Tudatos vásárló…körkérdés I.

Szepyke gurította nekem a labdát, jöjjenek a magvas gondolatok, és a válaszok a feltevésekre.

Úgy gondolom, hogy elég rendes polgár vagyok, mindenféle szempontból. Nem ide tartozik, de eljárok szavazni, és rendszeresen megyek szűrővizsgálatokra. Ezek szorosan nem tartoznak a témához, hogy mennyi szemetet termelek, és mennyire vagyok konzum idióta, de valahol ezek egy tőről fakadnak. Kapcsolat van aközött, hogy mennyire törődünk a belsőnkkel és aközött, hogy mennyire vigyázunk a környezetünkre. Elég sok szabad időm van, és amúgy is fontosnak tartom a környezetvédelmet – bár alapvetően nem a hulladéktermelés a legnagyobb vörös posztó a szememben, hanem a fosszilis energiahordozók pazarlása –, ezért is végzek önkéntes munkát a HUMUSZnak. Rengeteg non-profit szervezet van Magyarországon (bár közel sincs annyi, mint tőlünk nyugatabbra), akik örömmel fogadnak mindenféle segítséget (és itt nem pénzügyi segítségre gondolok). Havonta pár órája mindenkinek lehetne ilyen célokra (a diákoknak, kismamáknak legalábbis mindenképpen).

A HUMUSZ honlapján fent van egy adatbázis javítóműhelyekről, ha már felmerült a lomtalanítás és a fogyasztói társadalom rákfenéje a túlfogyasztás, akkor álljon itt az ellenpélda is, lehet még kikkel javíttatni. Ha már lomtalanítás és szemétkérdés: iszonyúan (#&**@$*/!!) zavar, hogy miket raknak ki az emberek. És a “mik” itt a műszaki cikkeket takarja. Nem azért mert esetleg még javítható. Hanem azért, mert a nyomtatott áramkörök, és mindenféle egyéb részek veszélyes hulladékok. Ezeket egyrészről nem viszi el a lomtalanítós autó, másrészről “kedves embertársain” a helyszínen szétverik őket, a drótocskák miatt, a számukra felesleges részeket pedig otthagyják, a nehézfémek és társaik pedig bekerülnek a levegőbe és a talajba. Amikor új gépet vásárolunk, a vásárlás helyén kötelezőek átvenni a régit, és megfelelő helyre szállítatni (aka hulladékudvar), vagy el lehet személyesen is vinni a lakhely szerinti hulladékudvarba. Budapesti lista a neten (itt).

Nekem elvem, hogy nem veszünk addig új készüléket, amíg az előző be nem mondta az unalmast (igen a  telefonom is ezer éves), ezzel kapcsolatban van néha némi vitánk, mert ilyen szempontból nehéz egy infóssal együtt élni. Mindig van új monitor a piacon...

Van viszont egy tétel a listában, amivel maximálisan NEM értek egyet. Ez az elektromos fogkefe. Tönkrement az előző villanyos fogkefénk, és pár hétig manuális mosásra kényszerültem, éreztem a nyelvemmel, ahogy nő a lepedék a fogamon. Az elektromos fogkefe sokkal kevésbé öli az ínyt, és mégis sokkal alaposabban tisztít. ezért aztán a fog is fehérebb :-). És ha már fogápolásnál tartunk: minden nap legalább egyszer meg kell ejteni a nagy hármast: minimum 2 perces elektromos fogkefés fogmosás, fogselyem, és végül szájzuhany. Felesleges baromságnak tűnhet sokak számára, pedig nem az. Ez akkor látszik legjobban, ha mákos étel után állunk neki ennek. Az alap fogmosástól látszólag már tiszta a fogunk, aztán a fogselyem még mindig kiszed egy csomó mákszemet, de még nincs vége, a szájzuhany újabb darabokat mos ki az ínytasakokból (vagy táskákból, sosem tudom mi a neve). Nyelvtisztító fej is van a készlethez, de azt még én sem használom… Abból kiindulva, hogy mennyi rémes lehelettel lehet találkozni, nem hülyeség végigjátszani ezt a kis esti szertartást.

Egy guilty pleasure-öm van: a buborékos víz. sokkal jobban ízlene, ha visszaváltható üvegben (nem palackban!) lenne, mint a németeknél. Ahol minden betétdíjas, a betétdíj akár elérheti a termék árát is… szerintem jó rendszer, kár, hogy nálunk kinyírták az üvegvisszaváltást, és, hogy egyesek lobbija miatt nem is bír újra visszatérni. Szerencsére pár méterre a háztól van 2 hulladéksziget is, úgyhogy szelektíven gyűjtünk nagyon sok dolgot.

Itt kell elmeséljem a múltkori, első lakógyűlésünket. A közös képviselő (a kis naiv, akkor még nem tudta mire számíthat itt), megrendelt két szelektív kukát, hogy az milyen jó lesz, a műanyagot és a papírt lehet a hulladéktárolóban is kidobni, nem kell kisétálni a sarokig. Ezzel hosszútávon pénzt is megtakarít a ház, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy emiatt a rendes kukák 30%át le lehet mondani: 40 e Ft-os egyszeri beruházással, éves szintem 300 e Ft-ot lehet megtakarítani. De a kedves lakók nagy százaléka persze közölte, hogy minek. Jellemző. Azért a kukák maradtak (és még a közös képviselő is).

És akkor jöjjön végre a lista

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nagy listaíró vagyok, pénteken kitalálom a a heti menüt, és megírom a bevásárló listát. Egyrészről “szitafej” vagyok, másrészről így kevesebb extra cucc ugrik be a kosárba, de a fő indok itt a feledékenységem . Szeretek a tennivalóimról is listát írni.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Szégyen-gyalázat, és tudom-tudom milyen gasztroblogger az ilyen, de nem szeretek piacra menni. Kiskoromban örökre kiakasztott a látvány, a halak a pulton, és a fejüknél fellógatott csirkék. És amúgy sem vagyok “piacos alkat”.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Ha vásárolni megyek mindig van nálam egy szatyor, a hiperben megszerzett zacskókból lesznek a szemetes zacskók, így szemeteszsákot sosem veszünk (az egyik leg elképesztőbb termék szerintem).

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Nincs jogosítványom, nem is igen vonz a vezetés, jobban szeretek mitfahrerkedni, figyelni, hogy ne tévedjünk el – ebben amúgy is én vagyok az ügyesebb, jobban tájékozódom, és az építészkarnak hála, a térkép is hamar beugrik a fejembe. Az ‘embör’ nagyon jól vezet, mellette biztos nagyon béna lennék, ha mégis vezetnék. Amúgy visszatérő álmom, hogy tudok vezetni, és jogosítvány nélkül vezetek, és félek, hogy a zsaruk el ne kapjanak. Azt se tudom pedig, hogy melyik pedál melyik. Szóval gyalog és villamossal.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

A közelben budafoki borok és az eru sajtgyár van csak. Nem iszom, és ritkán veszünk tömlős sajtot. Igyekszem persze mindenből magyart venni. Eszembe jutott még egy helyi termék: Campona likőrök. Nem mellesleg a CBA-ban és a TESCO-ban visszaveszik az üvegeiket.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Az egyetlen dolog, ahol nézem a  csomagolást, az a tojás, a papírdobozos újrafelhasználható, a műanyag nem. A többi termék általában újrafelhasználható dobozban van (papír müzlis doboz, tejszínes pohár – ki szoktam mosni, és megy a szelektívbe). amúgy nem vagyok az a  típus, aki a csiribiri csomagolásnak bedől.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Bár nem ilyen vegyszerekre gondol az író, azért lássuk a tisztítószereket: mosogatószerrel szoktam felmosni, és bútorlapból készült bútort takarítani. És azt hiszem, megtaláltam azt a mosóport, amiből a legkevesebb ml kell egy adag mosáshoz (dm saját márka, és sokkal 3x annyi vízlágyító van benne, mint a “márkásban”, ezért még így is több g vízlágyító kerül a mosógépembe egy mosással, mint a többi fajtával). Mivel mindketten ekcémásak, és allergiásak vagyunk, ezért öblítő nincs, és amúgy is a legfeleslegesebb “tisztítószernek” tartom.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Nem vagyok nagy gyümölcsfogyasztó, az ‘embör’ meg azt eszik, aminek éppen idénye van. Ez a  rész kipipálva. Zöldséggel is szerintem elég jól állunk, ami rendszeresen külföldi, azok a kaliforniai paprikák. Télen mondjuk nem fogunk savanyú káposztán élni, mert allergiás vagyok rá (két genetikai csoda vagyunk, na).

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Fent már kifejtettem, az elektromos fogkefe iszonyú jó dolog, az elektromos késtől félek (a nem motoros is elég éles ahhoz, hogy jól megvágjam magam vele), a konzervnyitókról nem szeretnék még egyszer nyilatkozni… Vasárnap megkapom a következő darabot, remélem apám ügyesen választott.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Évek óta megnézem mindig az apró betűs részt. Só és ízfokozó mentes fűszerkeverékek, stb… Mérték itt is, mint  mindenben.

Hú, nagyon hosszú voltam, remélem azért lesz, aki elolvassa.

És végül, (de nem utolsósorban), akiknek én gurítom a labdát:

Wise Lady
Niki
Felhőlány