Könyvajánló: Moholy-Nagy László – Az anyagtól az építészetig

Kivételesen nem regény akadt a kezembe, hanem “szakmai” olvasgatnivaló. A BAUHAUS az egyik nagy idolom az építészetben. Elképesztő, amit pár év alatt Weimarban, illetve később Dessauban létrehoztak. Az alkotó folyamat mögötti eszmék ma is megszívlelendőek lennének, a házak most is olyanok, amire csak annyit tudok mondani, hogy huhh, ha én ilyet tudnék. És sajnos most is meg-nem-értett a modernnek a formavilága.

Moholy-Nagy László 1927-ben írta Az anyagtól az építészetig című könyvét. 1927 egyrészről nagyon régen volt – túl vagyunk azóta egy világválságon, és benne vagyunk a következőben, megvolt egy világháború, 40 év szovjet megszállás, ami már szintén a múlt homálya, pláne a korombelieknek – és mégis nagyon friss a könyv. Hihetetlen, hogy pontosan ugyanazok a problémák az oktatásban, a művészet értelmezésében, mint ezelőtt 80 évvel. 80 év pedig rengeteg idő, információs forradalom, az oktatás elterjedése… feminizmus, a feketék egyenjogúsága…. rengeteg dolog van mögöttünk. Az azonban még mindig időszerű, hogy “milyen naivnak bizonyul az idegenkedés a pusztán célszerű forma “hűvös intellektualizmusától”, mihelyt felfigyelünk a mélyértelműen célszerű természeti formák jelentőségére! de az emberek többsége még ma is bizonytalan a díszítmény kérdésének megítélésében. …. a díszítmény legtöbbször másodlagos mozzanat, az alapformához függesztett járulék. az olyan alkotás, amely önnön törvényszerűségénél fogva nem felelt meg tökéletes módon minden követelménynek, a díszítés miatt miatt értékesebbnek tetszett.”

Rengetegszer kellett végighallgatnom, hogy a fehér, tömegében és arányaiban izgalmas és szép házak amiket tervezek, illetve amiket nálam tehetségesebbek terveztek nem igazán szépek, és nem is képviselik az igazi művészetet, mert olyat mindenki tud, csak pár ablak és némi fehér fal. Bezzeg a körúti házak a kis tympanonokkal és párkányokkal, az volt az igazi építészet, ami azután jött, az mind csak bénázás. Elárulom: egyszerűt tervezni sokkal nehezebb, mint csicsásat-összevisszát. A minimumig, az egész dolog esszenciájáig eljutni sokkal nehezebb.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretné a XX. század elejének művészetét, a modernt, a kubizmust és a többi izmust valamit az alkotást, és azt a folyamatot, ahogy az alkotó (művész) megszületik megismerni.

A kép innen van.