2013. október 12., szombat

“30 nap vackok nélkül” – 13. nap

reggeli:
ropogós rozsos kenyér, sajt, vaj, tea, narancslé
tízórai:
zöldfűszeres túrókrém, tortillachips
ebéd:
burrito (búzatortilla, barnarizs, csirke, zöldségek, sajt, tejföl)
uzsonna:
cserpes meggyes joghurt, cserpes túró rudi
vacsora:
quasedillas (búzatortilla, sajt, kukorica, tejföl, csirke, paradicsom), 1 csík bio tejcsoki

Ma egy kicsit elszúrtam. Lankadt a figyelmem. A búzatortilla összetételét csak este néztem meg, miután összesen hármat megettem belőle. Nem kellett volna feltételeznem, hogy mivel a múltkor a kukoricatortilla oké volt, a tortillachips oké, majd ez is meg fog felelni. Hát rémesen sok dologból áll, egyre emlékszem csak: “nedvesítőanyag: glicerin”. Ehhhhh… ehhez képest a cserpes rudi enyhe elhajlás volt (ott is a mohóság győzött, hisz a joghurtjuk jó, jó akkor a rudi is, ami nyilván sokkal jobb mint a többi versenyző, de most az emberkísérletnél kicsit már határeset).
Szóval bambulásból elrontottam ezt a napot.

2013. október 11., péntek

Kukorica-palacsinta

IMG_9059

Megint EveryDay Food. Most a könyv. A nyári fejezetben van, csöves kukoricát ír (a legtöbb amerikai recept azt használ és nem konzervet vagy mirelitet), persze a konzerv és a mirelit is jó, úgyhogy ehetjük akár egész télen :-).
A könyv szerint 20 perc alatt elkészül. Én fél adagot sütöttem, annak még annyi sem kellett (alább az egész adagot adtam meg).
Egyébként nagyon jó, bekerül az “állandók” közé (a “jujjj mi legyen vacsorára” illetve hétvégén “jujjj mi legyen reggelire” kérdésre adandó válaszokba).

Hozzávalók:

  • 2,25 csésze morzsolt kukorica* (elvileg ez felel meg 3 csőnek)
  • 1/3 csésze tej
  • 1 nagy tojás
  • 1 teáskanál cukor
  • 1/2 teáskanál (azaz 1 kávéskanál) sütőpor
  • só, bors
  • 1/4 csésze kukoricaliszt
  • 1/4 csésze liszt
  • 2-3 evőkanál olaj a sütéshez
  • a tálaláshoz só és tejföl

*ha konzerv, leszűrve, ha mirelit legalább félig felengedve

A hozzávalókat összekeverem, és egy jó nagy serpenyőt közepes lángon felmelegítek (nálam ez 6-os fokozat a 9-ből). A serpenyőbe egy evőkanál olajat öntök, és oldalanként pár perc alatt megsütöm az evőkanálnyi palacsintákat (egy nagyobb – 28-30 cm-es serpenyőben pár adagban meg lehet sütni az egészet). Minden adag előtt egy újabb kanál olajat öntök a serpenyőbe. Ha szükséges, 150 fokos sütőben tartom őket melegen. Sóval és tejföllel tálalom.

Elvileg négy adag, reggelire vagy vacsorára kizárólag ezt fogyasztva szerintem nincs annyi.

2013. október 10., csütörtök

“30 nap vackok nélkül” – 12. nap

reggeli:
sajt, ropogós rozsos kenyér, narancslé, tea
tízórai:
kölesgolyó
ebéd:
currys-almás sütőtökleves
uzsonna:
tea, túrós brownie
vacsora:
waldorf saláta csirkével, dió helyett pisztáciával
pótvacsora:
1 pohár tej

Nem is tudom miféle pillanatnyi elmezavarban döntöttem úgy, hogy jó ötlet olyan süteményt csinálni, amiben kakaópor van. Nem jó ötlet. A reflux kiakad tőle. Ennek Levi a nyilvánvaló nyertese, sokkal több maradt neki.
Nyilvánvalóan nem főztem 3 félét (levest, waldorf salátát és süteményt), maradékok voltak. Hullámokban főzök. Néha 20 perc, néha 2 óra a konyhában. Néha hetekig mindig csak napi 20 perc, mert olyan hangulatom van.
Most miközben ezt írom, épp főzős napom van. Leves, sült csirke készült és még konyhakésszé varázsolok egy adag zöldséget.

2013. október 9., szerda

“30 nap vackok nélkül” – 11. nap

reggeli:
ropogós rozsos kenyér, sajt, tea, narancslé
tízórai:
cserpes meggyes joghurt
ebéd:
sajtos makaróni paradicsommal “dúsítva”
uzsonna:
kölesgolyó
vacsora:
fél adag sajtos makaróni, currys sütőtökleves
desszert:
túrós brownie

A nap felfedése a Cserpes meggyes joghurt – még nekem is ízlik, pedig sosem szoktam ízesített joghurtot enni/venni, és abszolút vállalható az összetevők listája (joghurt, meggy, cukor).
És szuper zöldséges picike Barilla tésztát vettem, 5 perc alatt megfő. Ideális a mac ‘n’ cheese-hez. 2 percig főzöm a sajtmártásban, aztán a sütőben készre puhul. Úgyhogy akár egy fazékban (ha be lehet tenni a sütőbe) elkészülhet az egész. Hmmm… király.
Kicsit unom a kölesgolyót. De nincs jobb ötletem az olcsó - nincs benne vacakság – és csak beszórom egy dobozkába és megvan az uzsonnám témakörben.

2013. október 8., kedd

“30 nap vackok nélkül” – 10. nap

IMG_8305

reggeli:
tea, avokádó turmix (avokádó, tej, egy kiskanál juharszirup, krémes állagú “csoda”)
tízórai:
narancslé
ebéd:
sült csirke csicseriborsóval (öt perc munka, nem viccelek, nagyon tuti)
uzsonna:
stíriai metélt
vacsora:
sült paprika leves, gyökérkenyér, házi pesto, paradicsom
este:
sör (“sörike”, mert csak 3 dl), zabpelyhes csokoládé

Egyharmad. Repül az idő. Eddig sima ügy.
Mondjuk ha nem lenne az emberkísérlet, akkor reggel az avokádó turmix tetejére szórtam volna egy kis gabonapelyhet. És nyilvánvalóan túllennék már pár adag Dolce Gusto-s forró csokoládén (annyira szerintem nem gáz az összetétele, de most inkább nem). De eddig tartom magam simán az elhatározáshoz. Azt hiszem ha vége lesz, hotdoggal fogok ünnepelni. Azt érzem a “legsürgetőbbnek”.

Az egyébként nagyon jó, hogy uzsonnára meg tízóraira már 10 napja nem ettem semmi vackot, és esténként nem majszolok jégkrémet (na annak sokkal elborzasztóbb az összetevő-listája, mint a forró csokinak). Ezt a jó szokást a későbbiekben is meg kellene tartani.

2013. október 7., hétfő

Körtés-sajtos melegszendvics

Valami jóféle kenyérből vágok pár szeletet, megkenem olajjal, és forró sütőben pár perc alatt megpirítom. Pakolok rá pár szelet körtét, morzsolok egy kis kékpenészes sajtot, és pár percre visszarakom, hogy a sajt megolvadjon. Végül csurgatok rá egy kis mézet.
Ennyi. Igazán szuper vacsorára.

“30 nap vackok nélkül” – 9. nap

reggeli:
gombás-sajtos omlett (most hogy kiderült, hogy szeretjük az omlettet, Levi meg hajandó megsütni…), tea, narancslé
ebéd:
sültpaprika leves, stíriai metélt
vacsora:
guacamole, tortillachips
esti nasi/pótvacsora:
stíriai metélt

Ez a menü szombaton volt, két nap késéssel osztom meg a dolgokat a blogon (szerencsére hétfőnként nem érek rá hosszas tésztanyújtogatásokra). Látszik, hogy szombat az én főzős-napom. Ilyenkor szoktam nekiállni melósabb ebédeknek, hétvégi uzsonnára-való süteményeknek. A stíriai az ebből a szempontból “multifunkciós” volt, mert a vasárnap délutáni uzsonna is kijött az adagból (a 2 személyes háztartás előnyei :-)). Vasárnap aztán 5 perces ebéd készült. Hogy kipihenjük a fáradalmakat. Mert vasárnap a lustálkodós napunk. Meg amúgy is, el akartam már használni az itthon kerülgetett csicseriborsó konzervet.

2013. október 6., vasárnap

“30 nap vackok nélkül” – 8. nap

reggeli:
narancslé, tea, ropogós rozsos kenyér, padlizsánkrém
tízórai:
kölesgolyó
ebéd:
pesto-s tészta (házi pesti, teljes kiőrlésű tészta, nyers paradicsom, mozzarella)
uzsonna:
csokis-zabpelyhes keksz
vacsora:
”kukoricapalacsinta” (húúúú nagyon jó, jön majd a receptje)
esti nassolás:*
1 csík bio tejcsokoládé, 2 ropogós rozsos kenyér, éééés végre elfogyott a padlizsánkrém.

*igazából nem a nassolás a jó szó rá, alapvetően nem szoktam este enni a filmnézéshez/meccshez. Csak azért mert a kanapén üldögélek, nem kell ész nélkül tömnöm magam. Nem vagyok ilyen kényszeres evő. Akkor van “nassolás”, ami igazából” pótvacsora”, ha annyira éhes vagyok, hogy kizárt hogy a családi békét megőrizve kihúzzam reggelig.

A mai nap pozitív hozadéka (azon kívül, hogy véééégre elfogyott a padlizsánkrém – hiába no, nem vagyok monotónia-tűrő), hogy házi pesto került a tésztára. Ez nyilván szégyen gyalázat, meg milyen foodie az ilyen, de nekem a pesto az az étel, amit akkor kapok elő, ha se ötletem, se kedvem sokat főzőcskézni. És még pénztársa-barát is. Csak annyi tuningolást szoktam elvégezni, hogy hozzákeverek némi összevágott, kimagozott paradicsomot. Mert zöldség az kell. Sok. Öt egység egy nap meg minden.
De most emberkísérlet van, ami jár némi változtatással. És azon kívül, hogy így teljesen ellenőrzött volt a pesto összetétele, még teljesen olajos mag-mentes is lett. Ami nyilvánvaló csalás az eredeti recepthez, de nálunk fontos. A bolti pestok kb. 2 %-os olajos mag-tartalma nem szokott probléma lenni, de itthon inkább kihagyom. 2% minek, többet meg úgysem rakhatok. Kétfélét pedig nem fogok csinálni.

Spenótos pite

pite.jpg

Megint EveryDay Food és Sarah Carey. Annyira jókat főz. És annyira gyorsan elkészülnek az ételek, amiket főz. És így még én is megeszem a spenótot. Mondjuk az már egy ideje világossá vált, hogy a nagyra nőtt spenót elég rossz, és a legrémesebb ami a spenóttal történhet, az a spenótfőzelék. Szétfőzött, szétturmixolt, rémesre fűszerezett (pedig szeretem a fokhagymát) borzalom. És vesszen minden, amiben beáztatott kenyér van. Brrrrrr még ha nem én csinálom, csak tudom, hogy benne van, akkor is kizárt.
De ez nem ilyen, mirelit leveles spenótból 10 perc alatt össze lehet rakni, aztán csak türelmesen ki kell várni amíg megsül.

Hozzávalók:

  • 1 nagy vagy 2 kis tojás
  • 5 dkg feta
  • 1 hagyma
  • 15 dkg ricotta
  • 10 dkg spenót – fagyasztott leveles felengedve és kinyomkodva (és utána kimérve) vagy friss összevágva, megpárolva és kinyomkodva/lecsöpögtetve (és utána kimérve!)
  • só, bors
  • 3 réteslap
  • olaj

A hagymát apróra vágom, és egy kevés olajon üvegesre párolom. Összekeverem a spenótot, a ricottát, a tojást, a morzsolt fetát és a hagymát. Sózom, borsozom, és egy sütőtálba kanalazom. A réteslapokat megkenem olajjal, és kicsit “összegyűrve” egyesével a spenótos töltelék tetejére teszem.
Előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöm, amíg a réteslap megpirul a tetején (kb. 25-30 perc).

2-3 adag lesz belőle.

Én a maradék réteslapokat 3-3 csíkra vágtam, elosztottam rajtuk a maradék ricottát, melléraktam egy kis összevágott tejcsokoládét, feltekertem és megsütöttem. Afféle ricottás-csokoládés minirétes lett belőle.

2013. október 5., szombat

“30 nap vackok nélkül” – 7. nap

reggeli:
tea, narancslé, ropogós rozsos kenyér, padlizsánkrém (tényleg nagyon sokat csináltam, ennél azért egy fokkal változatosabban szoktam reggelizni)
tízórai:
csokis zabpelyhes keksz
ebéd:
saláta, krumplifánk
uzsonna:
kölesgolyó
vacsora:
melegszendvics – gyökérkenyér, kéksajt, körte (majd jön a blogra!)
esti nasi:
kesudió

Végre sikerült ehető kenyeret venni, csináltam is belőle szuper körtés-kéksajtos melegszendvicset – nagyon jó lett, mondjuk nálunk nagy kedvenc az összes sajt-gyümölcs párosítás (meg a sajt-chutney is nassolnivalónak valami jobbféle sós kekszen).
Az azért igényel némi kitérőt (és anyagi extra ráfordítást), hogy gyökérkenyeret, bio majonézt, meg bio csokoládét vegyek, de eddig a tegnapi kenyér-vitát leszámítva megy minden mint a karikacsapás.

2013. október 4., péntek

“30 nap vackok nélkül” – 6. nap

reggeli:
ropogós rozsos kenyér, padlizsánkrém (kicsit sok padlizsánkrémet csináltam…)
tízórai:
narancslé, csokis keksz
ebéd:
coleslaw, kefirben pácolt, corn flakes-ben megforgatott csirke, sütőben sütve
uzsonna:
keksz, alma, paprika (na nem egyszerre, szépen sorban a délután folyamán)
vacsora:
krumplifánk

Jégkrém és hotdog. Ez az én két gyenge pontom azt hiszem.

2013. október 3., csütörtök

“30 nap vackok nélkül” – 5. nap

reggeli:
tea, narancslé, ropogós rozsos kenyér, padlizsánkrém
tízórai:
kefir
ebéd:
rizs + gorgonzolás-körtés csirke
uzsonna:
kölesgolyó
vacsora:
sajtos omlett, paradicsom, 1 csík bio tejcsokoládé

Na megvolt az első nehézség, és az első (éhes vagyok tehát hisztis) vita is lezajlott. Mert nekem prekoncepcióim voltak a vacsorával kapcsolatban. Kenyeret akartam enni. Olyat, amiben nincs mindenféle ki-tudja-micsoda. Úgyhogy gyökérkenyeret akartam venni, mert azt állítják magukról, hogy nem használnak adalékokat. Persze pont nem volt a Sparban. Na ez generálta a vitát, hogy mi-a-fene-legyen vacsorára, illetve bepattanjunk-e a kocsiba és tartsunk-e kenyérvadászatot. Végül nem tartottunk. Levi sütött omlettet. ami persze tök jó, csak alapvetően nem tojásos-hangulatban voltam, hanem kenyeres-kéksajtosban. És ha éhes vagyok és nem kapom meg, amit akarok, hisztis leszek. És ez tudom, hogy rémes, de akkor is. Annyira alapdolgokat nem lehet itt beszerezni a kétszáz méterre lévő abc-duóban (spar és Tesco express), hogy a hajamat tépem ki.

Egyébként nyilván 2x fényesebb a hajam mint eddig és egy levegővel futok fel a tizedikre.

2013. október 2., szerda

“30 nap vackok nélkül” – 4. nap

reggeli:
tea, narancslé, ropogós rozsos kenyér, padlizsánkrém
tízórai:
kölesgolyó
ebéd:
bolognai ragu, tészta
uzsonna:
meggyes pite
vacsora:
almás császármorzsa

Vettem bio majonézt, nálam simán átment a rostán, az összetevők alapján (Bio napraforgó étolaj (80%)*, Bio pasztőrözött tojássárgája (7%)*, Ivóvíz, Bio ételecet*, Bio nádcukor*, Étkezési só), meg ízre is.
Ha nem lenne az “emberkísérlet” biztosan ittam volna este egy Dolce Gusto forró csoki. És szerintem elmajszoltam volna egy jégkrémet. Vagy kettőt.

2013. október 1., kedd

2013. szeptember 30., hétfő

“30 nap vackok nélkül” – 2. nap

pite.jpg

reggeli:
körtés smoothie (körte, narancslé, görög joghurt), earl grey (továbbiakban: tea)
ebéd:
spenótos pite, ricottás-csokoládés minirétes (bio tejcsokit használtam)
uzsonna:
tortillachips (kukoricaliszt, olaj, só), hagymás dip
vacsora:
ropogós rozsos kenyér, hagymás dip, paradicsom

Amit nem írtam, mert nekem triviális, de másnak nem feltétlenül az: nem használok se leveskockát (egyéb furcsaságokról, mint pörköltkocka meg ilyenek nem is beszélve), se vegetát. Igénytelen felesleges vacaknak tartom mindkettőt. Nem kell nekem ízfokozó meg tartósítószer meg egyeníz. Ha egy recept alaplevet ír, akkor a dm-ben kapható bio leveskockával oldom meg (bio-csirke, bio-zöldségek vannak benne, ízfokozó, színezék, tartósító és egyebek nincsenek), egyébként meg minek.
Nálunk nincsen margarin, és kólát csak nyáron, és ritkán.
A táplálkozási naplóban alulreprezentáltak az innivalók, mert csak a következőket iszom: víz, 100%-os narancslé, édesítetlen tea, és minimális tejeskávé.

2013. szeptember 29., vasárnap

Csirkés taco

IMG_9043

Az egyik Sarah-videóban láttam hasonlót, de vele ellentétben én nem bírom a csípőset, úgyhogy kicsit megszelídítettem a fűszerezést.

Hozzávalók:

  • lágy kukoricatortilla (kisméretű, nekem 12 darab volt a csomagban)
  • csirkemellfilé, szeletekre vágva (40-50 dkg)
  • retek (2 csomó)
  • újhagyma (1 csomó)
  • olívaolaj
  • 1-2 lime (attól függ mennyi leve van)
  • taco-fűszerkeverék
  • só, bors
  • 1-2 avokádó

A retket és az újhagymát vékonyan felkarikázom, egy tálban összekeverem egy fél lime levével, 1-2 kanál olívaolajjal és egy kevés sóval. A maradék lime-levet egy másik tálban összekeverem 2 kanál olajjal és 1-2 evőkanál taco fűszerrel. Belerakom a húst, és kb. 10 percig állni hagyom.
Grillen vagy grillserpenyőben átmelegítem a tortilla-lapokat, és tálalásig konyharuhába csomagolom. Oldalanként pár perc alatt megsütöm a húst. A húst csíkokra vágom, az avokádót megpucolom. A tortillalapok közepén villával szétnyomok egy kis avokádót, rápakolok pár csirkehús-darabot, és kanalazok rá a retek-salátából.

nálunk 3 taco volt az adag, úgyhogy ez 4 személyes adag. Ha nincs kéznél avokádó, egy kanál tejfölt lehet kenni a hús alá.

“30 nap vackok nélkül” – 1. nap

reggeli:
2 ropogós rozsos kenyér, vaj, sajt, uborka, narancslé
tízórai:
kölesgolyó (köles, földimogyoró, kukoricadara, olaj, só)
ebéd:
csirkés chowder (raguleves, én főztem)
uzsonna:
kefir
vacsora:
egy “pain au chocolat” a “á table!”-ben (optimista vagyok ezzel kapcsolatban, hogy lisztből, vajból, tojásból volt, állományjavítók és hasonlók nélkül)
és egy tejeskávé a Starbucks-ban (se cukor se szirupok, csak kávé és csak tej),
és otthon a maradék leves

Délután volt egy éhenhalok-mélypontom, amikor rendes esetben lementem volna a boltba szerezni valami ennivalót, de ismerve a felhozatalt, ez most kb. még egy kefir lehetett volna, amihez nem volt kedvem, úgyhogy éhesen dolgoztam. Este pedig a Starbucks-ban, ha akartam volna se választhatom a Pumpkin Spice Lattét, mert ki tudja mi van a szirupban, amit használnak. De “szerencsére” nem szeretem. :-)

2013. szeptember 28., szombat

“30 nap vackok nélkül”

Kitaláltam magamnak egy “emberkísérletet”, aminek nyilván én leszek az alanya, mert kicsit elegem van magamból, hogy (leginkább) uzsonna és tízórai címszóval mennyi vackot vagyok képes elpusztítani.

Úgyhogy most 30 napon át nem fogok feldolgozott szarokat enni. Ez dióhéjban az elhatározás. Azaz semmi hamburger, smarties, pogácsa a büféből és hasonlók.

Nyilvánvalóan nem fogok kenyeret sütögetni magamnak, meg tésztát gyúrogatni, az ilyen magamnak kitalált csacskaságokon kívül van ezer dolgom, és amúgy sem kívánom az egész napot a konyhában tölteni. Úgyhogy vannak dolgok, amik “beleférnek”: bio majonéz, bio ketchup, száraztészta, bio csokoládé, ropogós rozsos kenyér… ezeknek majd megosztom az összetételét. Meg azokat is persze, hogy miket főztem/ettem, és mikor volt olyan, hogy húúúúú most ettem volna valami gagyiságot, de nem (t)ettem.

2013. szeptember 25., szerda

Limoncello-s kuglóf

Már háromszor vagy négyszer készítettem, úgyhogy abszolút megkapja a “bevált” jelzőt. Egy kis keverem-kavarom, némi csokoládé a tetejére, és kész is a tökéletes őszi hétvégi uzsonna. Meg ugye a kedvenc főrendem mellé (Earl Grey, nyilván), meg egy jó focimeccs (a gyengébbek kedvéért: a Juve lefocizza az aktuális ellenfelét és nagy gólkülönbséggel nyer).

Hozzávalók:

  • 3 közepes tojás (vagy 2 nagyon nagy)
  • 11 dkg puha vaj
  • 1/3 csésze cukor
  • 1/3 csésze limoncello
  • 1,5 csésze liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1/3 csésze tej
  • 1 bio citrom reszelt héja (ha van kéznél, nekem sosincs)
  • a forma kikenéséhez vaj + morzsa/liszt a kiszóráshoz
  • a tetejére (ét)csokoládé + dekorcukor

A vajat habosra keverem a cukorral, majd belekeverem a limoncellot, és egyenként beledolgozom a tojásokat. A lisztet összekeverem a sütőporral (és a citromhéjjal, ha van) és a tejjel felváltva több adagban a tésztához adom. Egy kisméretű (18 cm-es) kuglófformát kivajazok, kiszórok morzsával, és a sütőt előmelegítem 180 fokra. Belekanalazom a tésztát, elsimítom a tetejét, és kb. 30 perc alatt megsütöm.
Miután félig kihűlt, kiborítom egy tálra, csurgatok rá némi (kb. 8 dkg) olvasztott csokoládét, megszórom dekorcukorral, és megpróbálom megvárni, hogy a csokoládé teljesen megdermedjen.

18 cm-es kuglóf lesz belőle.

2013. szeptember 19., csütörtök

Sültpaprika krémleves

A heti Zöldségkosárban jött egy csomó kápia paprika, amivel valamit kezdeni kellett, mert ahhoz sok volt, hogy reggelire szendvics mellé elmajszoljam (azt hiszem 13 darabot kaptam…). Mandy küldte Zamat és Illat linkjét, hogy próbáljam ki ezt a levest… Jó sok blog összefonódása, mi?
A leves egyébként nagyon jó, biztosan előveszem majd a receptet, ha megint paprika-krízis lesz. :-)

Hozzávalók:

  • 6-7 kápia paprika (vagy kaliforniai)
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál vaj
  • 6 dl alaplé (zöldség, esetleg csirke)
  • 1 teáskanál kakukkfű
  • só, bors
  • 3 evőkanál tejszín
  • a tálaláshoz: paprikakockák, sajt, friss kakukkfű

Forró (200-220 fokos) sütőben, 2-3x megfordítva addig sütöm a paprikát, amíg felhólyagosodik és helyenként feketére sül a héja. Forrón zacskóba teszem, bezárom a zacskó száját, és pár percig hűlni hagyom – a gőzben a héj elválik a hústól, sokkal könnyebb lesz majd meghámozni.
A paprikákat meghámozom, kimagozom,  felszeletelem, átforgatom a felhevített vajon. Hozzáadom az áttört fokhagymát, 1-2 percig együtt sütöm, majd felöntöm az alaplével, beleszórom a kakukkfüvet és 15 percig főzöm.
Összeturmixolom, közben hozzáadom a tejszínt, ha szükséges sózom, borsozom és azonnal tálalom.

nekem ebből 2 adag lett (igaz fedő nélkül főztem, úgyhogy az alaplé egy része elpárolgott).