Önkéntesség

Tegnap három órán át segítettem borítékolni a HuMuSz házban, mint önkéntes. Kellemesen elfáradtam a végére. Szeretem néha a monoton munkákat – sraffozás, gyöngyfűzés és társai – kikapcsolják és kitisztítják az agyamat. És persze borzasztóan büszke vagyok magamra, hogy micsoda hasznos tagja lettem a társadalomnak. Amerikában sokkal komolyabb az önkéntes mozgalom, és sokkal nagyobb előnyt jelent a munkaerőpiacon egy önkéntesség keretében végzett tapasztalat és úgy általában véve a non-profit munkának sokkal nagyobb megbecsülése van. Elég a – valószínűleg – mindenki által ismert sorozatra, a Gilmore girls-re (utálom a magyar címét, Szívek szállodája) gondolni. Paris és Rory, de különösen a törtető Paris rengeteg önkéntes munkában vesz részt a gimnázium alatt, mert az sokat dob az egyetemi jelentkezésén. Nálunk nem hogy ilyen nem kell az egyetemi bejutáshoz, de most kb. egy hármas szint is elég. Nincs mire büszkének lennünk az oktatási rendszerünk kapcsán. Az a helyzet, hogy ***** nagy gáz van.