- pizza – most komolyan, hogy a fenébe van az, hogy rossznál-rosszabb förmedvényeket árulnak mindenhol. Iszonyat. A tészta, a szósz és a sajt is. Arra rég rájöttem, hogy nem érdemes elszakadni a paradicsom-sajt párostól, mert bármi, ami még rákerül rémes. inkább ne legyen rajta “sonka”, mint hogy sonkának látszó képződménnyel tegyék tele. Szégyen-gyalázat, de az elmúlt évek legjobb pizzája még mindig a mirelit pizza az Aldiból. Hogy ez az Aldit vagy a “pizzázókat” minősíti, azt ki-ki döntse el maga.
- akkora adag, hogy rosszul vagyok tőle. Pedig nincs rossz étvágyam. Most már tényleg be kell vezetnem, hogy ha egy oldalnál hosszabb az étlap, csak fél adagot kérek.
- ahhoz, hogy hamburgert süssek, el kell kirándulnom a szomszéd megyébe, hogy találjak egy Tescot, mert ők tartanak darált marhahúst (több félét is). Mert még ha találok is egy hentest, ahol esetleg véletlenül akad marhahús, akkor sem darálják le nekem, mert a daráló “disznós”. Azt pedig ugye senki sem gondolja, hogy egy nyaralóban húsdarálással fogok szórakozni…
- ja és a cukkini. hát az haláli. Ez nem korlátozódik a nyaralásra, ez egész nyári bosszúforrásom, a biopiacon egész jó a helyzet. De július közepétől akkor eszem jó cukkinit, ha elmegyek a MoM mellé, ha anyám ad, vagy ha olasz importra bukkanok. Tölteni valónak csúfolt 1 kilós példányok terpeszkednek mindenfelé. tölteni való, jó vicc. Inkább DV cukkini – disznónak való. akkora magokkal, mint egy megtermett sütőtöké. Kedves gazdák, tessék megtanulni zöldséget termelni, és aztán lehet majd siránkozni, hogy olasz cukkinit veszek. Megvenném én a magyart is, jókedvemben még kicsit drágábban is, de az legyen olyan, amit én akarok.
- három vagy négy üzletre volt szükségem a natúr joghurt és a cukkini beszerzéséhez. És nem azért, mert drágának találtam, vagy nem az a márka, ami kell. Fenét. Nem volt vagy vállalhatatlan minőségben volt csak.
- a strandok étel-kínálata. Van lángos (szigorúan tejfölös, mert a sajt borzasztó minőségű, csak elrontja), van rántott hekk (huszonéves koromig azt hittem balatoni hal), ami nem érint mert nem eszem halat, hallal teli élővíz mellett nem is ennék mirelit tengeri halat. És az abszolút nem nyári dolgok, csülökpörkölt, bármi-ami-zsíros-és-disznó. Én nem eszem disznóhúst. Semmi zöldség, semmi ami nem 1500 kalória. Aztán meg is van a plusz 2 kiló pikk-pakk. Mert a vége az, hogy lángos. Ami azért unalmas. Meg amúgyis.
Aztán meg eszi a jónép az activiát, mert bedugul ezen a koszton.
Borzalom.
2012. augusztus 28., kedd
2012. augusztus 19., vasárnap
Töltött sütőtök
Múlt heti a recept, de semmit sem vesztett az aktualitásából, mert az igazi sütőtök-szezon csak most jön.
Most vettem először hokkaido-tököt, aminek elvileg ehető a héja. És valóban, sőt nem csak ehető, hanem sütés után pont olyan, mint a húsa. Ez utóbbi egyébként kicsit keményebb, mint a többié (ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy nem fő szét annyira). nem mértem mindent, ezért ez inkább ötletadó, mint “igazi recept”.
Hozzávalók:
- egy hokkaido-tök (az enyém 1,25 kg volt)
- köles (ez valahol 5 és 10 dkg közt lehetett)
- 1 hagyma
- olaj
- 2 nagy paradicsom
- reszelt sajt
- zöldfűszerek
- bor vagy alaplé
A töknek levágom a tetejét, és az aljából egy kicsit, hogy stabilabban álljon. Kivájom a magját, és beleteszem egy sütőtálba. A hagymát felvágom, kevés olajon kicsit megpárolom, majd hozzáadom a húst, és miután mindenhol kifehéredett, öntök hozzá egy kis bort. Zöldfűszerekkel, sóval, borssal ízesítem, és megpárolom. Közben ha szükséges, adok hozzá egy kis vizet(vagy alaplevet), ha sok lé maradna rajta , magas lángon elforralom. A kölest alaposan átmosom, és puhára főzöm. A paradicsomot kimagozom és felkockázom. A húst összekeverem a kölessel és a paradicsommal. Közben a tököt előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig elősütöm. A félig megsült tökbe kanalazom a tölteléket*, megszórom a tetejét reszelt sajttal, és 20 perc alatt készre sütöm.
*nekem kicsit sok volt a töltelék, megmelegítettem, szórtam rá egy kis reszelt sajtot, és megettem, amíg arra vártam, hogy megsüljön a többi.
4-5 adag lesz belőle.
2012. augusztus 16., csütörtök
Pita-szendvics
A mostani vagy az előző GoodFoodból van, Levi választotta, hogy akkor ő ilyet szeretne (éhes iskolából hazaérő gyerekeknek szólt az ajánlás :-))
Ami a jópofa benne, hogy se sütő, se mikró nem kell hozzá, csak egy pirító, amibe befér a pita – ha pedig nálunk belefért, másnak is menni fog, a miénk extra-kicsi. A fő szempont az volt, hogy Miki egeres legyen.
Hozzávalók:
- krémsajt
- pita
- valami fehérje, tonhal, sonka… (ebben sonka van)
- sajt
- zöldség: kukorica, uborka, paradicsom…
A pitát berakom a pirítóba, hogy átmelegedjen. Levágom a tetejét, és a zsebet megkenem krémsajttal. Belepakolom a sonkát, sajtot, zöldségeket. Óvatosan visszarakom a pirítóba, és még egyszer bekapcsolom.
Ennyi. 1 pita egy fős könnyű ebéd/vacsora salátával, koktélparadicsommal…
2012. augusztus 14., kedd
Spenótos pite
- 1 1/4 csésze liszt
- 9 dkg vaj
- kevés hideg víz
- 10 dkg bébispenót
- 17,5 dkg tejföl
- kevés tejszín
- 2 tojás
- só, bors, szerecsendió
2012. augusztus 13., hétfő
Kéksajtos hamburger II.
Belekezdtünk az idei nagy projectbe (bár pénzügyi szempontból a két Eames szék volt a csúcs – már ami a lakást illeti), nekiálltunk kifesteni a lakást. A lakásnak pedig ami az előnye, az a hátránya. A mérete. Mert kicsi. Nagyon kicsi. Lenyomtuk vasárnap az előszobát és a fürdőt, amivel nem volt gond, a cuccokat simán áthordtuk a szoba-konyha párosba. De jövő hétvégén jön a neheze, kifesteni a szobát és a konyhát úgy, hogy erősen limitált hely áll rendelkezésre. Márpedig leszereljük a polcokat és a karnisokat. Mert félmunkát és szarmunkát nem végzünk. Ha az lenne a cél, megbíznék vele mást.
És dupla ágy, kanapé, négyszemélyes étkezőasztal, két íróasztal… Lesz mit kerülgetni.
És az első festés alapján nálunk a festőlegények hamburgert esznek és gyömbérsört isznak. Na jó ez utóbbit csak Levi. A gyömbér még mindig top 10es ehetetlen étel nálam.
Szombaton például ezt a hamburgert ettük.
Ami belekerült:
- 12,5 dekás marhahúspogácsa, csak egy kis sóval és borssal fűszerezve
- a Mom park-beli Brót-ból valami a-betűs buci
- bébispenót
- sült bacon
- és a kéksajtos mártás: sok kéksajt (gorgonzola pl), kevés majonéz és tejföl/görög joghurt
2012. augusztus 9., csütörtök
Nektarinos palacsinta
Ez nagyon rövid recept lesz, pontosan úgy készül a tésztája, mint az áfonyásé, csak nem 3 hanem 2 evőkanál cukor kell bele. Értelemszerűen nem kell áfonyát keverni a tésztába, hanem miután belecsurgatom a serpenyőbe a tésztát, belenyomok pár szelet nektarint. Akkor kell megfordítani, amikor már nem folyós a tészta, így nem fognak a gyümölcs-szeletek kipotyogni.
Fotózás után meglocsoltam egy kis juharsziruppal.
2012. augusztus 4., szombat
Áfonyás palacsinta
- 1 csésze* (125 g) áfonya
- 1 3/4 csésze liszt
- 3 evőkanál cukor
- 1 evőkanál sütőpor
- 1 1/2 csésze kaukázusi kefir (író)
- 2 nagy tojás
- 1 teáskanál vanília-kivonat
- 3 evőkanál olaj
- olaj + vaj a sütéshez
- juharszirup, méz, áfonya a tálaláshoz
2012. augusztus 1., szerda
Juhtúrós szendvics
Hosszas leírások és részletezés nélkül – nagyon meleg van, salátát meg szendvicseket, és hideg krémleveseket kell enni. Pá-pá sütő meg hosszas főzőcskézés.
Ami a szendvicsbe került (barna gyökérkenyér az alapja):
- uborka
- saláta
- olajbogyó
- juhtúró