2010. december 8., szerda

Meggyes-mákos benyomott keksz

Még mindig thumbprint cookie :-) és még mindig nem untam meg. Van még pár kombináció a fejemben ezügyben. Ms Poppy közzé tett nemrégen egy felhívást, hogy süssünk-főzzünk könyvből.

Én meglehetősen gyakran szoktam könyvből/alapján alkotni. Aztán persze a legritkább esetben tartom be az utasításokat a-tól z-ig. Nem vagyok az a fajta, aki megáll 12-kor a hűtő előtt, hogy akkor mi is legyen az ebéd. Sőt igazából még szemlélődőként is idegesít ez kicsit. Négy négyzetméteres konyhával, pult alatti hűtővel (benne a 19 literes fagyasztóval) nem halmoz fel az ember friss cuccokból túl nagy mennyiséget, hogy jajj majd lesz belőle valami. Van azért pár előnye a kis lakásnak, rendet kell tartani (szerintem ebben nagyjából jók vagyunk), mert nincs hova elsuvasztani a dzsuvát – éppen csak nem látszik az ágyból a mosatlan edény a mosogatóban. Szelektálás, nincsen pince/tároló/gardrób stb. ahol a sok semmirenemjódeeltesszükmerthátha szarságot lehet kerülgetni. (Mondjuk anyám a 150 m2-en is nagy kidobó, nyilván számítanak a gének is.) És végül, ami a kiindulópont volt, rendszer kell a főzésben és a vásárlásban. Heti egy nagybevásárlással és részletes menütervvel nyomjuk, és meglehetősen jól beválik a dolog. És ehhez nekem kell a szakácskönyv armada.

Ezt a kekszet Lajos Mari 66 adventi sütemény című könyve alapján sütöttem, néhány változtatással. A lekvárt sütés előtt beletettem a mélyedésekbe (és szilva helyett meggyet használtam), valamint kisebb adag tésztával dolgoztam (a csökkentett mennyiséget fogom megadni). Több dolgot is megsütöttem már a könyvből, nagyrészt linzereket, de ebből tanultunk meg anyámmal piskótatekercset sütni. Klasszikusok vannak benne a narancsos fatörzstől, aprósüteményeken, habcsókokon át karácsonyi kelttésztákig. Szerintem hagyományos karácsonyi sütiskönyvnek kiváló.

Hozzávalók:

  • 25 dkg vaj
  • 10 dkg vaníliás porcukor
  • 10 dkg darált mák
  • 30 dkg liszt
  • 1 tojás
  • meggylekvár

A puha vajat habosra keverem a cukorral, majd beledolgozom a  tojást. (a vajpuhításra rá szoktam kicsit segíteni a mikróban). Néhány részletben belekeverem a lisztet és a mákot, és kb. 30 percre beteszem a hűtőbe. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, és a sütőt előmelegítem 180 fokra. a masszából kis diónyi golyókat formázok, a tepsibe teszem, kicsit ellapítom és az ujjammal mélyedést nyomok beléjük. Sütés közben nőni fognak, legyen köztük elég hely (a maradék tésztát mindig visszateszem a hűtőbe). egy kiskanállal lekvárt teszek a mélyedésekbe és kb. 20 perc alatt megsütöm a kekszeket.

kb. 2,5 tepsinyi lesz belőle.

5 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon finom lehet

Ms. Poppy írta...

Én az ilyesfajta kekszeket ökörszemnek hívom, de ez csak nevezéktan kérdése.:) Mellesleg a fenti példány számomra eszményi: benne van minden, ami szeretek, legalábbis egy része.
Örülök, hogy csatlakoztál te is!
Abszolút igazad van a felhalmozásról írtakban, én is kis helyen élek. Van előnye is, meg hátránya is, s noha a hűtőm nem sokkal nagyobb, én sem vagyok híve a felhalmozásnak, és tényleg a tervezés a legjobb ellenszere.

Mézigörl írta...

Nagyon tetszik, gusztaaa! Kipróbálom! Ez a Lajos Mari könyv már régóta vágyaim tárgya! :))

Kata írta...

mák és meggy...remek kombináció, nekem is bejön! nagyon guszták!

Névtelen írta...

Ma elkeszult, nagyon finom, ez lett az egyik karacsonyi aprosuti! Koszonom a receptet, boldog unnepet!