Erdélyi túra – 3. rész

És akkor jöjjön mindenféle egyéb, ami eszembe jutott a kis túránk alatt. Rengeteget autóztunk, rengeteg helyen jártunk, úgyhogy nem egy hely/város alapján mondok véleményt (meg véleménye mindenkinek lehet :-)).

Lesz mindenféle, jó is, rossz is, ahogy itt is van jó is rossz is, van ami ebben az országban működik jobban, van, ami Romániában.

Ami az autókázás szempontjából mindenképp fontos dolog, kicsit olcsóbb a benzin, mint nálunk. Jelen állás szerint abszolút nem érdemes a határ előtt még jól telerakni a kocsit magyar benzinnel, a határ után ugyanazt olcsóbban meg lehet kapni, a nagyobb kutaknál lehet kártyával fizetni, a bank középárfolyamot használ, ami jobb, mint készpénzben fizetni.

Ha már kocsik, csak tapasztalt, rutinos sofőröknek ajánlatos a vezetés. Elég gyakran rámásznak az emberre az országúton, akár jobbról is előznek, előzés után az utolsó pillanatban mennek vissza a sávjukba. És ennek megfelelően elképesztő füst jön egy csomó autóból, amikor odalépnek a gázra. Nem árt megtanulni, hol van a belső levegő keringető gomb, nekünk kellett párszor. Az utak minősége is teljesen változatos, és néhol jobban is ki lehetnének táblázva a körforgalmak. (Jellemzően csak előttük van egy tábla, hogy melyik kihajtó mi, nincs minden kihajtónál újra kirakva, hogy arra mi van, mint nálunk). És kell legyen az autóban poroltó, láthatósági mellény, és ha nem saját kocsit vezetünk, akkor az autóklubnál beszerezhető meghatalmazás (300 egységért állítják ki, egy évig érvényes, és állítólag már belföldön is erősen ajánlott a megléte).

És olcsó a parkolás.

Kutyák. Elképesztő mennyiségű kóbor kutya van az erdőkben, ezért aki sokat akar kirándulni, esetleg kempingezni, annak ajánlott beoltatni magát veszettség ellen (igen, megelőző oltás is van belőle). A városokban viszont alig látni kutyát, ennek megfelelően nincsenek is tele kutyaszarral, ami Budapest után mindig mindenhol felüdülés. Egyszerűen utálom ebben a városban, hogy nyáron elképesztően büdös (újabban már csatornaszag is van a kutyaszar-szag mellé és a sarkon van egy köcsög, aki az udvaron rohasztja a ringlót, úgyhogy nálunk bejön még mellé a cefreszag is), és folyton a lábam elé kell merednem és ugrálnom, nehogy “baleset érjen”.

Egészségügy. Na ebben azt hiszem mi vezetünk. Én vagyok akkora mázlista, hogy már a vasfüggöny leomlása előtt beoltottak rubeola-mumpsz-kanyaró vakcinával, de aztán nálunk is sikerült ezt néhány év alatt kötelezővé tenni. Ráadásul ha valaki gyereket akar/terhes lesz, egy vérvétellel megnézik van-e rubeola antiteste, és ha nincs, gyorsan beoltják. Nos Romániában még a régi módszert használják, ha terhes nő környezetében rubeolás megbetegedés van, abortálják a magzatot. 2011-ben!!!!

Szemét. Na ebben is súlyosan alulmaradunk, mint a városi kutyatartásban. Rengeteg szemetes van mindenhol, és láthatóan használják is, mert nem volt egyik város sem agyonszemetelve. Se csikkek, se zacskók se egyebek (ellentétben nálunk ugye… már a szelektív hulladékgyűjtő is úgy néz ki, mint egy 365 napos lomtalanítás). Kánikulában néha elsétálunk shake-ért éjjel, és hazafelé egyszerűen nincs hol kidobni a poharat a több mint 2 km-es úton, ami sűrűn lakott, néhol lakótelepes részen vezet át. Hosszú 100m-eken vinni kell az üres poharat, mire meg lehet tőle kulturáltan szabadulni.

Napenergia. ebben is vesztésre állunk. Nagyon sok házon látni napkollektort (az a meleg vizet csinálja, a napelem meg az áramot).  Oké a legprimitívebb rendszert használják a legtöbben – azaz a nap direktbe a fürdéshez használt vizet melegíti fel, ezért van a kollektor mellett kint egy tartály is, a fejlettebb rendszer a hőt átadja egy hőcserélővel, azzal fagypont alatt is használható, mert a házon kívül fagyálló kering, nem csapvíz –, de akkor is, használják!!!

Mindenhol elfogadták hugi diákigazolványát (ott is, ahol román volt a pénztárosnő). Én meg persze elfelejtettem elvinni az enyémet.

És sokkal jobb a kaja, mint nálunk :-)

Meg aki szeret kirándulni, annak nyilván élmény a sok hegy. Hát én nem szeretek. És jut eszembe kell szereznem valami gyógyszert a szerpentines rosszullét ellen. Arcon végképp nem áll jól a zöld szín.

Van sok tehén, ennek megfelelően helyi sajtok, házi tej, és szuper zsíros tejföl. Éljen a  tejzsír! Meg juh- meg bivaly tejből készült telemea. Azt hiszem egyébként, hogy sajt-ügyen iszonyatosan le vagyunk csúszva. Mondjuk vízből tényleg nagyon nehéz trappistát csinálni.

Na mi ez? Vonóvas. Összetartja a házat. Mint most a koszorú a fal tetején. Építészképzős fun-fact: egy rosszkor lerakott keményfa parkettával le lehet rombolni egy házat, szét tudja feszíteni a falakat.

Tovább

Zöldséges tostada

Csirkés már volt, most zöldségest csináltam (fő a változatosság és nem szeretek minden nap húst enni). Azt hiszem megvan az ideális hétvégi (hőségriadós hétvégi) gyorsan összedobható menü: tostada és icebox cake/fagylalt.

Amúgy is azt mondják, hogy nagy hőségben nem húst kell enni, hanem zöldséget (és itt valószínűsítem, hogy nem a rántott ez-meg-az-ra gondolnak hasábburgonyával és sok majonézzel). Hanem mondjuk ezt.

Hozzávalók:

• 4 tortillalap
• 1 vörös vesebab-konzerv (40 dkg)
• 1 kukoricakonzerv (32 dkg, azt hiszem)
• 1 csokor újhagyma
• 2 kisebb sárgarépa
• 1 nagy sűrített paradicsom
• 2-3 paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors, chili
• bazsalikom, oregánó, majoranna
• reszelt sajt
• tejföl
• saláta
• kevés olaj

Egy fazékban kevés olajat hevítek és pár percig sütöm benne a felkarikázott újhagymát és az apróra vágott sárgarépát. Hozzáadom a felkockázott paradicsomot,a  sűrített paradicsomot (esetleg kevés vizet), a zúzott fokhagymagerezdeket,a  fűszereket és kb. 10 percig főzöm. Végül belekeverem a lecsöpögtetett kukorica- és babkonzervet, összeforralom, és ha nincs elég leve, adok hozzá vizet/sűrített paradicsomot/esetleg ketchupöt. Nem kell bő lében ússzon, de ne is legyen teljesen száraz. Egy serpenyőben kevés olajon oldalanként 1-2 perc alatt megpirítom a tortillákat, majd összeállítom a tostadákat: tortilla – zöldségragu – sajt – saláta – tejföl.

4 kisebb adag lesz belőle (ha van mellette másik fogás is, akkor elég).

Tovább

“Icebox cake” aka “hűtő süti”

Nyilvánvalóan túl sok amerikai food blog-ot olvasok (és végképp túl sokat nézem az apartment therapyt, és azon belül a thekitchn-t), aminek az eredménye a rajongásunk a ‘mac’n’cheese meg a hamburger meg a chocolate chip cookie meg a cheesecake (stb.) iránt (és én tényleg szeretnék egy szép osztott belsejű lunchbox-ot, bár azt hiszem a meleg ételhez nem ideális, szendvicshez meg rágcsákhoz való). És minduntalan szembejött egy desszert, az “icebox cake”. Tudatlanságban meg nem maradhatok, nekem ezt meg kell csinálnom. Baromi egyszerű (mint az angolszász sütemények általában – igazuk is van, minek nehezítsék meg a saját dolgukat ha nem muszáj), kb. 3-4 hozzávalója van csak, sütni sem kell, és mindenestül 10 perc (plusz 5 perc mosogatás).

Egyetlen aprócska probléma van vele. A “graham cracker”. Hajszálnyira voltam attól, hogy elkezdjek kísérletezni a nálunk kapható kekszekkel (az albert keksz áll a listámon legelől), amikor egyszer véletlenül betévedtem az auchan-ba, és ott szembejött egy nagy kupac keksz, amire hatalmas betűkkel azt írták hogy “cracker” (valami olasz auchan sajátmárkás cucc), volt belőle sós meg sótlan. Én ez utóbbiból vettem, pontosan úgy néz ki, mint a “graham cracker”. Valószínűsítem, hogy az íze is hasonló lehet. Van egy olyan rossz érzésem, hogy nem árulják mindig, és el kell kezdenem majd a próbálgatást az egyéb kekszekkel.

Valahol azt is olvastam, hogy igazán zsíros tejszínből lesz az igazi, úgyhogy a tejszínhabba óvatosan beleforgattam 10 dkg mascarponét, ami a hűtőben árválkodott már pár napja. De szerintem nélküle is jó lett volna, kicsit több krémet kell a lapok közé kenni.

A változatok száma kb. végtelen, csokoládéöntet helyett lehet a rétegek közé gyümölcsdarabokat vagy gyümölcspürét tenni (esetleg mindkettőt), a  tejszínhabot pedig kakaóval vagy kávéval is ízesíteni. Sőt mély tálba, tiramisu-szerűen is összeállítható (értelemszerűen akkor több krémmel). Ez utóbbi változatot kanállal lehet adagolni, az enyém szépen tortaszerűen összeállt, gyönyörűen lehetett vágni.

Hozzávalók:

• graham cracker (vagy valamilyen ropogós, nem túl vastag, semleges ízű keksz)
• 2 dl tejszín és
• 10 dkg mascarpone
• vagy 3 dl tejszín
• 2-3 púpos teáskanál porcukor
• csokoládéöntet*

*a csokoládéöntethez összeolvasztottam némi étcsokoládét és főzőtejszínt

A tejszínhez adom a cukrot, habbá verem, majd óvatosan hozzákeverem a mascarponet. Egy tál aljára kenek egy kevés tejszínhabot, rárakok egy sor kekszet, majd jön a rétegzés: tejszínhab-csokoládéöntet-keksz. A tetejére tejszínhab és csokoládéöntet kerüljön. Pár órára (egy éjszakára) beteszem a hűtőbe, hogy a keksz megpuhuljon. Tálaláskor jól áll neki egy kis friss gyümölcs (eper mondjuk…).

Nekem ebből 2db a képen látható, egyenként 2 személyes adag jött ki. Szóval összesen 4 főre elég. ami azért nem rossz 2 dl tejszínből meg 10 dkg mascarponéból. És sütés nélkül, ami most igazán jól jön.

Ja és honnan a név? hát az icebox a hűtőszekrény régi neve. Még azokból az időkből, amikor nem árammal működött, csak egy hőszigetelt szekrényke volt, amibe beraktak pár jégtömböt.

Tovább

“tepertem én, tepertél te, tepert ő…”

Ez azért nagyon vicces címke. Még a májkrémeken található “szőrke-bőrke pép”-eket is ver a “libaolvasztási alapanyag”.

Így elsőre amúgy meglehetősen furcsa íze van. Nem győzött meg arról, hogy helye van az étrendemben.

Tovább

Erdélyi túra – 2. rész

Jöjjenek mondjuk az ennivalók :-) Bár nekem az étkezés ez túl sok újdonsággal nem szolgált, hiszen gyakorlatilag ezeken az ételeken és ezeken az ízeken nőttem fel. Ennek megfelelően 1-2 dologban a magyarországi ételek és közízlés még mindig a “nem finom” és a furcsa kategória. Pedig  budapesti gyerek vagyok, lenyomtam 2 év óvodát és talán összesen 3 év iskolai menzát, de megszokhatatlanok bizonyos dolgok. Itt viszont nekem való szinte minden (jééééj, kivéve a zöldbabot*, mert az abszolút nemszeretem zöldség).

Akkor miket ettünk – minden szálláson kaptunk reggelit és vacsorát is, egyszer ettünk napközben egy étteremben, amúgy perecet meg kürtőskalácsot vettünk utcai árusoktól, ja és egyszer pisztrángot a Hargitán. Nem nagyon fényképeztem, ahhoz általában túl éhes voltam, úgyhogy szöveges beszámoló jön:

• zöldbableves (jól nevelt kislány vagyok, ettem a levéből) – kicsit rózsaszín, de nem a paprikától, hanem paradicsomtól, savanykás, tejföl tutira jócskán van benne, de lehet, hogy citromlé/ecet is
• húsleves – ez szerintem kb. ugyanolyan mindenhol
• rántott hús – sokkal jobb rántott húst ettem Erdélyben a “falusi turizmus” (gondolom így kell ezt hívni) keretein belül, mint nálunk az ún. éttermekben (szerintem mindenki tudja, hogy kb. melyik kategóriára gondolok) Még mindig kívánok egy jó borjú bécsit, a megfelelő hely felhajtása folyamatban van.
• padlizsánkrém – nem állítom, hogy csak ezért mentem, de… anyám mindig azzal jön, hogy Erdélyben még jobb a padlizsánkrém, mint az övé, de ez nincs így. ÉPP UGYANOLYAN ZSENIÁLIS. Szerintem azért ízlik neki jobban, mert nem neki kell megcsinálni.
• mindenféle házi lekvárok (kezdve a 3x passzírozott csipkebogyóval): Levi szerint egyik jobb volt mint a másik.
• töltelékes káposzta – a savanyúság allergiámmal jól jött, hogy nem savanyú káposztából főzik, az egyik vegyes húsból készült, volt benne füstölt hús is, ez volt a “masszívabb”, a másik inkább az anyáméra hasonlított, ez volt a finomabb. Nincs ebben sem pirospaprika, van viszont egy kevés paradicsom, a töltelékeken kívül csak minimális lé, kapor és szuper sűrű tejföl.
• csorba – egy újabb savanykás leves, általában húsgombóccal, zöldséggel, lestyánnal. Elvileg korpaciberével (erjesztett kenyér azt hiszem) savanyítják, de itt már betört kicsit az élelmiszeripar, és egy “bors magic” nevű por kerül bele. Ebben különböző fűszerek (legfőképpen lestyán) és citromsav por van. Kiderült, hogy Levi részéről erre lenne igény, úgyhogy majd megtanulom elkészíteni.
• tárkonyos leves füstölt hússal :-) füstölt is, tárkonyos is, tejfölös is….
• orda – reggelihez kaptuk a sajtok közt, én eddig egyféleképpen ismertem, kapros-édes-ordás palacsintaként, amit megkóstoltam, és úgy döntöttem, hogy ezt nem. Nekem a kaporhoz szalonnapörc dukál, nem cukor. Eddig is sejtettem az elkészítési módból kiindulva, hogy ez gyakorlatilag a ricotta, de most megkóstoltam és tényleg. Aki ez utóbbit szereti, feltétlenül kóstolja meg, időnként a budapesti piacokon is lehet venni.
• kürtőskalács – Parajdon a sóbánya mellett olyan finomat vettünk… OMG, nem bírom az élesztőt és hizlal meg minden, de bármennyit magamba tudok nyomni belőle. Van egy kürtőskalácsos a Bocskai úton a Kosztolányi tér közelében, ki kell próbáljam már.
• perec, úgy tűnik, hogy mindent elborítanak a perecesek, sósperec nincs, van viszont édes, és mákos, szezámmagos, kicsi, nagy, kerek, perecalakú… van egy pereces lánc is, ott joghurtot is árulnak.
• mici (ejtsd: mics, lánykori nevén mititei) – ez román étel (szerintem a csorba is, de nem vagyok benne biztos), gyakorlatilag az mint a balkánon a csevapcsicsa, vegyes darált húsból készülő, borssal, fokhagymával fűszerezett rudak, amit mustárral (és kenyérrel) tálalnak. Én káposztasalátával ettem Berethalmon a főtéren (jó volt, kellene itthon is csinálni egyszer). Ehhez megjegyzés, hogy igencsak jól jött anyám román-tudása, mert a pincércsaj csak románul beszélt, egyébként maradt volna a 3 nyelvű étlapon belüli mutogatás.
• pisztráng a Hargitán. Erről nem tudok nyilatkozni, a hasábburgonya jó volt,a  többiek szerint a hal is príma, abszolút frissen kifogott, grillezve, citrommal és fokhagymás öntettel.
• borsos tokány laskával**
• tej, tejföl & co. – az út mentén mindenhol tehenek legelnek, ennek megfelelően ha háznál  száll meg az ember, valószínűleg házi tejet kap (a tejföl nem tudom hogy bolti vagy házi volt-e, házinak nézett ki, de ha bolti, akkor minden elismerésem a helyi feldolgozó ipar előtt). Aki nincs hozzászokva, az mindenképp kérdezze meg, hogy a tej fel volt-e forralva (és ha nem, kérje meg, hogy forralják fel), mert csúnya vége lehet a dolognak.

Fenti képen: Székelyudvarhely, Alexandria cukrászda, trüffel torta (és hugi laktáz-tablettája). “'A cukrászda” a városban, szerintem jogosan (és “a hely” volt már 30 évvel ezelőtt is, és azóta is az!), 5 féle süteményt és fagylaltkelyhet fogyasztottunk, mind remek volt. És kávét is tudnak főzni (ez nem egyértelmű Romániában).

Egy kicsit több zöldségfélét el tudtam volna viselni (bár amennyi padlizsánkrémet én reggelente megettem…), de ezen kívül nagyon jókat ettünk egész héten (ami mondjuk a szlovéniai nyaralás hoteljéről pl. nem elmondható). És végre Levi is kapott egy masszívabb ízelítőt arról, hogy miért nem szeretem az édes sóskát/paradicsomot/majonézt. Mert az egy dolog, hogy anyámnál meg nálam megtapasztalta, de más az eredeti környezetben, hogy ‘jééé’ ezek tényleg mind így főznek, nem csak mi vagyunk a csodabogarak.

Ja és még egy dolog a végére, mindenki azzal jött, hogy majd Erdélyben engem itatni fognak (nem iszom alkoholt ugye), és ott nem lehet nemet mondani és hasonlók. És noha  többiek szinte vizespohárból kapták a roppant erős pálinkát (illetve áfonya/málna-likőrt), nekem kevesebbszer kellett nem-et mondanom, mint itt, akár csak tágabb családi körben.

*all-time kínzó kérdés, miért hívják zöldbabnak azt ami sárga? anyámnál a zöldbab mindig zöld és vékony (és ennek megfelelően ritkán szálkás). Mondjuk ezt sem szeretem, de úgy tűnik, hogy rajta kívül mindenhol a zöldbab sárga, vastag és fás. Hogy van ez?

**kezdő erdélyi utazóknak:
laska = tészta
tészta = sütemény
ler = sütő
kőttes = kelt tészta
paszuly = bab
vinete = padlizsán, padlizsánkrém
és igen, a cukrászdában az almás pite almás tészta néven fut.

Tovább

Joghurtos tészta

A török büfékben kértem régen a “gyros-tálat” joghurtos tésztával, aztán valahogy elfelejtettem ezt a köretet, míg valamelyik nap bevillant, hogy de jó, és simán tudok itthon csinálni. Vagy legalábbis valami nagyon hasonlót, mivel a “titkos” receptnek nem vagyok birtokában (de szerintem olyan lett, mint az emlékeimben van).

Hozzávalók:

• 10 dkg fusili (kisebb méretű)
• 2 gerezd fokhagyma
• olívaolaj
• só, bors, szerecsendió
• 1-2 teáskanál apróra vágott petrezselyem*
• pár evőkanál görög joghurt vagy joghurt és tejföl vegyesen

A tésztát megfőzöm, és 2-3 evőkanálnyi görög joghurtban (vagy tejföl és joghurt 1:1 arányú keverékében) elkeverem a sót, a borsot, a szerecsendiót és a petrezselymet. A megfőtt tésztát leszűröm, hideg vízzel átöblítem és a joghurthoz keverem. A fokhagymát kevés olívaolajon pár másodpercig sütöm**, és a tésztához adom.

1-2 adag lesz belőle.

*aki szereti annak petrezselyem helyett menta

**ha valaki bírja a nyers fokhagymát, vagy nem zavarja a vele járó szag, ki is hagyhatja ezt a lépést, és nyersen belekeverheti a zúzott fokhagymát.

Tovább

Erdélyi túra – 1. rész

Leginkább random képek:

A Gyilkos-tó vasárnap délután.

Tibód

Madarasi-Hargita (abszolút nem érte meg felmenni, részemről egy nagy hisztéria volt felmenni és lejönni is, és az elmúlt pár év legdurvább izomláza jött utána). Városi patkány vagyok, na, aki az aszfalton érzi jól magát.

Berethalom, evangélikus erődtemplom. “Spontán zöldtető” :-)

Szintén.

Kolozsvár, Botanikus kert.

Törcsvár

Prázsmár

Majd lesznek még képek, meg írok ételről, utakról, mindenféléről. Első körben ennyit kedvcsinálónak a folytatáshoz.

Tovább

Bisztronómia

Vasárnap az előző napi, majd 12 órás autókázás után nem volt kedvem főzni, úgyhogy elmentünk az Eiffel térre és kipróbáltuk ezt a helyet.

Az egyedüli dolog ami nem tetszett/furcsa volt, hogy a honlap és a facebook is azt írja, hogy három fogás 1490, ehhez képest az étlapon és a számlán is 1990 szerepelt. Ami még mindig szerintem bőven jó ár-érték arány, csak furcsa. Na mindegy. Akkor is tök jó dolog, hogy ketten borravalóval és limonádéval 5000 egységből megebédeltünk.

Van pár problémám a szokásos magyar éttermekkel/csárdákkal/akármikkel. Mindig különböző rántotthúsok, unalmas, ugyanabban az olajban sült “vega fogások” (értsd rántott sajt/karfiol/gomba) és mellé mirelit köretek. Uncsiiiiiiiiiii!!!!!! És bár tudok és szeretek is enni, akkora adagok, hogy egyetlen főfogástól kipukkadok és órákig nem érzem jól magam. Kb. napi 2000 kcal-ra van szükségem, ezt nem akarom egy étkezéssel hasrepesztően bevinni.

Itt ez a két dolog megoldódott, a 3 fogás együtt annyi, ami nekünk (elég alacsony fizikai aktivitás, irodista lét némi sporttal) ebédre az utána elnyalt 2 gombóc fagylalttal tökéletesen elég volt. Ha ittam volna utána egy erős fekete teát, az is megfelelő befejezés lett volna a fagylalt helyett, de nagyon meleg volt, a fagyira szavaztam. És jól elkészített, változatos, de nem “élvezhetetlenül extra” fogásokat kaptunk. És az étlap hetente változik.

Akkor amit ettünk (a képek telefonnal, erős izgalmi állapotban, meglehetősen összecsapva készültek):

Az én francia hagymalevesem camembert-es pirítóssal, az egyetlen negatívum, hogy a pincér/szakács kipancsolt egy kis levest a tányér szélére. Alaplé, puha hagyma, és ropogós bagett-karika.

Ez Levié (sikerült az autofókusznak őt megtalálni a háttérben és nem az ételt, ehhh). Nem tudom mi volt a neve, pirított bagetten vaj, saláta, tonhal, olajbogyó és pesto. Állítása szerint nagyon jó.

Ez  pedig a két főétel, az előtérben kacsacomb parázsburgonyával és mustárszósszal, a háttérben fekete tőkehalfilé és zöldségragu. Itt meg kell említsem az egyetlen negatívumot az étellel kapcsolatban, kicsit alaposabban is átnézhették volna a kacsa bőrét, mert ki kellett húzzak belőle bár tollmaradványt.

A desszerteknél elfelejtettem fotózni :-), én kávéfagylaltot ettem mogyorógrillázzsal, Levi pedig francia bundáskenyeret konyakos barackkal. A bundáskenyér úgy nézett ki, mint két kicsi amerikai palacsinta, és elolvadt a szájban (azt hiszem ez volt Levi kedvence a három fogásból).

Az étterem jól néz ki belül is, szép tiszta a mosdó, gyorsan érkeztek a fogások, a limonádé sok körrel veri az Állatkertben lévő Gundel teraszét, nekem pont megfelelő volt benne a cukor-citrus arány, a pincér minden kérdésünkre tudott válaszolni. Szuper nagy kiülős része van, szerintem ár-érték szempontból tökéletes. Remélem nem fognak az árak egyre feljebb kúszni és esni a színvonal. Szerintem még fogunk menni :-)

Tovább

Stroganoff csirke

Finom meg egyszerű, de azt hiszem nem lesz gyakori vendég nálunk, mert a savanyúság-allergiám a jelek szerint növekvő tendenciát mutat, és már az egy adagba jutó 1 ecetes uborka és pár szem kapribogyó is soknak bizonyult. Átnéztem egy csomó receptet, aztán ezt szintetizáltam belőlük:

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemellfilé, csíkokra vágva
• 4 nagy ecetes uborka
• 1 evőkanál kapribogyó
• 3-5 szál újhagyma
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 1 evőkanál magos mustár
• liszt
• 1 teáskanál kukoricaliszt (ez lehet, hogy túlzás volt)
• 1-1,5 dl tejföl
• 1-1,5 dl tejszín
• kevés olaj

A húst megforgatom egy kis lisztben, majd kevés olajon pár perc alatt megpirítom. Hozzáadom a felkarikázott hagymát, és pár percig sütöm. A tejfölt és a tejszínt összekeverem (esetleg elkeverem benne a kukoricalisztet), és a húshoz öntöm. Belekeverem a kapribogyót, a mustárt, a sűrített paradicsomot, és készre főzöm (ha szükséges, vízzel, vagy a főzés első felében borral hígítom). Végül hozzáadom a csíkokra vágott ecetes uborkát, egyet forralok rajta és petrezselymes rizzsel vagy tésztával tálalom.

4 fős adag.

Én nem raktam bele sót, mert az ecetes uborkában van úgyis egy csomó.

Tovább

Áfonyás-müzlis sütemény

Az eredeti receptet Martha Stewart-nál láttam, persze egy kicsit meg kellett variálnom, kevesebb cukor került a tésztába (és nem álltam neki házi granolát csinálni), valamint a liszt egy részét lecseréltem zablisztre. Nagyon jó! Éjszakára kint hagytam a pulton, és olyan illat volt a lakásban tőle, mint egy jó pékségben.

Hozzávalók:

a tésztához:

• fél csésze* mandula (szálasra vágott)
• fél csésze cukor
• 1,5 teáskanál sütőpor
• 2/3 csésze zabpehely ledarálva vagy zabliszt
• 1 és 1/3 csésze liszt
• 1 tojás
• 1 tojássárgája
• 15 dkg vaj
• 1 teáskanál vanília-kivonat
• pár kanál tejföl (ha amúgy nem áll össze a tészta)

a tetejére:

• 1 üveg (én 37 dekásat használtam) kékáfonya lekvár
• ún. granola (házilag is előállítható, de a bármelyik Vitalis müzli is megteszi (én mandulás-mézest raktam rá)

*1 csésze = 2,5 dl

A mandulát egy serpenyőben szárazon megpirítom, majd a zabpehellyel együtt összedarálom. A tészta többi hozzávalójával kézzel vagy robotgéppel omlós tésztát gyúrok belőle (ha szükséges, adok hozzá egy kis tejfölt). Egy kb. 26x26 cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral (szebben bele lehet simítani, ha előtt kikeni az ember a tepsit egy kis vajjal, és a papír lógjon túl az oldalán, mert ezzel lehet majd szépen kiemelni a kész süteményt), belenyomkodom a tésztát (nem kell pereme legyen), és fél órára beteszem a hűtőbe. Előmelegített sütőben, 175 fokon 30 percig sütöm, majd rácsra teszem hűlni**. Visszateszem a tepsibe, rákenem a lekvárt, megszórom a granolával/müzlivel, és addig sütöm, amíg a teteje megpirul egy kicsit (kb. 20 perc). Rácsra leszem, majd miután teljesen kihűlt, felvágom.

**ennek a lépésnek nem tudom van-e értelme, a két sütés közt rácson kihűteni, ezt írta a recept, én meg betartottam.

kb. 26x26 cm-es tepsihez

Tovább

Sajtos cukkini fasírt

Az eredeti recept innen van, annyit kellett rajta változtatnom, hogy nekem 3 evőkanál zsemlemorzsa nem volt elég (és ennek megfelelően kihagytam a tejfölt). Lehet hogy az volt a baj, hogy nem nyomkodtam ki eléggé a cukkinit, mert nem sóztam meg (nem akartam megsózni, elég az, ami a sajtban van), és ezért több morzsára volt szükség a megfelelő állaghoz. Úgyhogy a zsemlemorzsa mennyiség szerintem csak iránymutató, annyit kell beletenni, hogy megfelelően lehessen formázni, és aztán kellően gyorsan süljön. Amúgy nagyon finom, ketchupbe tunkolva egy kis salátával és/vagy krumplival. Salátával akartam enni, de nem sikerült megfelelőt találni a boltban.

Hozzávalók:

• kb. 70 dkg cukkini
• 2 tojás
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kis fej hagyma
• 10 dkg reszelt sajt
• zsemlemorzsa (3 evőkanál biztos, aztán jön a próbálgatás)
• ha megbírja az állaga, 2 evőkanál tejföl
• olaja  sütéshez

A cukkinit lereszelem, nagyon alaposan kinyomkodom, majd összekeverem a  zúzott fokhagymával, az apróra vágott hagymával, a tojásokkal, a sajttal és a zsemlemorzsával. Kis golyókat formázok belőle, és forró olajban megsütöm.

4 nagy adag lesz belőle.

Most volt egy heurékám, lehet h zsemlemorzsa helyett jobb lenne bele egy főtt szétnyomott krumpli, a püréből kiindulva jó sok nedvességet tud felvenni, vagy esetleg burgonyapehely.

Tovább

Sajtos-gombás makaróni

Újabb sajtos-makaróni változat (ez és ez után), zöldséggel, tarjával, és ami a legütősebb, chips-szel a tetején :-) Emellé azt hiszem nem is szükséges több megjegyzést fűznöm.

Hozzávalók:

• 25 dkg gomba
• 1 hagyma (kb. 10 dkg)
• 1 evőkanál olaj
• 2 dl víz
• 4 dl tej
• 1 evőkanál (kukorica) liszt
• szerecsendió, bors
• 12-15 dkg cheddar
• kb. 8 dkg chips
• 10 dkg tarja
• kb. 15-18 dkg borsó
• 25 dkg szarvacska tészta (vagy bármi más, rövid vékonyabb csőtészta)

A gombát és a hagymát felszeletelem, és az olajon pár percig pirítom. Ezután felöntöm a vízzel, felforralom, és fedő alatt 10 percig főzöm. Összeturmixolom, hozzáadom a tejet, a kukoricalisztet, és felforralom. Belekeverem a csíkokra vágott tarját, a borsót és 2-3 percig főzöm. Lehúzom a tűzhelyről, belekeverem a sajt kb. 2/3-át, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem. A tésztát megfőzöm a zacskón található utasítás szerint, leszűröm, és összekeverem a sajtos-gombás mártással. Tűzálló tálba teszem, a tetejére szórom az összetört chips-et és a maradék sajtot, és előmelegített sütőben, 200 fokon addig sütöm, amíg a sajt megpirul a tetején (kb. 15 perc).

4 adag lesz belőle.

Tovább

Zöldfűszeres pulykaburger

A legújabb/legutóbbi darab a hamburgereim sorában. :-) A remulád-mártást igen nagy volumenű fejlesztésként értékelem, nagyon jó, sokkal jobb, mint belenyomni egy kis majonézt/mustárt/ketchupöt.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált pulykahús
• 2 szál újhagyma apróra vágva
• 3 teáskanál aprított petrezselyem
• 2 gerezd fokhagyma
• kevés olaj a sütéshez
• remulád mártás
• 1 paradicsom karikákra vágva
• 2 hamburger zsemle /ciabatta
• 2 szelet ementáli
• saláta/rukkola
• steak burgonya

a remulád mártáshoz:

• 2 evőkanál apróra vágott ecetes uborka (1 közepes kb.)
• 2 evőkanál apróra vágott kapribogyó
• 2 teáskanál aprított petrezselyem
• 1 evőkanál nagyon apróra vágott újhagyma
• 1 teáskanál mustár
• 1 teáskanál citromlé
• 3 evőkanál majonéz
• 6 evőkanál tejföl
• (tejszín)
• (só, bors)

Először elkészítem a remulád mártást, az apróra vágott uborkát, kapribogyót, újhagymát, petrezselymet összekeverem a majonézzel, a tejföllel, a citromlével és a mustárral. Ha túl sűrű, egy kis tejszínnel lehet hígítani, és kóstolás után, ha szükséges, sóval és borssal fűszerezni. A darált húshoz adom az apróra vágott újhagymát, a zúzott fokhagymagerezdeket, a petrezselymet, sót, borsot, és alaposan összegyúrom. Tányéron két nagy (a zsömlénél/ciabattánál kicsit nagyobb) húspogácsát formázok belőle. A zsömléket félbevágom, a vágott oldalukat grillserpenyőben megpirítom, majd enyhén kiolajozom a serpenyőt, és oldalanként néhány perc alatt megsütöm a húspogácsákat. A sütés végén rájuk teszek 1-1 szelet ementáli sajtot, és addig sütöm, amíg kicsit megolvadnak. Végül összeállítom a hamburgert: zsömle – remulád mártás – saláta/rukkola – hús a tetején a sajttal – paradicsom karikák – remulád mártás – zsömle. Salátával és steak burgonyával tálalom.

2 adag lesz belőle.

Tovább

Almás-camembert-es szendvics

A szendvics-sorozat legújabb tagja, gyakorlatilag egy sajt-tál szendvicsbe pakolva – camembert, mazsola, alma, dió. Illetve nekem dió, Levinek mazsola, mivel én nem szeretem az egyiket, ő pedig allergiás a másikra. Ezen a szinten nem bonyolult “kétfélét főzni”.

Hozzávalók:

• ciabatta
• krémsajt/vaj
• alma (én a granny smith-re szavazok)
• camembert
• dió
• mazsola

A ciabattát kettévágom, és megpirítom. Megvajazom (vagy megkenem krémsajttal), sajtot és almaszeleteket pakolok rá, és megszórom dióval és/vagy mazsolával. ráillesztem a másik felét és gyorsan megeszem, mielőtt megbarnul az alma.

Tovább