Nem sütöttem még ezelőtt soha amerikai csokis kekszet, mert az egész keksz-műfaj kicsit távol áll tőlem. Ha már édesség, akkor valami tejszínes-habos torta/kanalazós desszert – persze ha megkínálnak valamilyen finom keksszel, nem utasítom vissza. De most félretettem az előítéleteimet, és kekszet sütöttem. És jól döntöttem, mert a végeredmény nagyon finom lett. Első találkozásom volt a nádcukorral. Hihetetlen gazdag, fűszeres, már-már émelyítő illata van. Teljesen más, mint a répacukor. A kekszek elég nagyok lettek, ha valakit zavar, hogy néhol összeérnek sütés közben (nem kellett szétvágni, nem nőttek össze, csak nem lett mindegyik tökéletes kör), az ne kettő, hanem három adagban süsse.
- 12 dkg puha vaj
- 10 dkg sötétbarna nádcukor
- 10 dkg kristálycukor
- 1-2 csepp vaníliaaroma
- 1 tojás
- 10 dkg mandula
- 15 dkg liszt
- 1 csipet sütőpor
- 15 dkg étcsokoládé
A mandulára annyi forró vizet öntök, hogy ellepje, pár percet várok, hogy ne égessem meg az ujjam, aztán leszedem a víztől felpuhult barna héjakat. A megpucolt mandulát papírtörlőre teszem. Kiveszem a vajat a hűtőből, és lefoglalom magam, amíg a vaj megpuhul, és a mandula kiszárad. Amikor ez megtörtént, előmelegítem 180 fokra a sütőt (légkeverés). Két tepsit sütőpapírral kibélelek. A mandulát ledarálom. A vajat habosra keverem a kétféle cukorral és a vanília aromával. Hozzáadom a tojást, és alaposan elkeverem benne. A lisztet és a sütőport egy tálba szitálom, és összekeverem a mandulával. A vajas-cukros keverékbe beledolgozom a liszt felét. A csokoládét felvágom (negyedelem a „kockákat”), és a maradék liszttel együtt a tésztába keverem. A masszát 24 felé osztom, golyókat formálok, és egymástól jókora távolságra a tepsibe teszem őket. Kicsit lelapítom a tetejüket, és 15 perc alatt aranybarnára sütöm. Rögtön kiszedem a tepsiből, és rácsra teszem hűlni.
24 méretes keksz lett belőle.Újabb gyerekkori kedvenc:
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése