2010. október 29., péntek

Ez + az az esküvőről II. rész

DSC_4651

Na végre összeszedtem magam, és megírom ezt a posztot. Nagyon nem szeretek “szerepelni”, ez meg kicsit azért olyan, ezért a nagy halogatás. Itt már írtam elöljáróban pár dolgot, ezt egészíteném ki a tapasztalatokkal.

A helyszínnel (Pomáz, Teleki-Wattay kastély) szerintem mindenki elégedett volt, elegáns, kellő méretű a parkolója, jól lehet fényképezkedni a kertben. Van kis játszótere, bár nálunk az nem kellett, mivel a legfiatalabb a 20+os húgom volt. Bár én nem annyira vettem részt a szervezkedésben, amennyire tudom profin menedzselték a dolgokat – hárfa tárolás másnapig, torta, süti stb. Ami egyedül nem tetszett az az egyik pincér stílusa. Amikor be vagyok öltöztetve bohócnak menyasszonynak nem vagyok ironizálós bunkózós hangulatban. Ami viszont tök pozitív (nem tudom nagy esküvőknél is így csinálják-e mi összesen 20-an voltunk), hogy az italokat nem rakták az asztalokra. Olyan rettentően lehangoló látvány a 2 literes palackerdő az asztalon. Ennek ellenére szerintem senki nem maradt szomjas.

Az étel szerintem teljesen rendben volt, én a tárkonyos vadragu levesből ettem, az nagyon jó volt, a húslevest meg csak meg tudják jóra főzni, szerintem rajtam kívül ebben az országban mindenki főz heti minimum egy adagot, szóval feltételezem ez mindenkinek megy, egy étteremnek különösen. A húsok/halak/rakott zöldség is jó volt, én nem szoktam három fogást enni, úgyhogy elég szolidan pusztítottam, messze nem kóstoltam végig mindent (meg hát tartalékolni kellett a karamelltortára).

Mivel csak vacsorát tartottunk, mindenki még aznap ágyba került, mondjuk én már fél 10kor elég álmos voltam, nem is szerettem volna hajnalig produkálni magamat. Pedig se az idegeskedést, se a készülődést nem vittem túlzásba.

DSC_4718

Az egy kicsit rossz, hogy sikerült életem legkövérebb napján házasodni, de remélem innen már csak lefelé visz az út (súlyban). Meg mondjuk értelmesebb hajszínt akartam, nem ezt a lenőtt színezettet, de kiderült, hogy allergiás vagyok a festékre, részben amiatt hullik a hajam évek óta (most nem mennék bele, hogy miért nem volt ez egyértelmű, legyen elég annyi, hogy még 2 másik oka is van a hullásnak, amellett senki sem gondolt még a festékre is), úgyhogy a nagyon-sötét-barna-már-majdnem-fekete most már örök vágyálom marad.

A kontaktlencsét még mindig utálom, a leves után repült is a kukába, és áttértem a szemüvegre. Szúr meg kényelmetlen meg brrrr. Meg vicces, amikor Levivel megigazítjuk a nemlétező szemüvegünket, amikor kontaktlencse van rajtunk. Betoljuk az orrnyergünkre a nagy semmit :-).

DSC_4730

Ezen jól látszik a ruhám (meg a kék cipőm is). A boleró és a cipő itt lóg a szekrényben, azokat máskor is nyugodtan felvehetem (nem ez volt ez elsődleges cél, de szerintem tök jó dolog), a ruha meg anyáméknál van. A varrónő azt mondta, hogy akár újrahasznosítható az is, le kell rövidíteni. Bár ez nem volt szempont, nem vagyok babonás, de a nyaklánc nem az enyém volt, szóval azt hiszem az összes dolog megvolt, kék új régi kölcsön stb.

Az esküvő után legyártottam még két féle képeslapot, egyet azoknak akik ott voltak, egyet azoknak akik nem voltak ott, de nem túl messzi családtagok (az előbbinek h köszi hogy eljöttetek, az utóbbinak h ekkor és ekkor összeházasodtunk), és mindkét csapatnak küldtünk 2-2 képet. Ez szerintem olyan dolog, amit ritkán szoktak megcsinálni a házasulók, pedig a költségvetésbe bele kéne férjen, és igazán szép gesztus. Én a foto.hu-n hívattam elő a képeket, de a dm-mel is jó tapasztalataim vannak, igazán kényelmes és költséghatékony otthon a fotelből leadni a rendelést. Egy jobb nyomtató szépen nyomtatja a vektoros ábrákat (jelen esetben képeslap és címkék), de fényképet szerintem nem érdemes otthon, nem az a minőség, se papírban, se képileg, és nem is vagyok biztos benne, hogy olcsóbb. Különösen nem az sok kép esetén (ha többet hívat elő az ember, megy le az ár). Meghívóhoz, ültető kártyákhoz nagyon szép papírokat lehet venni a pantonban (panton.hu, a kiválasztott papírt méretre is vágják, nem kell a 100x70 cm-es íveket hazacipelni), a legtöbb papírhoz boríték is van.

kepeslap

Nem vagyok se dizájner (sajnos), se dekoratőr, se rendezvényszervező, csak egy őrült maximalista, de azért mindenkinek azt javaslom, hogy ha egy kicsit nagyobb bulit tart, vagy elegánsat, próbáljon meg kitalálni az eseménynek valami dizájnt, témát. Szerintem nem kell hozzá túl sok dolog, ölteteket lehet keresgélni a neten, én is onnan vettem a kiinduló pontot a meghívóhoz. Vektorgrafikus rajzolóprogramból van több ingyenes is (teljesen ingyenes és 30-45 napig használható trialok is). Aztán vagy meg kell tanulni kezelni (amit én használok: expression design, szerintem roppant egyszerű), vagy keresni az ismerősök között valakit, aki tud vele bánni (biztos van ilyen). Miután megvannak az alapelemek, elég egyszerű összerakni vele a különböző dolgokat: meghívót, ültetőkártyát, akár menükártyát stb. mivel az eltérő méretű dolgokra eltérő méretű elemek szükségesek a legtöbb esetben, nem érdemes pixelgrafikusan megrajzolni (paint, photoshop & co.), mert az nem méretezhető át szabadon minőségromlás nélkül, a vektoros meg igen. És a szöveget akár photoshopban is rá lehet rakni, csak rá kell tenyerelni a rajzolóprogramban az exportálásra vagy a save as-re és jpg-t csinálni belőle. Betűtípusokat lehet böngészni a dafont.com – on a legtöbb ingyenes házi használatra. Nyomtatni szerintem lehet otthon is, de néhány nyomtató cég hajlandó hozott papírra is dolgozni, ellenkező esetben be kell érnünk a különböző vastagságú sima papírokkal ha nem tudjuk otthon megoldani. A vágásról annyit, hogy felejtsük el az ollót, nem lehet vele egyenesen vágni! Sniccer (nem szike! a szike az szike a sniccer meg sniccer, más a nevük mert másra valók és teljesen más az élük kiképzése), fémvonalzó (vagy több műanyag, mert gyorsan fognak kopni), és direkt sniccerhez való vágólap, vagy megfelelően gyakran cserélt farost-lemez. És ragtapasz, mert egyszer mindenki csúnyán bele fog vágni az ujjába. Érdemes nyomtatható matricákat is tartani otthon többféle méretben, borítékra címkét, köszönő/welcome ajándékokra címkét, akár karácsonyi sk gyártott cuccokra (keksz üvegban stb) is lehet tenni belőlük. Én minden vendégnek (és “résztvevőnek”: orgonistának, hárfásnak stb.) csináltam egy kis bonbonos-dobozt: hobbyboltban vettem egy csomó kis papírdobozt, 3 rétegben befestettem türkizre, ragasztottam a tetejére címkét névvel, dátummal, és raktam bele két hatalmas bonbont (a receptek már rég fent vannak a blogon). Az itt kiválasztott színt aztán végig lehet vinni az egész bulin, jelen esetben az én cipőm, a ruha öve, a boleró, a virágok, a székszoknya mint a kiválasztott színben pompáztak. Informálisabb esetben nagyon jól lehet színes lufikkal dekorálni, némi netes kutatómunka után lehet találni olyan cégeket, akik a szivárvány minden színében árulnak lufikat (általában sokkal-sokkal olcsóbban, mint a bevásárlóközpontos partykellék-üzletek), a virágosoknak is általában rengeteg féle színű szalagjuk van, mi adtunk neki a boleróm anyagából maradékot. Aki nem idegenkedik az ételfestékektől, csinálhat cupcake-eket is a választott színben, egy vaníliás topping általában nagyon jól színezhető. Szerintem minimális erőfeszítés kitalálni az arculatot (meg megcsinálni se rémes, de én szeretek ilyenekkel molyolni) utána viszont elképesztően sok dicséretet lehet érte bezsebelni (és a fényképeken is jól fog kinézni…).

Hát ennyi.

8 megjegyzés:

Padparadsa írta...

Gratulálok! Élvezettel olvastam! Éljenek a vagány, bevállalós türkiz-menyasszonyok! ;) Sok boldogságot! Nem sablonosan, hanem igaziból! :)

Izabella írta...

Gratulálok!Nagyon szépek voltatok, és sok-sok boldogságot nektek a közös életetekhez!!!
www.itsbellatime.blogspot.com

Lilla írta...

köszi :-)

Felhőlány írta...

Nagyon szépek vagytok! :)
Én már korábban is dicsértem ezeket a színeket, de így egyben látni... Fantasztikus!
És jó, hogy már arcot is tudok kötni a bloghoz! :)))
Mennyivel szebb élmények maradnak meg így bennetek, hogy ennyire bensőséges volt a nagy nap, mintha előtte-, és utána hetekig csak az idegeskedés, stressz és fáradtság lett volna...
Gratulálok Nektek és sok boldogságot kívánok! :)

Ms. Poppy írta...

Jó volt a beszámoló. Olyan igazi, sallangmentes. Nagyon jó ötleteket írtál le. Szerintem abszolút igazad van: némi kreatívsággal sok pénzt lehet megspórolni, ráadásul a végeredmény olyan lesz, amilyet csak szeretne az ember.
Csodaszép volt a ruhád, és te magad is. Ez a kövérség mánia, őrület.:) Egyrészt abszolút nem vagy kövér, másrészt meg nagyon szép vagy. Tessék végre megbarátkozni a helyzettel!:)

Sok boldogságot nektek!

szazala írta...

Gratulálok,és nagyon sok boldogságot kívánok!
Köszönet a beszámolóért,és az ötletekért!A csokrod is nagyon egyedi volt,kimondottan tetszik!

Bori írta...

Igazán "Lillás", ahogy a blogod alapján elképzeltem, sok boldogságot! :-)

Lilla írta...

köszi ;-)
akkor legalább következetes jellem vagyok :-)