2011. december 29., csütörtök

Karfiolfelfújt gnocchival–VKF 46

Nana a következő témát találta ki: egy vegetáriánus étel (nem desszert) és egy történet a saját hús-nem-evésünkről. Ez utóbbiról azt hiszem ódákat tudnék zengeni, és hosszas oldalakat teleírni.

Az a kifejezés, hogy “picky eater” (aka válogatós) tökéletesen lefed engem. Pedig, ha jobban végiggondolom a válogatósságom két fő téma köré csoportosul: húsok és fűszerek. A zöldfűszerek közül jöhet bármi, a nem zöldekkel viszont nem vagyok jóban, engem a fahéjjal, gyömbérrel és társaival ki lehet kergetni a világból. Azért a reflux nagyon jó “jolly joker” erre, lehet rá hivatkozni, hogy árt neki, azért nem (persze ki tudja mi volt előbb a reflux vagy ezek a nemszeretem dolgok, azért a testünk elég okos, amit nem bír, azt sokszor elutasítja élből).

Sosem voltam egy óriási húsevő, és ez csak egyre “rosszabb” lesz. Amíg anyámékkal éltem, megettem a disznóhúst, bár nem rajongtam érte, pláne nem a “disznóízűbb” részekért (ehhh brr, miért van hogy a rántott hús egyik fele még oké, a másik fele meg átcsap rettenetes erős disznó-ízűbe???), de miután elköltöztem, nem főztem soha disznót, mert eszembe sem jutott, minek ha van csirke meg marha, aztán egyszer vettem valamihez darált sertéshúst, és - már elnézést a szókimondásért – de majdnem belehánytam a fazékba. Olyan szaga volt főzés közben, ó te jó ég! Na az volt az én disznó-sztorim vége. Egy kivétel van: sonka, húsos szalonna, tarja, de 99%-ban ételbe kerülnek, nem magában/kenyérrel eszem őket. Kolbász, disznósajt, szalámi soha (szökőévenként szalámi a pizzán, de csak akkor jó, ha megsül, mert amúgy az nyers, és nyerset soha, és a pácolás füstölés stb. ellenére az NYERS).

Tehát, amit megeszek: szárnyas, marha, vadak. Se vízi dolgok, se zselatin, se disznó, belsőségből csak máj, az is pástétom formájában, és elvárásom, hogy a kajámnak ne legyen feje, konyhakészen kerüljön hozzám, és jobban szeretek nem csontos részekkel dolgozni. Ja és semmi nyers hús és tojás, semmi ami rozéra van sütve és hasonlók. És persze nem eszünk minden nap húst, sőt. Kettőnkre hetente 0,5-0,75 dkg húst veszünk, plusz Levi reggelire eszik sonkát és hasonlókat, illetve ő eszik halat (heti egy lenne a cél, néha ez kétheti egyre csúszik, erősen függ attól, mennyi hely van a fagyasztóban). Én jobb szeretem a tojáskrém/padlizsánkrém/avokádókrém/vaj hajszálvékony uborkaszeletekkel típusú reggeliket, nekem a a felvágott-nem-evés nem lemondás, hanem megkönnyebbülés. Nem szeretem a “zavaros” dolgokat, inkább egy szelet sajt, vagy uborka mint kétes eredetű hús-szerű izék.

Két hétig még vegán is voltam, nem is akármilyen vegán, olyan, aki még hüvelyest sem eszik. Ez mondjuk kényszerűség volt, és nem esett jól. A háziorvosom gyakran egészíti ki a terápiát diétával, ami szerintem tök jó dolog (már megint diétáztat* :-)) A múltkor volt egy múlni nem akaró migrénem, amire azt javasolta, hogy akkor minimum egy hétig (kettő lett belőle), ne egyek fehérjét. Azaz se hús, se tejtermék, se tojás, se hüvelyes. Hát nem volt kellemes, enélkül a négy nélkül szerintem baromi nehéz főzni. Persze van sok olajos-magos vegán recept, de utálok kettőnkre kétfélét főzni, különösen hosszabb ideig, azokat meg elvetettem Levi miatt, mert allergiás rájuk. A tejtermék nélküli zöldséges étel nekem rettenetes kihívás volt (ahogy én hívtam: padlizsánkrém-rizs-tönkölykocka diéta). Arra jó volt, hogy megismerkedtem a rizstejjel (lehet vele kelt tésztát sütni, igaz elég más állaga lett, nem rosszabb csak más), és rájöttem, hogy a vegánság semmiképpen sem az én utam, vegetáriánus még lehetek, de nekem kell a tojás és a tejtermék. Egyébként a migrén elmúlt, úgyhogy megérte. A doki azt várta, hogy kitörő örömmel újságoljam, hogy milyen boldog és energikus lettem a diétától, de én semmi ilyet nem éreztem. Inkább csak megkívántam mindenféle sajtos meg húsos ételt.

Jó lenne ha az éttermek kreatívabbak lennének a húsmentes ételek területén, sokszor van, hogy nem ennék húst, és akkor két dologra redukálódik a választás: rántott sajt vagy rántott gomba. Ez nekem kevés.

*3-4 hetes laktózmentes diétán vagyok, a valószínűsíthető átmeneti laktózbontási-zavar miatt, ezt is a helicobacter-írtás-reflux kombónak köszönhetem. De ez sima ügy, mivel hugi miatt ismerem a szabályokat. Laktózmentes tejföl/vaj/tej, hurrá! Állati jó találmány.

És akkor jöjjön egy recept, a legújabb vegetáriánus szakácskönyvemből – van belőlük egy csomó. Az eredeti recept brokkolival volt, de nálunk a karfiol nagyobb megbecsülésnek örvend.

gnocchi1.jpg

Karfiolfelfújt gnocchival

Hozzávalók:

  • 50 dkg gnocchi
  • 50 dkg karfiol
  • 2 piros kaliforniai paprika
  • 15 dkg reszelt sajt  - ementáli, gouda stb.
  • besamel (3 dl tej, 3 dkg vaj, 3 dkg liszt)
  • zöldfűszerek (bazsalikom, oregano, majoranna, kakukkfű)
  • só, bors

A karfiolt kis rózsákra szedem, és 6 percig főzöm, majd lecsöpögtetem. A paprikát vékony csíkokra vágom, és a gnocchit nem túl puhára megfőzöm (mihelyt feljönnek a víz tetejére, kikapom őket). A besamelt zöldfűszerekkel és sóval/borssal ízesítem, és belekeverem a sajt felét. A zöldségeket összekeverem a gnocchival, és egy tűzálló tálba teszem. A tetejére kanalazom a sajtos besamelt, megszórom a maradék sajttal, és előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt elkezd pirulni a tetején.

4 fős adag.

2011. december 26., hétfő

Miket sütöttem karácsonykor…

… leginkább mindenféle édességet, amikről nem készítettem képet, mert nem volt kedvem, meg sötét volt, meg rendetlenség volt (van) a lakásban. És a karácsonyfa felállítása után nehéz fényképeznem, mert az ebédlőasztal elkerül a felette lévő lámpa alól, így nem igazán van elég fény sehol sem. Úgyhogy fotóriport helyett inkább szöveges beszámoló jön.

Gesztenyés bonbon (laktózmentes)

Egy kis gesztenyepürét (nem natúrt, úgyhogy volt már benne rumaroma és cukor is), áttörtem, és kevés  (laktózmentes)tejszín hozzáadásával krémesítettem. A bonbonformát két rétegben kikentem étcsokoládéval, aztán belekanalaztam a tölteléket, és végül lezártam egy kis csokoládéval.

karamelles-mascarponés bonbon

Egy kevés mascarponéba karamellt kevertem, és azzal töltöttem meg az étcsokoládé burkolatú bonbonokat.

aszalt barackos-rumos bonbon (laktózmentes)

Pár szem aszalt barackot nagyon apróra vágtam, meglocsoltam egy kevés rummal és állni hagytam. 1-2 kanálnyi olvasztott csokoládét (laktózmentes) tejszínnel, majd tejjel hígítottam (hogy ne legyen nagyon híg, csak kellően krémes), és belekevertem a lecsöpögtetett barackot. Ez is étcsokoládé burkolatot kapott.

Málnás trifle

Azért az angolok tudnak egyet-s-mást. A trifle nagyon király dolog. Bár még némi tökéletesítésre szorul a receptem. Először sütöttem egy adag piskótatekercset. Kettévágtam, az egyik felét megkentem anyám-féle ribizli-málna lekvárral, rányomtam a másik felét, és kisebb kockákra vágtam (nem kellett az egész, csak kb a 3/4-e), a lekváros “szendvicseket” egy nagy üvegtál aljára raktam. Kb. fél kg mirelit málnát, hagytam felolvadni, öntöttem hozzá némi limoncellot, és a piskótára locsoltam (a levével együtt). Vaníliakrémet főztem (tojássárgája, vaníliarúd, tej, tejszín, cukor, kukoricaliszt), aztán kevertem hozzá majdnem 50 dkg mascarponét (de még így sem volt elég sűrű, ehhh grr), úgyhogy meg kellett támogassam egy zacskó zselatinfix-szel. Erre nem vagyok büszke, de még így is messze volt a kőkeménytől, úgyhogy mindenképp kellett bele, anélkül veszettül folyt volna. Ezt a piskóta-gyümölcs tetejére öntöttem, és egy éjszakára lehűtöttem. Tálalás előtt felvertem habnak 4 dl tejszínt, a tetejére kanalaztam, és csokoládé-forgácsokkal díszítettem. Hát igen, került bele anyag rendesen, de 8 személyes desszert lett belőle.

profiterole (laktózmentes)

4 tojásból (nem kentem meg a tetejüket tojással, az összes a tésztába került), 110 g lisztből, 80 g laktózmentes margarinból és 100 g vízből képviselőfánkot sütöttem, megtöltöttem tejszínhabbal (lm  tejszín, mi más), gúlát raktam belőlük egy tányéron, és lelocsoltam étcsokoládéból és laktózmentes tejszínből készült öntettel.

Készült még mézes puszedli, ezt majd később közzé teszem, húsos táska, gesztenyés thumbprint cookie, és mascarponés-karamelles krémmel töltött keksz.

2011. december 12., hétfő

Karácsonyi menü

Szakácskönyveket, újságokat lapozgatok, hogy mi legyen 25-én a karácsonyi menü anyáméknál. Hááát nem egyszerű. A legfontosabb felvetés, hogy “nincsenek hagyományok” (nem vagyunk a halászlé-töltött káposzta-rántott ponty vonal hívei) és “nem vagyunk a konyha rabszolgái”, azaz egy menüsor van, nem főzünk ötfélét. Tehát az az egy meg kell feleljen mindenkinek. És étel-intolerancia, allergia, és sok nem-szeretem kövezi ki az utat.
A feltételek:
  • Levi allergiás minden olajos magra. tényleg mindre, azaz semmi dió, mogyoró, mandula, kókusz, pisztácia, mák, kesudió, napraforgómag, tökmag, szezámmag, meg amit még kihagytam.
  • hugi laktóz-intolarens, azaz tejtermékből csak az jöhet, amiből van laktózmentes: tej, vaj, tejszín, tejföl, joghurt (túró is van elvileg, de az újkorában is romlott, felejtős). Meg kemény sajtok.
  • anyám nem szereti a kacsát és a libát
  • én utálom az összes vízi állatot, hal is kilőve
  • Levivel nem eszünk disznóhúst (csak feldolgozva, de én úgy is csak húsos szalonna és sonka formában)
  • senki sem szereti a nem átsütött marhahúst, szóval a marha a bolognai, a hamburger, a vadas és a pörkölt alapanyaga
  • hugi nem szereti a gombát
  • most úgy tűnhet hogy semmit sem szeretek, de az a helyzet, hogy amit nem szeretek, az nagyrészt karácsonykor kerül elő (legalábbis nagyobb tételben): aszalt cuccok, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, narancs (rosszul vagyok ha olyannal kell egy szobában lennem, aki korábban narancsot pucolt, rémes az az állott narancs szag, ami a bőrön marad utána), a marcipán is rémes, de az a mandula miatt úgyis tiltólistás
  • senki sem eszik nyers tojást
Azt hiszem ennyi. Nem egyszerű, a desszert profiterole lesz, eddig ennyi tűnik biztosnak.
UPDATE: anyám úgy döntött szereti a kacsát :-) úgyhogy kacsa lesz valamilyen formában, amit viszont kihagytam, hogy én pedig az összes savanyúságra allergiás vagyok.

2011. december 11., vasárnap

Laskagombás rizottó

IMG_7967

Részletesen nem írom le, megszámlálhatatlanul sokszor szerepel már a rizottó-főzés a blogon, van hol utána nézni (nem mintha túl bonyolult lenne). Egy könnyű zöldséges ebéd a sok hús-sütemény trakta közt.

Hozzávalók:

a rizottóhoz:

  • 20 dkg kerekszemű rizs
  • 1 hagyma
  • 1 teáskanál olívaolaj
  • zöldség-alaplé
  • 0,5 dl fehérbor
  • petrezselyem
  • diónyi vaj
  • 1 marék reszelt parmezán + kevés a tálaláshoz
  • (só, bors)

a gombához:

  • 25-30 dkg laskagomba
  • 1 evőkanál vaj
  • 2 gerezd fokhagyma

A rizottót megfőzöm a szokásos módon. Közben elkészítem a gombát: a vajat felolvasztom, rádobom a megtisztított, összevágott gombát és a zúzott fokhagymát, és nagy lángon addig sütöm, amíg megpuhul (ekkor ereszt egy csomó levet), majd megpirul kicsit (előbb-utóbb elpárolog az a sok nedvesség, és elkezd pirulni, célszerű teflon-serpenyőt használni hozzá). A majdnem kész rizottóba belekeverem a gombát, készre főzöm, befejezem (vaj,sajt a végén).

2 fős adag.

2011. december 6., kedd

Kakaós-fehércsokoládés keksz

keksz.jpg

Szuper karácsonyi keksz, a receptet itt találtam. A zacskós/habzsákos töltögetés még mindig nem a legkedvencebb konyhai tevékenységem. Pedig azért tudok rajzolni (pláne vektorgrafikus rajzolóprogrammal), de azért a 9 félév rajzolás az egyetemen talán nem múlt el nyomtalanul, az a habzsákos dolgokban mégis katasztrófa vagyok. Még jó, hogy nincsenek cukrász-ambícióim.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 2,5 dkg kakaópor
  • 20 dkg vaj (kis kockákra vágva)
  • csipet só
  • 1 nagy tojás
  • esetleg nagyon kevés hideg víz vagy tejföl, ha nem áll össze a tészta

az összeállításhoz:

  • lekvár (én anyám-féle ribizli-málnát használtam)
  • olvasztott fehércsokoládé*

*ezt nem mértem, egy tábla fehércsokoládét olvasztottam meg némi vajjal és tejszínnel, ennél kicsit több kell ekkora adaghoz, nekem lett pár “csak” lekváros kekszem, az arányokat pedig sajnos nem tudom.

A tészta hozzávalóit összegyúrom (kézzel vagy késes robotgéppel), és fóliába csomagolva minimum 30 percre beteszem a hűtőbe. Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtom, köröket szúrok ki belőle, és minden második körből kiszúrok egy kisebb mintát (szív, csillag, kis kör, ami van). Előmelegített 180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 8-10 perc alatt megsütöm. A kekszeket rácsra teszem hűlni, majd 1-1 simát és “lyukasat” lekvárral összeragasztok. Némi tejszínnel és vajjal fehércsokoládét olvasztok, simára keverem, egy zacskóba töltöm, levágom az alját, és kitöltöm csokoládéval a mélyedéseket. Kis időre hideg helyre teszem, hogy a csokoládé lehűljön. Jól záródó dobozban sokáig eláll.

2011. december 1., csütörtök

Reflux, gyomortükrözés & Co.

Jujj mit keresnek itt ezek a témák, egy ez főzősblog…. Hát úgy gondolom, hogy a főzéshez kapcsolódik az evés, ahhoz meg a gyomor. És amúgy is főzősblog némi én-bloggal.

Kezdjük a közepén: akinek rendszeresen fáj a hasa, és nem megy el orvoshoz, az nem normális! Normál, kiegyensúlyozott táplálkozással nem fájhat rendszeresen, sőt egy-két elhajlást is ki kell bírjon a rendszer.

“Persze, utólag nagy a szája”… amúgy is nagy a szám, és a refluxom akkor kezdett el exponenciálisan durvulni, amikor már rég megvolt az időpontom a gasztroenterológiára.

Arról, hogy bizonyos kaják után ég a gyomrom, illetve mások után irreálisan tele vagyok (és hol vannak ezek a tünetek egy jó kis epegörcstől), az derült ki, hogy reflux, idült gastritissel, és helicobacter fertőzés, ami kissé meggyepálta már a vékonybél bolyhait. Ez már egy kicsit rosszabbul hangzik, mint a néha kicsit ég a gyomrom. És persze mindkét betegség hosszú távú, csúnya mellékhatásokkal jár.

Persze nem kézrátétellel gyógyítanak, és nem ránézésre állítják fel a diagnózist. Voltam vérvételen (részemről az a semmiség kategória), hasi ultrahangon (kicsit csikiz, egyébként kb. 5 percet kellett csak ülnöm a váróban, igaz időpontom volt, de nem puccos magánrendelésre járok). És végül a bónusz: gyomortükrözés. Ami ugye “nem fáj csak kellemetlen”. Ennek a mondatnak mindkét fele igaz. tényleg nem fáj, és tényleg kellemetlen. DE. És itt van pár DE.

  • az egész vizsgálat nem tartott tovább 20 percnél. Ebből, amíg lent volt a cső max. 5 perc lehetett. (a beleegyező nyilatkozat szerint 3-15 perc)
  • jobb helyeken (azt hiszem sajnos nem mindenhol, vagy nem reklámozzák), ha kéri az ember, és van vele kísérő, adnak előtte egy fél ampulla Seduxent.
  • a Seduxen nagyon jó cucc, a vizsgálat közben még nem hatott szerintem teljesen, utána viszont 20-30 perc garantált vihogós szalonspicc.
  • a 20 percben tehát benne van az, hogy az ember bemegy, leül az ágyra, megkapja a szurit, várnak kicsit, elvégzik a vizsgálatot, majd amíg elrendezik a műszereket, lehet (és kell is) feküdni kicsit, összeszedni magad (és elkábulni az eddigre jócskán ható nyugtatótól), és megbeszélni a dokival a kontroll időpontját.
  • abszolút megéri rajta túlesni, mert a diéta+gyógyszer tök jól helyrerántott, igaz ennek ára van, lemondtam a napi 3 liter buborékos vízről, a narancsléről, és minő fájdalom, ötször kell enni egy nap.
  • meggyőződésem h a többség legkésőbb 40 éves korára sokkal rémesebb dolgokon esik át a fogorvosi székben, mint a tükrözés (én még csak a pici lyuk-fogkőleszedés szinten vagyok)

És a helicobacter-fertőzésről még pár gondolat. Szívás. Rémes, hogy az ember benyelni ovis korában, aztán ha nincs szerencséje, aktivizálja magát, mindenfélét okoz (rossz esetben rákot meg fekélyt), és egy nagyon durva 1 hetes antibiotikum-kúrával lehet kiírtani (pár héten belül kiderül, egy egyszerű kilégzési teszttel, hogy sikerült-e). De ez is megéri, ki a fene akar rákos lenni, és újra ehetek fánkot :-). És mostantól ocsmány necces helyeken nem fogok enni, mert bár ritka, 1-2% a felnőttkori visszafertőződés esélye, nem akarok benne lenni. És a 7 nap antibiotikum után 25 napig kell bélflóra-visszaállító tablettát ennem, és rémes szájízem volt a kúra alatt, de így is több a haszna a dolognak, mint amennyi kellemetlenséggel járt.

2011. november 30., szerda

Gombás-húsgolyós penne

IMG_7927

A Nők Lapja Konyha nyomdokain. Némi változtatással persze. Van nekem jól bevált húsgolyó-receptem. Itt pl. szerepel. Most zsemlemorzsa helyett kakukkfű és zabpehelyliszt (ledarált zabpehely) került bele. A szósz pedig egy egyszerű gombás-tejszínes mártás (hagyma, gomba, tejszín, alaplé, citromlé, petrezselyem). A megsült húsgolyókat beleteszem a szószba, összeforralom, majd összekeverem a tésztával.

2011. november 28., hétfő

30 days of creativity–14. nap–cikk-cakk (aka chevron) mintás tálca

IMG_7957

Nem volt egyszerű (és végképp nem volt gyors) összehozni ezt a tálcát. Először (azt hittem) megvettem hozzá minden szükséges eszközt, tálcát, fehér festéket, türkiz festéket, csiszolópapírt, ecsetet, maszkoló szalagot. Aztán kiderült, hogy valami gyártási hiba folytán a fehér akrilfesték nem fehér, hanem átlátszó, úgyhogy inkább illik rá a lakk elnevezés. Újabb beszerzőkörút, kb. a harmadik vagy negyedik hobbyboltban sikerült fényes fehér akrilfestéket vennem.

A tálca minden oldalát 3x átkentem a fehér festékkel, a rétegek közt megcsiszoltam picit (elengedhetetlen az igazán szép, sima felülethez).

Aztán egy kisebb fa lapon kipróbáltam, hogy működik-e az elképzelésem, befestettem azt is fehérre, kiraktam rajta a mintát maszkoló szalagból, befestettem a türkiz festékkel, és száradás után leszedtem a szalagot. Katasztrófa volt, a festék befolyt a szalag alá, ki kellett találni valami B-tervet.

B-terv: festék helyett lakk + csillámpor. Újabb út egy hobbyboltba, vettem türkiz csillámport, és nekiálltam a “maszatolásnak”. A tálca belsejében egy nyomtatott cikk-cakk minta segítségével megcsináltam maszkoló szalagból a mintát, majd kis darabonként haladva bekentem egy részt lakkal, belenyomkodtam egy csomó csillámport, újra lakk újra csillámpor… Vártam egy napot, majd két rétegben átkentem lakkal, hogy ne szóródjon a csillámpor.

Újabb technológiai szünet, majd lehúztam a maszkoló szalagot, és előbukkant a mintám, szuper éles szélekkel. Megérte szórakozni a csillámporral, meg a többszöri lakkozással. Ezután az egész belsejét átkentem még 2x a lakkal. És végre kész. Tádám! Mehet a home-made dohányzóasztalomra.

2011. november 26., szombat

Adventi koszorú - 2011

Kicsit több mint egy nap kellett az idei adventi koszorú elkészítéséhez – szokás szerint hosszú technológiai szünetre volt szükség. Szalma alapon piros-fehér dekoráció, afféle skandináv dizájn.

Mi került a koszorúra:

  • 4 fehér gyertya gyertyatüskével rögzítve
  • piros/bordó szalag – levágtam 4 rövidebb darabot, ezeket körbetekertem a gyertya alsó részén, hogy eltakarják a gyertyatüskét, és 1-1 gombostűvel rögzítettem az átlapolt végeket. 4 hosszabb darabból pedig kamu-masnit csináltam, és 1-1 gombostűvel beszúrtam a gyertya elé (a közelin látszik is a masni közepénél a gombostű). Drótszélű szalaggal érdemes dolgozni, mert az arra áll, amerre mi akarjuk :-)
  • két méretben fehérre ill. pirosra festett papírgolyók. A golyó nem teljesen igaz, mert a bennük lévő lyuk nem megy végig. A lyukakba faragasztóval (aka hobbyragasztó) félbetört fogpiszkálót ragasztottam (hegyes véggel kifelé), és 2 rétegben befestettem hobbyfestékkel (akrilfesték). A festéshez kell egy darabka hungarocell, vagy papírdoboz (árral kis lyukakat kell bele ütni), hogy legyen mibe beleszúrni a száradó darabokat.
  • kis fehér csillagok – levegőn száradó gyurma. Különböző felületeken kinyújtottam, kis csillag alakú kiszúróval csillagokat szaggattam belőle, majd egy napig száradni hagytam. Végül ragasztópisztollyal felragasztottam. (egy részükbe fogpiszkálóval csináltam lyukat, azok majd a karácsonyfára kerülnek).
  • Ennyi. A golyókat a gyertyák közé csoportosítottam, a csillagok pedig a közökbe kerültek.

2011. november 21., hétfő

Borsópüré II.

borsopure

Nyár elején az Óbudai Trófeában nagyon jó borsópürét ettünk, anyámnak azt árulták el róla, hogy az összeturmixozott borsó besamellel van összekeverve. Már akkor elhatároztam, hogy ezt megcsinálom. A korábbi borsópüré-próbálkozásaimnak két baja volt: a túl intenzív borsó íz (hülyén hangzik, de lehet a borsó is túl tömény), és a túl sűrű/szétválós állag, hajlamos volt szétesni egy sűrűbb és egy vizesebb fázisra.

És a besameles trükk megoldja mindkettőt. Mennyiségek nincsenek, borsót és hagymát együtt puhára párolok. Leszűröm, összeturmixolom, és hozzákeverek némi besamelt (a szükséges besamel mennyiség függ a sűrűségétől, és persze kóstolgatni kell, hogy mikor jók az arányok). Én csak szerecsendióval fűszereztem, de mehet bele petrezselyem vagy menta is.

2011. november 16., szerda

2011. november 14., hétfő

Spenótos-ricottával töltött tészta

kagylo.jpg

Nem emlékszem olyan időre, amikor szerettem volna a spenótot (azt tudom, hogy zsenge koromban egy darabig ettem halat, és még zsengébben mazsolát, de ezek nagyon régen voltak). Spenót emlékem azonban nincs. Mondjuk a spenót általában egyet szokott jelenteni a fokhagymás, beáztatott kenyeres spenótfőzelékkel. Ami rémes. Nagyon.

Tavasszal Levi szülinapján kiderült, hogy a bébispenót (legalábbis eperrel saláta formában) finom. De bébispenótot egy helyen szoktam látni, az Intersparban, és nem túl baráti az ára, úgyhogy nem lett nálunk gyakori vendég. Ráadásul a sóska/spenót levelek feldolgozása amúgy sem a legkedvencebb elfoglaltságom (hé, van mirelit!).

A múltkor Olaszországban megkóstoltam Levi spenótos-ricottás cannelloniját (kiderült, hogy finom) és a napokban megláttam, hogy a sarkon a Sparban van mirelit bébispenót, összevágva, kis kockákra fagyasztva, úgyhogy egyszerűen muszáj volt spenótos ricottát töltenem az itthon kallódó kagylótésztába.

Hozzávalók:

  • 25 dkg ricotta
  • reszelt parmezán
  • kb. 2 maréknyi összevágott bébispenót (nem mértem, csak beleborítottam pár kis mirelit kockát egy tálba és hagytam felengedni)
  • besamel 2 dl tejből, 2 dkg lisztből és 2 dkg vajból
  • só, bors, szerecsendió
  • óriás kagylótészta (én 18at használtam fel)

A felengedett spenótot összekeverem a ricottával, némi reszelt parmezánnal, és sóval, szerecsendióval ízesítem. A kagylótésztát a megadott főzési idő fele-kétharmada alatt előfőzöm, majd belekanalazom a tölteléket, és tepsibe teszem. A besamelt a tészta tetejére kanalazom, szórok rá reszelt parmezánt, és előmelegített sütőben (200 fokon), kb. 15 perc alatt megsütöm.

3 fős adag.

2011. november 12., szombat

Churros

Nagyon régóta akartam itthon churrost sütni, de nem álltam neki, mert biztos túl macerás, meg elrontom, meg nem lesz jó és hasonlók. Hát butuska voltam. Egyetlen kalandos dolog volt csak sütés közben: nem vagyok egy nagy habzsák használó, nem is volt itthon, a projekthez vettem egy olcsót, amihez, mint utóbb kiderült nem volt elég nagy csillag-fej. És úgy jártam, ahogy a habzsákokkal szoktam, túl kicsi lyuk, túl kemény tészta… persze, hogy ahelyett, hogy a tészta előbukkanna elöl, szétmegy az egész zsák (jellemzően a zsákból kicsúszik az a kis műanyag, amire a fejet kell rögzíteni a kis tekerős gyűrűvel).

Szerencsére volt B-terv, eszembe jutott, hogy kaptam egy keksznyomót (ami olyan, mint amivel a PUR-habot, meg a szilikonos tömítést kell kinyomni, csak ehhez mindenféle mintás előtétek is vannak), ehhez is van csillag alakú fej – igaz kicsit nagy, az első próbálkozás meg túl kicsi volt. Ég és föld a különbség a kettő között. A keksznyomóval sokkal jobb kukacokat nyomtunk a forró olajba, sokkal kevesebb bosszúsággal. Fogok vele kekszet is csinálni.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 3 tojás
  • 10 dkg vaj
  • 17,5 dkg liszt
  • 2 dl víz
  • olaj a sütéshez
  • (fahéjas) cukor hempergetni

az öntethez:

  • tejszín
  • étcsokoládé (3/4-1 tábla)

Az öntethez az étcsokoládét összeolvasztom annyi tejszínnel, hogy sűrű öntetet kapjak (jobb kevés tejszínnel indítani, és ha már homogén a csokoládé, de még túl sűrű, hígítani). A vizet és a vajat egy fazékba teszem, felforralom, majd beleszórom a lisztet. Addig keverem (a tűzhelyen), amíg homogén massza lesz, és elválik az edény falától. Ezután félreteszem kicsit hűlni, és ha már nem forró, egyenként alaposan beledolgozom a tojásokat. 2-3 ujjnyi olajat hevítek, a tésztát habzsákba (jó nagy csillagcsővel!) vagy keksznyomóba töltöm, és pár centis csíkokat nyomok a forró olajba (célszerű ollóval elvágni a tésztát, és ketten sokkal könnyebb). Pár perc alatt megsütöm a fánkokat, papírtörlőre teszem, majd még forrón (fahéjas) cukorba forgatom. A langyos csokoládéöntettel tálalom.

3 fős adag

2011. november 11., péntek

Sütőtökös-marhahúsos pite

pie2.jpg

Erősen átdolgozva a GoodFoodról (így jár, aki nem vásárol be elég figyelmesen, és az édesburgonyát élből lecseréltem sütőtökre). Azért ezek a “cottage pie”-ok nagyszerű ételek. Különösen ilyen hideg, lehangoló időben (még a fűtést is kénytelen leszek előbb-utóbb bekapcsolni).

Hozzávalók:

  • 25 dkg darált marhahús
  • reszelt sajt
  • 1 lencse konzerv
  • 2-3 szál szárzeller
  • 2 marék mirelit kukorica*
  • 2 dl alaplé
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 2 kisebb vagy 1 nagy hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 fél sütőtök megsütve**
  • pár kanál tejföl, tejszín, joghurt (én mindháromból raktam, a joghurt opcionális)
  • só, bors, szerecsendió
  • 1 evőkanál Worcestershire-szósz

*ez eredetileg répa lett volna, de azt elfelejtettem venni

**a sütőtököt nem mértem, annyi puha sült tököt kanalaztam egy keverőtálba, ami szemre elég volt ahhoz, hogy a sütőtálban kb. 2 cm vastagon befedje a húsos ragut.

Az olajat felhevítem egy nagy serpenyőben, és pár percig sütöm rajta húst. Miután a hús mindenhol kifehéredett, hozzáadom az apróra vágott hagymát, és 4-5 percig együtt pirítom őket. Belekeverem az apróra vágott zellert, a zúzott fokhagymát, a kukoricát, a lecsöpögtetett lencsét, a Worcestershire-szószt, felöntöm az alaplével és kb. 10 percig főzöm (be kell sűrűsödnie kissé). Megkóstolom, ha szükséges, sózom, borsozom, és egy tűzálló tálba kanalazom. A sütőtököt kikanalazom a héjából, egy keverőtálba teszem, 3-3 evőkanálnyi tejszínt és tejfölt adok hozzá, sóval és szerecsendióval ízesítem, és alaposan összekeverem. Akkor jó, ha krémes, krumplipüré-szerű állaga van, ehhez további tejfölre (joghurtra) lehet szükség. A tökpürét a ragu tetejére halmozom, megszórom reszelt sajttal, és előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20 percig sütöm (akkor jó, ha a sajt megpirult a tetején).

4 fős adag.

2011. november 9., szerda

Ír kék sütemény

Bár alapvetően nem vagyok édesség-párti/függő/mániás, mégsem rajongok nagyon a sós süteményekért. Azt hiszem azzal van összefüggésben, hogy nem iszom alkoholt – a legtöbb sós sütemény unalmas, túl sós és roppant szomjas leszek tőle, a szájban atomjaira hulló “homoksüti”-vel pedig ki lehet kergetni a világból.

Ez után a felvezető után azt kell mondjam, Nigella megint odatette magát, ez a gorgonzolás keksz engem is meggyőzött, hogy van azért létjogosultságuk a sós süteményeknek is. Persze ezt sem bor/sör mellé ettem, hanem meggylével uzsonnára :-)

Hozzávalók:

  • 1 tojás
  • 10 dkg puha vaj
  • 17,5 dkg gorgonzola/márványsajt
  • 12,5 dkg liszt
  • 5 dkg kukoricaliszt*

*Nigella kékkukorica-lisztet ír, de szerintem az nálunk beszerezhetetlen, sima kukoricaliszt viszont van, és nem is drága

A tojást szétválasztom, a sárgáját alaposan összekeverem a vajjal és a gorgonzolával, a  fehérjét pedig félreteszem. A vajas keverékhez adom a kétféle lisztet, összegyúrom, és fóliába csomagolva 30 percre beteszem a hűtőbe. A sütőt előmelegítem 200 fokra, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztát lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtom, és tetszőleges formájúra vágom. Tepsibe teszem, megkenem a félretett tojásfehérjével, és 10-15 perc alatt megsütöm.

2 tepsinyi lesz belőle.

2011. november 8., kedd

Babos burrito

Ez és az ehhez hasonlók az aktuális kedvenceim úgy tűnik, hogy a nyári hamburger-korszak után átcsúsztam ebbe a babos-avokádós-tejfölös-tortillás mániába. Sok zöldség meg vitamin és szép színes (és gyorsan elkészül, konzerv babból összedobni egy paradicsomos ragut nem nagy kunszt, a tortillachips/tortillalap és a saláta pedig készen, zacskóban érkezik).

Hozzávalók:

  • 2 babkonzerv (én egy fehér- és egy vörös vesebab konzervet raktam bele)
  • 2 marék mirelit kukorica
  • 1 közepes hagyma/3 szál újhagyma
  • 1 nagy paradicsom
  • 1 nagy sűrített paradicsom konzerv (ami 2x akkora mint a májkrém)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors, bazsalikom, majoranna, chili
  • 1 teáskanál olívaolaj

a tálaláshoz:

  • 4 nagy vagy 8 kis tortillalap
  • 2 avokádó
  • reszelt sajt
  • tejföl
  • saláta/rukkola
  • apróra vágott paradicsom

A felhevített olajon egy-két percig sütöm az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát (zúzva vagy nagyon apróra vágva), a kukoricát, a sűrített paradicsomot, a lecsöpögtetett babot és a felkockázott paradicsomot. Fűszerezem, és addig főzöm, amíg a kukorica megfő (ha szükséges, öntök rá egy kis vizet, aki szereti kicsit édesebben, tehet 1-2 evőkanál ketchupöt is). A tortillalapokat mikróban átmelegítem, mindegyikre teszek egy kevés babot, némi reszelt sajtot, behajtom a végeket, és feltekerem. Egy tányérra 1 nagy vagy 2 kicsi burritot rakok, pakolok mellé salátát, paradicsomos babot, reszelt sajtot, egy kis tejfölt és felkockázott avokádót és paradicsomot.

másik verzió, hogy nem tekerek belőle burritokat, hanem miután összeraktam mindent a tányérra, rakok mellé némi tortilla chipszet.

4 fős adag.

2011. november 4., péntek

2011. november 3., csütörtök

Őszi kirándulás: Nápoly, Sorrento, Capri, Pompeii–1. rész

Címszavakban, aztán jöjjenek a képek.

Nápoly – undorító, ha rajtam múlik többet nem teszem oda be a lábam (max. villámgyorsan átutazom rajta). És most nem is sztrájkoltak a kukások. Büdös, koszos, szakadt, enni sem nagyon volt kedvem (ez pedig nagy szó). 9 évig jártam a Józsefvárosba iskolába, de ez minden akkori élményemen túltesz.

Sorrento – szép, nagyon jó pizzát ettünk, és vettem “crackers”-t icebox cake-hez.

Capri – hát jó lenne milliárdosnak lenni, és venni ott egy villát. a hajókázás poén, a kék barlang meg szerintem kissé felülárazott, drágább, mint Pompeii.

Pompeii – tök érdekes, és szerintem az emberek furcsák, mintha mindenkit a gipsz-hullák érdekeltek volna legjobban, amikor 1000 érdekesebb dolog van ott. Oké én kifejezetten undorítónak tartom a preparálást és a holttestek kiállítását (igen a múmiák is borzasztóak, és a döglött halak fotózása, amint üveges szemmel merednek az arcomba), de akkor is furcsa.

IMG_7790

IMG_7802

IMG_7809

IMG_7842

IMG_7855

IMG_7856

2011. október 23., vasárnap

Cukkinis-parmezános gnocchi

Hozzávalók:

  • 50 dkg gnocchi
  • 3 kis cukkini
  • 1 csokor újhagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 4 evőkanál tejszín
  • 1 evőkanál citromlé
  • 10 dkg parmezán

A gnocchit megfőzöm a zacskón található útmutatás szerint, leszűröm, és félreteszek egy kicsit a főzővízből. Az újhagymát felkarikázom, és a cukkinit “szalagokra” vágom egy zöldséghámozó segítségével. Az olívaolajat felhevítem, hozzáadom a hagymát és a cukkinit, majd pár perc után belekeverem a tejszínt, a citromlevet és pár kanálnyi főzővizet. Miután a cukkini megfőtt (nem kell neki sok idő), belereszelem a parmezán felét, összekeverem a gnocchival, és tűzálló tálba teszem. A tetejére reszelem a maradék parmezánt, és grill alá teszem, amíg a sajt megolvad, majd azonnal tálalom.

4 fős adag. A BBC GoodFood-ról.

2011. október 22., szombat

30 days of creativity–13. nap

CIPO

Már korábban is konstatáltam, hogy valami roppant vicces módon tudom levenni a cipőmet, mert mindig egymásra kerül a kettő. Most le is fotóztam este az előszobában. Hát igen, én vagyok kettőnk közül a rendetlenebb.

2011. október 18., kedd

Mustáros-hagymás csirkecomb

Végre egy Stahl-recept, amire azt tudom mondani (a mogyoróvajas kekszen és a görög citromos csirkén kívül), hogy remekül működik úgy, ahogy a könyvben le van írva.

Azt már a görög csirkénél megtanultam, hogy a serpenyő sütőbe tevése hülyeség. Túl régóta főzök ahhoz, hogy képes legyek azt menedzselni, hogy a serpenyő nyelének megfogásához kesztyűre van szükség. Hiába csücsül a 200 fokos sütőben, elfelejtem, hogy meleg, ez van, a “bal-jobb”-ot sem tudom megjegyezni 27 éve. A múltkor 3 égett ujj és egy hólyagos tenyér tanított meg arra, hogy inkább összemaszatolok még egy edényt, de ebbe a hibába nem esem többször. Serpenyőben elősütöm a dolgokat, aztán tepsiben megsütöm őket (úgyis ki-be kell rakni a dolgokat, a serpenyős esetben meg egy tányér kell pluszban).

Hozzávalók:

  • 4 csirke felsőcomb
  • 2 kisebb hagyma
  • 2 evőkanál mustár
  • 1 dl fehérbor
  • 1 teáskanál olívaolaj
  • apróra vágott petrezselyem

A combokat egy serpenyőben oldalanként pár perc alatt megpirítom (szerintem nem kell alá zsiradék, a felsőcombokból rengeteg kisül). Az elősütött húst egy kis tepsibe teszem, és a sütőt előmelegítem 200 fokra. A serpenyőből kiöntöm a zsírt, beleöntöm az olajat, és a csíkokra vágott hagymát kis lángon karamellizálom (kb. 10 perc). Lehúzom a tűzhelyről, belekeverem a bort és a mustárt, kicsit megsózom, összekeverem, és a hús mellé öntöm. A tepsit szorosan lefedem alufóliával és 30 percre beteszem a sütőbe. Ezután leveszem a fóliát, és még 10 percre visszateszem. Megszórom petrezselyemmel, és sütőtökös krumplipürével tálalom.

2 fős adag.

2011. október 17., hétfő

Zabpelyhes pikelet–ausztrál palacsinta

pikelet.jpg

Annyira jópofa szó az, hogy pikelet. Kikelet-pikelet. Különösen azt tekintve, hogy vasárnap hajnali 8-kor felkeltünk forma-1-et nézni, én pedig közben megsütöttem ezeket a palacsintákat. Nyilván sokaknak a hajnali 8, az nem hajnal, hanem már délelőtt, nekünk azonban az, a normál hétvégi ébredési időpontunk 10 óra.

WP_000129

Szeretem a kanapénkat, nem csak remekül lehet rajta feküdni (nyilván ülni is, mi azonban aszerint választottunk kanapét, hogy a karfája kényelmes legyen fekvéskor), de a karfán megáll még a legnagyobb lapostányérom is, mivel sima a teteje (és elég kemény ahhoz, hogy a tányér ne billegjen de elég puha a tökéletes fekvéshez). Úgyhogy forma-1 nézés közben, Levi telefonjával, a kanapén ülve le tudtam fényképezni a reggelinket. :-) Mr & Mrs Geek.

A palacsinta kissé időigényes, mert kétszer is állni kell hagyni, amúgy azonban gyorsan sül. Az első áztatást szerintem akár éjjel is meg lehet ejteni, este összekeverni a zabpelyhet a tejjel, aztán reggel onnan folytatni a receptet, így szerintem akár a második pihentetés el is maradhat.

Hozzávalók:

  • 1 csésze zabpehely
  • 3/4-1 csésze tej
  • 1/3 csésze liszt
  • 1/3 csésze cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 2 tojás
  • 50 g olvasztott vaj/olaj (nekem ez utóbbi)
  • a sütéshez kevés olaj (olaj spray a legjobb)

A zabpelyhet összekeverem a  tejjel és 30 percig állni hagyom (érdemes nem hozzáönteni az egy csészényit, nekem annyival túl híg lett, extra lisztet kellett még belekevernem). Összekeverem a cukrot, a lisztet, a szódabikarbónát és a sütőport. A tojásokat, az olajat, és a lisztes keveréket a zabpehelyhez adom, és újabb 15 percig pihentetem. Végül ha szükséges, adok még hozzá tejet/lisztet (kanállal kell tudni adagolni a serpenyőbe). Vékonyan kiolajozott serpenyőben, evőkanálnyi adagokban (egy nagyobb serpenyőben egyszerre 3-4 palacsinta is sülhet), közepes lángon, oldalanként 1-2 perc alatt megsütöm. Mézzel/juharsziruppal/csokoládéöntettel tálalom. (+ gyümölcs+tejszínhab)

2 fős adag.

2011. október 16., vasárnap

Pestos “fitness pizza”

IMG_7775
Kicsit több, mint egy hete kiderült, hogy refluxom van, ami elég sokáig tartó gyógyszeres kezelést, és némi* diétát követel. Aminek egy része jó (napi ötszöri étkezés), másik része nem olyan jó (tiltott dolgok). Ez a “pizza” a utóbbi miatt jött létre, mivel a paradicsomról átmenetileg le kell mondanom (vagy legalábbis érdemes, mert rémes gyomorégést okoz), mással kellett megkenni az alapot – az már pár hete kiderült, hogy nagyon jó pizzát lehet sütni tortillalap-alapokon. Mivel kenjem-mivel kenjem… pestoval :-) Gondolkodtam fehér (tejföl, besamel, mascarpone stb.) szószokon, de elvetettem, ez volt a legegyszerűbb, épp volt egy bontott üveg a hűtőben.
*persze kinek mi a “némi”, mivel eddig sem ittam/dohányoztam/ettem csípőset/tömtem magam dugig rendszeresen viszonylag kevés megkötésre kell figyelnem.
Hozzávalók:
  • 1 tortillalap
  • 2 evőkanál pesto
  • 2-3 gomba felszeletelve
  • 1 szelet sonka 3-4 darabba vágva
  • 1-2 marék reszelt sajt
  • rukkola
A sütőt előmelegítem 220 fokra (grill fokozaton), és egy tepsibe sütőpapírt terítek. Ráteszem a tortillalapot, megkenem a pestoval, megszórom a reszelt sajttal, és elosztom rajta a gombát és a sonkát. Pár perc alatt megsütöm, a tetejére rukkolát pakolok, és azonnal tálalom.
1 fős adag.

2011. október 14., péntek

Almás káposztasaláta

Hasonló ehhez, de mégsem ugyanaz.Gyomorkímélőbb (nincsen benne nyers hagyma), és édeskésebb (és nem a cukortól, mint az eredeti verzió, amit én következetesen mindig hozzáadott cukor nélkül csinálok, hanem az almától).

Köretet kerestem a corn flakes-be panírozott csirkecsíkokhoz (kivételesen nem hasábburgonyát akartam mellé, mert mégiscsak zsírszegény diétán vagyok), és ezt találtam a marthastewart.com-on.

Hozzávalók:

  • 1 zöld alma apró kockákra vágva (nem kell meghámozni, csak kivágni a magházát)
  • kb. 3 maréknyi vékony csíkokra vágott lilakáposzta
  • citromlé
  • majonéz
  • tejföl (vagy tejföl és joghurt vegyesen)
  • só, bors

Egy tálban összekeverek pár kanálnyi majonézt és tejfölt kb. 1 evőkanálnyi citromlével, és beleforgatom az almát (így nagy eséllyel mindenhol bevonja az öntet és nem fog megbarnulni). Belekeverem a káposztát, és ha szükséges adok még hozzá tejfölt/majonézt. Végül sóval és borssal ízesítem.

2-3 adag.

2011. október 10., hétfő

30 days of creativity–10. nap (karamelles forró csoki)

ital_2.jpg

Ehhez jár recept is: karamelles forró (fehér) csokoládé. A roppant hosszú név kb. le is fedi az egészet. Egy bögrébe beletördelek 2 csík fehércsokoládét, tejszín-tej keveréket melegítek (1:2 arányban), amikor elég forró (de még nem forr) ráöntöm a csokoládéra, addig keverem, amíg homogén nem lesz, és belecsurgatok két teáskanálnyi dulce de leche-t. (1adag)

2011. október 9., vasárnap

2011. október 8., szombat

Zabpelyhes fasírt

Leginkább csak ötletadó, hogy főtt burgonya, és beáztatott, kinyomkodott kenyér (ehh, nekem ez annyira gusztustalanul hangzik) nélkül is lehet fasírtot sütni.

Hozzávalók:

  • 25 dkg darált hús
  • 1 tojás
  • 1 marék reszelt sajt
  • só, zöldfűszerek
  • zabliszt (megdarált zabpehely)
  • morzsa a külsejére
  • olaj a sütéshez

A húst összegyúrom a fűszerekkel, a reszelt sajttal, a tojással, és annyi zabliszttel, amitől jól formázható massza lesz. Kis golyókat készítek belőle, megforgatom zsemlemorzsában, és ujjnyi olajban megsütöm.

2-3 adag lesz belőle.

2011. október 7., péntek

30 days of creativity – 8. nap

rise

Két nap kimaradt mert nem voltam kreatív hangulatban, meg fáradt voltam meg hasonlók, de most reményeim szerint újult erővel veszem fel a fonalat ott, ahol abbahagytam.

2011. október 4., kedd

2011. október 3., hétfő

2011. október 2., vasárnap

30 days of creativity – 5. nap

hotchocolate

Telefonos kép, némileg feljavítva :-). A mai kreatívkodás a konyhában zajlott: házi forró-csoki por, és zabpelyhes fasírt. Ez utóbbit majd holnap megörökítem és felteszem a blogra.

2011. október 1., szombat

2011. szeptember 30., péntek

30 days of creativity – 3. nap

holidays

Bár a “Holidays” (azaz a hálaadástól-újévig tartó időszak még odébb van), ma ez a téma jött szembe (a rénszarvasos képről már csak erre tudtam asszociálni).

2011. szeptember 29., csütörtök

2011. szeptember 28., szerda

30 days of creativity – 1. nap

cloud

Pár hónapja rábukkantam erre a honlapra, és arra jutottam, hogy ezt nekem valamikor meg kell ejtenem. Úgy tűnik a valamikor most jött el. Az általam létrehozott dolgok sejtésem szerint nagyrészt ilyen rajzos vonalon fognak mozogni, de ettől teljesen függetlenül közzéteszek majd a közeljövőben 3 általam korábban létrehozott DIY berendezési tárgyat is (csak fotózni kéne, meg az egyiket begyűjteni).

Ma találtam ezt a roppant vicces “tag-cloud” gyártó alkalmazást. Tetszőleges szövegből vagy blogból ilyen kis képet gyárthatunk vele. Nyilván a nagyobb betűvel írt szavak többször fordulnak elő az adott részben, a betűtípus, szín és szövegirány szabadon választható (illetve betűből van kb. 25-30 féle, de ezek jó részében nincsen meg az összes ékezetes magyar karakter).

2011. szeptember 26., hétfő

Fűszeres-sütőtökös szirup kávéhoz

kave1

Hmmmmmm, szóval ismét egy amerikai blogon (blogokon végül is, mert nem az első receptnél döntöttem a kipróbálás mellett, hanem a sokadiknál) futottam bele egy újabb “must have”-dologba. Persze ez is olyan, amit úgysem kóstolok meg, mert csupa nem-szeretem hozzávalóból áll (eleve kávét is csak ritkán iszom, akkor viszont legyen benne csokoládészirup és sok fagylalt), de Levi szereti az ilyen dolgokat, és kíváncsi voltam, hogy ízlik-e neki, amit a nem reprezentatív amerikai blog-merítésem és a starbucks honlap szerint mindenki nyakló nélkül iszik a tengerentúlon. Ez nem más mint, a “pumpkin spice latte”, egy fűszeres, sütőtökös sziruppal ízesített tejeskávé. Volt itthon sütőtök, fűszerek, egy ígéretes recept, úgyhogy megcsináltam tegnap. Állítólag nagyon finom, csak kicsit édes lett (meg lehet így is inni, de legközelebb “csak” a receptben leírt 1 csésze cukrot fogom beletenni…), fogok még ilyet főzni ősszel/télen.

Hozzávalók:

  • 1,5 csésze* víz
  • 1 csésze cukor (ez eredetileg másfél, de szerintem 1 is elég)
  • 4 egész fahéjrúd vagy 2-3 evőkanálnyi darabos (de nem őrölt!) fahéj
  • 5-6 szem szegfűszeg
  • fél teáskanál őrölt gyömbér
  • 1 teáskanál őrölt szerecsendió
  • 6 evőkanál sütőtökpüré

*1 csésze = 2,5 dl

Az összes hozzávalót egy fazékba teszem, felforralom, és kb. 10 percig főzöm. Miután kicsit hűlt átszűröm – kávéfilteren, vagy kislyukú szűrőn. Lezárt üvegben elvan pár napig a hűtőben. Adagolás ízlés szerint, ez szerintem kb. 4-5 nagy pohár tejeskávéhoz elég (ami tekintettel a kései órára nálunk 2 teáskanál koffeinmentes Nescafé, forró víz, meleg tej, és 2-3 ujjnyi fűszeres szirup).

2011. szeptember 25., vasárnap

“Fitness pizza” aka ‘skinny’ pizza

Amikor megláttam ezt a receptet a GoodFoodon, tudtam, hogy ki kell próbáljam, mert szeretem a pizzát, a gyomrom viszont nem szereti a kelt tésztát, és ez össze tudja hozni a kettőt. Felül pizza, alul tortillalap. És ez a sótartalmat és a kalóriát is csökkenti. Nem szeretem, hogy ha kimozdulok a szokásos étrendemből, folyton szomjas vagyok a bevitt rengeteg só miatt (és mivel alapból megiszom 3 litert, nem hiányzik az extra só miatti extra liter). És a pizza még házilag készítve is a “kimozdulás” kategória, mert a szószban, a tésztában (! abban aztán végképp), a sajtban, a sonkában mind-mind só van. És a tésztában sokszor igen sok, elég ha azt kiiktatom.

Nagyon jó a sonkás pizza tetején a rukkola (és a balzsamecet), biztosan felveszem a repertoárba, hogy ha Levi pizzát akar enni kapjon is, ne csak azt a választ, hogy “ehh nem, tudod, élesztő…”

Hozzávalók:

  • 2 nagy tortillalap
  • 3-4 szelet sonka (pármai vagy feketeerdei)
  • rukkola
  • pár csepp balzsamecet és olívaolaj
  • 1 (125g-os) mozzarellagolyó

a paradicsommártáshoz:

  • fél hagyma apróra vágva
  • 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva
  • 2-3 felkockázott paradicsom
  • 1 csipet só, cukor és oregano

A paradicsommártás hozzávalóit egy fazékba teszem, és nagy lángon, időnként megkeverve 12 percig főzöm, majd összeturmixolom (ha nagyon ízetlen a paradicsom, lehet belekeverni egy teáskanál sűrített paradicsomot). A sütőt előmelegítem (220 fok, grill), egy tepsibe sütőpapírt teszek, és rárakom az egyik tortillalapot. Megkenem a paradicsommártás felével, rápakolom a sajt és a sonka felét, és pár perc alatt megsütöm. Átemelem egy tányérra, rakok rá egy jó maréknyi rukkolát, csöpögtetek rá egy kis balzsamecetet és olívaolajat, és azonnal tálalom. A maradékot hasonlóan megsütöm.

2 “fitness” adag. (mi ennek a másfélszeresét ettük, az még fogyókúrás, de már nem éhenhalós) a tortillalap pizza energiatartalma: kb. 340 kcal.