2010. április 12., hétfő

Zserbó

zserbo2

A zserbót azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, mindenki ismeri az elképesztő karriert befutó Gerbeaud Emil nevét, akinek a macskanyelven és a konyakos meggyen kívül ezt, a róla elnevezett süteményt is köszönhetjük. Elsőre bonyolultnak tűnhet, a sok lap és az egyben sütés miatt, de szerintem nem olyan vészes (az egyik barátnőm anyukája szerint egyenesen az egyik legegyszerűbb sütemény). Elvileg sokáig eláll, de nem hiszem, hogy ezt sok háztartásban tesztelik, kizárt, hogy ne fogyjon el pár nap alatt.

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg vaj
  • 4 evőkanál porcukor
  • 1 kávéskanál sütőpor vagy szódabikarbóna
  • 1 dkg élesztő
  • 1 tojássárgája
  • kevés tej
  • kb. 1 dl tejföl

A töltelékhez:

  • baracklekvár
  • 25 dkg dió
  • 25 dkg porcukor (lehetőleg vaníliás)

A tetejére:

  • 15-20 étcsokoládé

A lisztet elkeverem a sütőporral és a cukorral, majd elmorzsolom a vajjal. Az élesztőt kevés tejben felfuttatom, és a liszthez adom a tojássárgájával és annyi tejföllel együtt, hogy jól nyújtható, lágy tésztát kapjak. A tésztát 3 vagy 4 darabba osztom úgy, hogy az egyik adag egy kicsit nagyobb legyen (kezdőbbek inkább 3 lappal próbálkozzanak, a haladók 4-gyel). A nagy tésztadarabot kicsit nagyobbra nyújtom, mint amekkora a tepsi, kibélelem vele (a gyári sütőbe való tepsinél kicsit kisebbet használtam, a perem pedig azért kell, hogy sütés közben ne folyjék ki a töltelék), és a túlnyúló tésztát felhajtom az oldalára. A tésztát megkenem baracklekvárral, és rászórom a dió és a cukor harmadát. Kinyújtom a következő adag tésztát (ezt már csak akkorára, mint a tepsi), és az előzőre rakom, ezt is megkenem lekvárral, megszórom a maradék dió és cukor felével, majd hasonlóan járok el a következő lappal és a maradék töltelékkel is. Végül befedem az utolsó kinyújtott lappal, hegyes villával alaposan megszurkálom, és fél órát-órát pihentetem. Előmelegített sütőben, 170 fokon (alsó-felső sütéssel) addig sütöm, amíg a teteje egyenletesen megsül (elég lassan és sokáig kell sütni, hogy a közepe is rendesen átsüljön). Kihűlés után óvatosan kiborítom a tepsiből (egy nagy nyújtódeszka vagy egy másik tepsi segítségével), és a korábbi alját bevonom olvasztott csokoládéval (azért az alját, mert az sokkal szebb, simább). Miután a csokoládé megdermedt, éles késsel szeletekre vágom.

Egy nagy tepsinyi lesz belőle. Eredetileg a női lapozón.

Kapcsolódó bejegyzések

  • Diós céklasaláta Az ősz kezdetének egyik jele a piacokat elárasztó cékla. Nagyon sokféleképpen elkészíthető, nem a bolti savanyúság az egyetlen (és végképp a legjobb) felhasználási módja. Nagyobb adagot is lehet a salátából készíteni, mert… Tovább
  • Londoni szelet Biztos mindenki ismeri a londoni-szeletet, nagymamák által is ismert, és sütött sütemény – omlós tészta lekvárral megkenve és diós tojáshabbal a tetején. Ezen kicsit változtattam, a diót kényszerűségből mogyoróra cseréltem… Tovább
  • Mákos és diós búrkifli Megkívántam a diót, és a bejgli előtt még egy másféle formába öntöttem (azaz jó régen, de most jutottam odáig, hogy posztoljam). Mákost is kellett készíteni, mert egyesek allergiásak a dióra, de így legalább nem volt vita … Tovább
  • Diós-fokhagymás spagetti Kivételesen csak magamnak kellett főznöm, ilyenkor előkerülnek a máskor különböző okok miatt tiltólistás alapanyagok. Ebben az esetben a dió. A „hagyományos” cukros-diós szélesmetélttel a sírba lehet tenni, egyszerűen réme… Tovább
  • Háromsajtos rizottó Ez a rizottó felborította kissé a rangsoromat, hogy melyik is a kedvencem a meglehetősen sokféle közül, amit készíteni szoktam. Nem én vagyok a penészes sajtok legnagyobb rajongója, inkább a kemény és a friss sajtokat szeret… Tovább

4 megjegyzés:

lenka1 írta...

Szép lett a zserbód, na meg biztos finom is, hisz minden diós süti az, legalábbis nálunk ...

szepyke írta...

Úgy utálok zserbót sütni,pedig az embernek ez a kedvence, csak olyan macerááááááááááás!:)

Bori írta...

Zseniális, kipróbáltam, nagy nagy siker lett, mindenki süsse meg :-)

Lilla írta...

nagyon belejöttél akkor a zserbósütésbe :-)