2010. augusztus 30., hétfő

Kókuszkrémes zöldségragu

Hoztam két doboz kókuszkrémet Hollandiából, mert olcsó volt, és mert nálunk sajnos nem terem minden sarkon (és ahol van ott is drágább). A kókusztej is finom, és intenzív ízű meg minden, de a kókuszkrém… hmmm… a magamfajta kókusz-őrülteknek kész csoda. Amit én hoztam ráadásul bűbájosan retro csomagban volt, már amiatt is meg kellett venni.

A vega goodfood-os szakácskönyvemből van a recept, pár dolgon azért változtattam, elvileg chili és tabasco is járt volna bele, mi azonban puhányok vagyunk, és inkább a baba-változatot részesítettük előnyben, mindenféle csípősség nélkül, egy kis szójaszósszal. És persze a brokkolit karfiolra kellett cserélni egyesek miatt…

Hozzávalók:

  • 2 sárgarépa
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 nagy lilahagyma (én csak penészeset találtam ezért ehelyett 1 csokor újhagyma)
  • 23 dkg karfiol (brokkoli)
  • 1 evőkanál olaj
  • 2 kaliforniai paprika, lehetőleg eltérő színű
  • 20 dkg kókuszkrém
  • 2 dl zölségleves
  • só, bors
  • 1 evőkanál szójaszósz

A tálaláshoz:

  • rizs

A kétféle hagymát felkarikázom, és pár percig sütöm a felhevített olajban. Közben karikákra vágom a sárgarépát, rózsákra szedem a karfiolt, és felcsíkozom a paprikákat. A zöldségeket a hagymához adom, és 5 percig pirítom. A zöldséglevest megmelegítem, összekeverem a kókuszkrémmel, és a zöldségre öntöm. Kicsit megsózom, és fedő alatt addig főzöm, amíg a karfiol megpuhul. közben ha szükséges (nekem kellett), adok hozzá egy kis vizet vagy zöldséglevest. Végül a szójaszósszal, sóval, borssal ízesítem, és főtt rizzsel tálalom.

4 fős adag. Rizs nélkül, adagonként kb. 400 kcal és 14 g szénhidrát.

2010. augusztus 29., vasárnap

Mokka muffin

Rákaptam cseppet a muffin-sütésre. Általában ízekre kattanok rá, most úgy tűnik inkább egy forma van soron. Gondolom közre játszik benne az is, hogy a sarkon a sparban a péksütemények között egészen guszta muffinok is vannak. Ez a recept s kis csokoládés szakácskönyvemből van, ami furcsa, mert nincs benne csokoládé, csak 2 kanál kakaópor, és a szakácskönyv olyan receptekkel van tele, amikhez 20-40 dkg különböző fajta csoki kell.

Akinek furcsa, hogy tejföl-alapú krémet kenjen a tetejére, tegyen rá tejszínhabot, eredetileg úgyis az az ajánlás hozzá. A tészta nagyon finom, még teljes kiőrlésű lisztből is csodálatosan magas és könnyű lett.

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 2 evőkanál instant kávé
  • 6 evőkanál vaj
  • 23 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű volt)
  • 1 evőkanál méz
  • 10 dkg cukor
  • 2,5 dl víz
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 3 evőkanál tej
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál kakaó

A tetejére:

  • 1 nagy tejföl, kb. 16-20 órán át konyharuhában kicsöpögetve
  • sűrített tej
  • cukor (én 2 tk. barnacukrot használtam)
  • 1 teáskanál vanília kivonat
  • dekorcukor

Az instant kávét, a cukrot, a mézet, a vajat és a vizet egy fazékba teszem, felforralom, és kis lángon 5 percig főzöm, majd félreteszem hűlni. Miután lehűlt, beleszitálom a lisztet és a kakaóport, és alaposan összekeverem. A tejben feloldom a szódabikarbónát, és a tojással együtt a tésztába keverem. Egy muffin tepsit kibélelek papírral, a sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeveréssel), és a tésztát elosztom a mélyedésekbe. Kb. 20-25 perc alatt megsütöm, majd félreteszem hűlni, és összekeverem a krémet. Cukrozatlan sűrített tejet szoktam venni, ezért cukor is kellett a krémbe, ha édes a tej, nem biztos, hogy van szükség extra cukorra. Két teáskanál cukrot, kevés sűrített tejet, és a vanília-kivonatot keverek a kicsöpögtetett tejfölbe, majd apránként annyi sűrített tejet adok hozzá, hogy megfelelő állagú legyen a krém. A krémet a muffinok tetejére púpozom, és megszórom dekorcukorral/kakaóval/tortadarával.

12 darab lesz belőle.

2010. augusztus 27., péntek

Ez+az az esküvőről…

Bár roppant kicsike esküvőt tervezünk, kezdenek kicsit felgyorsulni az események, és még elég sok dolgot el kell intézni. Mondjuk nem is vittem túlzásba nyáron a szervezkedést, szóval nem vagyok ezen teljesen meglepve.

Amivel elég jól haladtunk, az a torta-kiválasztása. A végső befutó: Daubner, marcipánbevonat nélküli lesz, mert azt utálom, karamelles, és ha több íz mellett döntünk, akkor fekete-erdő lesz a másik szintje. Bár szerintem a karamell különlegesebb és finomabb. Kísérőtorta meg hasonlók nem kellenek, részben azért mert pár fő lesz ott, részben azért mert én nem szeretem, amikor egy buli azzal zárul, hogy a vendégeknek mindenfélét csomagolnak, amit esetleg marhára nincs kedvük megenni, csak hát az udvariasság… Sós meg a győztes pomázi cukrászdából, közel is van, meg hazai ipar támogatása, meg falatnyi sósaik vannak, ami az ízen kívül a másik fő szempont.

Persze, hogy egy evés-mániás a kajával kezdi és nem a ruhával. Szóval ruha. Levinek kell még öltöny, cipő és ing. A mellény már majdnem készen van. Én a jövő héten megyek ruhapróbára, amúgy ilyesmi lesz:

image csak egyenes felül, és gyöngyös öv helyett türkizzel, és türkiz boleró hozzá. Mert a cipő is türkiz. Pont, mint a meghívó, és a köszönő-ajándék dobozkája, amit másfél hete festegetek kb. Meg a csokor, meg én a körmömet is türkizre festeném. De még nem találtam megfelelő lakkot hozzá. Meg kellene hozzá valami nyaklánc. Én mondjuk nem fogok ennyire édibédi Disney-hősnek kinézni, mint a csaj a képen, mert egy kicsit husibb vagyok, és nem kontyom lesz vagy ilyesmi, kb. állig érő hajam van/lesz. És amúgy is nem én lennék, ha nem vinném el valami bohókásabb-modernebb irányba a dolgot.

Türkiz masnit szeretnék a szék-szoknyára, de arról le kell mondanom a jelek szerint, mert sehol sem találtam megfelelőt, ezért vagy fehér lesz vagy barna, mert az a meghívó másik színe.

image (ilyen cipőt vettem, csudálatos)

Virágos még nincs, kozmetikus van, a fodrászt holnap tesztelem, nagyon remélem, hogy nem rontja el a hajamat, mert nincsenek nagy igényeim szerintem, csak egy normálisan levágott, elég alap női frizura. Gyűrűt megrendeltük, a jövő héten valamikor szerintem készen lesz – na az se volt egyszerű. Pedig nem gondoltam volna, hogy lehetetlen igényeink vannak - nem gömbölyű profilú, közepesen vastag, fehérarany, minden csicsa (kő, csíkok és társaik) nélkül. Kiderült, hogy elég vékony ujjunk van, az enyém 50-es, a Levié 58-as, és hogy a gyűrűket öntik, formával, nem nekiáll az ötvös és olyat böngyörget, mint amit én elképzelek (de akkor meg miért nincsen olyan öntőformájuk, mint amit én elképzelek…).

Helyszín és társai, jó régen lefoglaltuk a kastély egyik kis termét Pomázon, a kaját csak az esküvő előtt pár nappal kell megbeszélni velük, és mivel vacsora lesz és nem lakodalom, ezért semmi sramlizene, meg idétlen vetélkedők, hárfás lesz :-) aki játszik szépség és a szörnyeteget meg hasonlókat, úgyhogy jó lesz, nekem és a lányoknak legalábbis tutira. És a 4 jelenlévő hajadont nem kínozzuk csokordobálással szóval “dobócsokor” is felejtős. Mondjuk ha több vendég lenne, ezt a marhaságot akkor is kihagynám. Utálom amikor a hajadonokat erőszakkal terelgetik, minimum a felének láthatóan semmi kedve az egészhez, aztán egy 3 éves rózsaszínruhás kiscsaj szedi össze a földről.

A meghívó, amit én rajzoltam, egy hasonlót találtam a neten, aztán azt variáltam tovább. Lett belőle címke a borítékra, térkép a helyszínnel, címke az ajándékdobozra…

meghivo Az oldalak sorban, normál kinyitható képeslap méret, a panton-ban vettem hozzá vastag, és textúrás papírt, és egy sima otthoni, nem felsőkategóriás nyomtatón nyomtatgattam. Ami elég hihetetlen, mert nem volt egyszerű megfelelően pozícionálni a  dolgokat a nyomtatási margó miatt, meg mert néha ferdén szedi be a papírt, de sikerült, tök jó minőségben előállítottam, a kinyitható 4 oldalon nyomtatott meghívókat (!!!). Nekem mondjuk van némi tapasztalatom az ilyenekben, nem egy tablót és tervrajzot nyomtattam már otthon, de szerintem nem ördöngösség. A word címkekezelése egy vicc, az volt az egészben a mélypont. azonosakat nyomtatni vele nem gáz, de különbözőket (ha nem táblázatból vesszük az adatokat, hanem kép fájlt szeretnénk rajta elhelyezni) nem valami kellemes.

Kontaktlencséből feltankoltunk, fotós van, még az esküvő utáni pár napos bécsi látogatást kellene villámgyorsan megszervezni.

Az anyakönyvvezetőnél 4 fős farmeros házasságkötés lesz, be kell még fizetni a “terembérlés” címszóval ránk sózott 3000 forintos csekket (a Gellért téri terem 30.000). Csuda dolgokat lehet ott kérni, gyertyagyújtás 3000 és társai. Persze ha valaki ingyombingyomné lesz annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, ha jól emlékszem rögtön plusz 5000 az anyakönyvvezetőnél, plusz az okmányok cseréje, meg ha van a nevén lakás, vízóra stb, akkor nyilván ott is intézkedni kell. Az új email-címről nem is beszélve. Ami kicsit genyó dolog, hogy már akkor dönteni kell a gyerek vezetéknevéről, amikor bejelentkezik az ember az anyakönyvvezetőnél. Legyen már elég akkor, amikor lesz gyerek… Jó, hogy nem kell eldönteni most rögtön a keresztnevét is. Meg ki kell nézni, hogy hova megyünk el utána ebédelni, megünneplendő a nagy eseményt.

Ami nem lesz még: lovaskocsi, galamberegetés, nagyszámú hat év körüli koszorúslány-gárda, konty, fátyol, kesztyű, napernyő, cilinder, ágyneműhúzás-verseny az anyóssal (nyerne amúgy), gyerek a közeljövőben (és nehezen tolerálom ha ebbe belepofáznak, senkinek semmi köze hozzá, ahogy ahhoz sem, hogy férjnél vagyok-e, többek között ezért sem leszek izémizéné).

Most ennyi jutott eszembe.

Amúgy biztos jó lesz. A torta legalábbis tutira.

2010. augusztus 25., szerda

Töltött paradicsom

Este születésnapi dőzsölésre mentünk, ezért könnyű ebédet terveztem. Egy ideje keringett már a fejemben a töltött paradicsom, aztán némi google-zás után megtaláltam a szimpatikus változatot fűszerkert-nél. Igazából csak addig jutottam az olvasásban, hogy rizs-bazsalikom-mozzarella, aztán összeraktam a saját változatomat.

Hozzávalók:

  • 5 nagyobb paradicsom
  • 5 dkg rizs
  • 1 kis hagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 mozzarella gömb
  • kevés reszelt sajt
  • bazsalikom

A paradicsomoknak vékonyan levágom a szár felőli végüket, és karalábévájóval kiszedem a belsejüket. A hagymát apróra vágom, pár percig sütöm az olajban, majd hozzáadom a rizst, átforgatom, és víz adagolásával puhára főzöm. Megsózom, belekeverek pár apróra vágott bazsalikomlevelet, és miután langyosra hűlt, hozzáadom a felkockázott mozzarellát. A paradicsomokat megtöltöm a rizzsel, tepsibe teszem, és a rizs tetejére kevés reszelt sajtot teszek. Forró (200-220 fokos) sütőben pár percig sütöm.

2 fős adag, mi uborkasalátával ettük.

2010. augusztus 24., kedd

Gnocchi gombával

Hozzávalók:

  • 50 dkg gnocchi
  • 50 dkg gomba
  • 2 dl 10%os főzőtejszín
  • 1 kis hagyma
  • fél pohár fehérbor
  • 1 teáskanál olaj
  • kb. 8 dkg sovány reszelt sajt

A gombát felszeletelem és a hagymát apróra vágom, egy serpenyőben felhevítem az olajat, és pár percig párolom benne a hagymát. Hozzáadom a gombát, átforgatom, aláöntöm a bort, kicsit megsózom, majd felöntöm a tejszínnel, és kb. 5 percig főzöm. Belekeverem a gnocchit, tepsibe teszem, megszórom a tetjét a sajttal, és előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 15 percig sütöm (addig, hogy a sajt elkezdjen megpirulni a tetején).

4 fős adag. Adagonként kb. 360 kcal kcal és 51 g szénhidrát.

2010. augusztus 21., szombat

Csokoládés pite (laktózmentes)

Hugi teljesen laktózmentes hónapot tart, azaz nincs semmi “normál” tejtermék és hasonlók laktáz tablettával (ami mellesleg a legdizájnosabban csomagolt gyógyszer), csak laktózmentes élelmiszerek. Utána állítólag jobban fogja bírni a kicsi laktóz-adagokat. Úgyhogy ez a torta most félig neki készült.

A csokoládés kis szakácskönyvemből van ez a recept, igazából semmit sem kellett változtatni a dolgokon, egyszerűen laktózmentes tejszínt és vajat használtam. Nagyon jó dolog, hogy már nem csak margarint (és abból sem jó bármelyik) hanem vajat is ehet, és még túró rudija is van. :-)

A torta kb. 2x5 perc aktivitást igényel, valamint némi hűtést és sütést. Ennyi idő alatt a legközelebbi – nem is túl jó – cukrászdába sem jutok el.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 15 dkg liszt (nekem teljes kiőrlésű volt)
  • 5 dkg (laktózmentes) vaj
  • 1 tojássárgája
  • 1 evőkanál porcukor
  • 1 evőkanál kakaópor
  • hideg víz

a krémhez:

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál (laktózmentes) vaj
  • 2,5 dl (laktózmentes) tejszín

a tetejére:

  • dekorcukor stb.

A lisztet, a kakaóport, a porcukrot, a tojássárgáját és a kis kockákra vágott vajat a késes robotgépbe teszem, és pár mp alatt morzsalékosra keverem. Hideg vizet öntök hozzá, és újabb néhány mp alatt omlós tésztát keverek belőle. Egy 18-22 cm átmérőjű tortaformát kibélelek vele, és min. 30 percre hűtőbe teszem. előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm. A megsült tésztát kiveszem a formából és egy tányérra rakom. A tejszínt felforralom a vajjal, majd lehúzom a tűzhelyről, és elkeverem benne az összetört csokoládét. A homogén krémet a tortába öntöm, megszórom dekorcukorral, és pár órára a hűtőbe teszem.

18-22 cm-es tortaformához.

2010. augusztus 20., péntek

Borsósaláta sonkával

Jöjjön egy pár héttel ezelőtti recept, mivel a mai konyhai ténykedésemmel nemigazán tudok dicsekedni. A levest leszámítva, ami már szerepelt a blogon, eddig kész katasztrófa a mai nap. Eddig még nem volt olyan, hogy egy muffin ne sikerüljön… Ma azt hiszem minden negatív rekordot megdöntöttem. Végül azért “megoldottam” a tetejére szánt krémből többet csináltam, és a tésztamorzsákkal és némi csokilikőrrel lett belőle triffle. Na de azért akkoris… Az pedig hab a tortán, hogy másfél kiló liszt repült a kukába, mert kukacok mozogtak benne.

Tud valaki valami tippet, hogy ne legyenek kukacok? Lehet hogy beették magukat a szekrényvázba, vagy mi… Kicsit elegem van abból, hogy egy ideje minden liszt kukacos lesz, ami kb. 2 hetet áll a konyhaszekrényben.

Szóval akkor borsósaláta:

Hozzávalók:

  • 25 dkg borsó
  • 1 mozzarella golyó
  • 4 szelet sonka
  • citromlé, pár csepp olívaolaj
  • menta, petrezselyem

A borsót megpárolom, majd leszűröm és összekeverem a darabokra tépkedett mozzarellával, kevés citromlével és olíva olajjal, és az apróra vágott zöldfűszerekkel. A sonkát ropogósra sütöm, a borsót elosztom két tányérra, és a tetejére teszem a sonkaszeleteket.

2 fős adag. 1 adag kb. 350 kcal és 20 g szénhidrát.

2010. augusztus 18., szerda

Cheesecake aka túrótorta “muffin”

Az egész onnan indult, hogy vettünk Hollandiában egy adag pöttyös és csíkos muffinpapírt, és édesség gyanánt egy hétig pudingot ettünk, azaz már hiányzott valami szilárd desszert. És nyilván muffint kellett sütni, mert hát új papírjaim vannak hozzá, az pedig olyan, mint az új ruha, minél előbb be kell vetni.

Van ugye nekem egy Stahlos muffinos könyvem, hála az egyik drogéria láncnak :-)

Párat megjelöltem benne, ez volt az egyik, bár pár ponton eltértem, kevesebb vaj és cukor, ez ugye alap. És philadelphia sajtkrém helyett sima sparos zsírszegény túrót használtam, olcsóbb is, kevésbé hizlal és ez volt a boltban. Legközelebb is túróból lesz, mert nagyon jó, állagra és ízre is más, mint a zsíros morzsalékos sokszor száraz “normál” túrók.

Hozzávalók:

az aljához:

  • 15 dkg keksz (zabfalatok)
  • 8 dkg vaj

középre:

  • 25 dkg sovány túró
  • 2 kicsi vagy 1 nagy tojás
  • 8 dkg cukor
  • 1 evőkanál vanília kivonat

a tetejére:

  • 20 dkg tejföl
  • 1 evőkanál vanília kivonat
  • 5 dkg cukor

A kekszet aprítóval morzsává töröm, majd összekeverem a megolvasztott vajjal (én csak rádobtam a vajat, be a mikróba, majd egy kanállal összekevertem). 2-2 papírral kibélelem a muffin tepsi mélyedéseit, és az aljukba nyomkodom a kekszes keveréket. Pár percre beteszem a hűtőbe, hogy a vajas kekszmorzsa megkeményedjen. Közben összekeverem a középső réteg hozzávalóit, és előmelegítem a sütőt 150 fokra (légkeveréssel). A túrókrémet a kekszmorzsára kanalazom, és kb. 20-25 percig sütöm. A tejfölt összekeverem a cukorral és a vanília kivonattal, elosztom a muffinok tetején és még 8 percig sütöm, majd hagyom őket kihűlni. akkor jók, ha pár órát eltöltöttek a hűtőben.

12 darab lesz belőle.

2010. augusztus 17., kedd

… and we’re back…

első körben arról, hogy mit ettünk (meg mit nem ettünk).

  • sült krumpli – utcán papírtölcsérből. a nagy adag még kettőnknek is nagyon-nagyon bőséges volt, majonézzel, ketchuppel, curryszósszal vagy hasábburgonya-szósszal (erre nagyon büszkék, mint remek “találmány”-ra). Pár helyen nálunk is van belga krumplis, gondolom erősen hasonlók lehetnek. Ja és a ketchup zelleres.
  • amúgy majonézfüggők, mindig mindenbe és mégsem kövérek.
  • török pizza – 2,5-3 euro, jó nagy adag, és semmi köze a nálunk kapható csónak alakú darált húsos fél napig száradó fajtához. A helyiek persze ezt is rengeteg majonézzel eszik. Az első holland látogatásom óta nagy bánatom, hogy ez nincs nálunk.
  • kagyló – ezt kihagytuk, amúgy kb. most kezdődött a szezonja, fehérborban főzik meg, és hasábburgonyával és majonézzel eszik (mi mással ugye)
  • kajálda kajálda hátán, amik sajnos lényegesen drágábbak mint nálunk – ugyanakkor a boltban az alapanyagok nem kerülnek annyival többe.
  • ásványvíz helyett csapvíz, nehéz buborékos vizet találni a boltban, nekem marhára hiányzott már a hét végére a CO2, a hollandok csapvizet isznak (amikor nem sört).
  • ebédre szendvics, késsel-villával. Este esznek főtt ételt (vagy elmennek valahová, mindig minden hely tele volt este), ezért délben szendvicseznek. De ami vicces benne, hogy étteremben, késsel-villával.
  • vla (aka custard aka puding) – krémes puding, 1 literes tejesdobozban, többféle ízben (az a legjobb, amikor egy dobozon belül van többféle íz). Levi szerint ez egy csoda, és igazán lehetne nálunk is.
  • erwtensoep – sűrű zöldborsóleves, télen van a szezonja, ha találok hozzá egy receptet, lehet, hogy kipróbálom.
  • stroopwafel – két ostyalap közt enyhén fahéjas karamell, a legjobb ha forró tea vagy kávé tetejére teszi az ember, amitől egy kicsit megpuhul. Sokkal jobb lenne, ha nem lenne benne fahéj. Piacokon sütik frissen is.
  • bitterballen – egy állítólag húsos ragu (igazából trutyi) golyóvá formálva és kirántva. Rengeteg mustárt adnak mellé, elvileg abba kellene tunkolni, sörhöz kísérő. Én ezen nagyon meglepődtem, hogy milyen folyékony a belseje, nálunk a rántott dolgok szilárdak, ez pedig hígabb volt, mint a rántott sajt.
  • kroket – hasonló, csak van belőle gombás, rákos, stb., és nem kerek hanem hosszúkás.

image

  • a fenti kép az egyik legviccesebb holland “intézmény” a rántott izé-automata. Az alap a febo nevű lánc (“de lekkerste” – hihi a legfinomabb), de van pár koppintása is. 1-2 euróért lehet belőle venni hamburgert, kroketet, rántott sajtot. Egész éjjel sorban állnak a ketrecek előtt.

image

  • hagelslag – tortadara vajas kenyérre szórva, reggelire. Ezt kihagytuk, nagyrészt a gyerekek eszik, de nem csak…
  • hering – nyersen, ecetes uborkával és hagymával. Roppant gusztustalanul hangzik, én kizárt, hogy megkóstoljam, Levi meg már evett nyers heringet és rémesnek találta. Utcán bódéban is árulják.
  • van még rengeteg indonéz meg hasonló étel és kifőzde, a kínai negyedben állítólag hagyományos kínai ételeket is lehet találni, nem csak Európához igazítottakat.
  • többféle fánk és almatorta/pite is van, almatortát majd sütök, valahogy egyik sem volt igazán szimpatikus – vagy csak nagyon rondán szedtek mindegyikből, de kicsit összevisszának tűnt mindenhol.
  • a teához mindenhol adtak egy kekszet, vagy pici stroopwafelt, és bár volt, ahol nagyon meglepődtek azon, hogy 2 sört és egy teát kértünk, csak előkerült egy doboz sokféle teával (és volt mindenhol earl grey, juhu).

2010. augusztus 8., vasárnap

Egy hét szünet…

Hajnalban elrepülünk, hogy 1 hetet töltsünk Amszterdamban, juhu meg hurrá…

Gasztronómiai szempontból nem hiszem, hogy nagyon emlékezetes lesz, voltam már ott egy hetet, és nagyrészt hasábburgonyán meg turkish pizzán éltem. Ami mondjuk finom, de azért akkoris…

Majd 17-én visszatérek friss élményekkel meg képekkel meg minden.

Picture 180 Picture 220 Picture 264 Picture 171

Sonkás-túrós quiche

Eredetileg nem borsót, hanem sóskát akartam tenni a töltelékbe, mert ismét szüretelhetővé vált az erkélyen a sóska, de amikor kimentem, hogy az elgondolást tett kövesse, döbbenten láttam a sóskán és a petrezselymen randalírozó levéltetű-hordát. Úgyhogy mindkettő repült a kukába, és vettünk tetűirtót (valami bio cucc), és szorgalmasan permetezem a többi növényt, hogy ne jussanak ugyanerre a sorsra. Zöldség meg nem nagyon volt itthon, úgyhogy a fagyasztóban megbújó maradék borsó került a lepénybe.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 12 dkg liszt (teljeskiőrlésű ezért sötét a tészta)
  • 8 dkg vaj
  • csipet só
  • víz

A töltelékhez:

  • 15 dkg borsó
  • 25 dkg sovány túró (nekem krémtúró volt)
  • 2 tojás
  • pár szelet sonka (4-5 szelet vékony vagy 2-3 vastagabb)

A lisztet és a vajat kicsit megsózom, elmorzsolom és kevés hideg víz hozzáadásával gyorsan omlós tésztát gyúrok belőle. Kibélelek vele egy 18 cm-es formát, és kb. 30 percre hűtőbe teszem. Közben a borsót egy tálba öntöm, és hagyom felolvadni. Előmelegített sütőben, 180 fokon 15 percig elősütöm a tésztát, és közben összekeverem a tölteléket. A borsóhoz adom a túrót, majd a tojásokat, és végül az összevágott sonkát. A tölteléket a tésztára öntöm, és addig sütöm, amíg megszilárdul és elkezd a teteje egy kis színt kapni.

2 fős adag. Salátával 3.

2010. augusztus 7., szombat

Állatkert…

A héten a “kistesókkal” eltöltöttünk egy napot a budapesti állatkertben. Nagyon szeretek állatkertbe menni – persze szigorúan az európai fajtákba, a wiki elképesztő dolgokat ír az ázsiaiak intézményeiről, furcsa népség, maradjunk annyiban. a budapesti egyébként a 12. legrégebbi állatkert és a védett fajok szaporításában nagyon jelentős sikerei vannak.

Most elég nagy átépítések zajlanak, még épül a régi-új bölény- és zsiráfház, és a nagy tavat is felújítják épp. ezért sajnos nem sikerült megnézni az egyik kedvenc csapatomat a majom-kecske duót a nagyszikla oldalában.

Zebrát sajnos nem láttam, remélem csak ideiglenesen zsuppolták el őket másik állatkertbe, a zsiráfok és a tevék mellett ők az egyik kedvenceim, a zoo-csemegés etetés állati vicces dolog, olyan közelről látja az ember a zsiráfokat és a zebrákat, mint régen soha – a zsiráfok a jelenlegi helyükön, a szavanna kifutóban ráadásul nagyon jól ki tudnak nyúlni a közönség köré – ezt csak a gyerekek kicsiny százaléka nem élvezi a többség inkább az izgatottságtól sikongat nem a félelemtől.

IMG_5645 A nagyszikla belülről. régen csak a mostani előcsarnokba lehetett bemenni és rovarok voltak benne gombostűre tűzve, ez már pár éve a múlté, hatalmas mosdót alakítottak ki az előtérből nyílóan, a szikla közepében pedig előadó termet rendeztek be, ahol ingyenes 3D filmeket vetítenek. az sajnos egyik tábláról sem derült ki, hogy pontosan mikor (valószínűleg a nap folyamán többször, többfélét, mindenesetre háromnegyed 10 körül meglehetősen üres volt, nem is lett volna kitől megkérdezni a kezdést).

IMG_5648 IMG_5650 IMG_5651 Évike nyomására megnéztük a kétféle fókabemutatót. Ezen a képen egy borjúfóka integet. Mint elhangzott a borjúfókák lényegesen butuskábbak, mint a másik trupp a jegesmedvéknél, akik igazán látványos trükköket mutattak be elég kevés hal elfogyasztása mellett. De a butuskaságuk ellenére (ami miatt kuriózum, hogy Budapesten sikerült nekik dolgokat tanítani) roppant lelkesen várják a “gyakorlatozást” és ez nem cirkusz hanem állatkert, hol az állatok bemutatása az oktatás és a fajok védelme a cél, szóval nem válogatott kínok vezetnek a tudás megszerzéséhez, hanem a játszás, mint a kutyáknál. A pingvinek viccesek, kézből esznek, ahogy “kimásznak” a szárazföldre külön kunszt, és a medence szélén álldogálnak, amíg a fókák a főszereplők. :-)

IMG_5654

Láttuk a kis gorillát is, de azt nem fényképeztem le, üvegfalon át nem lehet valami jól fotózni. Nem sokban különbözik egy ember-baba viselkedésétől, amit csinál (kapaszkodik az anyjába és alszik), csak sokkal szőrösebb. De még méretben sincsen túl nagy eltérés.

IMG_5656IMG_5658 IMG_5662 IMG_5665IMG_5671 IMG_5678

Az akváriumban sajnos esélytelen volt lefényképezni a mozaikokat. A halakat alapvetően baromira utálom, de itt inkább kis színesek vannak, mint nagy ocsmányak, és a mozaikokért megéri lemenni (amik egyébként Róth Miksa munkái). Jégkása sajnos csak a Pálmaház mellett volt, jéggolyó izé és perec van minden sarkon. sőt még kürtőskalács sütöde is van valahol (meg lángos is, ha nem csalt az orrom). Ivókút és frissítőkapuk (vízpermetező, jópofa) is vannak, meg magas fák, szóval a hőgutát könnyen meg lehet úszni még egy forró nyári napon is.

Lassan elkezdhetek visszaszámolni, hogy mikor megyünk a bécsibe, juhuuuuuu….

2010. augusztus 6., péntek

Fehércsokoládés fagylalt(alap)

A desszert fölött érzett izgatottságunk miatt fénykép (még) nincsen, expressz sebességgel fogyott el eddig mindkét adag. Levi szerint ez az eddigi legjobb fagyim, úgyhogy valószínűleg fog még párszor készülni. Hátha előbb-utóbb sikerült lekapni is.

Először sztacsatella lett belőle, az utolsó átkeverés után csokoládé-lapocskákat forgattam bele, a második pedig kekszgolyó-darabokat kapott – volt egy kis maradék rumos-meggylé, azt kevertem össze pici vajjal, darált keksszel és kakaóval.

Hozzávalók:

  • 1 nagy doboz joghurt (nálam 0%-os)
  • fél doboz (170 g) nem cukrozott sűrített tej
  • 5 dkg fehércsokoládé

A csokoládét összetöröm, és mikróban, vagy kis lángon összeolvasztom a sűrített tejjel. Miután hűlt kicsit, belekeverem a joghurtot. Fagylaltgéppel vagy dobozban villával gyakran átkeverve megfagyasztom, és a vége felé keverek bele még egy kis ízesítőt (csokoládét, kekszet stb). Magában is finom, csak hát a kísérletezgetés meg a hedonizmus…

2 hatalmas adag vagy 3 “normális”. Az egészben: 680 kcal és 66,5 g szénhidrát.

2010. augusztus 4., szerda

Pulykaburger II.


A múltkori hússzeletes megoldás után most jöjjön egy klasszikus darált húsból készülő húspogácsás. a szakácskönyvben klasszikus BLT (azaz bacon-lettuce-tomato : szalonna-saláta-paradicsom) változatban szerepel, én azonban a salátát kihagytam, mert nem láttam szép salátát a boltban, és 2 szeletért nem akartam nagyon utánajárnia  dolognak.
Vásárlás után gyorsan elkészíthető étel kellett, hogy ne teli hassal kelljen teniszezni. Aztán ahogy lapozgattam a szakácskönyveket megakadt ezen a recepten a szemem, hamburger 433 kcal-val és 27 g szénhidráttal, ez kell nekem, hiszen még egy sültkrumpli is befér mellé, hogy teljes legyen az élmény. Ráadásul pikk-pakk megvan.
Hozzávalók:
  • 25 dkg sovány darált pulykahús
  • 2 hamburgerzsemle (valahol mintha láttam volna egészségesnek kikiáltott verziót, a recept simát ír)
  • 2 nagy szelet paradicsom
  • só, bors
  • 2 szelet bacon
  • kb. 1 evőkanálnyi Worcestershire-szósz
  • 2 evőkanál light majonéz
  • (salátalevelek)
  • kevés olaj
A húst összegyúrom a Worcestershire-szósszal, némi sóval és borssal, és két húspogácsát formázok belőle. A grillserpenyőben pár perc alatt megpirítom a félbevágott zsemléket, majd vékonyan kiolajozom, és megsütöm a kettévágott szalonnaszeleteket és a húspogácsákat (9-fokozatból 6-ost használtam, hogy rendesen átsüljön a hús). Tálalásnál az én sorrendem a következő: zsömle – saláta – paradicsom – hús – majonéz – bacon – zsömle. Miközben sültek a dolgok egy kis hasábburgonyát sütöttem mellé (ha jól emlékszem a számokra kb. fejenként 10 dkg mirelit hasábburgonya az adag).
2 fős adag. Adagonként (krumpli nélkül) kb. 430 kcal és 27 g szénhidrát.

2010. augusztus 2., hétfő

Joghurtos csokoládéfagylalt

Rákaptam a házi fagylalt készítésre, ami mindig úgy indul, hogy előveszek egy nagy doboz 0%-os joghurtot, aztán hol-ez-hol-az kerül bele. Nagyon sok fagyi fogy nálunk, és nem akarok még gömbölyűbb lenni, ezért nem tejszínes, sok tojássárgájás főzött változatokat csinálok (meg mi legyen azzal a sok fehérjével???). A legegyszerűbb csak kicsöpögtetni 2 nagy joghurtot, keverni bele kevés cukrot és megfagyasztani. Mivel azonban nem akarom egy ízre korlátozni a dolgokat, és a joghurt csöpögtetés nem a legkedvencebb elfoglaltságom (nyilván én vagyok a béna, de 2-3 óra csöpögtetés után elég nehéz kivarázsolni a konyharuhából, a 2-3 napos tejföllel nincs gondom, az egy kemény golyó, de a joghurt…. grrr…), ezért más módszert is használok. Ha ízesített fagyi készül belőle, akkor nem vacakolok a csöpögtetéssel, sűrített tejet keverek a joghurthoz a megfelelő állag eléréséhez.

Hozzávalók:

  • 1 nagy doboz (450 g) 0%-os natúr joghurt
  • 1 doboz (320 g) sűrített tej (nem cukrozott)
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 2 evőkanál kakaópor
  • 1 teáskanál cukor

A csokoládét összetöröm, kevés sűrített tejet öntök hozzá, és kis lángon/gőz fölött megolvasztom. Miután a csokoládé megolvadt, belekeverem a kakaót és több részletben a maradék tejet. Pár perc múlva hozzáadom a joghurtot, ízlés szerinti cukrot, és géppel vagy nagy dobozban, kb. óránként villával átkeverve megfagyasztom.

4 nagy adag vagy 6 “normál”. Az egész kb. 1200 kcal és 120 g szénhidrát.

2010. augusztus 1., vasárnap

Caprese

Komment azt hiszem nem nagyon kell hozzá – paradicsom, mozzarella, bazsalikom. Mindenki ismeri, valószínűleg a többség szereti is. Ami miatt poszt lett belőle az az, hogy álljon itt az energiatartalma. alacsony az energia és a szénhidrát tartalma is, egy szelet rozskenyérrel tökéletes vacsorára, vagy magában vagy egy szelet abonettel (ropogós rozsos kenyérrel inkább az sokkal egészségesebb és finomabb) uzsonnára is megfelelő.

Hozzávalók:

  • 2 nagy paradicsom (kb. 10 dkg-osak)
  • 1 csomag (125 g) mozzarella
  • pár csepp olívaolaj
  • bazsalikom

A paradicsomot és a sajtot karikákra vágom, két tányérra rakom, vágok rá egy kis friss bazsalikomot, és csöpögtetek rá pár csepp olíva olajat.

2 fős adag. Adagonként kb. 180 kcal és 5 g szénhidrát.