Bár a “Holidays” (azaz a hálaadástól-újévig tartó időszak még odébb van), ma ez a téma jött szembe (a rénszarvasos képről már csak erre tudtam asszociálni).
2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 28., szerda
30 days of creativity – 1. nap
Pár hónapja rábukkantam erre a honlapra, és arra jutottam, hogy ezt nekem valamikor meg kell ejtenem. Úgy tűnik a valamikor most jött el. Az általam létrehozott dolgok sejtésem szerint nagyrészt ilyen rajzos vonalon fognak mozogni, de ettől teljesen függetlenül közzéteszek majd a közeljövőben 3 általam korábban létrehozott DIY berendezési tárgyat is (csak fotózni kéne, meg az egyiket begyűjteni).
Ma találtam ezt a roppant vicces “tag-cloud” gyártó alkalmazást. Tetszőleges szövegből vagy blogból ilyen kis képet gyárthatunk vele. Nyilván a nagyobb betűvel írt szavak többször fordulnak elő az adott részben, a betűtípus, szín és szövegirány szabadon választható (illetve betűből van kb. 25-30 féle, de ezek jó részében nincsen meg az összes ékezetes magyar karakter).
2011. szeptember 26., hétfő
Fűszeres-sütőtökös szirup kávéhoz
Hmmmmmm, szóval ismét egy amerikai blogon (blogokon végül is, mert nem az első receptnél döntöttem a kipróbálás mellett, hanem a sokadiknál) futottam bele egy újabb “must have”-dologba. Persze ez is olyan, amit úgysem kóstolok meg, mert csupa nem-szeretem hozzávalóból áll (eleve kávét is csak ritkán iszom, akkor viszont legyen benne csokoládészirup és sok fagylalt), de Levi szereti az ilyen dolgokat, és kíváncsi voltam, hogy ízlik-e neki, amit a nem reprezentatív amerikai blog-merítésem és a starbucks honlap szerint mindenki nyakló nélkül iszik a tengerentúlon. Ez nem más mint, a “pumpkin spice latte”, egy fűszeres, sütőtökös sziruppal ízesített tejeskávé. Volt itthon sütőtök, fűszerek, egy ígéretes recept, úgyhogy megcsináltam tegnap. Állítólag nagyon finom, csak kicsit édes lett (meg lehet így is inni, de legközelebb “csak” a receptben leírt 1 csésze cukrot fogom beletenni…), fogok még ilyet főzni ősszel/télen.
Hozzávalók:
- 1,5 csésze* víz
- 1 csésze cukor (ez eredetileg másfél, de szerintem 1 is elég)
- 4 egész fahéjrúd vagy 2-3 evőkanálnyi darabos (de nem őrölt!) fahéj
- 5-6 szem szegfűszeg
- fél teáskanál őrölt gyömbér
- 1 teáskanál őrölt szerecsendió
- 6 evőkanál sütőtökpüré
*1 csésze = 2,5 dl
Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, és kb. 10 percig főzöm. Miután kicsit hűlt átszűröm – kávéfilteren, vagy kislyukú szűrőn. Lezárt üvegben elvan pár napig a hűtőben. Adagolás ízlés szerint, ez szerintem kb. 4-5 nagy pohár tejeskávéhoz elég (ami tekintettel a kései órára nálunk 2 teáskanál koffeinmentes Nescafé, forró víz, meleg tej, és 2-3 ujjnyi fűszeres szirup).
2011. szeptember 25., vasárnap
“Fitness pizza” aka ‘skinny’ pizza
Amikor megláttam ezt a receptet a GoodFoodon, tudtam, hogy ki kell próbáljam, mert szeretem a pizzát, a gyomrom viszont nem szereti a kelt tésztát, és ez össze tudja hozni a kettőt. Felül pizza, alul tortillalap. És ez a sótartalmat és a kalóriát is csökkenti. Nem szeretem, hogy ha kimozdulok a szokásos étrendemből, folyton szomjas vagyok a bevitt rengeteg só miatt (és mivel alapból megiszom 3 litert, nem hiányzik az extra só miatti extra liter). És a pizza még házilag készítve is a “kimozdulás” kategória, mert a szószban, a tésztában (! abban aztán végképp), a sajtban, a sonkában mind-mind só van. És a tésztában sokszor igen sok, elég ha azt kiiktatom.
Nagyon jó a sonkás pizza tetején a rukkola (és a balzsamecet), biztosan felveszem a repertoárba, hogy ha Levi pizzát akar enni kapjon is, ne csak azt a választ, hogy “ehh nem, tudod, élesztő…”
Hozzávalók:
- 2 nagy tortillalap
- 3-4 szelet sonka (pármai vagy feketeerdei)
- rukkola
- pár csepp balzsamecet és olívaolaj
- 1 (125g-os) mozzarellagolyó
a paradicsommártáshoz:
- fél hagyma apróra vágva
- 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva
- 2-3 felkockázott paradicsom
- 1 csipet só, cukor és oregano
A paradicsommártás hozzávalóit egy fazékba teszem, és nagy lángon, időnként megkeverve 12 percig főzöm, majd összeturmixolom (ha nagyon ízetlen a paradicsom, lehet belekeverni egy teáskanál sűrített paradicsomot). A sütőt előmelegítem (220 fok, grill), egy tepsibe sütőpapírt teszek, és rárakom az egyik tortillalapot. Megkenem a paradicsommártás felével, rápakolom a sajt és a sonka felét, és pár perc alatt megsütöm. Átemelem egy tányérra, rakok rá egy jó maréknyi rukkolát, csöpögtetek rá egy kis balzsamecetet és olívaolajat, és azonnal tálalom. A maradékot hasonlóan megsütöm.
2 “fitness” adag. (mi ennek a másfélszeresét ettük, az még fogyókúrás, de már nem éhenhalós) a tortillalap pizza energiatartalma: kb. 340 kcal.
2011. szeptember 23., péntek
Crostata (Nigella-féle)
A crostata egy omlós tésztából készülő gyümölcsös vagy lekváros olasz sütemény, ez a név azonban Nigella könyvében (Házi istennő, mi más) egy kevert tésztájú kuglóf-szerűséget takar. Ami egyébként finom meg minden, csak valami más nevet kellett volna neki találni.
Majd a közeljövőben sütök egy “rendes” crostatát is. Az anyák úgyis folyton lekvárokkal akarnak elárasztani, bár mindketten tudják – különösen az enyém – hogy mennyire nem szeretem*. Úgyhogy néha lekváros süteményt kell sütni (nyilvánvalóan csökkentett cukortartalmú tésztával, mert a rémesen édes lekvár amúgy vállalhatatlan. Ebben a receptben is 33%-kal csökkentettem a tésztában a cukrot, és még így is édes volt. Ami lekváros és most kívánom, az az isler, anyám féle ribizli-málna lekvárral. “Végre” itt az ősz, a lakás már csak 25 fokos, hamarosan nekiállhatok.
*van olyan gyerek, aki jobb szereti a vajas-uborkás kenyeret, mint a lekvárosat, és aki szerintem soha nem evett egy lekváros palacsintát sem (ÉN).
Hozzávalók:
- 7,5 dkg vaj
- 10 dkg cukor
- 2 tojás
- 20 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 bio citrom reszelt héja
- 17-20 dkg lekvár (szeder vagy áfonya nagyon jó hozzá)
A sütőt előmelegítem 180 fokra, és előveszek egy 18-20 cm-es torta formát. A vajat habosra keverem a cukorral, majd egyenként alaposan beledolgozom a tojásokat. A lisztet összekeverem a sütőporral és a citromhéjjal, és több részletben a tésztába dolgozom. A tésztát belekanalazom a tortaformába úgy, hogy a széleken vastagabb legyen. A közepébe pakolom a lekvárt, és kb. 35 perc alatt megsütöm. A formában hagyom kihűlni, és vanília fagylalttal vagy sodóval tálalom.
18-20 cm-es tortaformához.
2011. szeptember 21., szerda
Pohárkrém uzsonnára
Volt (még van is) ugye egy elrontott kuglófom, meg egy doboz mascarponém, meg ezek az üvegek, amik közül a második lekvárt csak azért vettem meg, hogy ilyen szuper üvegben tudjunk desszertet vinni a munkahelyre (amúgy a benne lévő lekvár sem volt rossz, de engem nem érdekelnek a lekvárok).
Az üveges desszert-dolog nagyon bevált, lesz itt még gyümölcsrizs meg mindenféle finomságok (esetleg krémlevesre is bevetem).
Nem nevezném receptnek, inkább afféle ötletadó az egész. Fél liter tejjel, 4 csapott evőkanál cukorral megfőztem egy zacskó tejszínízű* pudingot. Miután langyosra hűlt, összekevertem egy doboz (25 dkg) mascarponéval. Főztem egy adag kávét (csaltam, mert nescaféból), öntöttem hozzá némi rumot, és a két üveg és 4 pohár/desszertes tálka aljára kuglófot morzsoltam, meglocsoltam kávéval, majd krém – kuglóf – kávé – krém, végül pedig kakaópor következett. azaz úgy rétegeztem, mint a tiramisut. Csak arra kell figyelni, hogy ne boruljon fel az üveg a táskában. Nekem ez még úgy is sikerült, hogy rollerral mentünk dolgozni :-).
*sokkal jobban megy a mascarponéhoz, mint a vaníliás.
2011. szeptember 19., hétfő
Lazac póréhagymával
Francia szakácskönyv + fagyasztóürítés + halevő férj + nem tudom ma mikor mit és hol ebédelek = lazac póréhagymával.
Borzasztó sok jég van már a fagyasztóban*, úgyhogy megpróbálunk mindent kienni belőle, bár attól félek a számlálatlan mennyiségű tojásfehérje fog némi gondot okozni. Nem ehetek annyi habcsókot/pavlovát és nem panírozhatok annyit, mint kéne ehhez a projekthez. A 2 szelet lazaccal könnyebb dolgom van, nem kell Levitől kétszer kérdezni, hogy “kérsz ebédre lazacot?”, hát persze, hogy kér. Szeretek halat készíteni, mert nagyon gyorsan megvan (bár ugye mint tudjuk nem egyedül készítem, mert én nem nyúlok hozzá a halhoz, de nem a segítségtől gyors) és mellélőni sem sikerült még soha vele (az pedig ha szálkás, a hal hibája, nem az enyém).
*a pedantérián kívül ettől a lépéstől némi áramfogyasztás-csökkenést is várok.
Hozzávalók:
- 1 szelet lazac (12-15 dkg) (ha mirelit, felolvasztva, papírtörlővel megtörölve)
- 3 citromkarika
- 1 kis póréhagyma
- 1 + 1 teáskanál olívaolaj
- friss petrezselyem, menta, tárkony (nekem csak petrezselyem és tárkony volt itthon)
- só, bors
- 1 evőkanál (sűrű) tejszín
A póréhagymát hosszában félbevágom, és vékonyan felkarikázom. Egy fazékban felmelegítek 1 teáskanál olívaolajat, rádobom a hagymát, átforgatom, majd kis lángon, fedő alatt 8 percig párolom (nem szabad megbarnuljon, ha nagyon muszáj, pár csepp vizet lehet aláönteni). Sózom, borsozom, és friss fűszerekkel ízesítem. A sütőt 220 fokra előmelegítem, és letépek egy darab alufóliát (kicsit legyen nagyobb mint a négyzet, amit meghatároz a tekercsméret). Az alufólia közepét megkenem a maradék olajjal, rárakom a citromszeleteket, majd arra a megtörölgetett halat. Rákanalazom a póréhagymát (illetve ha az túl sok, akkor egy részét), meglocsolom egy evőkanál tejszínnel, és szorosan összecsomagolom. A csomagot tepsibe teszem, és 12 perc alatt omlósra sütöm. Burgonyával, a hal alatt képződő citromos-tejszínes mártással és ha van, a maradék póréhagymával tálalom.
1 fős adag.
És tovább tartott megírni ezt a bejegyzést, mint tegnap elkészíteni ezt az ételt.
2011. szeptember 15., csütörtök
Tojáskrémes reggeli burrito
Végre egy olyan reggeli, ami sejtésem szerint nem 1500 kcal és nem leszek utána éhes egy óra múlva. Ébredés után egy darabig nincs étvágyam, ezért hétköznap elég soványan szoktam reggelizni, azért nem fogok korábban kelni, mint mindenképpen muszáj, hogy legyen kedvem reggelizni. Aztán persze 10-kor már megenném a patkószöget is (8 körül reggelizek, nem 6-kor!). Ez némi kaland (ti. kiesett egy tányér a kezemből reggel félálomban*, nem szabad nekem hétköznap reggel egy fűszálat sem keresztbe tenni a konyhában) után tökéletes reggelinek bizonyult. Még pont lemegy reggel, és kitart ebédig. Vagy legalábbis sokkal tovább, mint a szokásos reggelim.
*ahogy Levi hívja: “autopilot-üzemmód”, ő egyébként sokkal ügyesebb ebben. törés-zúzás nélkül főzi a teát meg keni a kis szendvicsét.
A klasszikus “breakfast-burrito” egyébként nem tojáskrémet hanem rántottát (sonkásat, kolbászosat…) tartalmaz, nem tojáskrémet, de azt nem túl sok gondolkodás után beláttam, hogy nálam csak az előre elkészíthető töltelék jön szóba, az pedig a tojás vonalon maradva a tojáskrém.
Hozzávalók:
- 6 tojásból tojáskrém
- 4 nagy tortillalap
- 2 paradicsom
- csíkokra vágott jégsaláta
A tortillalapokat a mikróban átmelegítem, hogy könnyebben feltekerhetők legyenek. Mindegyikre teszek a tojáskrémból, rakok mellé pár cikk paradicsomot, és belerakok annyi jégsalátát, amennyit csak tudok. Feltekerem (alul behajtva), az alját egy kis alufóliába csomagolom a könnyebb kezelhetőség érdekében, és azonnal tálalom.
4 fős adag.
2011. szeptember 14., szerda
Zöldséges tostada II.
A múltkori után egy újabb zöldséges tostada (hát igen van néhány csomag tortillalap a szekrényben, aminek közeledik a lejárata, úgyhogy bele kell húzni az elfogyasztásukba).
Ha valaki vállalja a sok kis dobozkát, akár munkába is lehet vinni, összerakás előtt át kell melegíteni a tortillát és a babos ragut, aztán jöhet a rétegzés.
Mostanában vagy nem volt sehol avokádó, vagy csak bénák, végre sikerült jót venni (és jókor felvágni).
Hozzávalók:
- 1 babkonzerv (most fehér vesebabot használtam)
- kb. 10-12 cm-es cukkini darab
- 1 kis fej hagyma
- 3 paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kis sűrített paradicsom
- só, bors, bazsalikom, chili
- rukkola
- 1 nagy avokádó
- reszelt sajt
- 2 tortillalap
- olaj
- tejföl
A hagymát apróra vágom, és kevés olajon pár percig sütöm, azután hozzáadom a zúzott fokhagymát, a cikkekre vágott cukkinit és paradicsomot. Miután a cukkini nagyjából megpuhult, belekeverem a lecsöpögtetett babot, a sűrített paradicsomot és a fűszereket. Addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik (nem jó, ha rögtön eláztatja a tortillalapot). A tortillalapokat ollóval cikkekre vágom, és teflonserpenyőben kevés olajon ropogósra sütöm. A tortillát elosztom két tányéron, rájuk kanalazom a forró babos ragut, megszórom reszelt sajttal, körberakom rukkolával, kanalazok rá egy kis tejfölt, és rászórom a kockákra vágott avokádót.
2 fős adag.
2011. szeptember 13., kedd
Fahéjas-kardamomos csiga
“…olyan, mint egy fahéjas csiga, csak finomabb…”
A legutóbbi IKEA-vizit alkalmával észrevettem, hogy a svéd ételek közt megbújik pár receptkártya is. Volt minimum kétféle halas (az egyik lasagne), és ez a fahéjas tekercs. Levi valamikor megkóstolta, és jónak ítélte (mondjuk fahéj és cukor van benne, nagyon rossz kell valami legyen ezekkel, hogy ne legyen neki jó), úgyhogy hoztam egy süteményes kártyát.
Semmi extra nincsen benne, csak kicsit sokáig tartott mire eljutottam a megvalósításhoz, mert egyrészt meleg volt a sütéshez, másrészt kardamom nem terem minden bokorban, én meg viszonylag ritkán hagyom el a XI. kerületet (sőt, ami azt illeti, általában 2,5 km-es körön belül maradok).
Az eddig általam ismert kelt tészta receptekhez képest volt benne pár “furcsaság”, amikről menet közben kiderült, hogy tök jó dolgok. A tésztába nem kell tojás, remekül lehet vele dolgozni, és finom is. Az alapvetően vajas-cukros töltelékbe kevés vizet is bele kell dolgozni – ezzel kapcsolatban végképp szkeptikus voltam, hisz össze sem lehet őket keverni, meg minek, de tévedtem: össze lehetett, prímán, sokkal habosabb és könnyebben kenhető lett tőle. És végül a sütés, 250 fokon 7-8 perc. 250 fokon csak pizzát szoktam sütni, sokan még azt sem, és csak dísznek van a sütőjükön az utolsó pár 10°C (pedig ez nem olyan, mint az autók kilométerórája, hogy a vége csak dísznek van odarajzolva). Megsült ennyi idő alatt, kívül szépen megpirult, belül sem volt nyers, hanem pont jó foszlós. A buktasütés konstans nehézsége, hogy ég az alja, nincs meg a teteje…
Hozzávalók:
a tésztához:
- 12 g élesztő / 4 g porélesztő
- 3,5 dl liszt
- 1 csipet só
- 1 kávéskanál őrölt kardamom
- 1/4 dl cukor (2-3 evőkanál)
- 1,25 dl tej
- 3,8 dkg vaj
a töltelékhez:
- 3 dkg vaj
- 3-4 evőkanál cukor
- 1 púpos kávéskanál fahéj
- 1 evőkanál víz
a tetejére:
- 1 tojás/ 1 tojásfehérje
- cukordara
A tészta összes (szobahőmérsékletű) hozzávalóját egy tálba teszem, összegyúrom, és meleg helyen a kétszeresére kelesztem. Közben a töltelékhez a nagyon puha vajat összekeverem a cukorral és a fahéjjal, majd beledolgozom vizet. A tésztát lisztezett deszkán téglalappá nyújtom, megkenem a fahéjas vajjal, a hosszabbik oldallal párhuzamosan szorosan feltekerem, és 2 cm vastag szeletekre vágom. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és még 30 percig kelni hagyom. Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra. A csigákat megkenem a tojással (vagy csak tojásfehérjével), megszórom cukordarával, és 7-8 perc alatt megsütöm*.
1 tepsinyi lesz belőle.
*ha nem süt elég egyenletesen a sütő, akkor félidőben valószínűleg meg kell fordítania tepsit.
2011. szeptember 10., szombat
Túrós palacsinta nektarinnal
A Nők Lapja Konyhában jelent meg a recept, amit kissé módosítottam – az alapján nekem túl sűrű lett a tészta, nem tetszett a túrófánk-szerű állag, amerikai palacsintát akartam, kevés olajon/vajon. És onnantól, hogy végül elég erősen megkeverve még tejet kellett a tésztába dolgoznom, fölöslegessé vált a tojás-szétválasztás, és a fehérje habbá verése. Úgyhogy alább az általam módosított verzió jön.
A szőlőmártásból természetesen nektarin lett, amúgy bármilyen épp szezonális gyümölccsel jó, szilvával, almával (meggyel…)
Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- 1 tojás
- 5 evőkanál liszt
- 1,5 dl tej
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál vanília-kivonat
- 5 dkg cukor*
- a sütéshez olaj/vaj
- 3 nagy nektarin
- méz/cukor
*így néhány órával később, már nem vagyok benne biztos, hogy nem felejtettem ki a cukrot a tésztából. Azt hiszem kifelejtettem. És nagyon jó volt nélküle is, úgyhogy azt hiszem lehet felezni a mennyiséget, van elég cukor a mézes nektarinban.
A nektarint (vagy más gyümölcsöt) felkockázom, hozzáadok pár evőkanálnyi vizet, pár kanál mézet (ez erősen függ a nektarin édességétől), és kb. 20 perc alatt mártást főzök belőle. Akkor jó, ha a gyümölcs már megpuhult, de még nem esett szét, és van rajta némi szirupos lé (ha nagyon elfőné az összes nedvességet, de a gyümölcs még nem puha, adni kell hozzá egy kevés vizet).
A palacsintához a túrót simára keverem a cukorral, a vanília-kivonattal és a tojással (akinek van türelme, át is törheti a túrót). Belekeverem a tejet, majd a lisztet és a sütőport. Közepes (vagy annál kicsit magasabb lángon) kevés olajon ( a spray nagyon jó hozzá) 1-1 púpos evőkanálnyi adagokban megsütöm a palacsintákat. A meleg gyümölcsmártással tálalom.
2 fős adag
2011. szeptember 9., péntek
Szendvics csirkefalatkákkal
Mandy recept-rajzolós játékot hirdetett, ezt a rettentő bonyolult és eredeti szendvicset pedig nem fényképeztem le, mert nem akartam nekiállni a munkahelyi ebédlőben Levi telefonjával a procedúrának. Inkább lerajzoltam.
És akkor jöjjön a vallomásos része a dolognak: van, hogy nincs kedvem főzni, pláne nem macerás, fél konyhát összemocskoló dolgokat. Nem is értem, hogy ennél, hogy vállaltam be a ciabatta sütést, valószínűleg ha a közelben árulnának hosszúkás, puha, megfelelő minőségű zsömlét nem teszem (egy puhább, hamburger-zsömle állag szerintem jobban megy ehhez a szendvicshez, mint a ciabatta), a csirkefalatkánál viszont az egyszerű megoldást választottam: bolt a sarkon, zacskó csirke nuggets, be a sütőbe, 10 perc sütés, megfordítás majd még 10 perc. Puha zsömlével gyakorlatilag olyan, mint a McChicken.
Én csak fogyasztás előtt raktam össze, az irodában átmelegítettem a húst, majd jött a majonézes kenegetés, és “összeszerelés”.
Hozzávalók:
- 1 szimpatikus zsömle (akár hamburgerzsömle is, bár szerintem jobb valamilyen hosszúkás fajta)
- majonéz
- csíkokra vágott jégsaláta
- 4-5 csirke nuggets
A zsömlét kettévágom, megpirítom, mindkét oldalát megkenem majonézzel. Az alsó felét megpakolom salátalevelekkel, rárakom a nuggets-eket, végül rányomom a majonézzel megkent tetejét.
1 fős adag.
2011. szeptember 8., csütörtök
Csirkemellfilé sajtmártással és sütőtökös rizzsel
Itt az ősz, megjelentek a dísztökök, a sütőtökök, és a babákat már téli anorákban, sapkában és a babakocsira szerelhető védőizében sétáltatják. Mintha legalábbis –10 fok lenne. Nekem meg kardigánt kellett húzni reggel. Rémes.
A gorgonzola-sütőtök nagyon jó kis páros együtt (elég csak erre a lepényre gondolni), volt egy szép nagy darab gorgonzolám, meg egy kisebb sütőtököm, amiből kivételesen nem rizottót akartam főzni. Úgyhogy ez lett belőlük, és lesz még máskor is, bár az általam ideálisnak tartott fazékmennyiségnél (1-2) kicsit több kell hozzá (3), de azért megéri a sok mosogatást.
És akkor a recept, hogy ne csak a képen szerepeljen:
Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemellfilé
- kevés liszt és olaj
a mártáshoz:
- 2 dkg vaj
- 1 dkg liszt
- 2 dl tej
- 8-10 dkg gorgonzola
- szerecsendió
- pár evőkanál tejszín
a rizshez:
- 15 dkg rizs
- 1 nagy hagyma
- egy kb. 1,5 kilós sütőtök fele, kis kockákra vágva
- olívaolaj
- 1 evőkanál vaj
- 1 dl fehérbor
- csirke/zöldség-alaplé
A csirkemellet szeletekre vágom, megforgatom a lisztben, és kevés olajon megsütöm. A sajtmártáshoz a lisztből, a tejből és a vajból besamelt főzök, majd belekeverem a gorgonzolát, szerecsendióval fűszerezem, és ha túl sűrű, kevés tejszínnel hígítom. A rizshez kevés olívaolajon megpárolom a hagymát, hozzáadom a rizst és a sütőtököt, kicsit pirítom, majd felöntöm a borral. Miután a rizs beszívta az összes bort, elkezdek alaplevet adagolni hozzá, és sűrű kevergetés mellett megfőzöm. Végül belekeverem a vajat, és ha szükséges, megsózom.
4 fős adag
2011. szeptember 7., szerda
Mititei aka mici (mics)
Két hete grilleztünk a kertben, többek között “mics” is készült. Még egy kinti hamburgersütést kéne valamikor tartani, hogy eldönthessem, ezügyben van-e lényegi különbség a faszénparázs és az elektromos grill között (nyilván van, bár úgy gondolom, hogy kicsit túlmisztifikált ez az egész kinti sütögetés).
Persze a padlizsánt kint kell sütni. Meg a kürtőskalácsot. Amúgy meg rugalmas és megengedő vagyok.
A recept Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvéből van.
És há, milyen retro képet sikerült lőnöm róla. :-)
Hozzávalók:
- 50 dkg kövér marhahús
- 1 fej fokhagyma
- késhegynyi szódabikarbóna
- késhegynyi bors és só
- 1 kiskanál csombor (azaz borsikafű)
A húst 2-3x ledarálom, és alaposan összegyúrom a sóval, borssal, csomborral és szódabikarbónával. A fokhagymagerezdeket összezúzom, és összekeverem 2-3 evőkanál vízzel. Átszűrve a húshoz adom, nagyon alaposan összegyúrom, és akár 2 napra a hűtőbe teszem (nyilván lefedve). Nedves kézzel 5 cm-es kolbászkákat formázok belőle, és parázs fölött vagy (grill) serpenyőben megsütöm.
Hagyományosan magában, mustárral (és csípős paprikával) tálalják. Szerintem a káposztasaláta remekül illik mellé.
Lehet vegyes, marha-sertés-birka húsból is készíteni (és ezek tetszőleges kombinációjából). a lényeg, hogy a hús legyen egy kicsit zsíros.
2011. szeptember 4., vasárnap
Johnny-palacsinta aka johnnycake
Vasárnap reggeli házi-istennő üzemmód, hála Nigellának (és a mindenféle édességet értékelő férjnek). A johnny-palacsinta egy kukoricalisztes amerikai palacsinta, amit a juharsziruppal és a ropogósra sütött baconnel tálalnak. Nekem a szalonnához még mindig furcsa a cukros íz, úgyhogy a szalonnát parkoló pályára raktam, és juharszirup hiányában mézzel locsoltam meg.
Alapvetően nem vagyok egy nagy mézevő (és a gofrit is jobb szeretem az amerikai palacsintánál), de ez így egyben nagyon jó. Mindig az a bajom a kukoricaliszttel, hogy túl lassan fogy el a kilós csomag. Ez mindenképpen segíteni fog megoldani ezt a problémát.
És reggel “félálomban” simán össze lehet ütni (amíg ihatóra hűl a tea).
Egyébként annyit változtattam a recepten, hogy a tésztába olvasztott vaj kellene, de én nem szórakozom 1 evőkanálnyi vajak olvasztgatásával a gofrikhoz, palacsintákhoz, valamit ír valamennyi sót a tésztába, ami fölösleges, beviszek én enélkül is elég sót.
Hozzávalók:
- 1 tojás
- 1,5 dl tej
- 7,5 dkg kukoricaliszt (finomra darált)
- 5 dkg liszt
- 2 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál cukor
- 1,5 dkg olaj + a sütéshez
A tejet és a tojást egy villával összekeverem (célszerűen egy kancsóban). Egy tálban pedig összekeverem a kétféle lisztet, a sütőport és a cukrot. A tojásos keveréket több részletben hozzáöntöm, és simára keverem (azt hittem, ez nehéz lesz, de nem az). Végül beledolgozom az olajat. Vékonyan kiolajozott serpenyőben, közepes lángon megsütöm a palacsintákat: evőkanálnyi kupacokat csurgatok (nekem egyszerre 3 fért el a serpenyőben), majd 1-2 perc múlva, miután kezdenek felhólyagosodni/buborékosodni, megfordítom őket, és a másik oldaluk is kap kb. 1 percet. Melegen, mézzel/juharsziruppal tálalom.
2 fős adag.
2011. szeptember 2., péntek
Vega rakott cukkini
Túl részletesen nem írom le, csak nagyjából a rétegeket, úgy gondolom vagy így vagy úgy, de rizst főzni mindenki tud, a besamel pedig rengeteg helyen szerepel (itt is többször).
1. réteg: nyers, (és nem fűszerezett) cukkini karikákra vágva (egy közepes cukkini fele)
2. réteg: 10 dkg rizs, 1 apróra vágott hagymával megfőzve (én úgy szoktam, mint a rizottót, elég sokat keverem, és apránként adagolom bele a vizet), végül belekeverve 2-3 evőkanál pesto (a pesto elég sós, nem kell több só a rizsbe).
3. réteg: 1 kis hagyma, 25 dkg gomba, tejföl, kevés liszt, só, bors, szerecsendió. Egy elég sűrű tejfölös szószos gombát kell főzni.
4. réteg: a cukkini másik fele, szintén nyersen és sótlanul.
5. réteg: besamel, 2 dkg lisztből, 2 dkg vajból, 3 dl tejből, sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezve, egy nagy maréknyi reszelt sajttal dúsítva
6. réteg: reszelt sajt
Ez a mennyiség 4 fős adag, kb. 20x20 cm-es tepsibe való, és 200 fokon addig kell sütni, amíg megpirul a sajt a tetején. Az összeállítás és a sütés közt nyugodtan eltölthet pár órát a hűtőben.