2009. július 9., csütörtök

‘Gasztrobűneim’

Egyre-másra olvasom több gasztroblogban, hogy ki milyen roppant tudatosan és egészségesen táplálkozik. Futnak a többféle elméletek, pro és kontra. Hát én ezzel gyakorlatilag nem foglalkozom. Az, hogy mit kívánok (és szeretek) lefed szerencsére egy elég egészséges, kiegyensúlyozott étrendet.

De azért van benne pár kilógó elem.

1. Gyorséttermi kaja

Ciki, nem ciki, én vállalom. Néha megkívánom. Ez általában a mozizós, vásárlós napokat jelenti, kb. kéthavonta egyszer. Csirkés szendvics light colával az aranykapus gyorsétteremben.

2. Alaplé

Soha nem főzök alaplét a rizottóhoz stb.-hez. ennek több oka van, bár nem érzem, hogy magyarázkodom kéne, megosztom, mielőtt jönnek a jótanácsok, hogy főzzek hétvégén egy nagyobb adagot és fagyasszam le. Nagyon nagyon ritkán eszünk levest, és ha mégis, akkor sem húslevest, mert egyikünk se leveses, én pedig a húslevest különösen gyűlölöm. Lehet, hogy feltámasztja a holtakat, és betegeknek kötelező, engem azonban csak kétségbeesésbe taszít. A másik: 4 m2-es konyha, benne a 19 literes fagyasztóval. Nincs hova befagyasztani. Ezért általában zöldségalaplét használok ami vízből és bio szárított zöldségkeverékből készül, vagy ugyanezt fele adag leveskockával turbózva. Ebből is van bio, majd ha elfogy a készletem olyat veszek.

Gordon innen.

3. Fokhagyma

Knorr fokhagymakocka, akkor és csak akkor ha nyers fokhagyma kell valamibe, mert attól fáj a hasam. Bár nem vagyok gyógyszer ellenes, de inkább ez, mint valami bogyó.

4. Rizs

Nem szeretem a piláf módra ragacsosra főzött rizst. Anyám évtizedek óta kreol módra főzi, régebbi tradíció ez nálunk, mint ahogy a zacskós rizsek elterjedtek. Ezt a szép hagyományt én is folytatom, úgyhogy előgőzölt rizst szoktam venni. Amiben egyébként a főzés folyamán több vitamin marad meg, mert a nagynyomású gőzölés során a mélyebb rétegekbe sajtolódnak a felszínről az értékes anyagok, ezért kevesebb ázik ki belőlük (vitamin és ásványianyag tartalma 80%-a a barnarizsének).

6. Gyümölcs

Tudom, tudom egészséges meg minden, de egyszerűen nem szeretem. A gyümölcsfogyasztásom messze elmarad a kívánttól. Legalább konzekvens vagyok, mert süteményekben is igyekszem kerülni, a lekvárt pedig csak akkor eszem meg, ha süteményben van belőle vékony réteg. Egyébként soha, elég kicsi gyerek korom óta nem eszem lekvárt. A múltkor véletlenül, reflexből lenyaltam a lekváros kanalat, hát legalább olyan mély nyomokat hagyott, mint, amikor a csípős dijoni mustárral tettem meg ugyanezt.

7. ‘Jégszopóka’

Szezonális természetesen, télen nem is árulják. Nem érdekel mennyi aroma és színezék van benne, nyáron jólesik belőle naponta-kétnaponta egy.

07_09

10 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Ó, nagyon jó cikk! Jól állsz hozzá, nem szabad semmiben elvakultnak lenni!
A rizst abszolut én is így szoktam. Lassan már kezdem azt hinni, a rizottó főzés kötelező, pedig én azt csak az olaszoknál szoktam enni.
Alaplé dettó. Veled ellentétben mi imádjuk a húslevest, így aztán megesszük. Néha van maradék, akkor elteszem.
A fokhagymakocka nekem nem ízlett, de fokhagyma sóm az van itthon.
Na nem elemzem tovább, de nagyon üdítő volt az írásod.

szepyke írta...

Én meg megyek veled a mekibe!

Bármikor!
Bármikor és hamburgert is eszem veled, mert az jó. Aki meg fújol rá, az egye, amit főzött. Mindig, éjjel-nappal, hidegben, melegben. Ha megéhezik az utcán, bárhol, akkor kelljen neki hazamenni és éhesen nekiállni, mert nem ismerte be, hogy ő is szokott ilyesmit enni.
Tehát, én mc chiken menűt kérnék super size-ban colával.
Vicces: soha nem iszom kólát, csak a mekiben.

Hamburgerevő vagyok, és vállalom!!!!!!!!

Konyhatündér írta...

Tök jó hogy leírtad!
Alaplét én is biokockából csalok. És hamburgert is ettem már :-)
A többivel nem tudok azonosulni (imádom a nyers fokhagyma ízét), de azért nekem is vannak "bűneim"...

szepyke írta...

Jah, még valami:

Alaplé, jah, persze... Napi 9 óra munka után hazamegyek és alaplét főzök... Persze. Általában éjjel főzök, és én szeretem, ha szeretem amit főzök, tehát közben is szeretnem kell az elkészítés módját, mert ha nem szeretem, az teher. Én meg azt nem szeretem. Tehát, leveskocka, juhéj! Ettől nagyobb vétkem ne legyen soha...
Gyümölcs: tőlem kihalhatnának a gyümölcstermű területek, észre sem venném... Ez gáz, de ez van. Nem eszem szinte egyáltalán gyümölcsöt. Jah, hazudok. A héten megettem két barackot. Szerintem idénre elég volt.

És akkor mikor is megyünk Mc Donald's-ba? :DDD

szepyke írta...

Azt hiszem, hogy tőlem ez most egy igazi "coming out" volt... :DDDDD csak a gyorséttermekkel kapcsolatosan csináltam. Phu, de jó most. Könnyebb lett a lelkemnek. (Mintha eddig nehéz lett volna...)

Köszönöm!:DD

Lilla írta...

Örülök, hogy nem vagyok egyedüla dolgaimmal...
és tök jó, hogy nem csak én főzöm így a rizst. :-)

Ági, aki főz írta...

A gyorsétterem egyszerűen kell. Részemről drive in, 2 db hamburger/csirkeburger + sajttorta! Általában, ha a gyerekek éppen elaludtak a hátsó ülésen.

Én leveskockát használok, de biot. ;-)))

Ági írta...

Mindenkinek vannak gasztro bűnei, én például nem tudom elképzelni az életet szalámi meg párizsi és friss vajas kifli nélkül. A meki is jöhet bármikor és nem a salátás menü :DD És éljen a bio levespor!!
Nagyon jó bejegyzés!

Lilla írta...

hmmm friss kifli vastagon megkenve tejföllel... nyammmm

sedith írta...

Szerintem is mindenkinek vannak bűnei. Én sem szerettema húslevest, mégis, amióta a lányaim imádják, gyakrabban készítek, mint régen. Ha marad a léből, lefagyasztom.
Kockát, ételízesítőt néha használok, de igyekszem elkerülni a lányok miatt. Helyette éppen idén kísérleteztem előszr házi delikáttal. Eygelőre felemásak az érzéseim vele kapcsolatban, de tudom az okát is, valamit elrontottam.
Nyers fokhagymát időszakosan nem bírom megenni, én helyette inkább a port használom.
Hamburger: nagyon ritkán eszem, de ha rámjön, akkor veszek. Pl. ma is fogok, mert indulunk kirruccanni és nem viszünk kaját az útra.
Előfőzött rizs nekem kemény marad, nem szeretem, de lehet, csak nem jót fogtam ki.
Gyümölcs, minden mennyiségben, bár vannak nem kellős korszakaim!