Bár alapvetően nem vagyok édesség-párti/függő/mániás, mégsem rajongok nagyon a sós süteményekért. Azt hiszem azzal van összefüggésben, hogy nem iszom alkoholt – a legtöbb sós sütemény unalmas, túl sós és roppant szomjas leszek tőle, a szájban atomjaira hulló “homoksüti”-vel pedig ki lehet kergetni a világból.
Ez után a felvezető után azt kell mondjam, Nigella megint odatette magát, ez a gorgonzolás keksz engem is meggyőzött, hogy van azért létjogosultságuk a sós süteményeknek is. Persze ezt sem bor/sör mellé ettem, hanem meggylével uzsonnára :-)
Hozzávalók:
- 1 tojás
- 10 dkg puha vaj
- 17,5 dkg gorgonzola/márványsajt
- 12,5 dkg liszt
- 5 dkg kukoricaliszt*
*Nigella kékkukorica-lisztet ír, de szerintem az nálunk beszerezhetetlen, sima kukoricaliszt viszont van, és nem is drága
A tojást szétválasztom, a sárgáját alaposan összekeverem a vajjal és a gorgonzolával, a fehérjét pedig félreteszem. A vajas keverékhez adom a kétféle lisztet, összegyúrom, és fóliába csomagolva 30 percre beteszem a hűtőbe. A sütőt előmelegítem 200 fokra, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztát lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtom, és tetszőleges formájúra vágom. Tepsibe teszem, megkenem a félretett tojásfehérjével, és 10-15 perc alatt megsütöm.
2 tepsinyi lesz belőle.
3 megjegyzés:
Mitol lenne ez ir? Az irek nem kukoricaznak, foleg nem kekkel. Nigellanak mindenki bevesz mindent.
Bazsa
attól kedves bazsa, hogy az eredeti receptben ír kék sajt van (http://www.cashelblue.com/)
nem csak lisztből van kék, sajtból is, a név itt az utóbbira utal. mivel más sajtból is elkészíthető, én a nálunk könnyebben elérhető gorgonzolát választottam.
A "blue cheese" fordítása nem "kék sajt", hanem márványsajt, rokfort értendő alatta, tehát az "ír kék sütemény" ez esetben sántít. Kitty
Megjegyzés küldése