Rumos meggy ‘befőtt’

Rossz szó rá a befőtt, mert nem kell főzni egy másodpercig sem, de a rumos meggy túlságosan utal egy édesipari termékre, úgyhogy inkább legyen „befőtt”. Ez a legjobb dolog, amivel meg lehet tölteni a kamrát. Lenyomja az összes lekvárt, befőttet, savanyúságot. Évekig eláll, nálunk van még pár kósza üveg 2002-ből és semmi bajuk sincsen (a képen is ez látható, most majszolom a belőle készült kekszgolyót).

Hozzávalók:

• egy 8 dl-es üveghez:
• meggy – ezt nem mértem
• kb. 1 dl rum
• 10-12 dkg cukor
• 1 csipet tartósítószer (pl. nátrium-benzoát)

Üvegenként készül, mert úgy nincs ideje a meggynek levet engedni és befér még mellé az üvegbe a megfelelő mennyiségű cukor és rum. Megtöltök egy üveget kimagozott meggyel – jó szorosan, kicsit meg lehet nyomkodni -, rászórom a cukrot. A 10-12 dkg kb. az a mennyiség, ami befér a lyukakba, és végül felöntöm a rummal, a mennyiség ismét közelítő, mert ebből is annyi szükséges, ami megtölti a maradék helyet. Végül a tetejére szórom a tartósítószert (késhegyni elég), rácsavarom a tetőt. És átforgatom. Pár napig meg kell forgatni, és figyelni, hogy púposodik-e a tető (ha igen, akkor gyorsan ki kell bontatni és megenni), ez nagyon ritkán szokott előfordulni. Ha azonban ezt a kezdeti időszakot átvészeli a befőtt, akkor már garantáltam több évig eláll. Kekszgolyóba, lúdláb-tortába…

Eredetileg a női lapozón.