reggeli:
alma, görög joghurt, zabpehely, juharszirup (ilyen formában), narancslé, tea
tízórai:
zöldfűszeres túrókrém, tortillachips
ebéd:
paradicsomszószos spagetti
uzsonna:
kaukázusi kefir
vacsora:
almás császármorzsa
Bírom ezt az almás császármorzsa-“dolgot”, két legyet egy csapásra: ‘mi legyen a vacsora?” és “mi legyen az almákkal?”. Jah igen, mert mostanra nyilván mindenkinek nyilvánvaló aki olvassa ezt a sorozatot, hogy mi nem vagyunk olyan kenyér+párizsi+egy darabka paprika = szendvics = vacsora népek.
Levi nem eszi pontosan azt mint én (velem ellentétben ő gabonapelyhet vagy szeletelt kenyeret szokott reggelizni és szereti a halakat meg a rákot), de a felvágott nála is ritkán fordul elő az étrendben. Bármi lehet benne, meg amúgy is. Nem vagyunk szendvicsezős-népek - persze ki mit hív szendvicsnek, ha kimondjuk a nyilvánvalót, hogy a tesco-s vizes zsemle párizsival nem szendvics, hanem kényszermegoldás, és valami jobbfajta péksüteményben valamilyen izgalmasabb krém, zöldségek, saláta az meg szendvics, akkor végülis szeretjük a szendvicset (de nem naponta kétszer). Nem mintha ez lett volna a fő párválasztási szempont, de a húsleves, a lecsó és a napi kétszeri felvágottas-sajtos kenyér mindkettőnknél a “jajj-nemár” kategória.
Úgyhogy vacsorára vagy az megy ami a másnapi ebéd lesz (portion control!), vagy ilyen egyszerű dolgok, mint az almás császármorzsa, vagy omlett, vagy kukoricapalacsinta…
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése