Ennek az országnak a lakói rettentően édesszájúak. És túlsúlyosak. Édes a főzelék, édes a majonéz, édesek a paradicsomos ételek. Sok ételbe kell 1-2 csipet cukor, mint fűszer. De nem egy-két kanálnyi, amitől már édes lesz az ízhatás. Elég nagy sokk (volt) számomra, amikor belefutok az édes majonézekbe és tartármártásokba. Tizensokévig azt hittem, hogy az a "normális", ahogyan otthon készülnek ezek a dolgok, aztán rájöttem, hogy anyám erdélyi hozománya. Nem tudom kik terjesztik, hogy a magyar konyha jó. Nem az, az ami a köznyelv szerint a magyar konyha, a pörkölt-paprika-vegeta-kolbász-szalonna kombó egy tragédia. sikerült kinyírni a tradíciókat az elmúlt kb 100 évben. Abbahagyom az ezen való puffogást, mert kb. akármeddig tudnám folytatni. Inkább jöjjön az én majonézes kukoricasalátám.
Hozzávalók:
- 50 dkg mirelit kukorica
- 1 fej hagyma
- 1 dl majonéz
- 12%-os tejföl
- kevés mustár
- só, bors
A kukoricát megfőzöm, leszűröm és félreteszem hűlni. A hagymát apróra vágom. Egy tálban elkeverem a majonézt a hagymával, kevés sóval és borssal (vagy nem is teszek egyáltalán borsot). Hozzáteszek kb. 2 dl tejfölt és egy teáskanálnyi mustárt. Ha kihűlt a kukorica, belekeverem. Ha nincs elég öntet rajta, akkor először tejföllel, majd majonézzel szaporítom. Megkóstolom, és ha szükséges megsózom. Minimális mennyiségű öntetet szoktam készíteni, részben diétás megfontolásból, részben azért, mert majonézes kukorica a neve, nem pedig kukoricás majonéz.
némi változtatással, de eredetileg a női lapozón.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése