Bécs – 3. rész

A tegnapi két rész (ez meg ez) után elértem a beszámoló végéhez. Amiért igazából mentünk: koalákat és pandákat nézni a schönbrunni állatkertben. Nagy kedvencem a budapesti, el is megyek oda legalább kétévente egyszer, de erre a két jópofa “medvére” már roppant kíváncsi voltam. Szerencsére elég közel vannak :-)

Maga az állatkert egyébként a legrégebbi a világon, az egyetlen barokk állatkert, Mária Terézia férje, Lotaringiai Ferenc alapította 1752-ben. 1780-tól megnyitották a “nagyközönségnek” is, mindenki megtekinthette, aki “megfelelően öltözött” volt.

A két koala állandó lakó, a pandapárt 2003-ban, 10 évre kapták kölcsön Kínától, hatalmas siker, hogy a pandapárnak kölyke született 2007-ben és idén is. Ráadásul természetes módon, ami sajnos igencsak ritkaság, fogságban sokszor csak mesterséges megtermékenyítéssel szaporodnak az óriáspandák. Ezért a bébi és az anyaállat csak egy monitoron figyelhető meg(éjjellátó kamerával, fekete-fehérben), a hím állatot azonban, ha más nem, az etetéskor meg lehet látni a nagy bambusz-bozótban.

Elég vicces volt, hogy a közönségnek háttal, egy nagy kőnek dőlve percekig majszolta a bambuszbokrot. Levi szerint pandának öltözött ember :-)

Az állatokat nem lehet zoo-csemegével sem etetni, ami szerintem nagyon jó dolog nálunk, itt a zsiráf sajnos mindig tisztes távolságra van a látogatóktól, a budapestiben pedig kihajol a kifutóból és az emberek kezéből eszik. A tevéről nem is beszélve, mert az aztán tényleg csak egy alacsony karám választja el az úttól. Bécsben sok helyen két kerítés van az emberek és az állatok között, nálunk inkább kerítés és vizesárok, ami mondjuk nekem sokkal szimpatikusabb. Nem látni folyton rácsokat. A tiroli parasztudvar sokkal nagyobb mint a magyar, maga az épület is hatalmas, és lovak és tehenek vannak benne, egy része pedig most is épül. Pingvinből szerintem többféle lakik Bécsben, majom-fronton viszont mi vagyunk az erősebbek, bár ott most éppen felújítják a majomházat, lehet, hogy valahol vidéken van a többi fajta majmuk. Csimpánzot most sem láttam :-(

A felső, dombos, erdős részen, elég hosszan lehet egy, a fák koronája fölött lévő függőhídon menni, az erdőben van egyébként a méhek (:-)) és a farkasok kifutója is, a tetején pedig a tiroli parasztház és vendégház, kávézóval (meg az egyik bejárattal, mert abból 3 is van).

Ami nagyon jópofa: esőerdő ház, hatalmas íves üvegház, belül két szintes, madarakkal, denevérekkel, halakkal (mindenki megnézheti, hogy néz ki a pangasius, amikor még nem zacskóban van filézve). Naponta egyszer trópusi esőt tartanak benne, gondolom eláztatják kicsit a kedves érdeklődőket. A klíma egyébként elvileg olyan bent, mint Borneon (meleg, és párás).

Afrikai állatból jóóóó sok van, elefánt, zsiráf, strucc, mindenféle antilop… (víziló a parton….)

Meg bölény meg bivaly, meg rovarház, meg akváriumház meg majom – kecske együttélés (éppen veszekedtek a majmok egységfrontot alkottak a kecskékkel szemben, meg jegesmedve, meg fókák – jópofa az etetésük)…

És a személyes kedvenceim, a koalák. Ketten vannak, külön kifutóban, ami egy ház két tágas terme, a látogatók egy viszonylag sötét folyosóról, üvegfal mögül nézhetik őket. egyébként nem sok mindent csinálnak, egy ágba kapaszkodnak és a nap 24 órájából 20-at alvással töltenek. Minden nap du. 4-kor etetést tartanak, ami abból áll, hogy a gondozó megméri őket és friss eukaliptuszt kapnak. A mérés elég vicces, betolt a csaj egy zsúrkocsit, azon volt egy nagy lap, a mérleg, és abból kiállt egy villás facsonk. A koalát átteszi a faágra, és úgy méri meg. A két koala egyébként eléggé eltérően viselkedett. A nagyobbikat úgy kellett felébreszteni, hogy akkor most mérés van, tessék átkapaszkodni ölbe, onnan meg a mérőfára. A kicsi viszont 4 előtt 5 perccel, fogta magát, csiga tempóban lemászott a fájáról, és leült az ajtó elé, ahonnan a gondozó érkezett kb. 10 perccel később.