Jöjjenek mondjuk az ennivalók :-) Bár nekem az étkezés ez túl sok újdonsággal nem szolgált, hiszen gyakorlatilag ezeken az ételeken és ezeken az ízeken nőttem fel. Ennek megfelelően 1-2 dologban a magyarországi ételek és közízlés még mindig a “nem finom” és a furcsa kategória. Pedig budapesti gyerek vagyok, lenyomtam 2 év óvodát és talán összesen 3 év iskolai menzát, de megszokhatatlanok bizonyos dolgok. Itt viszont nekem való szinte minden (jééééj, kivéve a zöldbabot*, mert az abszolút nemszeretem zöldség).
Akkor miket ettünk – minden szálláson kaptunk reggelit és vacsorát is, egyszer ettünk napközben egy étteremben, amúgy perecet meg kürtőskalácsot vettünk utcai árusoktól, ja és egyszer pisztrángot a Hargitán. Nem nagyon fényképeztem, ahhoz általában túl éhes voltam, úgyhogy szöveges beszámoló jön:
- zöldbableves (jól nevelt kislány vagyok, ettem a levéből) – kicsit rózsaszín, de nem a paprikától, hanem paradicsomtól, savanykás, tejföl tutira jócskán van benne, de lehet, hogy citromlé/ecet is
- húsleves – ez szerintem kb. ugyanolyan mindenhol
- rántott hús – sokkal jobb rántott húst ettem Erdélyben a “falusi turizmus” (gondolom így kell ezt hívni) keretein belül, mint nálunk az ún. éttermekben (szerintem mindenki tudja, hogy kb. melyik kategóriára gondolok) Még mindig kívánok egy jó borjú bécsit, a megfelelő hely felhajtása folyamatban van.
- padlizsánkrém – nem állítom, hogy csak ezért mentem, de… anyám mindig azzal jön, hogy Erdélyben még jobb a padlizsánkrém, mint az övé, de ez nincs így. ÉPP UGYANOLYAN ZSENIÁLIS. Szerintem azért ízlik neki jobban, mert nem neki kell megcsinálni.
- mindenféle házi lekvárok (kezdve a 3x passzírozott csipkebogyóval): Levi szerint egyik jobb volt mint a másik.
- töltelékes káposzta – a savanyúság allergiámmal jól jött, hogy nem savanyú káposztából főzik, az egyik vegyes húsból készült, volt benne füstölt hús is, ez volt a “masszívabb”, a másik inkább az anyáméra hasonlított, ez volt a finomabb. Nincs ebben sem pirospaprika, van viszont egy kevés paradicsom, a töltelékeken kívül csak minimális lé, kapor és szuper sűrű tejföl.
- csorba – egy újabb savanykás leves, általában húsgombóccal, zöldséggel, lestyánnal. Elvileg korpaciberével (erjesztett kenyér azt hiszem) savanyítják, de itt már betört kicsit az élelmiszeripar, és egy “bors magic” nevű por kerül bele. Ebben különböző fűszerek (legfőképpen lestyán) és citromsav por van. Kiderült, hogy Levi részéről erre lenne igény, úgyhogy majd megtanulom elkészíteni.
- tárkonyos leves füstölt hússal :-) füstölt is, tárkonyos is, tejfölös is….
- orda – reggelihez kaptuk a sajtok közt, én eddig egyféleképpen ismertem, kapros-édes-ordás palacsintaként, amit megkóstoltam, és úgy döntöttem, hogy ezt nem. Nekem a kaporhoz szalonnapörc dukál, nem cukor. Eddig is sejtettem az elkészítési módból kiindulva, hogy ez gyakorlatilag a ricotta, de most megkóstoltam és tényleg. Aki ez utóbbit szereti, feltétlenül kóstolja meg, időnként a budapesti piacokon is lehet venni.
- kürtőskalács – Parajdon a sóbánya mellett olyan finomat vettünk… OMG, nem bírom az élesztőt és hizlal meg minden, de bármennyit magamba tudok nyomni belőle. Van egy kürtőskalácsos a Bocskai úton a Kosztolányi tér közelében, ki kell próbáljam már.
- perec, úgy tűnik, hogy mindent elborítanak a perecesek, sósperec nincs, van viszont édes, és mákos, szezámmagos, kicsi, nagy, kerek, perecalakú… van egy pereces lánc is, ott joghurtot is árulnak.
- mici (ejtsd: mics, lánykori nevén mititei) – ez román étel (szerintem a csorba is, de nem vagyok benne biztos), gyakorlatilag az mint a balkánon a csevapcsicsa, vegyes darált húsból készülő, borssal, fokhagymával fűszerezett rudak, amit mustárral (és kenyérrel) tálalnak. Én káposztasalátával ettem Berethalmon a főtéren (jó volt, kellene itthon is csinálni egyszer). Ehhez megjegyzés, hogy igencsak jól jött anyám román-tudása, mert a pincércsaj csak románul beszélt, egyébként maradt volna a 3 nyelvű étlapon belüli mutogatás.
- pisztráng a Hargitán. Erről nem tudok nyilatkozni, a hasábburgonya jó volt,a többiek szerint a hal is príma, abszolút frissen kifogott, grillezve, citrommal és fokhagymás öntettel.
- borsos tokány laskával**
- tej, tejföl & co. – az út mentén mindenhol tehenek legelnek, ennek megfelelően ha háznál száll meg az ember, valószínűleg házi tejet kap (a tejföl nem tudom hogy bolti vagy házi volt-e, házinak nézett ki, de ha bolti, akkor minden elismerésem a helyi feldolgozó ipar előtt). Aki nincs hozzászokva, az mindenképp kérdezze meg, hogy a tej fel volt-e forralva (és ha nem, kérje meg, hogy forralják fel), mert csúnya vége lehet a dolognak.
Fenti képen: Székelyudvarhely, Alexandria cukrászda, trüffel torta (és hugi laktáz-tablettája). “'A cukrászda” a városban, szerintem jogosan (és “a hely” volt már 30 évvel ezelőtt is, és azóta is az!), 5 féle süteményt és fagylaltkelyhet fogyasztottunk, mind remek volt. És kávét is tudnak főzni (ez nem egyértelmű Romániában).
Egy kicsit több zöldségfélét el tudtam volna viselni (bár amennyi padlizsánkrémet én reggelente megettem…), de ezen kívül nagyon jókat ettünk egész héten (ami mondjuk a szlovéniai nyaralás hoteljéről pl. nem elmondható). És végre Levi is kapott egy masszívabb ízelítőt arról, hogy miért nem szeretem az édes sóskát/paradicsomot/majonézt. Mert az egy dolog, hogy anyámnál meg nálam megtapasztalta, de más az eredeti környezetben, hogy ‘jééé’ ezek tényleg mind így főznek, nem csak mi vagyunk a csodabogarak.
Ja és még egy dolog a végére, mindenki azzal jött, hogy majd Erdélyben engem itatni fognak (nem iszom alkoholt ugye), és ott nem lehet nemet mondani és hasonlók. És noha többiek szinte vizespohárból kapták a roppant erős pálinkát (illetve áfonya/málna-likőrt), nekem kevesebbszer kellett nem-et mondanom, mint itt, akár csak tágabb családi körben.
*all-time kínzó kérdés, miért hívják zöldbabnak azt ami sárga? anyámnál a zöldbab mindig zöld és vékony (és ennek megfelelően ritkán szálkás). Mondjuk ezt sem szeretem, de úgy tűnik, hogy rajta kívül mindenhol a zöldbab sárga, vastag és fás. Hogy van ez?
**kezdő erdélyi utazóknak:
laska = tészta
tészta = sütemény
ler = sütő
kőttes = kelt tészta
paszuly = bab
vinete = padlizsán, padlizsánkrém
és igen, a cukrászdában az almás pite almás tészta néven fut.
laska = tészta
tészta = sütemény
ler = sütő
kőttes = kelt tészta
paszuly = bab
vinete = padlizsán, padlizsánkrém
és igen, a cukrászdában az almás pite almás tészta néven fut.
6 megjegyzés:
Amiért a margarint vajnak hívják.
A margarin az margarin, a sárga színű "zöldbab" meg vajbab.
Én így tudom.
ú tényleg ez is bosszantó hogy a margarint vaj-nak hívják egy csomóan! vajbab, ez jobb mint a zöldbab a sárgára, igazán használhatnák.
Nálunkfele, Marosvásárhely környékén,tudtom szerint, zöldbabnak(zöldpaszulynak) nevezik azt a paszulyt ami még nem szemes, vagyis inkább arra értik, hogy zsenge. :)
cseles, :-)
nálunk meg a csorba annyira divatos, hogy nincs esküvő amelyen ne lenne:)
nagyon finom, és tényleg román találmány:)
nem szeretem az esküvőkben hogy mindig mindenhol ugyanaz a kaja. uncsi, nem követi se a tájegységet se az évszakokat, soha nincs benne semmi szezonális, és ált. ünnepi sem. nekem a töltött káposzta pl.nem ünnepi étel. ettől még jó (legalábbis az erdélyi verzió) de nem ünnepre
Megjegyzés küldése