Szerintem legalább 10, de lehet, hogy inkább 15 éve nem ettem túrógombócot. Volt ugyanis két nagy problémám vele, a gríz erőteljes jelenléte, és a pirított zsemlemorzsa a külsején, ez utóbbi azon kívül, hogy nem tetszett, állandó gyomorégést okozott. Szóval hanyagoltam a dolgot eddig, most azonban feléledtek bennem a házastársi “kötelességek”, és ha már halat rendszeresen (majdnem hetente) készítek, holott a szagát is utálom, igazán összedobhatnék egy túrógombócot. Igazából a halat általában nem én csinálom, mivel hozzányúlni sem szeretek, hanem irányítom Levit, hogy mit csináljon vele (vedd ki a fagyasztóból, tedd a tepsibe, tegyél rá fűszert, tedd be sülni jellegű dolgok ezek 90%-ban). Szóval gombóc, nem volt kedvem kétfélét főzni, úgyhogy megpróbáltam magamhoz igazítani a receptet. Sikerült. Kevesebb gríz, a fölös nedvesség egy részét kekszmorzsa szívja magába, és az én adagomon zsemlemorzsa helyett kókusz. Már csak az a kérdés, hogy ez miért nem jutott előbb eszembe.
Hozzávalók:
- 50 dkg zsírszegény túró
- 3 tojás
- 2-3 csapott evőkanál cukor
- 1 csomag vanillincukor (nem akartam vanília-kivonattal hígítani)
- 10 dkg gríz
- darált háztartási keksz
- vaj
- zsemlemorzsa
- kókuszreszelék (lehetőleg nagyobb szemű)
A tojásokat szétválasztom, a sárgájákat összekeverem a túróval, a cukorral, a vanillincukorral és a grízzel, majd pár órán át állni hagyom. Egy teflonserpenyőben szárazon megpirítom a kókuszreszeléket, átteszem egy mélytányérba, majd vajat olvasztok, megpirítom benne a zsemlemorzsát, és a pirított zsemlemorzsát is átöntöm egy mélytányérba. A tojásfehérjéket habbá verem, belekeverem a túróba, majd annyi darált kekszet adok hozzá, hogy formázható massza legyen. Egy fazékban enyhén sós vizet forralok, és 5-6osával megfőzöm benne a gombócokat (kb. diónyi golyókat formáztam, a főzési idő pedig, amíg feljönnek a víz tetejére plusz 1 perc). A leszűrt gombócok felét-felét megforgatom a zsemlemorzsában ill. a kókuszban. Enyhén cukrozott tejföllel kínálom.
3-4 fős adag.
5 megjegyzés:
A gombocok sokkal finomabbak ha darat cukrozott dioban hemperegnek. :)
ezt a kókuszos dolgot kipróbálom... :)
egyébként meg lehet, hogy szentségtörés, de én lekvárral eszem a túrógombócot, a cukrozott tejfölért nem vagyok oda
Szia Lilla ! Én a magam részéről a pirított darára szavazok akár barátfüléről, akár szilvás gombócról, akár túrógombócról van szó. Zsemlemorzsába forgatni az olyan szentségtörés. :-)
Üdv: Hajadonna
én a pirított daráról most hallottam először a rémes darás tésztán kívül. hú azt is de utálom, te jó ég. igazából sehogy sem szeretem a darát, csak túrós ételekben ha kevés van akkor muszájból eszem meg.
vicces hogy mindenki máshogy szereti a túrógombócot :-)
Pedig a dara nagyon finom gyümölcsmártással és főtt hússal is ! :-)
Üdv: Hajadonna
Megjegyzés küldése