2011. december 29., csütörtök

Karfiolfelfújt gnocchival–VKF 46

Nana a következő témát találta ki: egy vegetáriánus étel (nem desszert) és egy történet a saját hús-nem-evésünkről. Ez utóbbiról azt hiszem ódákat tudnék zengeni, és hosszas oldalakat teleírni.

Az a kifejezés, hogy “picky eater” (aka válogatós) tökéletesen lefed engem. Pedig, ha jobban végiggondolom a válogatósságom két fő téma köré csoportosul: húsok és fűszerek. A zöldfűszerek közül jöhet bármi, a nem zöldekkel viszont nem vagyok jóban, engem a fahéjjal, gyömbérrel és társaival ki lehet kergetni a világból. Azért a reflux nagyon jó “jolly joker” erre, lehet rá hivatkozni, hogy árt neki, azért nem (persze ki tudja mi volt előbb a reflux vagy ezek a nemszeretem dolgok, azért a testünk elég okos, amit nem bír, azt sokszor elutasítja élből).

Sosem voltam egy óriási húsevő, és ez csak egyre “rosszabb” lesz. Amíg anyámékkal éltem, megettem a disznóhúst, bár nem rajongtam érte, pláne nem a “disznóízűbb” részekért (ehhh brr, miért van hogy a rántott hús egyik fele még oké, a másik fele meg átcsap rettenetes erős disznó-ízűbe???), de miután elköltöztem, nem főztem soha disznót, mert eszembe sem jutott, minek ha van csirke meg marha, aztán egyszer vettem valamihez darált sertéshúst, és - már elnézést a szókimondásért – de majdnem belehánytam a fazékba. Olyan szaga volt főzés közben, ó te jó ég! Na az volt az én disznó-sztorim vége. Egy kivétel van: sonka, húsos szalonna, tarja, de 99%-ban ételbe kerülnek, nem magában/kenyérrel eszem őket. Kolbász, disznósajt, szalámi soha (szökőévenként szalámi a pizzán, de csak akkor jó, ha megsül, mert amúgy az nyers, és nyerset soha, és a pácolás füstölés stb. ellenére az NYERS).

Tehát, amit megeszek: szárnyas, marha, vadak. Se vízi dolgok, se zselatin, se disznó, belsőségből csak máj, az is pástétom formájában, és elvárásom, hogy a kajámnak ne legyen feje, konyhakészen kerüljön hozzám, és jobban szeretek nem csontos részekkel dolgozni. Ja és semmi nyers hús és tojás, semmi ami rozéra van sütve és hasonlók. És persze nem eszünk minden nap húst, sőt. Kettőnkre hetente 0,5-0,75 dkg húst veszünk, plusz Levi reggelire eszik sonkát és hasonlókat, illetve ő eszik halat (heti egy lenne a cél, néha ez kétheti egyre csúszik, erősen függ attól, mennyi hely van a fagyasztóban). Én jobb szeretem a tojáskrém/padlizsánkrém/avokádókrém/vaj hajszálvékony uborkaszeletekkel típusú reggeliket, nekem a a felvágott-nem-evés nem lemondás, hanem megkönnyebbülés. Nem szeretem a “zavaros” dolgokat, inkább egy szelet sajt, vagy uborka mint kétes eredetű hús-szerű izék.

Két hétig még vegán is voltam, nem is akármilyen vegán, olyan, aki még hüvelyest sem eszik. Ez mondjuk kényszerűség volt, és nem esett jól. A háziorvosom gyakran egészíti ki a terápiát diétával, ami szerintem tök jó dolog (már megint diétáztat* :-)) A múltkor volt egy múlni nem akaró migrénem, amire azt javasolta, hogy akkor minimum egy hétig (kettő lett belőle), ne egyek fehérjét. Azaz se hús, se tejtermék, se tojás, se hüvelyes. Hát nem volt kellemes, enélkül a négy nélkül szerintem baromi nehéz főzni. Persze van sok olajos-magos vegán recept, de utálok kettőnkre kétfélét főzni, különösen hosszabb ideig, azokat meg elvetettem Levi miatt, mert allergiás rájuk. A tejtermék nélküli zöldséges étel nekem rettenetes kihívás volt (ahogy én hívtam: padlizsánkrém-rizs-tönkölykocka diéta). Arra jó volt, hogy megismerkedtem a rizstejjel (lehet vele kelt tésztát sütni, igaz elég más állaga lett, nem rosszabb csak más), és rájöttem, hogy a vegánság semmiképpen sem az én utam, vegetáriánus még lehetek, de nekem kell a tojás és a tejtermék. Egyébként a migrén elmúlt, úgyhogy megérte. A doki azt várta, hogy kitörő örömmel újságoljam, hogy milyen boldog és energikus lettem a diétától, de én semmi ilyet nem éreztem. Inkább csak megkívántam mindenféle sajtos meg húsos ételt.

Jó lenne ha az éttermek kreatívabbak lennének a húsmentes ételek területén, sokszor van, hogy nem ennék húst, és akkor két dologra redukálódik a választás: rántott sajt vagy rántott gomba. Ez nekem kevés.

*3-4 hetes laktózmentes diétán vagyok, a valószínűsíthető átmeneti laktózbontási-zavar miatt, ezt is a helicobacter-írtás-reflux kombónak köszönhetem. De ez sima ügy, mivel hugi miatt ismerem a szabályokat. Laktózmentes tejföl/vaj/tej, hurrá! Állati jó találmány.

És akkor jöjjön egy recept, a legújabb vegetáriánus szakácskönyvemből – van belőlük egy csomó. Az eredeti recept brokkolival volt, de nálunk a karfiol nagyobb megbecsülésnek örvend.

gnocchi1.jpg

Karfiolfelfújt gnocchival

Hozzávalók:

  • 50 dkg gnocchi
  • 50 dkg karfiol
  • 2 piros kaliforniai paprika
  • 15 dkg reszelt sajt  - ementáli, gouda stb.
  • besamel (3 dl tej, 3 dkg vaj, 3 dkg liszt)
  • zöldfűszerek (bazsalikom, oregano, majoranna, kakukkfű)
  • só, bors

A karfiolt kis rózsákra szedem, és 6 percig főzöm, majd lecsöpögtetem. A paprikát vékony csíkokra vágom, és a gnocchit nem túl puhára megfőzöm (mihelyt feljönnek a víz tetejére, kikapom őket). A besamelt zöldfűszerekkel és sóval/borssal ízesítem, és belekeverem a sajt felét. A zöldségeket összekeverem a gnocchival, és egy tűzálló tálba teszem. A tetejére kanalazom a sajtos besamelt, megszórom a maradék sajttal, és előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt elkezd pirulni a tetején.

4 fős adag.

2011. december 26., hétfő

Miket sütöttem karácsonykor…

… leginkább mindenféle édességet, amikről nem készítettem képet, mert nem volt kedvem, meg sötét volt, meg rendetlenség volt (van) a lakásban. És a karácsonyfa felállítása után nehéz fényképeznem, mert az ebédlőasztal elkerül a felette lévő lámpa alól, így nem igazán van elég fény sehol sem. Úgyhogy fotóriport helyett inkább szöveges beszámoló jön.

Gesztenyés bonbon (laktózmentes)

Egy kis gesztenyepürét (nem natúrt, úgyhogy volt már benne rumaroma és cukor is), áttörtem, és kevés  (laktózmentes)tejszín hozzáadásával krémesítettem. A bonbonformát két rétegben kikentem étcsokoládéval, aztán belekanalaztam a tölteléket, és végül lezártam egy kis csokoládéval.

karamelles-mascarponés bonbon

Egy kevés mascarponéba karamellt kevertem, és azzal töltöttem meg az étcsokoládé burkolatú bonbonokat.

aszalt barackos-rumos bonbon (laktózmentes)

Pár szem aszalt barackot nagyon apróra vágtam, meglocsoltam egy kevés rummal és állni hagytam. 1-2 kanálnyi olvasztott csokoládét (laktózmentes) tejszínnel, majd tejjel hígítottam (hogy ne legyen nagyon híg, csak kellően krémes), és belekevertem a lecsöpögtetett barackot. Ez is étcsokoládé burkolatot kapott.

Málnás trifle

Azért az angolok tudnak egyet-s-mást. A trifle nagyon király dolog. Bár még némi tökéletesítésre szorul a receptem. Először sütöttem egy adag piskótatekercset. Kettévágtam, az egyik felét megkentem anyám-féle ribizli-málna lekvárral, rányomtam a másik felét, és kisebb kockákra vágtam (nem kellett az egész, csak kb a 3/4-e), a lekváros “szendvicseket” egy nagy üvegtál aljára raktam. Kb. fél kg mirelit málnát, hagytam felolvadni, öntöttem hozzá némi limoncellot, és a piskótára locsoltam (a levével együtt). Vaníliakrémet főztem (tojássárgája, vaníliarúd, tej, tejszín, cukor, kukoricaliszt), aztán kevertem hozzá majdnem 50 dkg mascarponét (de még így sem volt elég sűrű, ehhh grr), úgyhogy meg kellett támogassam egy zacskó zselatinfix-szel. Erre nem vagyok büszke, de még így is messze volt a kőkeménytől, úgyhogy mindenképp kellett bele, anélkül veszettül folyt volna. Ezt a piskóta-gyümölcs tetejére öntöttem, és egy éjszakára lehűtöttem. Tálalás előtt felvertem habnak 4 dl tejszínt, a tetejére kanalaztam, és csokoládé-forgácsokkal díszítettem. Hát igen, került bele anyag rendesen, de 8 személyes desszert lett belőle.

profiterole (laktózmentes)

4 tojásból (nem kentem meg a tetejüket tojással, az összes a tésztába került), 110 g lisztből, 80 g laktózmentes margarinból és 100 g vízből képviselőfánkot sütöttem, megtöltöttem tejszínhabbal (lm  tejszín, mi más), gúlát raktam belőlük egy tányéron, és lelocsoltam étcsokoládéból és laktózmentes tejszínből készült öntettel.

Készült még mézes puszedli, ezt majd később közzé teszem, húsos táska, gesztenyés thumbprint cookie, és mascarponés-karamelles krémmel töltött keksz.

2011. december 12., hétfő

Karácsonyi menü

Szakácskönyveket, újságokat lapozgatok, hogy mi legyen 25-én a karácsonyi menü anyáméknál. Hááát nem egyszerű. A legfontosabb felvetés, hogy “nincsenek hagyományok” (nem vagyunk a halászlé-töltött káposzta-rántott ponty vonal hívei) és “nem vagyunk a konyha rabszolgái”, azaz egy menüsor van, nem főzünk ötfélét. Tehát az az egy meg kell feleljen mindenkinek. És étel-intolerancia, allergia, és sok nem-szeretem kövezi ki az utat.
A feltételek:
  • Levi allergiás minden olajos magra. tényleg mindre, azaz semmi dió, mogyoró, mandula, kókusz, pisztácia, mák, kesudió, napraforgómag, tökmag, szezámmag, meg amit még kihagytam.
  • hugi laktóz-intolarens, azaz tejtermékből csak az jöhet, amiből van laktózmentes: tej, vaj, tejszín, tejföl, joghurt (túró is van elvileg, de az újkorában is romlott, felejtős). Meg kemény sajtok.
  • anyám nem szereti a kacsát és a libát
  • én utálom az összes vízi állatot, hal is kilőve
  • Levivel nem eszünk disznóhúst (csak feldolgozva, de én úgy is csak húsos szalonna és sonka formában)
  • senki sem szereti a nem átsütött marhahúst, szóval a marha a bolognai, a hamburger, a vadas és a pörkölt alapanyaga
  • hugi nem szereti a gombát
  • most úgy tűnhet hogy semmit sem szeretek, de az a helyzet, hogy amit nem szeretek, az nagyrészt karácsonykor kerül elő (legalábbis nagyobb tételben): aszalt cuccok, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, narancs (rosszul vagyok ha olyannal kell egy szobában lennem, aki korábban narancsot pucolt, rémes az az állott narancs szag, ami a bőrön marad utána), a marcipán is rémes, de az a mandula miatt úgyis tiltólistás
  • senki sem eszik nyers tojást
Azt hiszem ennyi. Nem egyszerű, a desszert profiterole lesz, eddig ennyi tűnik biztosnak.
UPDATE: anyám úgy döntött szereti a kacsát :-) úgyhogy kacsa lesz valamilyen formában, amit viszont kihagytam, hogy én pedig az összes savanyúságra allergiás vagyok.

2011. december 11., vasárnap

Laskagombás rizottó

IMG_7967

Részletesen nem írom le, megszámlálhatatlanul sokszor szerepel már a rizottó-főzés a blogon, van hol utána nézni (nem mintha túl bonyolult lenne). Egy könnyű zöldséges ebéd a sok hús-sütemény trakta közt.

Hozzávalók:

a rizottóhoz:

  • 20 dkg kerekszemű rizs
  • 1 hagyma
  • 1 teáskanál olívaolaj
  • zöldség-alaplé
  • 0,5 dl fehérbor
  • petrezselyem
  • diónyi vaj
  • 1 marék reszelt parmezán + kevés a tálaláshoz
  • (só, bors)

a gombához:

  • 25-30 dkg laskagomba
  • 1 evőkanál vaj
  • 2 gerezd fokhagyma

A rizottót megfőzöm a szokásos módon. Közben elkészítem a gombát: a vajat felolvasztom, rádobom a megtisztított, összevágott gombát és a zúzott fokhagymát, és nagy lángon addig sütöm, amíg megpuhul (ekkor ereszt egy csomó levet), majd megpirul kicsit (előbb-utóbb elpárolog az a sok nedvesség, és elkezd pirulni, célszerű teflon-serpenyőt használni hozzá). A majdnem kész rizottóba belekeverem a gombát, készre főzöm, befejezem (vaj,sajt a végén).

2 fős adag.

2011. december 6., kedd

Kakaós-fehércsokoládés keksz

keksz.jpg

Szuper karácsonyi keksz, a receptet itt találtam. A zacskós/habzsákos töltögetés még mindig nem a legkedvencebb konyhai tevékenységem. Pedig azért tudok rajzolni (pláne vektorgrafikus rajzolóprogrammal), de azért a 9 félév rajzolás az egyetemen talán nem múlt el nyomtalanul, az a habzsákos dolgokban mégis katasztrófa vagyok. Még jó, hogy nincsenek cukrász-ambícióim.

Hozzávalók:

a tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 2,5 dkg kakaópor
  • 20 dkg vaj (kis kockákra vágva)
  • csipet só
  • 1 nagy tojás
  • esetleg nagyon kevés hideg víz vagy tejföl, ha nem áll össze a tészta

az összeállításhoz:

  • lekvár (én anyám-féle ribizli-málnát használtam)
  • olvasztott fehércsokoládé*

*ezt nem mértem, egy tábla fehércsokoládét olvasztottam meg némi vajjal és tejszínnel, ennél kicsit több kell ekkora adaghoz, nekem lett pár “csak” lekváros kekszem, az arányokat pedig sajnos nem tudom.

A tészta hozzávalóit összegyúrom (kézzel vagy késes robotgéppel), és fóliába csomagolva minimum 30 percre beteszem a hűtőbe. Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagra nyújtom, köröket szúrok ki belőle, és minden második körből kiszúrok egy kisebb mintát (szív, csillag, kis kör, ami van). Előmelegített 180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 8-10 perc alatt megsütöm. A kekszeket rácsra teszem hűlni, majd 1-1 simát és “lyukasat” lekvárral összeragasztok. Némi tejszínnel és vajjal fehércsokoládét olvasztok, simára keverem, egy zacskóba töltöm, levágom az alját, és kitöltöm csokoládéval a mélyedéseket. Kis időre hideg helyre teszem, hogy a csokoládé lehűljön. Jól záródó dobozban sokáig eláll.

2011. december 1., csütörtök

Reflux, gyomortükrözés & Co.

Jujj mit keresnek itt ezek a témák, egy ez főzősblog…. Hát úgy gondolom, hogy a főzéshez kapcsolódik az evés, ahhoz meg a gyomor. És amúgy is főzősblog némi én-bloggal.

Kezdjük a közepén: akinek rendszeresen fáj a hasa, és nem megy el orvoshoz, az nem normális! Normál, kiegyensúlyozott táplálkozással nem fájhat rendszeresen, sőt egy-két elhajlást is ki kell bírjon a rendszer.

“Persze, utólag nagy a szája”… amúgy is nagy a szám, és a refluxom akkor kezdett el exponenciálisan durvulni, amikor már rég megvolt az időpontom a gasztroenterológiára.

Arról, hogy bizonyos kaják után ég a gyomrom, illetve mások után irreálisan tele vagyok (és hol vannak ezek a tünetek egy jó kis epegörcstől), az derült ki, hogy reflux, idült gastritissel, és helicobacter fertőzés, ami kissé meggyepálta már a vékonybél bolyhait. Ez már egy kicsit rosszabbul hangzik, mint a néha kicsit ég a gyomrom. És persze mindkét betegség hosszú távú, csúnya mellékhatásokkal jár.

Persze nem kézrátétellel gyógyítanak, és nem ránézésre állítják fel a diagnózist. Voltam vérvételen (részemről az a semmiség kategória), hasi ultrahangon (kicsit csikiz, egyébként kb. 5 percet kellett csak ülnöm a váróban, igaz időpontom volt, de nem puccos magánrendelésre járok). És végül a bónusz: gyomortükrözés. Ami ugye “nem fáj csak kellemetlen”. Ennek a mondatnak mindkét fele igaz. tényleg nem fáj, és tényleg kellemetlen. DE. És itt van pár DE.

  • az egész vizsgálat nem tartott tovább 20 percnél. Ebből, amíg lent volt a cső max. 5 perc lehetett. (a beleegyező nyilatkozat szerint 3-15 perc)
  • jobb helyeken (azt hiszem sajnos nem mindenhol, vagy nem reklámozzák), ha kéri az ember, és van vele kísérő, adnak előtte egy fél ampulla Seduxent.
  • a Seduxen nagyon jó cucc, a vizsgálat közben még nem hatott szerintem teljesen, utána viszont 20-30 perc garantált vihogós szalonspicc.
  • a 20 percben tehát benne van az, hogy az ember bemegy, leül az ágyra, megkapja a szurit, várnak kicsit, elvégzik a vizsgálatot, majd amíg elrendezik a műszereket, lehet (és kell is) feküdni kicsit, összeszedni magad (és elkábulni az eddigre jócskán ható nyugtatótól), és megbeszélni a dokival a kontroll időpontját.
  • abszolút megéri rajta túlesni, mert a diéta+gyógyszer tök jól helyrerántott, igaz ennek ára van, lemondtam a napi 3 liter buborékos vízről, a narancsléről, és minő fájdalom, ötször kell enni egy nap.
  • meggyőződésem h a többség legkésőbb 40 éves korára sokkal rémesebb dolgokon esik át a fogorvosi székben, mint a tükrözés (én még csak a pici lyuk-fogkőleszedés szinten vagyok)

És a helicobacter-fertőzésről még pár gondolat. Szívás. Rémes, hogy az ember benyelni ovis korában, aztán ha nincs szerencséje, aktivizálja magát, mindenfélét okoz (rossz esetben rákot meg fekélyt), és egy nagyon durva 1 hetes antibiotikum-kúrával lehet kiírtani (pár héten belül kiderül, egy egyszerű kilégzési teszttel, hogy sikerült-e). De ez is megéri, ki a fene akar rákos lenni, és újra ehetek fánkot :-). És mostantól ocsmány necces helyeken nem fogok enni, mert bár ritka, 1-2% a felnőttkori visszafertőződés esélye, nem akarok benne lenni. És a 7 nap antibiotikum után 25 napig kell bélflóra-visszaállító tablettát ennem, és rémes szájízem volt a kúra alatt, de így is több a haszna a dolognak, mint amennyi kellemetlenséggel járt.