Pita

Ez a sütésem nem egy sikertörténet, mint korábban már elhintettem a hírmorzsát. Mivel jelenleg nélkülözöm a dagasztókaros robotgép és a kenyérsütőgép áldását, ezért úgy gondoltam, hogy leány leszek a gáton, és megcsinálom a kelttésztát kézzel. Az eredeti recept is kézzel-dagasztós volt – bár a képeken férfikezet láttam, azért bíztam magamban, hogy ez nekem is fog menni. Nem ment, mert kiderült, hogy allergiás vagyok az élesztőre, úgyhogy a tésztát nem sikerült rendesen kidolgozni. Azért megkelt, meg megsütöttem, csak a pitákban sülés közben nem fejlődött csinos kis zseb, amibe beletölthettem volna a gyrost, ezért átminősítettem őket mártogatós-pitának.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
fél csomag élesztő
1-1,5 teáskanál só
1 teáskanál oregánó
1 teáskanál kakukkfű
1 dl tej
2 evőkanál (olíva)olaj
2 kockacukor
4 dl víz

A tejet meglangyosítom, elkeverem benne a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, és pár percig azon drukkolok, hogy „ugye nem melegítettem túl a tejet, ugye nem öltem meg már megint az élesztőgombákat”. Közben egy tálba kimérem a lisztet hozzákeverem a sót, a fűszereket és az olajat. Hozzákeverem a felfuttatott élesztőt, és folytonos keverés mellett hozzáadom a vizet (lehet, hogy kevesebb is elég). Alaposan elkeverem, majd minimum 10 percig dagasztom kézzel (tálban, vagy deszkán kinek mi kényelmesebb). Megkenem a tészta felületét egy kevés olajjal, lefedem egy tiszta konyharuhával, és meleg helyen a kétszeresére kelesztem (másfél óra kb.). a sütőt 250 fokra előmelegítem, és egy tálban/tepsiben vizet teszek az aljába. A tésztát nyolcfelé osztom (lehet 10 felé is, ha valaki kisebb pitákat akar), gömböcöt formálok belőlük, és konyharuhával lefedve 10 percig pihentetem. Közben kivajazok egy tepsit. A tészta-gömböcöket kinyújtom (maradjanak kb. kerekek), és kettesével pár perc alatt megsütöm. Elvileg 3 perc alatt fel kell puffadniuk.

8-10 darab lesz belőle. Eredetileg a női lapozón.