A múlt hétvégén volt a születésnapom –sokadik, kiakasztó, hagyjuk – és e jeles alkalomból Levi ismét sütött nekem tortát. Ami már kétszer megtörtént az hagyomány? A továbbiakban is ez a tervem, mert az az elvem, hogy azért nehogymá’ magának süsse az ember a születésnapi tortáját… Úgyhogy ha most még nem is tekinthető hagyománynak, hamarosan az lesz.
A zászlókat én csináltam. Meg közben bátorítottam a sütisütő-hőst. Részletes recept nem lesz, mert költés volt az egész (azért én költöttem, de nem én végeztem a fizikai munkát). Az alap a tavalyi spiráltorta volt, bár inkább az ihletadó jobb kifejezés rá.
Tehát az alap, a Stahl-féle “egyszerű” piskótánál sokkal jobb piskótatekercs volt. Ez a receptje.
Belülre egy nagyon csokoládés krém került. A 15 dkg csokoládé talán kicsit túl sok, inkább azt mondanám, hogy 10 dkg tej- vagy étcsokoládét olvasszunk meg pár kanál tejszín hozzáadásával, majd ha kihűlt, verjük habbá egy kevés cukorral a maradék tejszínt, és keverjük bele. Ez kerül a spiráltorta belsejébe.
A külsejére pedig 10 dkg megolvasztott fehércsokoládé + ha langyosra hűlt megy bele 25 dkg mascarpone.
Az összeállítás a spiráltortánál le van írva.
Ennyi, kb. 20-22 cm átmérőjű torta lesz belőle, 6 nagyobb szeletet biztosan lehet belőle vágni, esetleg 8 vékonyabbat is.
3 megjegyzés:
Boldog szülinapot utólag is! Hát, nem tudom hogy megérem-e valaha, hogy nekem más süsse a tortát... Bár előnye is van hogy magamnak készítem: így legalább olyan lesz, amit én szeretnék.:))
köszi!
azért azt, hogy milyen legyen, én választottam (meg kéznél vagyok, ha kell segíteni). ez is a szabály része, hogy a szülinapos választ.
Boldog szülinapot kívánok Neked így utólag is! :)
Megjegyzés küldése