Már az első sós ’tart’ (ha jól emlékszem spárgás volt) sütése óta kavargott a fejemben, hogy édeset is kellene sütni, mégiscsak az a hagyományos. Elég hamar kialakult bennem, hogy mézes krémsajttal fogom megkenni a leveles tésztát és, hogy nektarint teszek rá. Nem vagyok nagy gyümölcs-fogyasztó, a legtöbbet nem is szeretem, a nektarin kivétel, ezért készül nálam mostanában minden sütemény nektarinnal. Persze ezt sem csak nektarinnal lehet elkészíteni, hanem szilvával vagy almával is. Az almás változatnál fahéjas porcukor illik a tetejére, vagy a krémsajtba lehet egy kis fahéjat keverni.
- kb. 4 púpos evőkanál krémsajt/mascarpone
- 3-4 teáskanál méz
- 50 dkg leveles tészta
- 5-6 nektarin
- szeletelt mandula
- porcukor
A sütőt 200 fokra előmelegítem, és két tepsit kibélelek sütőpapírral. A leveles tésztát 3 mm vastagra kinyújtom, kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágom, és a tésztalapokat átemelem a tepsibe. A mézet és a krémsajtot alaposan összekeverem, és a nektarint vékony cikkekre vágom. A tésztát megkenem a krémsajttal, beborítom a nektarin szeletekkel, megszórom szeletelt mandulával, és 12-15 perc alatt megsütöm. Miután kihűlt, porcukrot szórok a tetejére.
12 darab lesz belőle. Eredetileg a női lapozón.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Mézes krémsajt? Mennyire érződik a méz?
hát attól függ mennyit raksz bele... miért nem szereted a mézet?
amúgy engem az óvodai mézes kenyérre emlékeztetett amikor megnyaltam a mézes krémsajtot, a mézzel összekavart vaj/margarinra. kicsit nosztalgikus volt :-)
a krémsajt része meg kicsöpögtetett tejföl volt. szerintem nagyon finom volt a mézzel.
Megjegyzés küldése