2011. március 22., kedd

(at least)-5-a-day: 22. nap – Körtés-szalonnás tészta

Tömeg:65,2 kg (ááááátok)

Reggeli: 2 szelet ropogós rozsos kenyér, uborka, narancslé (2 egység)

Ebéd: Körtés-szalonnás tészta* (elfelejtettem mennyi volt a zöldség benne, az tuti hogy az újhagyma 5 dkg volt, na de a körte… tisztítás előtt biztosan több volt, mint 30 dkg, valószínűleg elérte a 4 egységet, de legyen 3, kerekítsünk lefelé, az garantáltan lefedi az igazságot)

Uzsonna: sósmogyoró (az az ízesített tésztába csomagolt, elég hamar kiütéses lettem, máskor is ettem már ilyet, de attól még lehet, hogy allergiás vagyok a tészta valamely remek összetevőjére)

Vacsora: spagetti húsgolyóval és zöldséges szósszal (recept hamarosan) (2 egység)

Desszert: kekszgolyó (színes dekorcukorba forgatva, mert kókuszreszelék nincs itthon, és amúgy is kamra-ürítés zajlik az újabb bogártámadás miatt)

*Körtés-szalonnás tészta

Hozzávalók:

  • 5 dkg tészta
  • 3 dkg kockákra vágott húsos szalonna
  • 1 csokor újhagyma
  • 1 nagy körte
  • kevés tejszín
  • tárkony
  • pár szem dió

Miközben megfőzöm a tésztát, elkészítem a mártást. A szalonnát pár percig sütöm, majd hozzáadom a felkarikázott újhagymát, majd a felkockázott körtét. Miután kicsit megpirult a körte, öntök hozzá egy kevés tejszínt (és egy keveset a tészta főzővizéből), tárkonyt keverek bele, ha szükséges megsózom. Összeforralom, majd összekeverem a lecsöpögtetett tésztával. Végül szórok rá egy kevés diót.

1 fős adag.

Góckutatás lenyomva, még a panoráma röntgen sem adott okot arra, hogy miért fáj a térdem és az ujjam. Ami kevésbé rózsás, hogy minden jel szerint előbb-utóbb szájsebész fog turkálni a számban, hogy a jelenleg kb. 25%-os állapotban lévő bölcsességfogamat kibányássza a helyéről. Azért a jelenlegi állás szerint (azaz nem fáj, nem nyom semmit, és nincs semmi sem begyulladva – rajtam kívül ófkórsz) ez nem a túl közeli jövőben lesz. Tudom rizikós az altatás, de betiltanám a felnőttkori ébren töltött mandulaműtéteket. Én totálisan kiakadtam. Ha már nem altatnak, legalább lőjenek be félhülyére. Engem a nyugiszuri csak addig dobott fel, amíg meg nem láttam a műtéthez szükséges eszközöket szépen kirakva a zsúrkocsira (pedig valószínűsítem, hogy szemüveg sem volt rajtam) – addig mondjuk tényleg szánsájn volt meg ‘áppinessz. Az már tényleg csak fun-fakt, hogy minden ilyen eseménynél dől a nyál a számból (babák vs. babapiskóta szintnél egy kicsit durvábban).

2 megjegyzés:

szepyke írta...

Röhögök... és elnézést kérek, de nagyon...:)))

Lilla írta...

:-)