Spenótos pite

…illetve ha hű akarok maradni az ihletadóhoz, akkor halálpite. Bár ebbe nem kevert senki gyilkos csomorikát.

Nálunk a polcon néhány témára korlátozódnak a könyvek: szakácskönyvek (naná!), sci-fik, a klasszikus fajtákból, ízléses borítóval (lehet próbálkozni de az alapítvány sorozat a legjobb sci-fi), fantasyk (még klasszikusabbak, Dűne, A gyűrűk ura és még 1-2), krimik, és pár ponyva. Ifjabb koromban annyi világirodalmi klasszikuson* átrágtam magam, hogy már akkor is roppant művelt vagyok, ha soha többé semmi “igazi irodalmat” nem veszek a kezembe. Amiknek a nagy része nyilvánvalóan nehezen elolvasható szenvelgő agymenés, és rövid az élet ahhoz, hogy lelombozó elavult szarokkal múlassam az időt**. Na mindegy, szóval krimik. Jelenleg három kedvenc van: Agatha Christie, végül is a Tíz kicsi négeren kívül minden könyve szuper. Sokan azt tartják a legjobb munkájának, szerintem szimplán csak kilóg a többiből. És a két újkeletű kedvenc, az Agatha Raisin sorozat (házi használatban csak Mazsoláné) és a “sütis gyilkosságok”, azaz a Hannah Swensen sorozat. Poirot miatt a croissant + forró csokoládé reggeliket kívánom meg, Hannah Swensen a délutáni kávé + süti utáni sóhajtozásomról tehet. Agatha Raisin miatt pedig konstans ehetnékem van. Piték, pásztorpite, sült csirke, és sok sör egy angol vidéki pubban.

Úgyhogy azt találtam ki, hogy megfőzöm/sütöm azokat az ételeket Mazsoláné kalandjaiból, amiket nem zár ki valami általam utált összetevő (leginkább hal ez az összetevő). Ez a menü sejtésem szerint komplett hízókúra, Agathának is el kell kezdenie már az első kötetben rendszeresen bicikliznie, mert nem fér bele a szoknyáiba a vidéki koszt + mindenhova autóval kombinációtól. De nem egy hét alatt tervezem lenyomni.

*igen, megvolt Az ifjú Werther szenvedései, a Fanni hagyományai, sőt A szigeti veszedelem is, a teljes Faust és még Az arany virágcserép is. az egész hóbelevanc hiúság vásárával, A skarlát betűvel, az Édentől keletre-vel, és még a borzalmas és vállalhatatlan Anyeginen is átrágtam magam.

**most komolyan, miféle gyökér gondolja azt hogy 8-10 éves gyerekeknek a Kincskereső kisködmönt meg A kis herceget kell olvasni?

Úgyhogy jöjjön az első kötet címadó fogása, a spenótos halálpite. Gordon Ramsay könyvéből némi változtatással.

Hozzávalók:

• 1 1/4 csésze liszt
• 9 dkg vaj
• kevés hideg víz
• 10 dkg bébispenót
• 17,5 dkg tejföl
• kevés tejszín
• 2 tojás
• só, bors, szerecsendió

A lisztet kicsit megsózom, elmorzsolom a vajjal, kevés hideg vizet adok hozzá, és omlós tésztát gyúrok belőle. Előveszek egy kb. 20 cm átmérőjű pitesütő tálat, kibélelem a tésztával, és 20-30 percre beteszem a hűtőbe. Az alját villával alaposan megszurkálom és előmelegített, 200 fokos sütőben 15 percig elősütöm. Az egyik tojást szétválasztom, a sárgáját elkeverem 1-2 kanál tejszínnel. A tejszínes sárgájával megkenem a tészta alját, és még öt percre visszateszem a sütőbe. A sárgájához keverem a félretett fehérjét, a másik tojást és a tejfölt. A spenótot nagyon kevés vízben 1-2 percig párolom (épp csak essen össze), majd szűrőbe teszem és lecsöpögtetem. Miután a letelt az öt perc, kiveszem a tésztát a sütőből, félreteszem kicsit hűlni, és a sütőt 150 fokra állítom. A tojásos-tejfölös keveréket fűszerezem (só, bors, szerecsendió), és belekeverem a spenótot. A tölteléket a tésztára öntöm és 25-30 perc alatt megsütöm (akkor jó, ha megszilárdult a töltelék, és elkezdett kicsit pirulni).

2-4 adag (attól függ hogy előétel-e van-e hozzá saláta stb.), 20 cm-es pite lesz belőle