Váci kirándulás–Desszertszalon

Húsvét hétfőre egy könnyed kis váci sétát terveztünk, a Desszertszalon felderítésével. A felderítés megvolt, a séta kevésbé, mert elmosta az eső.

Egyébként Vácon van Magyarország egyetlen diadalíve, melyet Mária Teréziának építettek, és ami nem túl szép helyen, a börtön mellett található. A két sávos útnak csupán az egyik sávja fér át a nyílása alatt, a másik oldalról megkerüli.

Elég markáns profilja volt Mária Teréziának. mondjuk nem csoda, elég sokat szaporodtak egymás közt a Habsburgok, a dinasztia dicsőségének végnapjaira, volt pár roppant markáns külső jegyük. :-)

Reggeli után, ebéd előtt voltunk, úgyhogy kettőnknek 4 szelet süteményt és 2 macaront vettünk. Ez kb. az az adag volt, amit jóérzéssel meg tudtunk enni. Se pocak-feszülés, se hiányérzet nem maradt a végére. Szerintem minden sütemény teljesen normális adag, pont akkora amekkorának lennie kell.

Sötét is volt, és hát izgultunk is, úgyhogy a sütemény-fotózás ennyiben ki is merült. De nézzük a tapasztalatokat:

Mákos & pisztáciás macaron

Ezzel kezdtük, mivel egyikünk sem evett még soha macaront, ezért nincsen viszonyítási alapunk. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Nekem talán a pisztáciás, Levinek egyértelműen a mákos volt a favorit. Szerinte az összes kóstolt desszert közül a macaron volt a legjobb, ez azt hiszem előrevetít bizonyos dolgokat a jövőre nézve (nem, a sütést nem tervezem még, nem vagyok habzsákos típus, de fel kell deríteni a közelebbi macaron-lelőhelyeket is).

hollandi menyecske

• kókusz moelleux
• kókusz piskóta
• kókusz mousse
• morello meggy coulis

Nekem talán ez tetszett a legjobban, bár lehetett volna egy hajszálnyit kevésbé édes, kókuszos piskótán sok-sok kókuszos krém benne meggyzselével. Nálam ez abszolút kedvenc összeállítás.

obsitos

• csokoládé dacquoise
• csokoládé ganache
• currys puffaszott rizs praliné
• passion csokoládé mousse
• passion-s.barack mousse

Nagyon tetszett a többféle íz és textúra, a magában nagyon picit csípős currys puffasztott rizs, a tetején a gyümölcsös réteg, a roppanós csokoládé. ‘Úá’ az egész, nálam hajszállal végzett a kókuszos mögött. Ez a két sütemény olyan, hogy ezekből meg tudnék enni kettőt egymás után (most ugye felet-felet ettem mind a négyféléből). Levinél ez az egyik első helyezett.

dobos desszert

• dobos piskóta lapok
• főzött kakaó krém
• étcsokoládé bársony
• dobos cukor

Gyakorlatilag egy klasszikus dobos torta rendhagyó formában. Nekem túl tömény volt, elképesztően kakaós, gyakorlatilag fekete, nagyon szépen látszik benne a vékony piskóta lapok és a krém rétegződése. Ebből nekem a fél adag is bőven elég volt. Negyedik helyezett. Levinél holtversenyben az első az obsitos mellett, nem tud köztük rangsorolni, mert annyira más a kettő, a kókuszost meg ő rangsorolja az utolsó helyre, már amennyiben lehet itt utolsó helyről beszélni. :-)

marica grófnő

• mogyoró dacquoise
• tejcsoki chantilly
• csoki cremeux
• praliné crostillant
• étcsoki „csomagolás"

Ez már sokkal inkább az nekem való csokoládés sütemény, mint a dobos. Mogyoró, többféle csokoládékrém, az egész dekoratív mintás csokoládéhengerbe csomagolva. Kettőt nem tudnék belőle megenni, mint az első kettőből, de egyet simán. Harmadik helyezett.

A kiszolgálás nem a leggyorsabb, de egy látogatás alapján ez ügyben nem vonnék le messzemenő következtetéseket. A macaron nekem nagyon tetszet, a sütemények szintén, a dobos desszertet nem számítva. A négy süteményért szervízdíjjal (a 8% felszolgálási díjat kicsit soknak találom, amikor eleve bementünk és úgy kértük, nem is láttam kint pl. étlapot, és ha jól tudom a csomagolást is szépen felszámítják, elvitel esetén) együtt 3600 egységet fizettünk. Az roppant módon zavar, hogy “extra” ha egy cukrászdában rendes alapanyagokat használnak, és úgy kell felkutatni ezeket a helyeket, nem pedig csak lemegyek és 10 perces sétán belül találok egy vállalható cukrászdát. És nem egy 100 fős faluban lakom, hanem a fővárosban, annak sem a legszélén. Van 10 perc sétára cukrászda, de abban semmi köszönet nincs. A gagyi cukrászdák után (sajnos) élmény, hogy meg lehet enni 2 normál szelet tortát úgy, hogy utána nincs tele az ember gyomra, hogy a krém nem tapad fel a szájpadlásra, és nem attól van formája, hogy annyi zselatin van benne, hogy már nem vágja át a desszertvilla.

Tovább

Soproni kirándulás – Harrer csokoládémanufaktúra

Van nekem egy édességfüggő oldalbordám (cáfolnám kicsit a sztereotípiákat, hogy mindig a nők az édességfüggők és csokoládémániások). Ezért a születésnapjára egy csokoládékóstolást kapott a drága (kb. olyan csillogó szemmel, mint a kisgyerekek Mikuláskor a teli csizma fölött) a soproni Harrer Csokoládéműhelybe.

Szepy már megírt sok dolgot a helyről (és én is nála olvastam róla), én jóval kevesebb képet lőttem bent, annál többet kint…

De először essünk túl a negatívumokon, hogy aztán lelkesedhessek nyakló nélkül. Ami “adottság”: állati messze van Sopron Budapesttől, ezért sajnos nem leszek törzsvendég (sóhaj). 2009ben fejezték be az épületet Sopron egy frissen parcellázott részén, ez sajnos azzal jár, hogy se a googlemaps, se a GPS, se a térkép a kocsiban nem ismeri az utcát. Nem árt kinyomtatni a honlapon található térképet (vagy lehet telefonos segítséget kérni, ahogy én tettem). Ami egyedül nem tetszett, az az volt, hogy emailben foglaltam időpontot (mivel utálok telefonálni, és a net fix díjas, szeretem ott bonyolítani a dolgokat), és nem kaptam visszaigazoló mailt a foglalásról.

Láttam egy képet az épületről a honlapon, ami alapján volt egy olyan sejtésem, hogy ez nekem tetszeni fog, de amikor megálltunk előtte végképp “seggreültem”. Építészként, és ennek a fajta építészetnek a rajongójaként totál ‘úá’ hogy ‘miért nincs több ilyen’ és ‘nekem is kell egy ilyen ház egyszer’. Az persze jellemző, hogy az ilyen házakat Magyarországon mindig osztrákok építtetik, és osztrák építészek tervezik meg nekik. A forma, a funkció, a külső-belső dizájn (sőt a szalvéták és minden) megy egymáshoz. A házon megjelenik a türkiz rézburkolat, a cégnév szintén ezzel a színnel van felfestve a bejárat mellé, az eladók ruhája barna-türkiz, a szalvéták, csokoládék, cukor mind-mind türkiz csomagolásban vannak, és sok a faburkolat. A türkiz-barna egy igazán modern és kifinomult párosítás, én is ezt választottam az esküvőnk színének (azért megszavaztattam ezt is mint mindent).

A kóstoló előtt szemrevételeztük a kínálatot, van minden, ami szem-szájnak ingere: sütemények, szendvics, fagylalt, bonbonok, kávék, teák. Az árak abszolút nem elszálltak (mint egy ilyen épülettől várná az ember cinikus pestiként), sütik 300-450-ig (erre még később visszatérek), fagylalt 150 pénz per gombóc, az espresso is 300 alatt ha jól emlékszem, a jegeskávé 600 /700 körül. Vasárnap délután 14-16 között kint is bent is ültek, kb. az asztalok felénél, szerintem a vendégek min. fele osztrák volt.

A kóstoló első “fogása” egy pohár pezsgő volt, benne egy bonbonnal, mi almás gyerekpezsgőt kaptunk epres trüffellel. Külön öröm volt, hogy almás volt a pezsgő és nem szőlős, mert a szőlőlével nem vagyok túl jóban. Aztán megnéztünk két filmet a kakaó termeléséről és feldolgozásáról, megkóstoltunk különböző fázisokban lévő kakaót/csokoládét, majd leginkább a borkóstolókra hasonlító bemutató és kóstolás következett. Elképesztő különbségek vannak csokoládé- és csokoládé között, és most nem a boltokban kapható minőségbeli szórásra gondolok, hanem arra, hogy az eltérő termőterületekről származó csokoládékban különböző íz- és illatjegyeket lehet felfedezni, pont mint a borok esetében. Majd a ház különböző csokoládéi jöttek (biztos tök dedós és nem túl kifinomult dolog, de nekem a karamelles és a corn flakes-es ízlett a legjobban), kaptunk csokoládéba mártott friss gyümölcsöt (egy csokoládé-szökőkút van a pultba építve, nagyon jópofa), és egy pohárkával a ház forró csokijából. A bemutató teremből egyébként belátni a fél szinttel lentebb elhelyezkedő konyhába, ahol a vasárnap délutánra való tekintettel nem volt senki sem – azt viszont örömmel fedeztem fel, hogy ugyanolyan aprítóval dolgoznak, mint én :-). A bemutató/kóstolás érdekes volt, és nagyon sokféle csokoládét lehetett megkóstolni, úgyhogy mindenképpen megérte elautózni érte Sopronig.

Mivel annyira benne vagyunk most a sütemények kóstolásában, és mivel még a bemutatóteremben megtudtuk, hogy nem használnak mindenféle szutykot,a tojás is tojásból van, nem fehérjepor és sárgájapor (stb. azt hiszem nem kell felsoroljam az összes kamuhozzávalót, amivel a cukrászdák általában dolgoznak). Ezért aztán, hiába a kóstoló és a rengeteg elfogyasztott csokoládé, meg kellett kóstolni két süteményt a pultból egy-egy kávé kíséretében.

Amit rendeltünk: jegeskávé, cappuccino, túrószelet és feketeerdő torta. A jegeskávé jó volt, nem volt túl édes, a cappuccino pedig úgy érkezett, ahogy kell, a cukor mellett, egy kocka csokoládé, és kísérőnek 1 dl víz. Totál érthetetlen számomra, hogy miért van az, hogy alig 1-2 helyen adnak a kávé mellé vizet, (és nem is a kávé árán múlik a dolog), hiszen a költségeket nem növeli meg túlságosan, nem eviani puccosvíz kell mellé, hanem tök sima csapvíz akár. A másik ami nem szokott sikerülni a vízzel kapcsolatban: a mennyiség, ittam már olyan kávét, ami mellé mini pohárban kb. 1-max 2. evőkanálnyi víz volt, az pedig semmire sem elég. Ez az 1 dl egy teljesen jó mennyiség szerintem. részben azért szoktam le a kávézásról, mert utálom az utóízét a számban, rágót pedig nem küldök utána, a mentol és a kávé keveredése nekem gyomorforgató. Végül a sütemények: tökéletesek voltak. A túrószelet egy teljesen egyszerű darab (ez nem derogáló jelen esetben), két réteg piskóta között vastag túrókrém egy kis citrom ízesítéssel. Nem szeretek túrós desszerteket rendelni, mert mindig tipikus mellékízük, és a magyar túrótól szokatlan állaguk van, az ordító citromaromákról nem is beszélve. Egy falatot kóstoltam belőle, az első benyomásom az volt, hogy ennek pont olyan íze van, mint amikor én otthon összekeverek túrót némi tejföllel, aztán jött mellé egy kis citrom. Azóta is hallgatom, hogy “majd csinálj olyan túrósat jóóóóóóó”. Én fekete erdő tortát választottam, azt minden helyen megkóstoltuk az esküvői tesztelésünk során, én is szoktam otthon készíteni, nálam ez a mérce, nem a sima csokitorta vagy a dobos. És ennek a süteménynek sikerült megugrania a lécet, a piskóta ránézésre más, mint az üzemi cukrászdai darabok, a lyukak eloszlása nem olyan egyenletes és nagyobbak is, pont mint otthon. A szín sem az a fáradt barnás, hanem mélybarna egy kis vörössel. A meggyből nem ordít a fahéjíz – nem szimpatikus, amikor a kakaós vagy meggyes dolgokat telenyomják fahéjjal, és fahéjutálóként csak a fahéjat érzem az egészből. A kétféle krém finom, nem túl édes, a bevonat is rendes tejszínhab, szintén nem agyoncukrozva, érezni a tejszín ízét. Azon kicsit meglepődtem, hogy a tetején a meggyben volt mag, de épen maradt minden fogam :-). Nem tudom Sopronban vagy máshol vidéken milyenek a sütemény-árak, de Budán ill. Pomázon, kicsit olcsóbban vagy ugyanennyiért nem ezt a minőséget kapja az ember. A kóstolást vezető hölgy azt mondta, hogy néha azt mondják nekik, hogy drágák a sütemények (amik ugye nem porból vannak!!!), aki szerint max. 400-420 pénz sok egy rendes, finom tortáért, az tényleg egye 280-320ért a műanyagból készült szutykokat, mert az való neki, ha nem érzi a különbséget (és látja, mert elsőre sütött a sütikről, hogy ezek bizony igazik, picit csálébbak, kevesebb rajtuk a csicsa – pont mint otthon). Ha nem lenne Sopron olyan messze, tuti tőlük rendelnénk az esküvői tortát.

Sopronban (vagy arra) járva mindenképp érdemes beugrani a Harrerbe (ill. valamelyik Harrerbe, mert van 3 üzletük) egy kávéra és süteményre.

Tovább

Velence, Murano, Burano

Tovább

Retro éjjeliszekrény

A kedves gépész tervező (és az építész is, mert rá kell bólintania a gépész tervekre) elképesztően rossz helyre, elképesztően rossz alakú radiátort tervezett a lakásba. Zárójeles megjegyzés magamnak: padló-, plafon- vagy falfűtés ha egyszer házam lesz. Ennek köszönhetően az ágy egyik oldalára nem tudtunk éjjeliszekrényt tenni, ami önmagában is bosszantó, de úgy, hogy mindketten allergiásak, szemüvegesek és olvasás-mániások vagyunk végképp nagyon rossz. Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a jó megoldás, mindenképpen valami kisbútor kellett, de az elég lassan dőlt el, hogy valami gurulós vagy egy kisebb láda.

Aztán megláttam ezt az IKEA-ban:

Baromira megtetszett, hogy egyszerű, és van benne egy “csavar”, szerintem tök nagy ötlet, hogy belül mintás az egyik oldala. Csak hát sem a szín, se a minta nem volt megfelelő (meg a méret sem, ennél kisebb kicsit a mienk).

Az kb. 1 mp volt, hogy jó, akkor nekünk fehér lesz, van sok fehér bútor, és az mindenhez megy (nyír bútorlap pedig nincs az asztalos üzemben, azt csak az ikea ismeri, más fával meg nem csapjuk agyon az ágyat). Rajzolgatás, ötletelés, szavazás.

   Végül a második lett a befutó. Jöhetett a kivitelezés.

Hozzávalók:

• színes öntapadós tapéta, 2x20-30 cm, kb. 300 HUF
• sniccer
• olló
• toll/ceruza
• 3 kerek akármi amivel a köröket meg lehet rajzolni
• 4 kicsi görgő összesen kb. 500 HUF
• csavarok, összehúzók (nálunk “akad” nem tudom mennyibe kerül)
• fehér élfólia
• fehér bútorlap 5 db kb. 35x35 cm-es darab (nem túl nagy összeg amennyire én tudom)
• vasaló (az élfóliához)

Nem tudom, hogy mennyi idő volt, amíg a bútorlapokból “lapra szerelt” éjjeliszekrény lett, de szinte biztos vagyok benne, hogy “az én részem”, a körök megrajzolása és kivágása tovább tartott. A köröket összeszerelés előtt felragasztottuk a hátlapra, mivel volt a mintának lelógó része, és ezeket le kellett vágni a bútorlap szélénél. Ezután apám összerakta (köszike még 1x), mi pedig itthon feltettük rá a görgőket.

A roppant vicces műanyag lámpa pedig átköltözött az ebédlőasztalról a tetejére, ide sokkal jobban passzol.

Most roppant büszke vagyok magunkra.

Tovább

Könyvajánló: Moholy-Nagy László – Az anyagtól az építészetig

Kivételesen nem regény akadt a kezembe, hanem “szakmai” olvasgatnivaló. A BAUHAUS az egyik nagy idolom az építészetben. Elképesztő, amit pár év alatt Weimarban, illetve később Dessauban létrehoztak. Az alkotó folyamat mögötti eszmék ma is megszívlelendőek lennének, a házak most is olyanok, amire csak annyit tudok mondani, hogy huhh, ha én ilyet tudnék. És sajnos most is meg-nem-értett a modernnek a formavilága.

Moholy-Nagy László 1927-ben írta Az anyagtól az építészetig című könyvét. 1927 egyrészről nagyon régen volt – túl vagyunk azóta egy világválságon, és benne vagyunk a következőben, megvolt egy világháború, 40 év szovjet megszállás, ami már szintén a múlt homálya, pláne a korombelieknek – és mégis nagyon friss a könyv. Hihetetlen, hogy pontosan ugyanazok a problémák az oktatásban, a művészet értelmezésében, mint ezelőtt 80 évvel. 80 év pedig rengeteg idő, információs forradalom, az oktatás elterjedése… feminizmus, a feketék egyenjogúsága…. rengeteg dolog van mögöttünk. Az azonban még mindig időszerű, hogy “milyen naivnak bizonyul az idegenkedés a pusztán célszerű forma “hűvös intellektualizmusától”, mihelyt felfigyelünk a mélyértelműen célszerű természeti formák jelentőségére! de az emberek többsége még ma is bizonytalan a díszítmény kérdésének megítélésében. …. a díszítmény legtöbbször másodlagos mozzanat, az alapformához függesztett járulék. az olyan alkotás, amely önnön törvényszerűségénél fogva nem felelt meg tökéletes módon minden követelménynek, a díszítés miatt miatt értékesebbnek tetszett.”

Rengetegszer kellett végighallgatnom, hogy a fehér, tömegében és arányaiban izgalmas és szép házak amiket tervezek, illetve amiket nálam tehetségesebbek terveztek nem igazán szépek, és nem is képviselik az igazi művészetet, mert olyat mindenki tud, csak pár ablak és némi fehér fal. Bezzeg a körúti házak a kis tympanonokkal és párkányokkal, az volt az igazi építészet, ami azután jött, az mind csak bénázás. Elárulom: egyszerűt tervezni sokkal nehezebb, mint csicsásat-összevisszát. A minimumig, az egész dolog esszenciájáig eljutni sokkal nehezebb.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretné a XX. század elejének művészetét, a modernt, a kubizmust és a többi izmust valamit az alkotást, és azt a folyamatot, ahogy az alkotó (művész) megszületik megismerni.

A kép innen van.

Tovább

Építész lettem.......

Végre, sok energia és még több idő befektetésével: építészmérnök lettem. A képen: diplomamakett- mikrokarton, fenyőléc, balsafa, és ragasztó.

Tovább

Mit alkottam az elmúlt egy hétben...

...a konyhában semmit. Legalábbis az én fogalmaim szerint. Sok teát (egy hete vagyok lassan beteg) és két adag pudingot. Az egyiket főzni sem kellett. Szégyen gyalázat. És ami a legrosszabb hiányzik a főzés, és miközben rajzolok kajákról ábrándozom, hogy mi mindent szeretnék megenni és elkészíteni. Nem tudom milyenek a kívánós terhesek, de kb ilyennek tudom elképzelni. Még két két kb. Addigis készül a sok hasonló tervlap.

Tovább