2013. augusztus 17., szombat

Szilva chutney

chutney.jpg

Egy ideje minden héten rendelek egy nagy adag zöldséget (és gyümölcsöt) a Zöldségkosártól, mivel még mindig antiszociális piackerülő pofavágó* vagyok, nagyon jó, hogy fix időpontban az előszobámig jön a friss bio-zöldség. És szeretem azt a kihívást, ami elé időnként az érkező alapanyagok állítanak (a kis kosár összetétele fix, a nagyba bele lehet nyúlni, én például fixen mindig odaírom, hogy zöldbabot és gombát nem kérek), de így is gondolkodni kell néha, hogy mi legyen. Nem baj, szeretek gondolkodni. Most például “szilva-helyzet” állt elő. Én nem szeretem a szilvát, Levi meg nem szereti nyersen (a lepénykészítést, pedig untam), úgyhogy fel kellett dolgozni.  Az nyilvánvaló volt, hogy fél kiló szilvát nem fogok hosszasan lekvárnak főzögetni. Nem maradt más: chutney. Az biztosan el fog fogyni sajttal (kekszre nassolnivalónak az esti meccs mellé, vagy csak úgy reggelire szendvicsbe).
A chutney-főzés nem bonyolult, nem is tart különösebben sokáig. Csak ha úgy jár valaki, mint én, hogy meglódul a keze az ecetnél, és mehet le a boltba újabb adag szilváért.
Úgyhogy a javított, extra-adag szilvával kiegészített receptet adom közzé.

*ma pl. kibírtam egy darab félhangos felnyögéssel a biopiacon, amikor előttünk záporozott az emberekből az ostobaság, de nem esett jól. Utálom mások sötét áltudományos hülyeségeit hallgatni.

Hozzávalók:

  • 1,3 kg szilva
  • 20 dkg áfonya
  • 1/4 csésze vörösborecet
  • 1/2 csésze barnacukor
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 4 fej lilahagyma (ha nagyon nagyok, elég 3)
  • 5 cm-es gyömbér-darab
  • 1 teáskanál olaj
  • 1 teáskanál só
  • 1 tasak lekvár-zselésítő (én dzsemfix szuper-t tettem bele)

A szilvát megmosom, kimagozom és négybe vágom. A hagymát apróra vágom, és a felhevített olajon addig sütöm, amíg elkezd karamellizálódni. Közben meghámozom és nagyon finomra vágom a gyömbért és a fokhagymát. Hozzáadom a hagymához, pár percig együtt sütöm, majd belekeverem a szilvát, az áfonyát, a cukrot, az ecetet és a sót. Addig főzöm, amíg a szilva szétfő – erre rá lehet segíteni, krumplinyomóval meg kell kicsit nyomkodni főzés közben –, és kicsit besűrűsödik. Belekeverem a lekvár-zselésítőt, majd tiszta üvegekbe töltöm, bezárom, és pár percre fejjel lefelé egy tálcára rakom.

Sajtokhoz, húsokhoz, szendvicsbe…

Kapcsolódó bejegyzések

  • Savanyú zöldparadicsom Elmúlt a nyár és a balkon-paradicsomjaimon rengeteg kicsi zöld koktélparadicsom maradt. Kidobni nem akartam, úgyhogy jó lánygyermekhez méltóan savanyúságot csináltam belőle, mert – velem szöges ellentétben – anyám szereti.… Tovább
  • Alma chutney Volt itthon egy darab gyömbér, és pár nem-olyan-szép héjú alma. Úgyhogy chutneyt KELLETT főzni.Állítólag sajtos szendvicsbe nagyon jó. Meg gondolom húshoz is, úgy még nem próbáltuk. Hozzávalók: 1 csésze apróra vágott hagyma… Tovább
  • Szilva chutney Egy ideje minden héten rendelek egy nagy adag zöldséget (és gyümölcsöt) a Zöldségkosártól, mivel még mindig antiszociális piackerülő pofavágó* vagyok, nagyon jó, hogy fix időpontban az előszobámig jön a friss bio-zöldség. És… Tovább
  • Dulce de leche – karamell krém Röviden csak annyit: “ó anyám”. Ez egy fogyókúra-romba-döntő valami. Én nem vagyok az a típus, aki kanállal elnyalogat egy üveg nutellát, és a nagyon édes dolgok (mint ez is), kicsit kaparják a mandulám helyét, de ebből még… Tovább
  • Rumos meggy ‘befőtt’ Rossz szó rá a befőtt, mert nem kell főzni egy másodpercig sem, de a rumos meggy túlságosan utal egy édesipari termékre, úgyhogy inkább legyen „befőtt”. Ez a legjobb dolog, amivel meg lehet tölteni a kamrát. Lenyomja az ös… Tovább

0 megjegyzés: