2011. február 28., hétfő

Brokkolis tészta

Holnap estig szalmaözvegy vagyok, mert alapból kizárt, hogy síelni menjek, de most, hogy a testem kb. 60%át csalánkiütés borítja végképp semmi kedvem kimenni a hidegbe. Ráadásul olyan ruhában, amiben nem lehet vakarózni. No way. Két napig az is rosszul esett, ha farmert kellett húzni, ráadásul minden lépés fájt, most már kezd normalizálódni a helyzet, de még mindig ipari mennyiségű krémre van szükségem.

Szóval azt eszek, amit csak akarok. Azaz szinte kötelező jelleggel brokkolit. Meg kaprot. Bár kaprot inkább ehetek máskor is, kevésbé erős szagú, de a brokkoli nagyon nagy “ellenség”, úgyhogy csak ilyenkor szoktam főzni magamnak.

Hozzávalók:

  • 50 dkg brokkoli (tisztítás után nekem 40 dkg volt)
  • 8-10 dkg hagyma (tisztítás után)
  • 12 dkg tészta
  • 7 dkg kolozsvári szalonna
  • szerecsendió, bors, bazsalikom
  • kb. 1,5 dl főzőtejszín
  • 1 teáskanál reszelt parmezán
  • reszelt sajt a tálaláshoz
  • ha szükséges, 1 teáskanál olaj

Egy nagy fazékban vizet melegítek, és megfőzöm benne a rózsáira szedett brokkolit és a tésztát. A hagymát és a szalonnát felkockázom, és pár percig sütöm (ha szükséges öntök alá egy kis olajat). Hozzáöntöm a tejszínt, és pár kanálnyit a tészta főzővizéből, borssal, szerecsendióval, parmezánnal és bazsalikommal ízesítem (só szerintem nem kell bele). Pár percig forralom, majd összekeverem a leszűrt brokkolis tésztával, és sajttal megszórva tálalom.

2 fős adag.

Új projekt: (at least)-5-a-day

image

Egy, az angolszász országokban promotált ajánlás szerint napi 5 adag (hogy mi is egy adag, majd később kiderül) zöldség/gyümölcs elfogyasztása csökkenti rák kockázatát, és különben is tök egészséges meg minden. Ha jól emlékszem az egészet nem is valamelyik állam, hanem néhány zöldség-gyümölcs szállító/forgalmazó találta ki, ami szerintem nem von le az egész hasznosságából. Aztán később kutatások arra jutottak, hogy a napi 5 adag még nem elég ahhoz, hogy lényegesen jobb állapotba kerüljön az ember, és javuljanak az esélyek a rák elkerülésére. Ehhez már napi 8 adagra van szükség (és ez már 22%-kal csökkent egyes ocsmányságokat). Persze az is kiderült a kutatásból, hogy a napi 8 adag zöldséget/gyümölcsöt elfogyasztók amúgy is sokkal egészségesebben élnek, többet mozognak, kevesebb alkoholt fogyasztanak, nem dohányoznak. Ez utóbbi kettő szempontjából nyilvánvalóan jó vagyok, mivel nem dohányzom és nem iszok alkoholt. Időnként magyar reklámokban is látni hasonlót, és valamelyik zacskós levesen is rajta van, hogy hú-de-jó ez a termék mert egy egységnek számít. Hát én nem számolom egy egységnek, de mindegy. Amúgy elnézve az adagokat egyáltalán nem lehetetlenség teljesíteni a napi 8-at, az 5-öt meg végképp.

A tervem az, hogy húsvétig (az több, mint 40 nap, szóval kellően sok idő), jegyzem, hogy naponta hány egységet fogyasztok (fogyasztunk, mert Levi is nagyrészt azt eszi, mint én), közzéteszem a napi menüt, és azt is, hogy változik-e a tömegünk. Én baromira le akarok adni 10 kilót, Levinek viszont nem kellene fogynia, de az édességfüggősége miatt az esti csokoládé, általam nem szeretett sütik, és forró csokik szerintem segítenek majd neki, hogy ahogy eddig, ezután is tartsa a versenysúlyát.

Itt egyébként csomó dolog van, táblázatok, mintaétrendek, okosságok, listák.

De jöjjön pár dolog röviden.

  • nem csak a friss, hanem a konzerv és mirelit zöldségek/gyümölcsök számítanak.
  • nem tiltott a krumpli, de nem számít bele az 5(8) adagba, elvileg azért mert bár sok benne a C-vitamin, a többi zöldséghez képest nincs benne annyi hasznos dolog (ezt nem tették hozzá, de a többség így is nyilvánvalóan épp’ eleget eszik belőle).
  • ebben az esetben a gomba zöldségnek számít
  • maximum egy adagnak számít a szárazbab, a lencse, a zöldséglé és a gyümölcslé, a zöldbab gondolom nem, de mi azt mindketten utáljuk, szóval részemről nem számít
  • elvileg bele lehet számítani a készételekben lévő gyümölcs és zöldségtartalmat is, de én ezt kihagynám. Szerintem a ketchup és a lekvár cukor- és nem vitaminforrás, és egyikből sem fogyasztok értékelhető mennyiséget.

egy adagnak számít:

  • 80 g gyümölcs/zöldség megtisztítva, ha konzerv lecsöpögtetve
  • 1 pohár (150) ml gyümölcslé (100%-os)
  • 30 g aszalt gyümölcs (aszalt paradicsom is)
  • 1 púpos evőkanál paradicsompüré
  • 1 pohár 100%-os zöldséglé
  • 1 desszertestálnyi zöldsaláta

Például mi számít egy adagnak:

  • 1 alma
  • 1 banán
  • fél avokádó
  • 1 közepes hagyma
  • 2 mandarin
  • 2 kivi
  • fél grapefruit
  • 2 ananászkarika
  • 1 púpos evőkanál mazsola
  • 1 paradicsom
  • 5 szál friss spárga
  • 1/3 padlizsán
  • bármely babkonzervből lecsöpögtetve 3 púpos evőkanálnyi
  • 8 kelbimbó
  • 5 cm kígyóuborka
  • 1 desszertestálnyi salátalevél
  • 1 cső kukorica

Nem hiszem, hogy ez teljesíthetetlen, reggelire egy hagymás rántottával és egy pohár narancslével máris megvan 2 a 8ból. És nem is kell Levivel nagyon nekidurálnunk magunkat ahhoz, hogy este megegyünk 2 egész padlizsánt, persze krémként, de hát akkor is, elvileg az 3-3 fejenként.

Én azt hiszem a mérleget fogom használni a legtöbb esetben a brokkoliból is 80 g-ot számítok egy adagnak, nem pedig x rózsát, illetve 80 g babkonzervet, nem 3 púpos evőkanálnyi. Szuper mérlegem van, és amúgy is folyton használom.

akkor dobpergés startpisztoly stb….

Most ettem meg egy adag brokkolis tésztát, amiben 5 dkg hagyma és 20 dkg brokkoli volt…

2011. február 25., péntek

Gluténmentes csokis muffin


Kaptam karácsonyra egy jópofa kis könyvet, amiben sok rajzolt ábrával illusztrálva egy csomó érdekességet írnak a csokoládéról (A csokoládé kis könyve), és a végén van benne néhány recept. Van itthon egy csomó kukoricaliszt, amit Nigella miatt vettem (sok receptjében szerepel 1-2-3 dkg-nyi, de azzal a sebességgel simán rám rohad a liszt nagyja, ezért más fogyasztási módszerhez kellett nyúlnom).
Az eredeti recept egyébként nem csak glutén- hanem tejmentes is, nálam ez utóbbi nem teljesült, de zárójelben megadom a tejmentes változatot.
A krémen kissé változtattam, mert egyrészt nem volt itthon elég étcsokoládé (ne szépítsük a dolgot, a vöröslencséből kukacok keltek ki és megettek egy tábla csokoládét, ellettem volna még egy darabig a kukacos csoki látványa nélkül), a tejcsokoládé mellé pedig nem akartam még cukrot tenni, ezért tejfölt raktam a krémbe, hogy meglegyen a kellő mennyiség és állag, és amúgy is párszor már bevált a csoki-vaj-tejföl krém a muffinok tetejére.
Viszont úgy döntöttem leszámolok a nem-konzerv hüvelyesekkel (kivéve mirelit borsó), egyszerűen elegem van belőle, hogy nekünk túl nagy kiszerelésben van az összes, a maradékból folyton állatok kelnek ki, én meg takaríthatom ki a szekrényt és dobhatok ki egy csomó cuccot mindenféle pofavágások közepette. Alapvetően érdekel a környezet meg minden, de a konzervbab kapcsán leszarom.
Hozzávalók:
a tésztához:
  • 17,5 dkg vaj (laktózmentes vaj/margarin)
  • 17,5 dkg porcukor
  • 3 tojás
  • 4 dkg kakaópor
  • 12,5 dkg kukoricaliszt
  • 1,5 teáskanál sütőpor (gluténmentes)
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 1-2 evőkanál tej (víz)
a tetejére:
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 5 dkg tejcsokoládé (étcsokoládé)
  • 7,5 dkg vaj (laktózmentes vaj/margarin)
  • 2-3 evőkanál tejföl (7,5 dkg porcukor)
  • dekorcukor/friss gyümölcs
A vajat habosra keverem a cukorral majd egyenként beledolgozom a tojásokat. Egy tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a kakaót, majd több részletben a vajas keverékhez adom (a türelmes/igényes módszer szerint szitálással). Végül belekeverem a tejet és a vanília-kivonatot, majd papírral bélelt muffintepsibe adagolom, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm. Egy fazékban vizet forralok, majd leveszem a tűzhelyről, és egy tálat teszek fölé. A tálba teszem az összetört csokoládét és a vajat, majd miután összeolvadtak, félreteszem hűlni. Ha a csokoládé nagyjából kihűlt, belekeverem a tejfölt (cukrot), és a kihűlt muffinok tetejére kenem. Dekorcukrot vagy friss gyümölcsöt teszek a tetejére, és miután a máz megszilárdult, tálalom.
12 darab lesz belőle.

2011. február 23., szerda

Sült zöldséges tészta


Ez anyám szerint nyilvánvalóan roppant éretlen dolog, pláne hogy közzé is teszem a gondolataimat, de az orecchiette szerintem olyan mint egy kis pesszárium, esetleg óvszer, de leginkább pesszárium. Ami elég vicces. A neve amúgy ‘fülecske’-t jelent. De szerintem nem fülecske. És ha már itt tartunk, örökbecsű klasszikus Lajos Mari pozsonyi kifli receptjéből, a “galambtojás nagyságú darabokat tépünk a tésztából”. Tegye fel a kezét, aki már látott galambtojást! És ha már itt tartunk városi galamb vagy húsgalamb, mivel a madarak méretében komoly eltérés van, nyilván a tojásuk sem ugyanakkora. Viszont ahonnan ismerős lehet a galambtojás: biológiaóra, ember. Azon belül is a férfiak külső nemi szervei: “a here galambtojás méretű és alakú páros szerv”. Na ezek után elég nehéz röhögés nélkül pozsonyi kiflit sütni.
Ilyen felvezetés után valószínűleg teljesen másodlagos a recept. Ami amúgy pofonegyszerű és finom. És lehet kis kagyló alakú tésztából is csinálni, ha orecchiette nincs kéznél.
Hozzávalók:
  • 30 dkg orecchiette/kis kagyló vagy más hasonló alakú tészta
  • 1 piros kaliforniai paprika
  • 2 cukkini (darabja kb. 30 dkg)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 10 dkg tejszín
  • 10 dkg tejföl
  • 2 evőkanál magos mustár
  • 9 dkg reszelt sajt
  • 1-2 evőkanál olívaolaj
  • só, bors
A zöldségeket vékony csíkokra vágom, tepsibe teszem, összeforgatom az olajjal és a vékony szeletekre vágott fokhagymával. előmelegített sütőben 200 fokon 8légkeveréssel) kb. 20-25 percig sütöm. Egy fazékban vizet forralok, megfőzöm a zacskón található utasítás szerint a tésztát, és egy tálban összekeverem a  tejfölt,a  tejszínt és a mustárt. A tészta főzővizéből kb. 1 merőkanálnyit a tejfölös keverékhez adok. a sajtot bele lehet keverni a mártásba, én inkább a kész étel tetejére szórtam. A lecsöpögtetett tésztát összekeverem a sült zöldségekkel és a mustáros mártással (ha szükséges, sózom, borsozom). Sajttal megszórva tálalom.
4 fős adag. Adagonként kb. 490kcal és 62 g szénhidrát.

2011. február 21., hétfő

Aranygaluska II. + valami olyasmi


Megkívántam az aranygaluskát, meg úgy általában a diót, Levi viszont minden olajos magra allergiás, úgyhogy neki kreáltam valami “hasonlót”, mazsolás-fahéjas galuskát kapott vanília-öntettel.
A kelt tésztában a liszt harmadát zabpehelylisztre cseréltem, egyrészt a kíváncsiság miatt, másrészt egészségesebb egy fokkal, harmadrészt csak 40 dkg lisztem volt itthon.
A különbség csak a felső sorban volt feltűnő (de nem volt rossz az sem!), ahol a tésztagolyókat sok dió fogta közre, már nem lehetett érezni a zabpelyhet.
Egyébként most egy időre azt hiszem elbúcsúztam az élesztős dolgoktól, mert nem hiszem, hogy normális ha már a 60 dkg liszt-2 dkg friss élesztő aránnyal a közel 2 napos kelt tésztától is ég a gyomrom. Ha pedig ennél kevesebbel is megkel, akkor egy rohadtnagy humbug az egész.
Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 20 dkg zabpehelyliszt
  • 2 dkg friss élesztő (vagy ennek megfelelő mennyiségű porélesztő azaz 5.6 g)
  • 3,5-4 dl tej
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 tojás
  • 3 evőkanál olaj
A dióshoz (a tészta feléhez):
  • 5 dkg cukor
  • 7,5 dkg darált dió
A mazsolás-fahéjashoz:
  • 2 marék mazsola beáztatva majd leszűrve
  • 4-5 dkg cukor
  • fahéj
A mazsolásnál a mazsolát belegyúrtam a tésztába, és a tésztadarabokat cukros dió helyett fahéjas cukorba forgattam.

2011. február 19., szombat

Padlizsánkrém II.

Mivel az anyám padlizsánkrémjét nem tudom előállítani a másodikon, ki kellett fejlesztenem egy másikat, aminél nem a füst a fő ízesítő. Mert szerintem magában a padlizsánnak nem sok íze van, viszont a kertben füstösre grillezve… nyammmm… szóval kert hiányában sült fokhagymásat szoktam csinálni. Sütés nélkül kizárt nálam a fokhagyma, nagyon sok Rennie kell a közömbösítéséhez. :-)

Azért B-tervnek elég jó ez is.

Hozzávalók:

  • 2 padlizsán
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál majonéz
  • pár csepp ecet

A padlizsánokat hosszában félbevágom, és vágott oldalukkal lefelé sütőpapírral bélelt tepsibe teszem (így nem fognak sütés közben felrobbanni). Héjastul mellédobom a fokhagymákat, és előmelegített sütőben 180-200 fokon kb. 45 percig sütöm, majd félreteszem hűlni. Miután kihűlt kikaparom a padlizsán húsát, és a markommal vagy egy szűrővel kinyomok belőle egy csomó nedvességet. Elképesztően kevés lesz a végeredmény, de szükség van erre a lépésre, hogy normális állaga és íze legyen. Mixerrel, vagy a hagyományos módszerrel, falapáttal ütögetve pépesítem (szerintem van valami megnyugtató a fa lapátos ütögetésben, ezért én személy szerint arra szavazok). A fokhagymagerezdeket megpucolom, és fokhagymanyomón átnyomva a padlizsánhoz adom. Belekeverem a majonézt, és kevés sóval és ecettel ízesítem.

2 fős adag.

2011. február 17., csütörtök

Kéksajtos karfiolleves

Minimalista leves, pont az ilyen ocsmány nyálkás napokra, mint ami ma van. Állatira elegem van a télből, utálom a télikabátot, a csizmát, hogy ha kilépek az utcára folyik az orrom, a bőröm vörös és száraz, a kezem nemkülönben, és a zöldséges pult kínálata sem valami vonzó. Tavaszt, spárgát és epret akarok.

Btw hogy van az hogy az eper pár óra alatt megpunnyad itthon? Mit van a piac levegőjében?

Hozzávalók:

  • 1 kis karfiol
  • 1 nagy póréhagyma
  • 9 dl zöldségalaplé (víz + biovegeta)
  • só, bors
  • 10-15 dkg gorgonzola/márványsajt

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom, és felteszem főni az alaplében. miután megpuhultak, nagyjából összeturmixolom a levest, és sóval, borssal ízesítem. Tálaláskor gorgonzolát morzsolok bele.

4 fős adag. Adagonként kb. 180 kcal és 9 g szénhidrát.

2011. február 16., szerda

Rakott zöldség ricottával

Valahogy nem szaporodnak a fényképek a számítógépemen, pedig főzök minden nap, de úgy tűnik csupa olyat (vagy erősen hasonlítót)a, mi már szerepelt a blogban. De ma megpróbálok belehúzni, és megörökíteni mindent (újfajta karfiolleves és aranygaluska némi csavarral).

És ami abszolút ‘úá’ és hurrá és stb, hogy elértem a –3 kilót (vagy majdnem, nem tudom pontosan, mert nem mértem meg magam az elején, csak nagyjából tudom megtippelni, a rémséges kiindulópontot).

Hozzávalók:

  • 20 dkg rizs (kerekszemű)
  • 10 dkg hagyma
  • 5 dkg pesto
  • 16 dkg főzőtejszín
  • 25 dkg ricotta
  • 25 dkg gomba
  • 30 dkg cukkini
  • 1 evőkanál sűrített paradicsom
  • só, bors
  • bazsalikom, oregano, majoranna, kaukkfű
  • 1 evőkanál olaj

A hagymát apróra vágom és az olaj felén pár percig sütöm, majd hozzáadom a  rizst, és rizotto módra megfőzöm. Végül belekeverem a pestot (szerintem az elég sós, nem kell bele extra só), és egy kb. 20x20 cm-es sütőtál aljába simítom. A maradék olajon átforgatom a felszeletelt gombát és cukkinit, majd sóval, borssal és zöldfűszerekkel ízesítem. Hozzáöntöm a tejszínt, belekeverem a sűrített paradicsomot, és a ricotta harmadát, és pár percig főzöm. A zöldséges ragut a rizsre kanalazom, majd elosztom rajta a maradék ricottát. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 20 percig sütöm.

4 fős adag. Adagonként kb. 460 kcal és 50 g szénhidrát.

2011. február 14., hétfő

Lime-os (citromos) kocka – továbbfejlesztve


Egy kicsit rákattantunk erre a süteményre, egy hét alatt 3x csináltam meg, a második két alkalommal már így, csökkentett cukortartalommal (és allergénnel).
Az eredetivel két probléma volt, nekünk túl édes, rengeteg cukor van a közel 3 tubus sűrített tejben, és Levinek előjött az olajos mag allergiája a tészta mogyoró-tartalma miatt (a kókuszt sem bírja nagy mennyiségben, de ennyi kókusztej még belefér).
Hozzávalók:
  • 20 dkg keksz (nálam zabfalatok, az eredeti graham kekszet írt)
  • 4 evőkanál vaj
  • 1 kis doboz kókusztej (175 ml)
  • sűrített tej (kicsit kevesebb, mint 2 db 170 g-os tubus)
  • 1/2 csésze friss lime lé (nekem fele lime fele citrom volt, mert nem volt itthon elég lime)
  • 2 tojássárgája
*1 csésze 2,5 dl, a kenyérsütőgéphez adott mérőpoháron nagyon jó cup-os mérce van.
A kekszet aprítógéppel ledarálom, majd összekeverem a megolvasztott vajjal. Egy kb. 21x21 cm-es tepsit kivajazok, és levágok egy olyan széles csíkot mint a tepsi, a hossza pedig legyen elég ahhoz, hogy kétoldalt túllógjon pár centit (sütés után ezzel lehet majd kiemelni a tepsiből). A papírt a tepsibe simítom, majd belenyomkodom a kekszes tésztát (legyen kb. 2-2,5 cm magas pereme). Előmelegített sütőben, 175 fokon kb. 10 percig sütöm, majd fél órára félreteszem hűlni. Annyi sűrített tejet mérek ki, hogy a kókusztejjel együtt 4,1 dl legyen, majd összekeverem a lime-lével és a tojássárgájákkal, a tésztára öntöm és 20-25 percig sütöm. Minimum 1 órán át hagyom hűlni, majd a papírnál fogva kiemelem a tepsiből, és 16 szeletre vágom.
16 kis szelet lesz belőle

2011. február 12., szombat

Borsófőzelék III.

‘Jéhú’, visszatértem egy új táppal és némi memóriával gazdagabban a számítógépemben. Némi bizonyíték, hogy nem csak hamburgert (és citromos sütit) eszünk. Bár most hűl az újabb adag továbbfejlesztett citromos kocka (amit előbb-utóbb felrakok a blogra is, mert az új változat még sokkal szuperebb).

Már szerepelt két borsófőzelék (ez meg ez), de most kipróbáltam egy harmadik, szintén lisztmentes variációt is. Eggyel több edény kell hozzá, de a hagymás szósz/lé/izé miatt eddig ez a legaromásabb eddig.

Hozzávalók:

  • 45 dkg borsó (mirelit, kis zacskó)
  • 2 kisebb hagyma (kb. 10 dkg)
  • 1 teáskanál olaj
  • só, bors, szerecsendió
  • 1-1,5 dl tej
  • esetleg petrezselyem

A hagymát apróra vágom, pár percig sütöm az olajon (ne barnuljon meg!), majd kevés (2-3 evőkanálnyi) vizet öntök rá, lefedem, és hagyom kicsit puhulni. Közben a borsót megpárolom (a mirelit zöldségeken általában van némi zsiradék, szerintem nem kell alá olaj/vaj), sózom, borsozom. Ha a hagyma megpuhult, leveszem a tűzhelyről, hozzáöntöm a tejet, hozzáadok 2-3 evőkanál puha borsót, és összeturmixolom. A hagymás-tejet a borsóhoz adom, szerecsendióval fűszerezem, és összeforralom (ha a borsó engedett levet a párolás közben, azt célszerű leönteni alóla a tejes szósz hozzáadása előtt, hogy ne legyen túl híg). Aki több/sűrűbb levet szeretne, adhat több borsót a hagymához. Lehet rá petrezselymet szórni.

2 fős adag.

2011. február 7., hétfő

Sajtburger grillezett ananásszal

Azt hiszem lassan ideje áttérnem a taco-ra és hasonlókra a hamburgerekről :-) Azért még van pár ötletem, de lehet, hogy visszább lépek a heti kettőről… Totál fura érzés, hogy a húsfogyasztásom fele marhahús, mondjuk ez a taco-val nem nagyon fog változni, szóval marhák reszkessetek, folytatom a darált marhahús-pusztítást. Persze egy rendes húsevő szemében nyilván szörnyen renegát vagyok, mert nem én darálom a húst (jó vicc, hahaha, pont egy öntöttvas húsdaráló kell nekem, ami ráadásul paraforrás, hogy ledarálom az ujjam, és heti 25 dkg-os mennyiségekről van szó… kizárt dolog, hogy húsdarálót pucolgassak) ráadásul alacsony zsírtartalmú (max. 7%) amikor csak van rá mód.

Levi szerint a házi ciabatta a legjobb hamburger buci, úgyhogy a módszer: 25 dkg ciabatta lisztkeverék péntek este a kenyérsütőgépbe, víz olaj, dagasztás, aztán átteszem egy tálba, lefedem fóliával és éjszakára beteszem a hűtőbe. Reggel Délelőtt kiteszem a pultra, majd miután összeszedtem magam, lisztes deszkán átgyúrom, és ha már nem akar mindenhez odaragadni megmérem. Elharmadolom, kis ciabattákat formázok belőle, majd megsütöm.

Ha hasábburgonyát csinálok a hamburger mellé, akkor úgy időzítem a dolgokat, hogy a buci után mehessen a sütőbe – takarítási, lustasági és egészségügyi megfontolásokból mindig olyan hasábburgonyát szoktunk venni, amit sütőben, plusz olaj hozzáadása nélkül is el lehet készíteni.

Hozzávalók:

  • 2 ciabatta
  • 25 dkg darált marhahús
  • só, bors, Worcestershire-szósz
  • 1 nagy paradicsom
  • 4 ananász karika (optimális esetben friss ananászból)
  • majonéz
  • 2 nagy szelet cheddar (ez gouda volt, mert a cheddart nem ismerte fel a boltban pénztárgép)
  • hasábburgonya, saláta stb.

A darált húst sóval, borssal és Worcestershire-szósszal ízesítem, nagyon alaposan összegyúrom, és két hosszúkás, a ciabattánál kicsit nagyobb húspogácsát formázok belőle. A ciabattákat kettévágom, és száraz grillserpenyőben megpirítom a vágott oldalukat. Oldalanként pár perc alatt csíkosra sütöm az ananászkarikákat, közben felvágom a paradicsomot. Végül megsütöm a húst. Amikor már majdnem megsült, ráteszem a sajtot, hogy legyen módja rendesen megolvadni. Összeállítás: buci-majonéz-paradicsom-sajtos hús-ananász-buci, esetleg még egy kis majonéz a tetejére.

2 fős adag.

2011. február 6., vasárnap

Lime-os kocka

Nem szoktam Martha Stewart-tól főzni, elveszi a kedvemet a sok furcsa mértékegység, és sokszor nem túl hízelgőek a kommentjei, de ez a sütemény nagyon szimpatikus (na jó inkább ‘must have’) volt, kevés hozzávalóból áll, kevés átváltással, és a hozzászólók is nagyon lelkesedtek, hogy de finom, meg egyszerre megeszem az egészet és hasonlók.

Egyetlen hibája van, nekem kicsit édes, amin jelen esetben nem olyan egyszerű segíteni, mert nem a tésztájával van “probléma”, aminél egyszerűen kevesebb cukrot tesz bele az ember, hanem a krémmel. amiben viszont hozzáadott cukor nincsen, csak rengeteg cukrozott sűrített tej. Nem mélyedtem el a sűrített tejek világában, hogy van-e állagra hasonló, de nem olyan édes, mint a sima tubusos változat. Én első körben azt fogom megpróbálni, hogy a sűrített tej felét lecserélem kókusztejre. A lime-hoz amúgy is megy a kókusz.

Amúgy hatalmas ‘úá’, én földimogyorót raktam a tésztába az volt itthon, és a krém állaga tökéletes, nem folyik, de nem is túl kemény.

Hozzávalók:

  • 11 dkg keksz (nálam zabfalatok, az eredeti graham kekszet írt)
  • 4 evőkanál vaj
  • 1/4 csésze* cukor (lehet kevesebb)
  • 2/3 csésze megtisztított mogyoró/mandula/pisztácia
  • 4,1 dl sűrített tej (majdnem 3 db 170-os tubus)
  • 1/2 csésze friss lime lé (nekem fele lime fele citrom volt, mert nem volt itthon elég lime)
  • 2 tojássárgája

*1 csésze 2,5 dl, a kenyérsütőgéphez adott mérőpoháron nagyon jó cup-os mérce van.

A kekszet és a mogyorót aprítógéppel ledarálom, majd összekeverem a cukorral és a megolvasztott vajjal. Egy kb. 21x21 cm-es tepsit kivajazok, és levágok egy olyan széles csíkot mint a tepsi, a hossza pedig legyen elég ahhoz, hogy kétoldalt túllógjon pár centit (sütés után ezzel lehet majd kiemelni a tepsiből). A papírt a tepsibe simítom, majd belenyomkodom a kekszes tésztát (legyen kb. 2-2,5 cm magas pereme). Előmelegített sütőben, 175 fokon kb. 10 percig sütöm, majd fél órára félreteszem hűlni. A sűrített tejet összekeverem a lime-lével és a tojássárgájákkal, a tésztára öntöm és 15 percig sütöm. Minimum 1 órán át hagyom hűlni, majd a papírnál fogva kiemelem a tepsiből, és 16 szeletre vágom.

16 kis (de tömény) szelet lesz belőle.

2011. február 5., szombat

Köszi mindenkinek :-)

Állati sok díjat kaptam mostanság, csak kicsit be vagyok lassulva, úgyhogy most egyben jön a nevesítés és a köszi. :-)

A sorrend abszolút ad hoc.

Mandytől, aki azt írta, hogy “Lilla főz: van mit tanulnom tőle egészséges és finom ételekről”. Irulok-pirulok, meg büszkén feszítek.

4gyerektől, Szofitól, Rékától, Kedytől, Ayilditől. Kösz :-) Örülök, hogy más is olvassa (és tetszik neki) a blogot.

És végül (de nem utolsó sorban):

Sütikuckótól. thx.

A háromból kettőnél el kell árulni magamról ezt-azt. Továbbadni nem fogom, mert úgy láttam, hogy már kb. mindenki megkapott mindent.

Szóval dolgok rólam:

  1. Van pár fóbiám, pl. nem bírom a hentelős sorozatokat, marhára érdekel, hogy működik a testünk, de inkább olvasni szeretek róla, meg az “egyszer volt az élet…” sorozatot nézni. Belenézni élő vagy holt emberekbe, állatokba nem szeretnék. Ennek megfelelően múmiák, kitömött állatok, egész halakat ábrázoló képek, egyáltalán halaspult és a fejestül fellógatott csirkék, félbevágott malacok a boltban abszolút felejtősek. Minden új főzős újságot és szakácskönyvet Levi “halmentesít” mielőtt átnézném, az újságokból kivágja a halakat, a könyvekben összeragasztja a nem megfelelő oldalakat. A Louvre-ben az egyiptomi részleg elején megkérdeztem a teremőrt h akkor itt lesznek-e múmiák. Nos nem voltak, külön részlegben rémisztgették a látogatókat (btw miért egyenértékű műalkotás egy holttest mint egy Leonardo kép?). Szóval láttam az írnok szobrot is :-) A maximum, ha nagyon muszáj, a csontváz. Az nagyjából oké. Fun-fact, nagyimnál volt a falon egy hatalmas kitömött fajdkakas a hallban, ugrásra készen (egy felmenőm lőtte). Még 20 évesen is úgy haladtam ott át, hogy fél szemmel szemmel tartottam (ő is engem), apám is félt tőle kiskorában, nem csak én…
  2. Fóbia no. 2. tériszony. elképesztő. Most hogy csak rágondolok is izzad tenyerem-talpam. Akkor is, amikor a rajzfilmben Tigris felugrál a fára (aztán nem tud lejönni), akkor is amikor a tornászok felemás korláton és hasonlókon vannak, akkor is, amikor repülő ülök….
  3. Nagyon keskeny lábfejem van szép hosszú lábujjakkal, ez abból a szempontból jó, hogy tök jól néz ki, viszont néha nehéz cipőt találni. (4,5 cm a második lábujjam), kamaszként sosem vettem fel szandált, mert a lábfej milyen kis nyomi meg minden, aztán megláttam, hogy másoknak milyen van, és megnyugodtam.
  4. Az előzőhöz tartozik, hogy egész évben van rajtam lábujj-gyűrű, és mindig ki van festve a lábkörmöm. Lakk nélkül iszonyú fura látvány (nem csak szerintem). És nem nyom se csizmában, se edzőcipőben, se balerinában a gyűrű.
  5. Csomó dologra allergiás vagyok (és a számuk egyre nő, mint a tárhely a gmail postafiókban). Ami elég bosszantó: hajfesték (világ életemben sötétbarna hajat akartam, egy darabig volt is, de hullott a hajam a festéktől), ráadásul nem is festéket használtam, csak színezőt. Mindegy. A másik újkeletű: kinéz egy fémallergia is, hamarosan meglátogatom a bőrgyógyászatot.
  6. Kedvenc könyvek: Asimov alapítvány sorozata, Bridget Jones két része (filmből csak az 1 a jó), Büszkeség és balítélet (zseniális), Agatha Christie-től minden (kivéve talán a 10 kicsi négert, azt nem szeretem).
  7. Notórius napfény-kerülő vagyok, ötven faktoros napkrém, napvédős alapozó, nem szeretnék se melanómát se ráncokat, jelenleg közel egy 10est letagadhatok a koromból, azt akarom, hogy ez még egy darabig így maradjon.

Ennyi :-)

2011. február 4., péntek

Grillezett csirke/halburger avokádóval

Még mindig nem unom a hamburgereket :-) szerencsére Levi sem, úgyhogy folytathatom még egy darabig a témában való elmélyülést.

Ez most egy tex-mex utralight (mivel chili nincs benne csak avokádó meg hamburgerzsemle meg kukorica), vagy karibi vagy nem is tudom milyen jelzővel lehetne illetni-burger. Maradok azt hiszem a hozzávalók felsorolásánál: avokádós-kukoricás-ananászos csirke/hal burger. Leírni kb. annyi ideig tart, mint elkészíteni.

Hozzávalók:

  • szálkamentes halszelet/csirkemellszelet (a hal pangasius volt)
  • avokádó (2 főre 1 db)
  • citromlé
  • saláta
  • hamburgerzsemle
  • ananászos kukoricasaláta*

* ananászos kukoricasaláta: 1 kukoricakonzerv, 1 ananászkonzerv, mindkettő alaposan lecsöpögtetve, az ananász pici darabokra vágva, kb. 1 dl joghurt, 2-3 evőkanál majonéz, tejföl (4 fős adag, előbb is össze lehet keverni).

A zsemléket félbevágom, grillserpenyőben megpirítom a vágott oldalukat, majd megsütöm a hal illetve csirkeszeleteket (kicsi sót szórtam csak rájuk). Közben az avokádót felszeletelem, és meglocsolom egy kis citromlével. Az én sorrendem a burgerekre: Zsemle-avokádószeletek-saláta-hús-ananászoskukorica-avokádó-zsemle. Mellé salátának extra salátalevelek, ananászos-kukoricasaláta és avokádó.

2011. február 3., csütörtök

Mogyorós csokoládé (aka snickers) torta

Dokinál láttam ezt a Rachel Allen remekművet, és rögtön bekerült az akarom-azonnal-akarom-most kategóriába.

Kicsit sok benne a technológiai a szünet, de most amíg ilyen hideg van, egy erkély birtokában ezek erősen rövidíthetők. De amúgy nem kell vele sokat foglalkozni, és egyszerűek a lépések.

Ha nem motoszkálna bennem a kisördög, hogy “karamellizálni kellene a cukrot a mogyorós rétegben”, akkor azt mondanám rá, hogy tökéletes. Tudom telhetetlen vagyok, de nekem ez így kevés, hogy a mogyoró “csak” édes… Úgyhogy legközelebb tekerek egyet a cukros-vajas-tejszínes lépésen.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 11,25 dkg vaj
  • 17,5 dkg liszt
  • 2,5 dkg cukor
  • 1 tojás

mogyorós réteg:

  • 75 ml tejszín (ehhez főző is jó, nekem épp az volt bontva)
  • 10 dkg cukor
  • 15 dkg földimogyoró (nem sózott, és pucolás után kell ennyi legyen)
  • 5 dkg vaj

csokoládés réteg:

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 2 dl/20 dkg tejszín

A tészta hozzávalóit összegyúrom, folpackba csomagolom, és min. fél órára beteszem a hűtőbe (ezt célszerű előző nap megcsinálni). Kinyújtom, kibélelek vele egy 23-24 cm-es tortaformát (legyen 3-4 cm magas pereme!) és fél órára visszateszem a hűtőbe. Közben előmelegítem a sütőt, és ha még nem tettem volna meg, megpucolom a mogyorót, majd száraz serpenyőben kicsit megpirítom, és miután kihűlt, összevágom. A tejszínt, a cukrot és a vajat összeolvasztom, belekeverem a mogyorót, és félreteszem hűlni. A tésztát alaposan megszurkálva vagy vaksúllyal lenyomva, előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20 perc alatt megsütöm. A megsült tésztát félreteszem hűlni, majd kiszedem a formából, egy tortatálra teszem, beleöntöm a (szintén kihűlt mogyorós krémet), és elkészítem az utolsó réteget. A tejszínt felmelegítem, majd hozzáadom az összetördelt csokoládét, és addig keverem, amíg az összes felolvad. A torta tetejére öntöm, és kihűtöm.

23-24 cm-es torta lesz belőle.

2011. február 2., szerda

Zabliszt tapasztalatok – I. rész

Az már kiderült, hogy a zabpelyhes keksz tökéletes akár 100% zabpehelyliszttel is, és a gofri nagyon keveset változik 50% liszt-50%zabpehelyliszt aránytól.
Most Nigella szuper kapucsínós muffinját sütöttem meg újra, fele liszt-fele zabpehelyliszt variációban, és ezen sem érezni a különbséget. Lehet, hogy legközelebb még bátrabb leszek, és megpróbálkozom a 100% zabpelyhes muffinnal. Persze felmerülhet a kérdés, hogy minek szórakozni ilyen zabpelyhes dolgokkal egy olyan muffin esetében, amire 18 dkg fehércsokiból kenünk krémet, nos, okos ember ott spórol a kalóriákkal, ahol tud :-) és minden kis lépés számít és stb. stb. és amúgy is már csak a tapasztalatszerzés miatt is érdekel ez az egész liszt-zab dolog.

2011. február 1., kedd

Csirke sáfrányos fokhagymamártással

Újabb recept a gyors húsos ételek-ből, szokás szerint erősen csökkentett zsírtartalommal. Puszta kíváncsiságból kiszámoltam, hogy az eredetiben mennyi kalória van, köret nélkül 970kcal jött ki. Ami egy bányásznak vagy hasonlónak lehet, hogy okés, de az én fizikai aktivitásom meglehetősen távol áll a bányászokétól.

Úgyhogy zsírcsökkentés, 10 dkg vaj helyett 1-2 evőkanálnyi, sovány tejszín (és kevesebb) és az olaj elhagyása.

Hozzávalók:

  • 25 dkg csirkemell-filé
  • 5 dkg fokhagyma (kb. másfél fej)
  • 1-1,5 dl tejszín (jó a 10%-os is)
  • 2,5 dkg mandula
  • 1-2 evőkanál vaj
  • 1 csipet sáfrány (én egy zacskónyi kotányi sáfrányt beleraktam)
  • só, bors

A fokhagymát megtisztítom, és vagy

A. Egy serpenyőbe kevés vajon kicsit megpirítom, majd vizet/bort öntök alá és 15 percig párolom.

B. Forrósütőben, alufóliával lefedve 15-20 percig sütöm.

C. Ahogy a szakácskönyv írja: 15 percig, 5 dkg vajon lefedve, időnként megkavarva sütöm - ez szerintem fölöslegesen sok vaj, részemről leszavazós változat.

Közben kevés forró vizet öntök a sáfrányra, és a mandulát (barna héj nélkül, egyébként mindegy, hogy egyben van, szeletelt, vagy csíkokra vágott) serpenyőben szárazon megpirítom, majd beleteszem az aprítóba. Kevés vajon megpirítom a húst, és közben összeállítom a mártást. A darált mandula mellé dobom a megsült fokhagymagerezdeket, hozzáöntöm a sáfrányos vizet és a tejszínt, és simára turmixolom/darálom. Ha szükséges vízzel, vagy fehérborral hígítom a mártást, a húshoz öntöm, sózom, borsozom, és összeforralom. Rizs, bulgur, kuszkusz illik hozzá.

2 fős adag.