Erdélyi túra – 3. rész

És akkor jöjjön mindenféle egyéb, ami eszembe jutott a kis túránk alatt. Rengeteget autóztunk, rengeteg helyen jártunk, úgyhogy nem egy hely/város alapján mondok véleményt (meg véleménye mindenkinek lehet :-)).

Lesz mindenféle, jó is, rossz is, ahogy itt is van jó is rossz is, van ami ebben az országban működik jobban, van, ami Romániában.

Ami az autókázás szempontjából mindenképp fontos dolog, kicsit olcsóbb a benzin, mint nálunk. Jelen állás szerint abszolút nem érdemes a határ előtt még jól telerakni a kocsit magyar benzinnel, a határ után ugyanazt olcsóbban meg lehet kapni, a nagyobb kutaknál lehet kártyával fizetni, a bank középárfolyamot használ, ami jobb, mint készpénzben fizetni.

Ha már kocsik, csak tapasztalt, rutinos sofőröknek ajánlatos a vezetés. Elég gyakran rámásznak az emberre az országúton, akár jobbról is előznek, előzés után az utolsó pillanatban mennek vissza a sávjukba. És ennek megfelelően elképesztő füst jön egy csomó autóból, amikor odalépnek a gázra. Nem árt megtanulni, hol van a belső levegő keringető gomb, nekünk kellett párszor. Az utak minősége is teljesen változatos, és néhol jobban is ki lehetnének táblázva a körforgalmak. (Jellemzően csak előttük van egy tábla, hogy melyik kihajtó mi, nincs minden kihajtónál újra kirakva, hogy arra mi van, mint nálunk). És kell legyen az autóban poroltó, láthatósági mellény, és ha nem saját kocsit vezetünk, akkor az autóklubnál beszerezhető meghatalmazás (300 egységért állítják ki, egy évig érvényes, és állítólag már belföldön is erősen ajánlott a megléte).

És olcsó a parkolás.

Kutyák. Elképesztő mennyiségű kóbor kutya van az erdőkben, ezért aki sokat akar kirándulni, esetleg kempingezni, annak ajánlott beoltatni magát veszettség ellen (igen, megelőző oltás is van belőle). A városokban viszont alig látni kutyát, ennek megfelelően nincsenek is tele kutyaszarral, ami Budapest után mindig mindenhol felüdülés. Egyszerűen utálom ebben a városban, hogy nyáron elképesztően büdös (újabban már csatornaszag is van a kutyaszar-szag mellé és a sarkon van egy köcsög, aki az udvaron rohasztja a ringlót, úgyhogy nálunk bejön még mellé a cefreszag is), és folyton a lábam elé kell merednem és ugrálnom, nehogy “baleset érjen”.

Egészségügy. Na ebben azt hiszem mi vezetünk. Én vagyok akkora mázlista, hogy már a vasfüggöny leomlása előtt beoltottak rubeola-mumpsz-kanyaró vakcinával, de aztán nálunk is sikerült ezt néhány év alatt kötelezővé tenni. Ráadásul ha valaki gyereket akar/terhes lesz, egy vérvétellel megnézik van-e rubeola antiteste, és ha nincs, gyorsan beoltják. Nos Romániában még a régi módszert használják, ha terhes nő környezetében rubeolás megbetegedés van, abortálják a magzatot. 2011-ben!!!!

Szemét. Na ebben is súlyosan alulmaradunk, mint a városi kutyatartásban. Rengeteg szemetes van mindenhol, és láthatóan használják is, mert nem volt egyik város sem agyonszemetelve. Se csikkek, se zacskók se egyebek (ellentétben nálunk ugye… már a szelektív hulladékgyűjtő is úgy néz ki, mint egy 365 napos lomtalanítás). Kánikulában néha elsétálunk shake-ért éjjel, és hazafelé egyszerűen nincs hol kidobni a poharat a több mint 2 km-es úton, ami sűrűn lakott, néhol lakótelepes részen vezet át. Hosszú 100m-eken vinni kell az üres poharat, mire meg lehet tőle kulturáltan szabadulni.

Napenergia. ebben is vesztésre állunk. Nagyon sok házon látni napkollektort (az a meleg vizet csinálja, a napelem meg az áramot).  Oké a legprimitívebb rendszert használják a legtöbben – azaz a nap direktbe a fürdéshez használt vizet melegíti fel, ezért van a kollektor mellett kint egy tartály is, a fejlettebb rendszer a hőt átadja egy hőcserélővel, azzal fagypont alatt is használható, mert a házon kívül fagyálló kering, nem csapvíz –, de akkor is, használják!!!

Mindenhol elfogadták hugi diákigazolványát (ott is, ahol román volt a pénztárosnő). Én meg persze elfelejtettem elvinni az enyémet.

És sokkal jobb a kaja, mint nálunk :-)

Meg aki szeret kirándulni, annak nyilván élmény a sok hegy. Hát én nem szeretek. És jut eszembe kell szereznem valami gyógyszert a szerpentines rosszullét ellen. Arcon végképp nem áll jól a zöld szín.

Van sok tehén, ennek megfelelően helyi sajtok, házi tej, és szuper zsíros tejföl. Éljen a  tejzsír! Meg juh- meg bivaly tejből készült telemea. Azt hiszem egyébként, hogy sajt-ügyen iszonyatosan le vagyunk csúszva. Mondjuk vízből tényleg nagyon nehéz trappistát csinálni.

Na mi ez? Vonóvas. Összetartja a házat. Mint most a koszorú a fal tetején. Építészképzős fun-fact: egy rosszkor lerakott keményfa parkettával le lehet rombolni egy házat, szét tudja feszíteni a falakat.