Gofri V.–“fitness gofri”

Próbálkozom megbarátkozni a teljeskiőrlésű liszttel, de nem megy, persze tök egészséges meg csupa rost, meg lassan emeli a vércukorszintet, de nevezzük nevén a gyereket, egyszerűen szar rossz íze van. Mondjuk szerintem nem is a heti pár szem keksznek vagy muffinnak kell roppant egészségesnek lenni, hanem annak, amit közben megeszünk (ez ügyben pedig szerintem jók vagyunk), úgyhogy a sütemények reformosításánál továbbra is megmaradok annál a határnál, ami még nem megy az élvezet rovására.

A legújabb kísérletem: kevert tésztákban (és lehet, hogy omlósban is, ezt még nem döntöttem el), a liszt harmadát-felét lecserélem zabpehelylisztre. Ami nem más mint aprítóval finomra darált zabpehely (de egyébként készre darálva is árulják). A téma tudorai szerint mindent meg lehet belőle sütni, csak némi sikért kell hozzáadni, mert az a búzával ellentétben nincs a zabban.

Elvileg csökkenti a vér koleszterin és trigliceridszintjét, lassabban emeli a vércukorszintet, sok élelemi rost van benne és magas az E-vitamin és fehérje tartalma.

Eddig két próbán vagyok túl, a zabpelyhes kekszen nem változtat semmit, hogy a finomliszt 100%át zablisztre cseréltem, és a sima gofritésztában a liszt felét cseréltem zablisztre. Ízben, színben teljesen minimális a változás, a sütés elején párszor ki kellett kenni olajjal a gofrisütőt, mert a sima tésztánál kicsit jobban ragadt.

Recept itt, a liszt felét zabpehelylisztre cseréltem és nádcukrot használtam.

A tetejére pedig kevés nádcukorral édesített 0%os görög joghurt és meggy került.