2009. május 21., csütörtök

Végre végre….

…. nekem is megvan a Szakácsok könyve! Még nem volt időm rendesen végignézni az egészet, de amit láttam az ígéretes volt. Volt olyan része, amit egyáltalán nem láttam, és nem is akarom látni soha. Nem bírom a  tengeri (vízi) álaltokat, se amíg élnek, se miután megdöglöttek. Rondák pofára és rondák ízre. Arra pedig végképp nem vagyok kíváncsi, hogy  hogyan lehet őket megpucolni, kibelezni, agyoncsapni. Úgyhogy megkértem ‘az embert’, hogy intézkedjen, celluxozza össze a halak fejezetet. (Mentségemre szóljon, hogy az építész-egyetemi évek hozományaként van kék scotch-om). Igazából tőlem faragasztót is lehetett volna használni (de az meg itt és most nincsen). Szerencsére vaskos a könyv, így is sok oldala maradt, amit nézegethetek. :-)

Megj.: csirkét sem ennék, ha tollasan, fejestül árulnák.

És végül jöjjön a nap dala:

4 megjegyzés:

szepyke írta...

Végre! Végre valaki, aki szintén nem bírja a halakat. Én még a szaguktól is rosszul tudok lenni. Képzeld, én is megvettem a könyvet, tegnap hozta a futár, és kb hatszor végiglapoztam, még viccelődtünk a kolleganőmmel, hogy a halas részt egy az egyben kidobhatom belőle. Aztán este, valamilyen furcsa inditatásból mégis megnéztem azt a részt! Hát jézusom! Hogy ezek milyen undorítóak! Élve, holtan, szétszedve, bárhogy...Brrrrrrrr

Lilla írta...

nekem elég volt az oldalak címét meghallgatni....

starfokker írta...

huh így tönkretenni azt a szép könyvet...

azért remélem a többi részében majd örömed leled.

Wittner Lilla írta...

kék scotch... ha ez így nem mond eleget, akkor nyomtalanul leszedhető cellux :-)