rántotthús/pörkölt-rétes triót feltálalni? Miért? Miért? MIÉRT? Bár még nem aktuális a menü tervezgetése, de hogy az enyémen nem ezek lesznek az is biztos. Hiszen ezek a köznapi értelemben vett ‘MAGYAR ÉTELEK’. Én pedig nem vagyok az.

És a fene esne a fűszergyártókba, hogy pirospaprikát nem árulnak 5 dkg alatti kiszerelésben. Túl leszek a harmadik X-en is, mire az elfogy.

Mondjuk azt, hogy kidühöngtem magam. Megyek főzök egy kis sztrapacskát, utána pedig sütök pár rúd kürtőskalácsot

41 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Zuram "tipikus magyar" családból származik: pörkölt-rántott hús-húsleves. Pont.

Mikor összeházasodtunk, rácsodálkozott a változatos főztömre, és igen hamar rászokott az új ízekre :-)

Amit leírtál, messzemenőleg egyetértek. Ha magyar konyha, tényleg mindenkinek a pörkölt, a zsír, a paprika, sb. jut eszébe. Sehol semmi változatosság, valahogy nem tudjuk magunkról levakarni... És csodálkozunk, hogy a lakosság 60%-a túlsúlyos!

No majd a mi generációnk elindít egy folyamatot, s a mi gyerekeink valószínűleg/remélhetőleg mást fognak látni :-) Igaz?

Lilla írta...

azért szerencséd van a zuraddal, hogy nyitott. nagyon sokan nem nyitottak...

egyik kedvenc: "júúúújj gyümölcs és húúúús? micsoda hülye újítás". és mennyire nem újítás. csak sokan elfelejtették...

Zsuzsi írta...

Én is írhattam volna. Szerencsére a párom totál mindenevő, semmilyen újítás nem probléma nálunk sem. Egyébként meg, ha így folytatják, az igazi "ősmagyarok" a színvonalas étkezésükkel végleg letörlik magukat a térképről, köszönhetően a magyarosch konyha által okozott szív-és érrendszeri betegségeknek.
Kicsit fárasztó mindenben ez a mélymagyarkodás, tán ennek (is) köszönhető, hogy lassan már nem büszke az ember a magyarságára...

Limara írta...

Én viszont nem értek veled egyet! Miért baj a pörkölt és a rántotthús? A magyar konyha egyébként sem csak ebből áll. Az átlag ember az erdélyi konyhából is csak a kürtöskalácsot és a puliszkát ismeri, pedig az is sokkal több. A pirospaprika meg szerintem egy csodálatos fűszer! Az a baj inkább, ha valaki csak ezen él. Lehet változatosan is étkezni, a pörköltet is egészségesebben készíteni. Ha egyik nap pörköltet készítek, utána biztos, hogy salátákat, könnyű ételeket eszünk. Szerintem igenis legyünk büszkék a konyhánkra csak kicsit reformáljuk meg, tegyük korszerűbbé, egészségesebbé és ne majmoljuk állandóan az épp ügyeletes star shefeket. Pont úgy, ahogy írtál róla. Vegeta helyett sok friss fűszer, rántás helyett habarás vagy zöldséggel sűrítés, stb....

jókaja írta...

Nagyon is egyetértek Veled, hogy változatosabbá kell tenni a magyar konyhát. Hasonló irányokból érkezett felmenőkkel azt is jó ötletnek tartom, hogy ehhez használjuk ezeknek a területeknek a hagyományait.
Azt viszont be kell látnunk, hogy az emberek a táplálkozásukban a leginkább konzervatívak. Ha nem csak sopánkodni akarunk, akkor meg kell mutatnunk, hogy a közkedvelt fogásokat is lehet kevesebb zsírral, egészségesebben, másképp csinálni.
A Viki által említett túlsúly kérdés sokkal bonyolultabb, mint a zsíros főzés. Ha csak a zsír lenne az oka, akkor nem lenne az USA-ban legalább ennyi, ha nem több túlsúlyos. Itt már képbe kerülnek az ipari, "műanyag" kaják és az egész urbanizálódott életformánk is, de ez messze vezet.
Nem tudom, kell-e szégyellnem magam, de a gyümölcs és a hús párosítása nekem se jön be.

Lilla írta...

@jókaja: pont tegnap olvastam, hogy a magok elhelyezkedésének szempontjából (vagy miből) a tökfélék is gyümölcsnek számítanak.... (wikipédia) :-)

Mirelle írta...

Hűűű...
Azért erre reagálni nem könnyű.
Sokszor sok helyen beszéltünk már arról, hogy a magyar konyhát hogyan kéne elterelgetni a 21. század felé. Nem egészen úgy, hogy megtagadjuk, hanem jó alapanyagokból, gazdag ízvilággal kínáljuk. És bizony amelyik pörkölt alatt nincs ott az a kellő mennyiségű hagyma és jó minőségű házi pirospaprika, az bizony semmit sem ér...

Egyébként sok igazság van abban, amit írsz, de java részt az indulat jön át....

Zsóka írta...

Kövi Pál nem hagyta ki a pirospaprikát sem,ha a leírt -akár nemzetiségi konyha-recept úgy kívánta!Erdélyi lakoma címen írta híresen jó és még esztétikai élményt is nyujtó könyvében.

Lilla írta...

nem is állítom hogy kihagyta, de nem rakott (és nem raknak az erdélyiek) mindenbe.... a karfiollevestől a krumplifőzeléken át a pörköltig. érdemes elolvasni a könyv elejét a receptek előtt. igazán tanulságos.
a kedvencem a töltött medvetalp.
nekem a fő problémám, ha nem jött volna át, a kizárólagossággal van.

Mirelle írta...

Azzal lehet is. Ez már nem az a világ. Nálunk sincs mindenben paprika, csak ami megkívánja. Ja és csak háziból dolgozom.

Lilla írta...

azt tudom hogy nálad nincs :-) rá is csodálkoztam anno a krumplifőzelékdre, hogy na végre még valaki, aki 'fakón' főzi

Mirelle írta...

Épp tegnap beszélgettünk Horasszal, s ott derült ki, hogy én a tökfőzeléket is rendhagyó mód, paprika nélkül csinálom.
Mondjuk nálam a krumplileves is "fakó" a lengyel kerékcsapásnak köszönhetően...

Lilla írta...

szerintem anyám tökfőzeléke is paprikátlan. de nem szeretema tökfőzeléket, és kb. 2 évente egyszer főz, úgyhogy nem votl alkalmam sosem megfigyelni. jah a zöldbableves és a karalábéleves is fakó...

Sátán meg a Jocó írta...

Kedves Lilla,

a MAGYAR konyha kiváló. Ami most van, az prolikonyha. Az emellett ágálók -akár önhibájukon kívül, mert az igénytelenséget az elmúlt évtizedek komcsi panel-Trabi-vityilló agymosása alakította ki- azt hiszik, ez a magyar konyha.

Pedig nem.

A magyar konyha ismerte a rákot, tavi kagylót, "faolajat", ami manapság mint úri huncutság szerepel a proli szemében. Bűvös Szakács visszatekintéseiből ez remekül lejön.
Megmondom őszintén, nekem is ott esett le pár dolog.

Hatalmas köszönet a blogodért, csak így tovább, kedves Lilla. :-*

A panelproli plebs zsivalyán meg tessék átlépni, mert csak a véredet szívják, elveszik energiádat a hasznos dolgok elől.

lorien írta...

Magyar konyha, mint olyan jeleleg nem létezik - pedig régen volt. Ami most van, az rossz minőségű alapanyagokból, rossz technológiákkal készített korszerűtlen ételek. Rossz zsírok kombinálása rossz szénhidrátokkal és ismeretlen hatású vegyi anyagokkal. Szegényes fantázia. Igénytelenség. Erre igazán kár magyarkodni.

Ráadásul ez sajnos nem csak magyar betegség, a volt szocialista tömb országaiban mindenhol tapasztalható. Felvidéken és Erdélyben is, csak ott másképp. Két-három generáció mindenütt kimaradt, akik továbbfejlesztették volna az elődök hagyományait. Kevesen járhattak Nyugatra, kevesen látták ott mi történik a gasztronómiában. Az általunk - hibásan - lenézett osztrákok, németek is sokkal előrébb tartanak, még alapanyagok terén is, pedig nálunk sokkal kedvezőbbek az adottságok.
Húsz év eltelt a rendszerváltás óta, de még egyelőre csak ott tartunk, hogy egy szűk rétegnek már más igényei vannak, de ez még nem elég ahhoz, hogy jelentős változások legyenek a közeljövőben.

Lilla írta...

iszonyú találó az a szó, hogy GULYÁSKOMMUNIZMUS...

Nóra írta...

Én erdélyi vagyok és teszek pirospaprikát majdnem mindenbe. Még a karfiollevesbe és a tökfőzelékbe is. Imádjuk! Baj?

Lilla írta...

nem lesz túl diplomatikusa válaszom, de szerintem baj

Zsuzsi írta...

Nagyszüleim Erdélyből települtek át 1942-ben. Nagyanyám jóformán soha nem haznált pirospaprikát, a mai napig számomra az az igazi töltött káposzta, amelyikben nincs is.

lorien írta...

Azt hiszem, teljesen fölösleges a pirospaprikán vitatkozni, az csak egy tünet a sok közül, másrészt pedig ízlés dolga. És lehet pirospaprikával is igényesen főzni, nem az ördögtől való az. A bajok gyökere sokkal mélyebben van.

trinity írta...

Lilla,
én tulajdonképpen egyetértek veled, és sajnos /mondom sajos!!!/, az az álláspontom, hogy amit ma magyar konyhaként ismer a világ, arra egyfelől egyáltalán nem lehetünk büszkék, mert totál korszerűtlen, másfelől nem is fogadja el a világ, nem vevők rá.Ez csak egy mítosz, amolyan urbanlegend, hogy a magyar konyha világhírű volna. Nem az...
A külföldi rokonaink meg nem ennék azt, amit itt igazi magyarosnak tartanak. Ez van....

Másfelől pedig: azok az ételek, amiket olyannyira magyarnak vélünk, sajnos egyáltalán nem magyarok!!! Vegyük csak a töltött paprikát, a töltött káposztát-egyértelmű a török eredet...Tudnám még sokáig folytatni a sort.
Olyan, hogy echte magyar étel-borzasztó kevés van. Az 1000 év alatt itt annyi nép megfordult, olyan szinten integrálódtak-nehéz lenne ma már szétválasztani-szerintem nem is kell....Innen-onnan vettük át, alakítgattuk- de akárhogy is fáj, nem az ősmagyarok hozták be..

Na, ezzel sokan nem fognak egyetérteni, sokan nem fognak érte szeretni. Nem baj. Szerintem a gasztronómiában is a megreformálás és a másság elfogadása lehetne a jelszó. Szerintem.

Lilla írta...

ez a sokféle hatás meg hogy nem a sztyeppéről hoztuk az ételeket nem lenne baj, ha nem állítanánk azt hogy igen. és mi van ezt meg azt más népektől tanultunk semmi. ez nem verseny, ahol nyerni kell és bizonygatni, hogy márpedig ezt és ezt és ezt az étlt a világon egyedül mi találtuk fel... eleve hogy lenne az ősmagyar étel, ami olyan technikákkal oylan alapanyagokból készül, amivel a 18adik százaban ismerkedett meg a díszes társaság.

amúgy pedig: a pörköltet nem szeretem, a töltött káposztára pedig allergiás vagyok...

Mirelle írta...

Lorien :)
Uff.

Palócprovence írta...

A "kismagyarországi" konyha, hogy a szavaiddal éljek is elég nyitott volt az elmúlt századok során, bár elsősorban kényszerből. Így terjedhetett el a pirospaprika a spanyolok és a portugálok közvetítésével a török hódoltság idején, kiváltandó a bors használatát, amit nem tudtak kelet felől behozni. Ezért maradhatott meg a hagyományos magyar konyha Erdélyben, hiszen az Erdélyi Fejedelemséget ez nem érintette.Bár gondolom, ezt úgyis tudod, hiszen azt mondod, ismered az erdélyi konyhát és biztosan figyeltél történelem órán is. De említhetném az Osztrák-Magyar Monarchia rántott szeleteit is és még folytathatnám...

A problémát én a tolerancia hiányában látom és ezt érzem a soraidból is. Egyszerűen el kell fogadni, hogy az ízlések különbözőek.

jókaja írta...

Nagy dolog az ösztön! Úgy látszik megéreztem, hogy a tök is gyümölcs, nam szeretem ;-)

Azt hiszem Európában kevés olyan étel létezik, amit egy-egy nemzet kizárólag a magénak mondhat, túl sok volt ezen a kkis területen a mozgás. Nem baj ez, nem az a lényeg, ki találta ki, hanem az, ki miképp készíti, kinek a változata ízlik jobban.

Úgy gondolom a magyar konyhán sokkal fontosabb a régi készítési módok megőrzése, felelevenítése, mint az hogy van-e benne papruika vagy nincs. A magyar konyhán sokkal több volt a főzött / párolt fogás a sütöttek ellenében, mint máshol. Ezt egy olyan alapvető különbség, aminek a megőrzése fontos volna. Ez ugyanis egész más fogásokat eredményezhet, mint egy sütés. A pörkölt nem a paprikától magyar, hanem a hosszú idejű főzéstől, ami alatt a néhány alap hozzávalóból fantasztikusan komplex íz érik össze.
És lehet pörköltet hozzáadott zsír nélkül is főzni, én meg kellett tanuljam, és már egyszer meg is írtam. Annyi zsiradék mindden húsban van, amennyi aromahordozóként kell, a többit megspórolhatjuk. A hús, a hagyma és a paprika meg nem valami nehéz dolog.

A krumplifőzelék fehér, nem is tudom, lehet-e más, a tökfőzelékben van paprika: egy gerezd zöld :-)

Zsofi foodblogja írta...

Loriennel értek egyet. A nl-nél meg én is rendszeresen kapok a fejemre ebben a témában ;)

dé írta...

szerintem az egész mindenek előtt ízlés és kultúra kérdése. tök mindegy, hogy valaki használ-e pirospaprikát vagy sem, a "probléma" gócpontja nem itt van (mellesleg könyörgöm, ne sarkítsuk már le a magyar konyhát erre...mert akkor az indiai mondjuk a curry? a kínai a szójaszósz? az amúgyis kis merítésű angol a worchester? mi ez, ha nem egyszerű klisék egymásutánisága?)
igen, mondhatjuk, hogy az étkezési kultúra (amennyiben használhatunk efféle terminust a mozgáskultúra nemlétező mintájára) nem valami magas színvonalú. de ennek számtalan összetevője van, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. fontos kérdés az emberek (háziasszonyok?) rendelkezésére álló idő (főzésre, utazásra-vásárlásra, termesztésre, stb.) és nem utolsó sorban a mindehhez/mindemellett felhasználható pénz mennyisége, továbbá valóban körbejárható a nyitottság gondolata is.
személy szerint én nem érzem kirekesztőnek a magyar konyhát, itt persze megkérdezném, hogy miért azonosítjuk a nemzeti konyhát a vasárnapi ebéddel? de facto nem egészen ugyanaz. gyárthatunk okos szillogizmusokat, hogy vasárnap pörkölt volt az asztalon és a pörkölt meg köztudottan magyar étel, de ebből azért nem vezethető le, hogy a háztartásban a "magyar" konyha ételei dukálnak a jónépnek.
én úgy gondolom, megfelelő háttér nélkül ne várjuk már el a hatvanéves rokkantnyugdíjas nagyiktól, hogy mindenáron narancsos kacsával várják az unokákat.
igen, elismerem, nem vagyunk a topon, de hát megannyi területen lenne még mit javítani...például az említett mozgáskultúra területén. az meg, hogy pocakos bácsis módon zsörtölődünk, vajh mi keveset segít.
már gyermekkorban kéne megtanítani az igényesség elsődleges követelményét az élet számtalan oldalára nézve. sajnos azonban, ennek sokminden az előfeltétele.
végezetül hadd szabadjon még egy kétkedésemet hangoztatnom. azt hiszem, a reform konyha implicit antoním fogalom a tradicionális konyhára nézve. hasonlóképp, ne akarjuk már, hogy szójából készüljön a pörkölt! én kifejezetten nem szeretem, de igenis van helye egy-egy zsírosabb húsdarabnak is. megfőz, kipiszkál. régen kipróbált módszer. persze mindenkinek a maga ízélse, konyhája.

trinity írta...

Dé,
sok igazság van abban, amit leírtál...Reformálni a fiatalabb nemzedék hivatott, aki a gyerekein keresztül viszi tovább a hagyományokat.
Továbbá vannak korlátok, nem a kisnyugdíjasok étkezési kultúráját pécéztük ki-az felesleges és durva volna....

Bevallom, képtelen vagyok a zsíros húst megenni. A disznót szintúgy nem. Nem tehetek róla- de azért néha készül pörkölt, csak nem szójából( azt sem szeretem), hanem csirkéből, marhából.( bár nem a kedvencem, de néha-néha jólesik...)
Kapaszkodjatok meg, én a nagyimtól a főzelékeket többnyire (krumpli, tök, zöldbab, stb) paprikásan tanultam-így szoktam meg. Szerintem sem ebben kellene a problémát keresni-bízzuk ezt egyéni izlésre, főzze, ki ahogy szereti... Nem ez a lényeg!!

A megreformálás: én sem a szójára gondoltam, csak esetleg a kevesebb zsiradék és a minimális mennyiségű rántás használatára, ami egyértelműen nem korszerű.

jókaja írta...

Trinity!
Arról, hogy ki mit szeret és mit nem, arról már a latinul beszélők se nyitottak vitát, mi sem tesszük. Aki egy picit odafigyel a saját testének visszajelzéseire, az tudni fogja mit ehet meg és mit nem.

A rántást divat a magyar konyha legrosszabb hagyományaként, első számú közellenségnek kikiáltani. Az alapja alighanem a gazdaságos szemléletű tömegétkeztetés által tálalt rántásfőzelék zöldségbetéttel fogásokban rejlik. Amellett, hogy én is igyekszem kerülni a fölösleges sűrítést és szeretek inkább habarni, a rántásnak íze is van. A liszt pirításakor képződő pörzsanyagok egész más ízt adnak a fogásnak, mint egy habarás. Vannak ételek, amikhez ez az íz is hozzá tartozik, pl. egy kelkáposzta főzeléket nehezen tudnék habarással elképzelni. Mióta léteznek a teflonos serpenyők, a rántás sem kell feltétlenül zsíros legyen.

lorien írta...

jókaja!
A rántás pontosan ezért korszerűtlen sűrítési mód (nem a zsiradék miatt), a liszt elfedi, illetve módosítja az összes többi alapanyag ízét, ez szerintem nem kívánatos. Ha megpirítod a lisztet, még inkább. A habarás egy fokkal jobb, de a keményítőnek is van hasonló tulajdonsága. Sokkal célravezetőbb a lé beforralása, zöldségek esetén magával az alapanyaggal sűríteni. Ha mégis sűríteni kell, fel lehet használni a xantanát. Méregdrága, pontosan kell adagolni, és kissé körülményes a használata, viszont nagyon kevés kell belőle (így már nem is annyira drága), és ami a legfontosabb: nem módosítja az ízeket.

Lilla írta...

szerintem a módosítás nem oylan jó szó a rántás témára, mert végülis a só is módosítja meg az összes hozzávaló. én elnyom-nak hívom inkább. a sok rántást, a pirospaprikát, és a borsot is. borsot sem igen használok. hogy ne legyen midnen egyenízű, és jobban megmaradjon a dolgok eredeti íze.
azt hiszem rántást eddig 1x vagy 2x csináltam. ha nagyon muszáj liszttel sűríteni, akkor megszórom vele a vizes/alapleves felengedés előtt a zöldséget vagy húst (addig pirul, amíg elnyúlok a léig).

jó ez a saját anyagos sűrítés, csak amikor két főre főzöm a répafőzeléket, akkor nem gazdaságos 2-3 evőkanálnyit összeturmixolni, mert az kb. az edény odlalán is marad.

semmi se jó sehogyse.

szepyke írta...

Én a pörkölt, rántotthús, húsleves, pont kategória vagyok! Hogy miért? Nem tudom. Pedig a családom nem kevés halat evett, amikor én gyerek voltam, de már akkor sem ettem meg. Iszonyatosan válogatós vagyok ezt tudom. És ami nem tetszik kivülről, vagy az illata nem olyan, azt bizony nem eszem meg. Azért mert nem szeretek rosszat enni. A pörkölttel mi a baj? Hogy paprika van benne? Ettél már belőle igazán finomat? Nem száraz, vacak húsból készültet, hanem egy olyan igazi bográcsos pörköltet. Szerintem az nagyon finom. Az, hogy a világ hogy lát minket, engem például nem érdekel, mert nekem is megvan a világról a véleményem. Soha nem lennék hajlandó megenni olyan dolgokat, amiket mások simán falatoznak. De ez nem gond, szerintem. Valószinűleg ők meg azt nem ennék meg, amit én megennék... Mindig azt mondják, hogy a magyar konyha fűszeres, és nehéz... És akkor az indiai például milyen, ahol alapban használnak kb 15 fűszert egy ételhez... Nem rendelkezem erdélyi rokonsággal, csak amerikába "szakadt" rokonsággal. Apai ágon református papok vannak a családban, anyai ágon meg "sima" vidéki emberek. A nagyszüleim már Budapesten éltek, én már "tösgyökeres" "pesti" vagyok. Szeretem a szalonnát, a hagymát, a pörköltet. Nem ismerem az erdélyi konyhát, és nem voltam még Erdélyben. Egyébként, mi a baj a húslevessel?

Lilla írta...

szepyke:
nem a húslevessel és nem a pörkölttel van baj. azon kívül, hogy a húslevest nem szeretem, és a pörköltet sem túlságosan, hanem azzal, amikor ehhez mérik valaki magyarságát, hogy magyar ember ezmegaz... pl nem használ oregánót, mert az rémes újítás (ismerek ilyet), pedig az oregánó, még szurokfű néven évszázadokig használt fűszer volt magyarországon. illetve milyen magyar vagy te hogy nem szereted a pörköltet stb.
nehogymár ez legyen a nemzetiöntudat fokmérő, hogy ki mit eszik és hogyan.
érted már mire akartam kilyukadni?
erdélyi cuccokat meg kéen főznöm, hogy felkerüljenek a blogra, a vinetét már megírtam, lefotóztam :-) de nem csak vinete meg kürtőskalács az erdélyi konyha.

szepyke írta...

Értem, perszer. Ez szerintem is hülyeség. Én nem azért vagyok magyar, mert szeretem a pörköltet, hanem mert ide születtem, és itt élek.
Én nem eszem halat, pedig tradicionálisan az lenne a karácsonyi étel. A családomban is mindig volt rántott hal karácsonykor. Én a szagától is hányok. A rokonaim, akik anno kiszaladtak amerikába, akkora magyarok, hogy huha! Közben meg. Én meg azt nem szeretem, aki több ezer kilométerről magyarkodik, és okoskodik. Jöjjön ide, éljen itt, aztán majd meglátjuk, hogy ki a magyar. Az erdélyi ételekről annyit tudok, ha ez egyáltalán igaz, hogy előszeretettel használja a kaprot, amit én szintén nem szeretek. De lehet, hogy ez nem így van. Igazad van, fel kellene tenned egy pár ilyen ételt, hogy megismerhessük végre rendesen az erdélyi konyhát!

Lilla írta...

én is utálom a halat (és a mazsolát, és a gyömért, és a fahéjat, ésa római köményt). és nálunk is van hal karácsonykor, de van csirke vagy puylka nekem külön. és szerencsére elég konszolidált halételeket választanak (nem halászlevet, amiben halfejek úsznak).
van kapor is az erdélyi kajákban, de szerintem a csombor,a tárkony és a lestyán jellemzőbbek. szinbtén jellemző, ogy nem oylan édesszájúak (főzelékek, majonéz, tartármártás, kevesebb cukorral készül), és hogy előszeretettel használnak mindenféle eceteket savanyításra, és hogy sok ételbe tesznek egy kis ecetet a végén.
szerintema csorba is szerepel már a blogon, na az tipikusan erdélyi leves. és a vargabéles is erdélyi. és most olvastam egy szakácskönyvben, hogy a csörögefánk is.

szepyke írta...

Nah, akkor azt már tudom, hogy a kedvenceim erdélyi kaják, mert a csörögefánkot és a vargabélest imádom. A kűrtöskalácsról már nem is beszélek... Jesszusom, láttam a halfejeket magam előtt! Brrrr! Az ecet nekem "barátom", tehát, ezzel sem lehet szerintem gondom. A bablevest is ecettel eszem! A borsólevest citrommal, és tejföllel.

GasztroRéka írta...

Én csak most olvastam ezt a bejegyzést, és érdekes volt ezen a vitán végig haladni.
A magyar alapanyagokkal nekem pl. semmi bajom, hanem inkább a szemlélettel.
Egy társasházban nőttem fel, ahol anyukámat megszólták,mivel nem készített minden vasárnap húslevest és rántott húst,de még pörköltet sem,többek között, mert nem nagyon rajongtam ezekért az ételekért. Ugyanakkor még sem mekis, hanem nagyon egészséges ételeken nőttem fel. Speciel én sokszor használok pirospaprikát, de rántást nem. Meg lehet találni a harmóniát a magyaros ételek készítésében is. Érdemes megnézni egy száz évvel ezelőtti szakácskönyvet, mert a változatos fűszerezésen túl a rákon keresztül rengeteg alapanyagot használtak. Na, igen egy ilyen magyar konyha és szemléletmód méltán büszkeségre adott okot! A hangsúly szerintem a sokoldalúságon van,ami sok háztartásból hiányzik,arról nem is beszélve,hogy van, akinek sajnos nyűg a főzés. A ló túl oldala a nem is főzök hagyományos ételt, csak a Culinárisban veszem az alapanyagot,és persze a legdrágábbat. Szerintem meg lehet és meg is kell találni az arany középutat, ahol a tradíció és az új is helyet kap.

Névtelen írta...

Én Erdélyben éltem 30 évig. Gyerekkórómban anyám mindenbe belefőzte a csípős paprikát, ezért utáltam meg. Nem pörköltet készített hanem " paprikást", kb. egy ötöde pirospaprikával. Levesek, főzelékek rántással. 20 éve költöztem át, itt jöttem rá hogy mindig megégette a lisztet, a paprikát, utólag nem lepődők meg hogy Romániában rengeteg gyomor és epe beteg van. Jó ízű halászlevet csak Magyarországon kóstoltam( azt is mindig túl csípősre főzte), a lecsóról nem is beszélve- az erdélyi inkább édes, rizzsel dúsítva- a magyarországi szalonna alapon, pirospaprikával sokkal jobb ízű... Kelkáposzta főzeléke ehetetlen... én azt hittem hogy ez csak rossz ízű lehet. Pedig anyukám háztartásbeli volt, és egyébként finomakat főzött, és több tíz féle süteményt, kalácsot készített... Magyarországon is próbálom ötvözni az idegen konyhákat, sajnos a két fiam azt mondta: anyu, Mama.hu recepteket kérnek csak! Legfontosabb az hogy mindig főtt ételt eszünk naponta 1x, és rengetek dolgot állítok elő házilag, elkerülve a sok "mű kaját". Kisebbik fiam gimis volt, többször előfordult hogy osztálytársai azt mondták otthon nincs semmi ebéd, azt sem tudják mit fognak enni! Hát ez a nemzedék szokót rá a mekire, ill. a pizza házhoz szállitásra!

GasztroMóni

Mókus írta...

húh ez amolyan tipikusan indulatgerjesztő bejegyzés! (már maga a téma is az, én úgy vettem észre, a "magyarkodás" téma és a "temitesző vasá'nnap" is elég necces), de én is így vagyok vele, hogy nem az ételekkel van baj, hanem a monotonitással, a zárkózottsággal, és az ezzel együtt járó hatalmas felsőbbrendűségtudattal, pláne ha mindehhez hozzájárul, hogy "magyar konyha"... hát a rántott hús osztrák:D de éppen japán is lehetne.
mindent lehet jól és rosszul főzni, és az, ha valakinek a vegetás húsleves és a minden-héten-vasárnap-rántotthús fekszik, és ezzel elégedett is, valóban nem jó, de ez aztán tuti nem a magyar konyha. Ez, ahogy írtátok, a gulyáskommunizmus, magam is erre jutottam- a csőstül dőlő kommersz igénytelenné nevelő hozadéka. De majdcsak kikopik, talán. Biztos vagyok benne hogy ez a probléma nem egyedi. csak lehet másutt nem harapnak ennyire erre a "magyaros" nemzeti-politikai identitás-témára akárcsak a vécépapírod márkája alapán ítélve is...na ezt se túlzottan szeretem itthon!

Mókus írta...

ja meg még az jutott eszembe, hogy aki ezekre a kajákra esküszik és semmi másra, annak a valóban régi, magyar kaják mint pl ludaskása, vagy sült galamb, vagy akár a "borsos kappan gyömbérrel" se fog tetszeni, hiába magyarok...a probléma nem itt van:S

Lilla írta...

Mókus, "igzektli"