Vannak szuper-csajok, akik ötkor kelnek, futnak pár km-t, majd üdén, fénylő hajjal elmennek a piacra, kis kosarukban hazaviszik a zsákmányt, és 9-től bankot igazgatnak, kreatív magazint szerkesztenek, megváltják a világot.
És vagyok én. Na én nem futok reggel, és végképp nem megyek piacra reggel. Beesek kilencre dolgozni (vagy negyedre iskolába), és fél hatig tolom a szekeret. A piac meg 6-kor zár. Esélytelen. Vagy lehet még szombat délelőtt lenyomni (mert nyilván nem dob ki az ágy hatkor szombaton (sem)), de az év hidegebbik felében részemről az kizárt.
És amúgy sem vagyok az a piacozós.
Viszont nagyon szeretek a neten vásárolni.
És a zöldségeket is szeretem, úgyhogy a kettő kombinálása nálam nyerő ötlet.
Ezt csinálja a Neked terem, nekem annyi a dolgom, hogy szerda éjfélig kitalálom, hogy mire van szükségem, megrendelem, ők pedig pénteken leteszik a ládát az előszobámba.
Most tartok azt hiszem a negyedik adagnál. Ebből 2 “meglepetés csomag” volt, úgyhogy több olyan alapanyaggal szembesültem, amivel kezdeni kellett valamit. Ez persze nem rossz, sőt, Levi szerint kifejezetten izgalmas az egész.
Ezért készült nálunk Otello-lekvár, fahéjas almalekvár, alma-cékla saláta, krémsajtos cékla-krém (ez annyira bevált, hogy legutóbb direkt vettem egy céklát, ma fogom megsütni)… És elég sok sajtot ettünk krékerrel és édes chililekvárral. Meg gorgonzolás dip-be tunkoltuk a paprikát és uborkát. (A chips mondjon le!)
Részemről amikor hideg van egész biztos a rendszeres rendelés, melegben meg majd meglátom.
És végre-végre én is kipróbáltam a lila krumplit, perui lilát egészen pontosan.
Megsikáltam, vékonyan felvágtam, és nagyon forró olajban megsütöttem. Kicsit megsóztuk és néztük a meccset.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése