Gyümölcsös kosárka–minced pie (vegán)

Keveset sütöttem karácsonykor, ez volt az egyik – kétszemélyes háztatásban teljesen más süteményeket preferálva a sütés elég ritka tevékenység :-)

A minced pie egy klasszikus brit karácsonyi édesség, azaz omlós tésztából készült kosárkák almás, aszalt gyümölcsös brandy-s töltelékkel. Jól hangzik, igaz?

Sőt, ha az eddigiek esetleg nem győztek volna meg valakit, hogy legközelebb elkészítse karácsonyra, akkor elárulom azt is, hogy a töltelék előre elkészíthető, mert végső soron egy fűszeres lekvárról van szó…

A töltelékhez

• 90 dkg savanykás alma (pl. granny smith)
• 12 dkg sötét nádcukor (minél sötétebb, annál jobb)
• 25 dkg mazsola
• 10 dkg aszalt áfonya
• 2 dl narancslé (a frissen facsart a legjobb, de ha az nincs, akkor valami 100%-os)
• 1 teáskanál mézes fűszerkeverék
• 3 teáskanál citromlé
• 1 csomag zselésítő (dzsemfix)
• 3-4 evőkanál brandy (ha nincs, pálinka, de a brandy a preferált)

Az almákat meghámozom, kivágom a magházukat és nagylyukú reszelőn lereszelem. Az összes hozzávalót a zselésítő és a brandy kivételével egy fazékba teszem, és elkezdtem főzni. Addig főzöm, amíg az alma megpuhul és az egész kicsit besűrűsödik. Ekkor hozzákeverem a zselésítőt, és a csomagoláson jelzett ideig főzöm (ez általában pár perc). Lehúzom a főzőlapról, belekeverem a brandyt és tiszta üvegebe töltöm.

A kihűlt üveget hűtőbe teszem, így pár hétig biztosan elállnak.

A tésztához

• 24 dkg liszt
• 12 dkg tejmentes margarin
• csipet só
• narancslé

A lisztet összekeverem a sóval, majd gyors mozdulatokkal összemorzsolom a margarinnal (akkor jó, ha morzsalékos, picike margarin darabokkal, ehhez lehet késes robotgépet, két kést, ún. pastry cuttert vagy az ujjbegyeket használni). A lisztes morzsához kevés narancslevet adok és gyors mozdulatokkal összegyúrom. A tésztából két lapos korongot formálok és fóliába csomagolva 1-1,5 órára a hűtőbe teszem.

A sütőt 220 fokra előmelegítem és egy normál muffintepsit kiolajozok. KIveszem az egyik tésztakorongot a hűtőből, és lisztezett felületen vékonyra nyújtom. Akkora köröket szúrok ki belőle, amivel ki tudom bélelni a muffintepsi mélyedéseit. A tésztakosárkákba almás tölteléket kanalazok, és egy kis tésztadarabot (hagyományosan kis csillagot) teszek a tetejükre. A kosárkákat kb. 20 perc alatt megsütöm. Pár perc után kiszedem őket a tepsiből és rácsra teszem őket, amíg teljesen kihűlnek.

Miután a tepsi kihűlt, hasonlóan járok el a maradék tésztával.

A töltelék kicsit sok ennyi tésztához, de keksszel, leveles tésztába töltve biztos el fog fogyni a maradék…

20-24 kosárka lesz belőle.

Tovább

Alma chutney

Volt itthon egy darab gyömbér, és pár nem-olyan-szép héjú alma. Úgyhogy chutneyt KELLETT főzni.
Állítólag sajtos szendvicsbe nagyon jó. Meg gondolom húshoz is, úgy még nem próbáltuk.

Hozzávalók:

• 1 csésze apróra vágott hagyma
• 1 evőkanál olaj
• 7 gerezd fokhagyma
• 6 nagy zöld alma (én granny smith-t használtam), meghámozva, kimagozva és kis kockákra vágva
• 1/3 csésze nagyon apróra vágott gyömbér
• 1/2 csésze cukor
• 1 teáskanál só
• 1/4 csésze ecet (én 3%-os rizsecetet használtam*)
• 1/2 csésze mazsola
• fél csomag lekvár-zselésítő**

*rizsecet helyett alma- vagy fehérborecetet használnék, mivel azok 4-5%-osak, kicsit kevesebb kell belőlük

**nem engedett az alma sok levet, és elég sokáig főztem, lehet, hogy ennél kevesebb is elég lett volna (vagy akár egyáltalán semennyi)

Az olajat felhevítem és a hagymát addig sütöm, amíg elkezd karamellizálódni. Hozzáadom a zúzott fokhagymát és a gyömbért, 1-2 percig sütöm. Belekeverem a cukrot, az ecetet, az almát és a sót. Pár perc főzés után, amikor az alma elkezd megpuhulni, burgonyanyomóval kicsit megnyomkodom (így nem kell annyi ideig főzni, és nem marad túl darabos). Hozzáadom a mazsolát, majd néhány perc főzés után a zselésítőt, üvegekbe töltöm, pár percre fejre állítom.

Tovább

Szilva chutney

Egy ideje minden héten rendelek egy nagy adag zöldséget (és gyümölcsöt) a Zöldségkosártól, mivel még mindig antiszociális piackerülő pofavágó* vagyok, nagyon jó, hogy fix időpontban az előszobámig jön a friss bio-zöldség. És szeretem azt a kihívást, ami elé időnként az érkező alapanyagok állítanak (a kis kosár összetétele fix, a nagyba bele lehet nyúlni, én például fixen mindig odaírom, hogy zöldbabot és gombát nem kérek), de így is gondolkodni kell néha, hogy mi legyen. Nem baj, szeretek gondolkodni. Most például “szilva-helyzet” állt elő. Én nem szeretem a szilvát, Levi meg nem szereti nyersen (a lepénykészítést, pedig untam), úgyhogy fel kellett dolgozni.  Az nyilvánvaló volt, hogy fél kiló szilvát nem fogok hosszasan lekvárnak főzögetni. Nem maradt más: chutney. Az biztosan el fog fogyni sajttal (kekszre nassolnivalónak az esti meccs mellé, vagy csak úgy reggelire szendvicsbe).
A chutney-főzés nem bonyolult, nem is tart különösebben sokáig. Csak ha úgy jár valaki, mint én, hogy meglódul a keze az ecetnél, és mehet le a boltba újabb adag szilváért.
Úgyhogy a javított, extra-adag szilvával kiegészített receptet adom közzé.

*ma pl. kibírtam egy darab félhangos felnyögéssel a biopiacon, amikor előttünk záporozott az emberekből az ostobaság, de nem esett jól. Utálom mások sötét áltudományos hülyeségeit hallgatni.

Hozzávalók:

• 1,3 kg szilva
• 20 dkg áfonya
• 1/4 csésze vörösborecet
• 1/2 csésze barnacukor
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 4 fej lilahagyma (ha nagyon nagyok, elég 3)
• 5 cm-es gyömbér-darab
• 1 teáskanál olaj
• 1 teáskanál só
• 1 tasak lekvár-zselésítő (én dzsemfix szuper-t tettem bele)

A szilvát megmosom, kimagozom és négybe vágom. A hagymát apróra vágom, és a felhevített olajon addig sütöm, amíg elkezd karamellizálódni. Közben meghámozom és nagyon finomra vágom a gyömbért és a fokhagymát. Hozzáadom a hagymához, pár percig együtt sütöm, majd belekeverem a szilvát, az áfonyát, a cukrot, az ecetet és a sót. Addig főzöm, amíg a szilva szétfő – erre rá lehet segíteni, krumplinyomóval meg kell kicsit nyomkodni főzés közben –, és kicsit besűrűsödik. Belekeverem a lekvár-zselésítőt, majd tiszta üvegekbe töltöm, bezárom, és pár percre fejjel lefelé egy tálcára rakom.

Sajtokhoz, húsokhoz, szendvicsbe…

Tovább

Dulce de leche – karamell krém

Röviden csak annyit: “ó anyám”. Ez egy fogyókúra-romba-döntő valami. Én nem vagyok az a típus, aki kanállal elnyalogat egy üveg nutellát, és a nagyon édes dolgok (mint ez is), kicsit kaparják a mandulám helyét, de ebből mégis képes lennék nagyobb mennyiséget magában betermelni. Nevetségesen egyszerű, nem is értem, miért tartott ennyi ideig, mire nekiláttam. A végső lökés Gesztenye és Tücsökbogár volt. :-)

Elvileg 3 órán át kell főzni, én az elején nem kapcsoltam elég nagy fokozatra a főzőlapot, ezért tovább tartott, valószínűleg elég lett volna a 3 óra, ha nem 1-2es fokozattal próbálkozom az első néhány órában, hanem rögtön 4-essel indítok (9 fokozatú a főzőlap).

Hozzávalók:

• 3 tubus cukrozott sűrített tej
• kb. fél literes üveg (tetővel, vagy csatos üveg, pl az IKEA-ból – ez utóbbi szerintem azért jó, mert üveg a teteje, és jobban látszik, hogy állnak a dolgok)

A sűrített tejet belenyomom az üvegbe, lezárom, beleteszem egy fazékba, vizet öntök az üveg köré – kicsit legyen magasabban a víz teteje, mint az üvegben a sűrített tej vonala) – és fedő alatt, kis lángon* kb. 3 órán át főzöm**.

*kis láng: nekem 4es fokozat kellett a kilencből, ez volt az a szint, amikor táncolt a vízben a befőttesüveg, ennek elég vicces hangja van, de kisebb teljesítménynél nem igazán történt semmi sem.

**én leselkedtem rendesen, hűlés közben a színe nem változott a karamellnek, csak kicsit sűrűbb lett. Ha egyébként nem elég sűrű miután kihűlt, vissza lehet még tenni kicsit.

nem mértem, kb. 4 dl lehetett a kész mennyiség, kicsit lett csak kevesebb a térfogata, mint a sűrített tejé volt.

Tovább

Savanyú zöldparadicsom

Elmúlt a nyár és a balkon-paradicsomjaimon rengeteg kicsi zöld koktélparadicsom maradt. Kidobni nem akartam, úgyhogy jó lánygyermekhez méltóan savanyúságot csináltam belőle, mert – velem szöges ellentétben – anyám szereti. (Egyik érthetetlen dolog számomra: a savanyúságfetisizmus ebben az országban, ez az egyik nagy nemzeti drog szerintem).

Hozzávalók:

• zöld paradicsom
• hagyma
• babérlevél

a levéhez:

• 5 dl víz
• 2 dl 20%-os ecet
• 1,5 dkg só
• 1,5 dkg cukor
• késhegynyi nátrium-benzoát (biztos, ami biztos, nem bízok teljesen a befőző képességeimben)

Az üvegeket, alaposan kimosom, a tetők belsejét alkoholos vattával fertőtlenítem. A paradicsomot alaposan megmosom, leszedem a szárakat, a hagymát megpucolom, és karikákra vágom. Az üvegekbe beleteszem a paradicsomot, pár babérlevelet, és a hagymakarikákat. Nekem két üvegnyi mennyiség lett, ehhez 1 kis fej hagymát használtam el. Egy vastag pokrócból előkészítem a szárazdunsztot (falsarok-radiátor alja szöglet), egy lábasban a vizet felforralom a cukorral és a sóval, lehúzom a tűzhelyről, belekeverem a nátrium-benzoátot és az ecetet, és az üvegekbe öntöm. Szorosan rátekerem az üvegekre a fedőt, és konyharuhával megfogva a takaróba teszem őket. A takaró szélét felhajtom, hogy zárt csomag legyen a kompozícióm, és egy napig otthagyom, hogy lassan lehűljön.

Eredetileg a női lapozón.

Tovább

Olajban eltett aszalt paradicsom

Nem vagyok egy befőzős típus, távol áll tőlem a több tíz kilónyi gyümölcs lekvárrá főzése. Nem is szeretem a lekvárt, és a 4 m²-es konyha szerintem nem is az a hely, ahol lehet befőzni. A nyersen készülő rumos „meggybefőttön” kívül ezt ajánlom még a hozzám hasonlóknak, akik ódzkodnak a nyári ’tartósítsunk mindent házilag télire’ mozgalomtól. A paradicsom-aszalást meg lehet közben szakítani, ha nem tudjuk egyvégtében kb. 10 órát járatni miatta a sütőt, és ha félünk felügyelet nélkül hagyni éjszakára (bár 70 fokon nem nagyon történnek katasztrófák szerintem).

Hozzávalók:

• kb. 2 kg paradicsom – nem mértem, annyi volt, ami szorosan megtöltötte a sütőhöz való tepsit
• só
• napraforgóolaj
• olívaolaj
• friss bazsalikom
• friss kakukkfű
• kb. fél fej fokhagyma

A paradicsomot megmosom, és a méretüktől függően félbe-negyedekbe vágom. Kivágom a szárak kis zöld „folytatását”, és az ujjammal kikotrom a magokat. Lehet természetesen kiskanállal is, de nekem a visszahajló hüvelykujjam nagyon jól bevált erre a célra. A héjukkal lefelé tepsibe teszem a paradicsomgerezdeket, és alaposan megsózom. Légkeveréssel 70 fokon, fakanállal kitámasztott sütőajtóval kb. 10 órán át aszalom. Azért kell kitámasztani a sütőt, hogy a keletkező gőz távozhasson a sütőtérből. Az ugyanis csalóka, hogy a beépített sütők folyamatosan fújják ki elől a levegőt: nem a sütőtérből fújják ki, hanem a sütő külseje, és a szekrény közül, hogy a szekrény nehogy túlmelegedjen. 8 óra aszalás után már célszerű megnézni a paradicsomokat, mert kisebb a darabok elkészülhetnek addigra; pontosan nem mértem, de nekem kb. 10 órára volt szükségem úgy, hogy közben egy éjszakát a kikapcsolt sütőben várakozott a félkész paradicsom. Miután kész az aszalás, kiveszem a tepsit a sütőből, és amíg kihűl a paradicsom, elmosom a befőttesüvegeket, és pálinkával vagy rummal áttörlöm a tetők belső oldalát, hogy azok is garantáltan tiszták legyenek. A paradicsomszeleteket szorosan az üvegekbe teszem, közéjük rakok pár gerezd megpucolt fokhagymát és friss zöldfűszer-ágat, és kb. fele-fele arányban feltöltöm olíva- és napraforgóolajjal. Szorosan rátekerem az üvegekre a fedőt, és kész is, mehet a szekrénybe – szerintem addig áll el, ameddig a felhasznált olaj, érdemes esetleg ezt ráírni az üveg oldalára.

Két kis üvegnyi – 2,7 dl és kb. 2,5 dl – lett az egy tepsinyi adagból. Eredetileg a női lapozón.

Tovább

Rumos meggy ‘befőtt’

Rossz szó rá a befőtt, mert nem kell főzni egy másodpercig sem, de a rumos meggy túlságosan utal egy édesipari termékre, úgyhogy inkább legyen „befőtt”. Ez a legjobb dolog, amivel meg lehet tölteni a kamrát. Lenyomja az összes lekvárt, befőttet, savanyúságot. Évekig eláll, nálunk van még pár kósza üveg 2002-ből és semmi bajuk sincsen (a képen is ez látható, most majszolom a belőle készült kekszgolyót).

Hozzávalók:

• egy 8 dl-es üveghez:
• meggy – ezt nem mértem
• kb. 1 dl rum
• 10-12 dkg cukor
• 1 csipet tartósítószer (pl. nátrium-benzoát)

Üvegenként készül, mert úgy nincs ideje a meggynek levet engedni és befér még mellé az üvegbe a megfelelő mennyiségű cukor és rum. Megtöltök egy üveget kimagozott meggyel – jó szorosan, kicsit meg lehet nyomkodni -, rászórom a cukrot. A 10-12 dkg kb. az a mennyiség, ami befér a lyukakba, és végül felöntöm a rummal, a mennyiség ismét közelítő, mert ebből is annyi szükséges, ami megtölti a maradék helyet. Végül a tetejére szórom a tartósítószert (késhegyni elég), rácsavarom a tetőt. És átforgatom. Pár napig meg kell forgatni, és figyelni, hogy púposodik-e a tető (ha igen, akkor gyorsan ki kell bontatni és megenni), ez nagyon ritkán szokott előfordulni. Ha azonban ezt a kezdeti időszakot átvészeli a befőtt, akkor már garantáltam több évig eláll. Kekszgolyóba, lúdláb-tortába…

Eredetileg a női lapozón.

Tovább