Vegán palacsinta

Anyám úgy tekint a palacsintára, mint a közeli lejáratú tejek és tojások temetője.
És ebben szerintem abszolút igaza van.
Nálunk viszont új szelek fújnak. Az egy dolog, hogy a tejet és annak bármilyen formáját már csak én fogyasztom. De újabban a tojást is már csak az én örömömre tojják a tyúkok.
Azért az vicces amikor húsvétkor kapsz pár festett főtt tojást, van már otthon 14 nyers, és egyedül kell megedd. Meg egy csomó minden egyebet is, éééés nem vagy nagy tojásfogyasztó. Az azért erősen “kihívásos”.
Nem is értem az összes tojás végére.
Eddig nem volt ilyen, most kipróbáltuk ezt is, tojást kellett kidobni, mert ránkrohadt.
De palacsintát enni kell. Akkor is, ha allergiás vagy a tejre is és a tojásra is. Ekkor segít Martha Stewart, akinek mindenre van megoldása. Erre a helyzetre is. Kis változtatással az ő receptjét követve:
Hozzávalók

• 2 és 1/3 csésze szójatej
• 1 és 1/2 csésze liszt
• 1/3 csésze napraforgóolaj
• 1 evőkanál cukor
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• csipet só

Az összes hozzávalót egy tálba teszem, simára turmixolom, és lefedve minimum 30 percre beteszem a hűtőbe (maximum egy napra). Sütés előtt átkeverem, és ha szükséges, keverek bele még egy kis szójatejet.
Kevés olajon, a szokásos módon megsütöm.
A tapasztalunk az, hogy a tészta érzékenyebb a sűrűségre, mint a hagyományos palacsintatészta. Amikor úgy érzi az ember, hogy hááát majdnem jó, talán csak egy picit sűrű, na akkor nem szabad bele több folyadékot önteni, mert túl híg lesz, és szétesik sütés közben.