Aranygaluska

Eltérő, hogy ki melyik részét preferálja az aranygaluskának, van, aki a tetejét, más az alját-szélét, én pedig a közepét szeretem a legjobban. Jó a ropogós teteje is, a pirult dió is finom a széleken. De a legeslegjobb a csupa-dió közepe. Hagyományosan főzött vaníliakrémet adnak mellé, én azonban finnyás vagyok, a főzés végén belekevert tojáshab nekem túl nyers. Úgyhogy a főzős pudingporhoz hasonló vaníliamártást főztem hozzá. Decens módon anyám csokiöntettel szokta általában tálalni.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 5 dkg élesztő (újabban inkább 2)
• 3,5 dl tej
• 1 tojássárgája
• 3 evőkanál olaj
• 6 dkg cukor
• 15 dkg dió
• ízlés szerint cukor a dióba
• olvasztott vaj

A élesztőt felfuttatom a langyos cukros tejben. A liszthez adom a tojássárgáját, az olajat és az élesztős tejet, rugalmas tésztát dagasztok belőle, és meleg helyen kétszeresére kelesztem (akinek van kenyérsütőgépe, azt ezt kicsit egyszerűbben meg tudja oldani). Kb. 7 mm vastagra nyújtom a tésztát, pogácsaszaggatóval korongokat szúrok ki belőle. Az alsó sorhoz a korongokat megkenem olvasztott vajjal, kirakom a kapcsos tortaforma alját velük, és megszórom cukrozott dióval. A középső sorhoz a korongokat megkenem olvasztott vajjal, és a cukrozott dióba hempergetem. Miután megvan ez a sor, szórok rá még egy kis diót. A legfelső sort csak olvasztott vajjal kenem meg. Langyos sütőben 180 fokon megsütöm (nekem légkeveréssel nagyon gyorsan megsült a teteje, elég hamar át kellett váltani alsó sütésre, lehet h érdemes alsóval csinálni végig). Vanília/bor/csokisodóval tálalom.

4 fős adag (nálunk). Eredetileg a női lapozón.

Csak tudnám miért akkor kezdem el kívánni a diót, amikor olyannal költözöm össze, aki egyáltalán nem ehet belőle.