Szerintem a legtöbben egyszer esznek egy évben lencsét – újévkor, mert akkor muszáj. Most komolyan felnőtt embereknek miért muszáj bármit is megenniük, ha nem szeretik (pláne ha az otthoni menüről van szó, arra azért mindenkinek kéne legyen ráhatása a családból)? Azért, mert gazdag leszel, nem kell lenyomni a lencsét, ha nem szereted, hisz nyilvánvaló baromság, ha működne a dolog, elég lett volna egyszer megenni, megnyerni az ötös lottót, aztán élni a befektetésekből. Aki meg szereti, miért csak egyszer eszi egy évben? (Ennek az eszmefuttatásnak a nyilvánvaló párja a hal evés-nem evés. Aki szereti miért csak karácsonykor eszi, meg a Balatonnál? Én utálom, nem is ettem vagy 20 éve, de Levi azért hetente minimum egy adagot elpusztít, elég változatos formákban).
Szóval lencse. Mivel van egy remek találmány, lencsekonzerv a neve, a hosszú főzési idő is csak ócska kifogás. A vöröslencse meg 10-15 perc alatt megfő.
Percek alatt elkészül ez a saláta, jó sült hús mellé, kolbászhoz, csak magában pirítóssal, vagy egy zöldséges-sonkás szendvics mellé ebédre, ahogy nálunk volt most.
Hozzávalók:
- 1 lencsekonzerv
- 1 kaliforniai paprika (sárga vagy piros, itt én a sárgát preferálom)
- 1 kis salotta/lila hagyma apróra vágva, és ha csíp, 30 percre jeges vízbe áztatva, majd leszűrve
- 2-3 evőkanál olívaolaj
- 2 evőkanál mustár
- tárkony (vagy tárkonyos mustár)
- 1-1,5 evőkanál citromlé
- esetleg egy kis reszelt biocitrom-héj
- kevés só és bors
A lencsét leszűröm, esetleg átmosom és lecsöpögtetem. A paprikát, megmosom, eltávolítom a magokat, és a belső hártyákat, és felkockázom. Egy tálban összekeverem az olajat és a mustár, majd hozzáadom a citromlevet, a tárkonyt, kevés sót és borsot. Alaposan összekeverem az öntetet, majd belekeverem a lencsét, a paprikát és a hagymát. Akár azonnal fogyasztható, de egy-két óra múlva finomabb.
3 adag lesz belőle. Martha Stewarttól.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése