Két napja jött egy email, hogy szívesen látnak a GUSTO nyitás előtti napján, mint bloggert, hogy teszteljem az éttermet. Szoktam gyorsétteremben enni (inkább a reményeim szerint ellenőrzött minőségű hamburger, mint a fél napja újramelegített ocsmány rántásos főzelék), és itthon is készítettem már többféle hamburgert. ráadásul megjelöltem párat a szakácskönyvekben, hogy akkor ezt még ki kéne próbálni.
A tapasztalataim vegyesek, volt ami nagyon tetszett, és volt, ami kevésbé. A sajtóanyagban a következő képpen emlegették a helyet: “quality local fastfood” és minőség kompromisszumok nélkül. Ja és “kézműves” süteményeket” és “kávéházi reggelit” is kínálnak. Hát oké, a kézműves sütemény lényegesen jobban hangzik nekem mint a “házias”, mert azok szoktak nekem az ehetetlen kategóriába esni. Ráadásul idén elképesztő mennyiségű cukrászdai süteményt kóstoltunk végig az esküvő apropóján, úgy gondolom, be tudom lőni a szintet.
Szóval kóstolás, Dorkával mentünk, aki nem egy nagy gyorsétterem-látogató, szóval szerintem ideális tesztpartner, ráadásul az édes-sós megítélésünk is eltérő.
Maga a hely két szintes, felül is van ételkiadó pult, a mosdók is fent vannak (liftet nem láttam, és a pelenkázó sem rémlik, de annak kell lennie valahol). a lépcső leginkább az újabb lakóházak lépcsőjére emlékeztet, nekem ilyen helyre kicsit meredek, ráadásul magas is a földszint, felcipelni rajta egy babakocsit óriási szívás. A dizájn a mostanság szokásos barna fa- némi zöld, soha rosszabb divatot. Ja és fent lehet dohányozni is, persze a dohányfüstöt soha nem sikerül sehol sem maradéktalanul elszívni (kb. olyan szellőzés kéne hozzá, mint ami egy steril műtőben van), szóval nemdohányzóknak erősen ajánlott az alsó szint (ahova viszont nem száll le a füst, mert nincs galéria, és a lépcsőben is van pár forduló).
a képeken nem a valós árak szerepelnek
Akkor nézzük az én prekoncepcióimat, a süteményre nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire műanyag, tapad fel stb, mostanság legtöbbször csirkés szendvicset eszem ilyen helyen, és vannak-e speciálisabb fajták, vagy esetleg a szokásos szendvics meg van-e “tekerve” kicsit. mondok példákat, az angol szakácskönyvekben (vagy a goodfoodoldalán is) gyakran van 1-2 burger recept, érdemes ezeket átbogarászni kicsit. Amik hirtelen eszembe jutnak: egyenzsömle helyett ciabatta, vagy ropogós magos buci, a szósz is túlléphet a majonéz-ketchup-mustár trión, mentás joghurtos szósz, guacamole stb. Néha vannak olyan szezonális ajánlatok a McDonaldsban amikre illenek ezek a “feltételek” szerintem azok a legjobb szendvicseik. De olyan receptem is van, amelyikben aszalt sárgabarack van a darált sertéshús közé keverve, meg kéksajt van a marhahúsban... Szóval el lehet rugaszkodni a szokásos konformizált ízektől. És meg akartam tudni, hogy hogy állnak a tejtermékek használatával, mert hugi nagy bánata, hogy még egy hasábburgonyát sem ehet az amcsiknál, mert mindenben laktóz van.
Nem lehetett a teljes kínálatot kérni tegnap, így Dorka nagy bánatára homály maradt a saslik és a shake is.
Persze az általam fentebb vázolt egzotikusabb burgerek nincsenek, van valami lazacos szendvics, de nem eszem halat, szóval az felejtős.
Akkor nézzük, hogy miket ettünk:
csirkés szendvics
Méretre akkora szerintem mint a whopper, a szósz jellegtelen, valami majonéz alapú, de voltak benne kis zöld izék, nyilván zöldfűszer, paradicsom, jégsaláta, én kicsit többet elbírtam volna mindkettőből.
burgonya
ez nálam abszolút ötös, nem túl sós (Dorkának sótlan), ropogósabb, jobb állagú, mint a két amerikainál. Állítólag nem tartalmaz tejszármazékot, csak burgonya megsütve. Plusszpont huginál.
hagymakarika
Szerintem a szokásos, nekem az egész műfaj túl nehéz ahhoz, hogy magában ropogtassam, de Dorkáéból megkóstoltam egyet.
tea
Mivel kezdtem bekómálni, teát kértem a kajához, az jó, hogy van méz, cukor és citrom is, az kevésbé, hogy nincs egy doboz, amiből tudnák az eladók kínálni. Az meg szintén furcsa, hogy ahol reggelit is kínálnak, hogy nincs se earl gray, se english breakfast.
kávé
nem vagyok nagy kávéivó, de a fánkhoz ittam egy tejeskávét (ami a szokásos kanalasaljú szívószálas, gömbtetejű pohárban érkezett, nem a csőrös babapohárból). Nem vagyok nagy kávéivó, Dorkának is ízlett a saját kávéja, ezt igazából Levivel kéne tesztelni, ő a nagy kávézós. Gondolom illy lehet a cucc, mert a cukor illy-s zacsiban volt.
feketeerdő torta
kis szögletes műanyagdobozban érkezett, bele volt csomagolva a villa is, és külsőre nem nézett ki egyáltalán “kézművesnek”. Mérnöki pontossággal belőtt ferde vonalak a krém metszetében, a meggyes rész is hab, csak meggyel ízesítve, nem meggyzselé. A dekoráció egy vékony csík meggyleves hab, semmi kandírozott meggy, meg csokidara és társai. Ettem pár rémes feketeerdő tortát idén, ez a mezőny jó részét veri, ízre sokkal jobb, mint a külvárosi cukrászdák jópár példánya. A hab nem tapadt fel a szájpadlásomra, a csokis hab kellően csokis/kakaós volt, és egy darab meggyel is találkoztam útközben. Dorkának is tetszett, a süti átment a vizsgán.
saláta
Dorka valami grillezett csirkés salátát evett, állítása szerint teljesen rendben volt a hús, megfelelő volt az állaga, és nem volt agyonfűszerezve sem szerencsére.
fánk
Van csomagolt, és olyan is, amit egy papírszalvétában a hűtő(?) pultból kap az ember. Mindkettőt kipróbáltuk, én a hűtőpultosat – kicsit olvadt volt a csoki, és valami dekorcukrot elbírt volna, amúgy a szokásos gyorséttermi fánk szint-, Dorka a csomagoltat – ezen volt dekorcukor, ahogy elnéztem hidegebb is volt, de a csomagolás pár perces böngészése után, semmit sem tudtunk meg róla magyarul, és valószínűsítem, hogy nem itt készült.(local! ugyebár, fánkot még én is tudok sütni, olyat is, ami nem csak 5 percig, tűzforrón jó). A rózsaszín tetejűről a pénztáros csaj azt mondta, hogy még nem tudták eldönteni, hogy málnás vagy epres.
Vannak egyébként vicces tételek az étlapon, túrógombóc, somlói torta, szerintem más is volt, de most ez jutott eszembe. Ja valami cool milk.
Persze a zsömlében van tej (mondjuk ha a lidl tud forgalmazni egyen hamburger zsömlét laktóz nélkül, akkor ez másnak miért nem sikerül?), állítólag a hagymakarika és a garnélafalatok is laktózmentesek, szóval a panírban elvileg nincs.
Pár órával később érezhető előnye volt a helynek, hogy 1. nem ittam meg délután extra 2 liter vizet, az amcsiktól mindig rám tör a szomjanhalás 2. és ezt nem tudom másképp megfogalmazni, és az a fajta vagyok, akinek nem kell sok ahhoz, hogy órákon át visszajöjjenek az ízesített büfikék, na ez most nem volt.
Azt ma olvastam, hogy az árakat a beharangozóval ellentétben a multik fölé pozícionálták, ami szerintem nem a legjobb döntés, mert bár a kevesebb só, és csökkentett utóhatások miatt jobb mint a “nagyok”, ezért nem biztos hogy hajlandó vagyok többet is fizetni. Pláne úgy, hogy Pepsi van, amiből a light rémes, és a többieknél gyakran vannak izgalmasabb kombinációjú szezonális ajánlatok. Ettől függetlenül valószínűleg meg fogjuk vizsgálni Levivel is a helyet, ha arra járunk.
UPDATE – Dorka (aki nálam jobban ért a PR-hoz) megdobott a véleményével, álljon itt az is, maximálisan egyetértek vele, és így legalább színesebb/széleskörűbb a beszámoló.
hát akkor álljon itt néhány mondat a "megnyitóról" pr részről is, elvégre ne csak az építész szakma képviseltesse magát a lépcsőkön keresztül. :)
1) alapvetően nem igazán volt világos az esemény koncepciója: az ugyan jó ötlet, hogy gasztrobloggereket is hívjanak a sajtósokon kívül (a web2 térnyerése nem elhanyagolható), de szerepük nemigen volt tisztázott.
az odáig rendben van, hogy előszórjuk az információt majd invitáljuk a kedves delikvenst hogy aztán beszámoljon a blogján (beetetünk, majd bedobjuk a csalit is), de ha a folyamat első része hiányos, helyi kommunikáció híján csak egy ingyen "ebéddel" távozott az ember - és felteszem, nem a közszolgálat volt a szervezők elsődleges célja.
rendben van, nem kell nagy felhajtás, nem is az az esemény célja, de praktikus lett volna egy helyi gyorstalpaló az étterem üzletpolitikájáról.
2) öröm az ürömben, hogy hivatalos beszédek híján a vezetőség jelen lévő tagjai nem zárkóztak el a felmerülő kérdések elől.
sajnálatos módon, ennek eredményeképp az eseménynek azonban így kicsit sajtótájékoztató színezete kerekedett.
ami önmagában még nem lenne feltétlen baj, de a körülmények jelen esetben nem igazodtak ehhez: a résztvevő vagy evett vagy kérdezett, opcionális esetben mindezt egyszerre (mint ahogy azt némely "celeb" jól bemutatta).
3) de ha már szóba kerültek a "sztárvendégek", azt is illene megjegyezni, hogy kiválasztásukban inkább a "ki kit ismer", illetve a "ki ért rá", mintsem a "ki ért hozzá" logika tükröződött.
az ország gasztrokibicének leszervezése még csak-csak érthető, de a többi meghívottat max. csak az étkezés szeretete hozhatta az intézménybe a juttatásokon túl.
kíváncsi lennék az eseményt követő sajtófigyelési eredményekre, félek, a "celebek" személyében dönthettek volna jobban is.
(azt már hozzá se kell tennem, hogy ez az ő helyszíni szereplésükre is igaz: résztvevőként körülbelül annyira hatódtam meg jelenlétüktől (és hogy láthattam őket enni, hisz ennél több szerepük nemigen volt), mint mikor hazafelé szabó istvánnal utaztam egy metrón.)
4) az esemény számos egyéb pontjára szintúgy igaz volt a felkészületlenség/átgondolatlanság:
- az alkalmazottak nemigen voltak tisztában a termékek megjelenésével, milyenségével és általában azok összetevőivel
- sajnálatos tény, hogy a beharangozott ételek nem mindegyike volt elérhető egy nappal a nyitás előtt
- a helyszín nem volt teljesen előkészítve a rendezvény lebonyolítására (a helyiség kissé alulfűtött maradt mindvégig)
- nem volt megfelelő csatornája a helyszíni visszajelzéseknek, s ez a továbbiakra nézve is igaz. az esemény tulajdonképp azon a feltevésen alapult, hogy mindenki "nyilván" reagál majd valamilyen formában valamely médiumon keresztül - és ugyebár ez nem épp kalkulálható.
- nem volt give-away present. kár, mert nem állt volna semmiből, mondjuk az amúgy is beraktározott csomagolt fánkok közül kinek-kinek egyet a kezébe nyomni távozáskor, hogy az esemény hosszabb távon is rögzüljön a résztvevő tudatában.
összességében tehát azt mondanám, voltak jó elgondolások, de a megvalósítás több ponton is hibázott. nem volt ugyan balul sikerült az esemény, de pr szempontból lehetett volna sikeresebb is.
állítom, hogy többen voltak, akik csak "ettek egy jót" "jó társaságban", független a helyszíntől.
még az is lehet, hogy én is közéjük tartozom.
köszönöm a meghívást.
Bejegyzések
